A szombati ebéd után teli hassal leültem megnézni a nagy rivális, vörös ördögök meccsét a három mérkőzés óta nyeretlen West Bromwich Albion ellen. Úgy gondoltam,az én szempontomból unalmas meccs lesz,és a kaja nyugodtan megemésztődik a gyomromban,miközben én az ebéd utáni szellemi (és talán fizikai) megzuhanásban nézem az összecsapást. Hát nem így történt,pedig már rögtön a harmadik percben vezetéshez jutott a manchesteri alakulat Wayne Rooney(!) révén,aki több hónap után talált be ismét a bajnokságban. A kis konnektor orrú egy talán nem is kapura szánt fejessel törte meg több hónapon át tartó gólcsendjét . Ekkor lejjebb csúsztam a fotelbe,mondván sima meccs lesz. Ám, tizenegy perccel később a hazaiak játékosa, James Morrison egy bődületes kapáslövéssel kiverte az álmot a szememből. Ezek után a kis csapat gyakorlatilag lefocizta a unitedet. A félidő vége fele 9-1(!!) volt a kapura lövések aránya a West Brom javára. Ugye, a vörösök egyetlen kapura lövéséből gól született. Ezért nem tudtam sziesztázni,mert szurkoltam a kisebbik csapatnak,és vártam a második félidőt valamint reménykedtem,hogy a West Brom ott folytatja majd,ahol az első negyvenöt percben abbahagyta.
A második negyvenöt percben már fölszívta magát a united,de azért akadtak még lehetőségei így is a hazai alakulatnak. Joggal bízhattam abban,hogy pontokat szór a Manchester. A félidő közepén pedig hatalmas lehetőséghez jutott a WB: büntetőt rúghattak. De a dél-afrikai Odemwingie kihagyta azt. Ez a kihagyott büntető megfogta a csapatot,és a vendégek a csereként beállt Chicharitó révén megszerezték a győztes találatot.
Tehát: West Bromwich Albion - Manchester United 1-2
Késő délután kezdődött a Liverpool-Bolton Wanderes mérkőzés,kíváncsi voltam mire mennek Fernando Torresék a Bolton ellen. A bajnokságban rapszodikus teljesítményt nyújtó alakulat a forduló elején csak a táblázat második felén tanyázott,míg a Bolton az előkelő hatodik helyet foglalta el. Mivel rendkívül unalmas volt a meccs,ezért nem részletezném túl a félidőket. Szünetben a vendégek vittek egy fával,jellemző,hogy a góljukat a 44. percben szerezték a semmiből...
A második félidő elején sikerült egyenlítenie a poolnak Torres révén (ez legalább szép gól volt) és ez szép jövőt festett a maradék negyven percet illetően. Mondanom sem kell,hogy nem így történt. Angol csapatokhoz méltón a Liverpool is természetesen hajtott,de ez a fajta hajtás szenvedés volt,eredmény nélkül.
Az utolsó percben végül csak összejött a poolnak a hőn áhított (les)gól: a csereként beállt Joe Cole juttatta a hálóba a labdát s ezzel kialakította a végeredményt. A három pont a hazaiaké,de a mutatott játék alapján még egy Wigannel is meg fog gyűlni a bajuk. A Liverpool szimpatizánsok egyre inkább kovetelik Roy Hodgson távozását.
Liverpool-Bolton Wanderers 2-1
Birmingham City-Arsenal. Természetesen erre vártam egész nap,a többi meccs amolyan felvezetője volt ennek a derbinek. Mi, Arsenal fanok tudtuk,hogy a birminghamiek rengetek bajt okoztak nekünk az elmúlt években,főleg azzal,hogy ha itt jártuk,akkor egy pontnál többet nem tudtuk elhozni az utóbbi két alkalommal. Másrészről itt tört ketté két éve a mi Eduardónk lába és karrierje (igaz felépült,most a Szpartak Moszkvát erősíti) egy brutális becsúszást követően. Szóval izgultunk...
Az első félidőben szenvedett mindkét csapat,igaz,mi egy gólos előnyre tettünk szert Robin van Persie révén,aki szabadrúgásból talált be. Ezenkívül ellenünk nem fújtak be egy tizenegyest,mikor is van Persie kezéhez ért a labda. Ebben a játékrészben a holland volt a főszereplő: később Samir Nasri kitűnő ütemű passza után elpuskázott egy hihetetlen ziccert. Valószínű azt hitte,hogy lesen volt,ezért gyakorlatilag meg se próbálta berúgni...egy nyegle mozdulattal ért hozzá,sajnos elkönnyelműsködte az ordító helyzetet. A Citynek egyetlen helyzete volt Roger Johnson révén,de mázli,hogy kihagyta. Az öltözőbe tehát 0-1-el vonultak a csapatok.
A második negyvenöt perc számunkra nem kezdődött túl jól,gyakorlatilag alig volt nálunk a labda. Aztán össze szedtük magunkat,hogy két hatalmas helyzetet elpuskázzunk. Ekkor már uraltuk a mérkőzést,folyamatosan nyomást gyakoroltunk a hazaiak hátsó alakzatára. Az 58. percben végre megszületett a második gólunk: Samir Nasri tizenhétről megküldte a bőrt s az a kapu jobb alsó sarkában landolt egy másodperccel később. A következő gólunkig a 66. percig kellett várni: ekkor egy gyönyörű Nasri-Fabregas összjáték után utóbbi a kapusba lőtt,ahonnan a labda egy védőről pattan középre,ahol szintén egy hazai játékos (Roger Johnson) volt,aki szerencsétlenül ért bele a labdába,ami ennek következtében becsorgott a kapuba. Végre nekünk is szerencsénk volt.
A mérkőzés további szakaszában csak mi alakítottunk ki veszélyesebb szituációkat szélsőink (Walcott,majd a csereként beállt Arshavin) révén.
Sikerült behúznunk a meccset,sikerült! Azért is dicsőbb ez a győzelem,mert a a Birmingham 5 éve nem kapott ekkora verést a bajnokságban hazai pályán.
Birmingham City-Arsenal 0-3
Chelsea-Aston Villa első húsz percét. A meccset érdemes volt pedig megnézni,ugyanis a vendégek a 83. percig vezettek,ekkor egyenlítettek a kékek,sőt hat perccel később még a vezetést is megszerezték. Ekkor úgy tűnt,hogy a dél-londoni alakulat kilábal a hullámvölgyből és a hat nyeretlen mérkőzés után megnyer kettőt (az előző fordulóban a Boltont verték 1-0-ra). De a hideg zuhany a legvégére maradt: a vendégek a hosszabbítás második percében egálra mentették a meccset,ami szép teljesítmény tőlük. A Chelsea drukkereknek igazi mennyből a pokolba érzés lehetett,nem is irigylem őket:)
Miután összefoglaltam a nagy csapatok mérkőzéseit (a Tottenham és a Man. City most nem annak számított:D) íme a további eredmények:
Tottenham-Fulham 1-0
Manchester City-Blackpool 1-0
Sunderland-Blackburn Rovers 3-0
Stoke City-Everton 2-0
Wigan Athletic-Newcastle United 0-1
Wolwerhampton-West Ham United 0-2
Nos,ez az évnyitás elég hosszúra sikeredett:)
Elégedetten nyugtáztam ezt a fordulót,igaz nem azt kaptam,amit reméltem,de azt amit vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése