Ezzel a transzparenssel fogadták a pécsi szurkolók csapatukat a szezonzáró, Veszprém elleni hazai találkozón.
A szombati futballfiesztát győzelemmel koronázta meg a Pécs, bár nem éppen sziporkázó játékkal. Ám, ez nem nagyon zavarta azt a közel 4000 nézőt, aki kilátogatott erre a mérkőzésre. Gyánó Szabi góljával sikerült megnyerni a találkozót, ami előtt már eldőlt, hogy bajnokok leszünk, de így utolsó kilenc mérkőzésünket megnyerve lettünk bajnokok. A "B-közép" régen nem telt meg ennyire, a mecsekaljai stadion rég nem zengett ennyire. Az éremátadás után beengedték a szurkolókat a pályára, hogy együtt ünnepelhessenek a játékosokkal. Jövőre az NB I-ben szerepel a PMFC!
Senki sem számolja már, hogy hány éve poshadunk a másodosztályban, de most úgy néz ki, hogy nem kell tovább szenvednünk ( legalábbis egy darabig ). A PMFC vezeti a magyar másodosztály nyugati csoportjának tabelláját. Két fordulóval a vége előtt két pont az előny az amúgy fel nem jutható Videoton II előtt, a harmadik helyezett Gyirmót előtt pedig három pont a differencia. Mivel a Vidi II és a Gyirmót a következő fordulóban egymás ellen játszik, már el is dőlhet a továbbjutás ( bármely eredmény a Gyirmót győzelmén kívül ). Sőt, akár a bajnoki cím sorsa is eldőlhet, amennyiben nyerünk Szigetszentmiklóson, és a riválisok pedig ikszelnek. Izgatottan várjuk a hétvégét...
Ismét eljött a nagy rangadó, a Gyirmót ellen lépünk pályára vasárnap. Sajnos az előző fordulóban a Videoton II ellen hazai pályán kikapott a csapat, és így helyet cseréltek a csapatok a tabellán : a fehérváriak tartalékcsapata lépett az első pozícióba. Ami tulajdonképpen nem gond, mert természetesen ők nem juthatnak fel, de az, hogy hazai közönség előtt vereséget szenvedtünk, megint igen vegyes mát a tavaszi teljesítmény. Mint ismeretes, két héttel ezelőtt edzőváltás történt Pécsett, Kiss Lászlót váltotta Mészáros Ferenc. Az indok az volt, hogy nem elég meggyőző a csapat játéka. Őszintén szólva felháborodtam, hogy ez történt, hiszen igaz, hogy a Kozármisleny ellen ( ennek a meccsnek az apropóján esett meg a dolog ) nem játszottunk jól, de magabiztosan vezettük a tabellát. Az új edzővel a FTC II ellen ugyan nyert idegenben a csapat, de az összefoglalóba három pécsi helyzet került be ( az eredmény 0-2 lett ) temérdek ferencvárosival szemben. Az őszi meccset itthon 3-0-ra hoztuk úgy, hogy momentuma sem volt a Fradinak azon az estén. Majd jött a Vidi II, és elvitte a három pontot a Stadion utcából. "A csapat görcsösen játszott", írták a pmfc.hu-n. A Kiss - csapat számomra sokkal biztosabbnak tűnt. Hozták a meccseket. A játék is többnyire meggyőző volt. Remélem, összeszokik a csapat az új edzővel, és nem teljesedik be balsejtelmem. Bízom benne, hogy amint azt már a szezon elején elhatároztam, hogy kimegyek a Veszprém elleni záró bajnokira, már azzal a tudattal mehetek ki, hogy akármi is az eredmény, bajnokok leszünk ( legrosszabb esetben is az eredmény függvényétől ). Ehhez azonban - többek közt - a Gyirmótot kell legyőznünk, méghozzá idegenben. Az ősszel magam is kimentem a meccsre, ahol egy tükörsima 3-1 lett az eredmény a javunkra. Most mindegy, hogy milyen, csak győzelem legyen. Gyánó Szabolcs szerint "agresszív játékkal a győzelemre törekszik a PMFC". A lényeg, hogy törekvésből eredmény legyen ezen a hatpontos meccsen. Ha nyerünk, a sorsunk a saját kezünkben lesz.
A mérkőzést egyébként a Sport TV közvetíteni fogja vasárnap 15 órai kezdettel.
Négynapos szünet... Éljen! Nagyjából így indultam neki a hosszú hétvégének. Ám, kedvenceim tettek arról, hogy ez a lelkesedés hamar alábbhagyjon. Szabadságon vagyok, mondhatni, elutaztam nagyszülőkhöz. Itt kimentem a meccsre szombat délután, de egy hihetetlenül unalmas 0-0 lett a vége, és nemhogy NBII-es, NBIII-as színvonalúnak se lehetett nagyon nevezni azt a játékot, amit ott bemutattak a csapatok, de azért a pálya talaja is nagyban hozzájárult véleményem szerint ehhez a siralmas teljesítményhez. Egyébként az volt az első gól nélküli meccs ( vagy fél, mert csak a második félidőre értem ki... még jó ) ahol kint voltam.
Hazaértem, gyors gép bekapcsolás, vajon mit játszott a Pécs, a baranyai "EL Classicón", azaz mi lett a végeredménye a PMFC - Kozármisleny összecsapásnak. 1-1, jaj ne. Mint a leejtett váza csörrenése, oly élesen nyilallt belém a gondolat : vajon mit játszott a Gyirmót? Gyorsan felkerestem az oldalt, ahol megnézhetem : Hál' istennek, kikaptak Ajkán. Jó, oké, de mi csak nem nyertünk. Jövő héten megyünk Gyirmótra, úgyhogy eldől a kérdés valamennyire érdemi résznek mondható része.
Aztán jött az FA kupa negyeddöntő... Az hagyján, hogy kikapunk, és kiesünk még egy kupából, ez nem újdonság, nem mérgelődtem, csakis lehangol. De a fejébe az, hogy Djourou az utolsó percekben lesérül, és hordágyon is csak olyan óvatosan vitték le, vagy tették fel rá, mint ahogy egy órásmesternek kell a szerkezet minden miniatűr részét elhelyezni, az már sok. Mindez az után, hogy manchesteri majmok mindkét góljukat piszok nagy mákból szerezték, és a tizenhatosuk előtt is volt belőle pár "vödörrel"...
A kiesésnél ez nagyobb baj, hogy egyik, ha nem a legjobb formában lévő középhátvédünk sérül le... de jellemző. A Barca ellen a legjobb formában lévő kapusunk sérült le... Miért is ne? Valóban, inkább azon csodálkoznék, ha mindez nem történt volna meg.
Ha nem szedi össze magát Toto, akkor a PL-nek is búcsút mondhatunk. Eddig Almunia kellemes meglepetés, reméljük nem megy át váratlanba.
Az utóbbi időben, amikor Squillaci, mikor lehetőséget kapott, jól megállta a helyét. Remélem, ez így lesz ez után is.
A hétvégén folytatódik a magyar NB II, ahol sajnos még mindig tartózkodik a Pécsi MFC. Negyedik évünk a második vonalban, de most úgy tűnik, hogy - mivel nem kell ponthátrányból kezdeni a tavaszt - valóban karnyújtásnyira a feljutástól a csapat. Na jó, nem karnyújtásnyira, de ezzel a kerettel - igaz, ezt eddig majdnem mindig elmondhattuk - illik gond nélkül lehozni a második félévet.
Tulajdonképpen itt Pécsen már minimum egy-két éve adott minden feltétel a feljutáshoz, de valahogy ( ... ) ez mégsem jött össze eddig.
Nyáron érkezett hozzánk Kiss László, aki ugyebár elég szókimondó, rávilágít, rámutat a kényes dolgokra. Igazából ezek alap dolgok, de sajnos itt Magyarországon nem. Angliában nem anyáznak a szurkolók két perc után, ha nem vezet a csapatuk, a játékosok mentalitása is másabb, finoman szólva. Fentebb már említettem, hogy a körülmények adottak egy jó ideje ahhoz, hogy meglegyen a feljutás. Éppen ezért nagy részben a játékosok felelősek azért, hogy ez eddig nem jött össze. Persze, megfordult itt egy pár edző is az évek során...
A nézőszám se verdesi az eget. Jobb napokon egy középcsapat ellen kilátogat úgy 1000 - 1100 szurkoló, de ez nem annyira jellemző. Inkább 800 - 1000 az alsó és felső határ. Kivéve a Gyirmót, vagy a Kozármisleny ellen, ahol jellemzően 2000 - 2500, illetve 1500 - 1800 piros - fekete szimpatizáns kíváncsi, hogyan szerepel csapata.
Hosszú itthon a téli szünet - ahogy ezt mondta Matyi Dezső is, ez pedig nem tesz se a játékosoknak, se a szurkolóknak. Nehéz megmondani, hogy melyik fontosabb : Arsenal, vagy a Pécs? Minden bizonnyal, ha a magyar labdarúgás nem ott tartana, ahol most tart, akkor ez egyértelmű lenne. Az ágyúsok kezdő tizenegyét, plusz a cseréket álmomból felkeltve is jobban sorolom el, mint az abc betűit. Mi a helyzet velünk? Nos, ha nem frissítem fel egy kicsit az emlékeket a poszt írása előtt, örülök, ha öt-hat játékost fel tudok sorolni. Ez részben lehet, hogy az én hibám is. Azért a legjobbakat így is tudom:) csak a rend kedvéért : Lovrencsics Gergő ( ő mondjuk nyártól Pápán folytatja... ), Nagy Olivér, Regedei Csaba, Törtei Tamás, Nagy József, Dibusz Dénes - ők a kedvenceim, de lehet, hogy kihagytam még pár játékost.
Szinte felfoghatatlan, hogy mekkora a különbség van a két kedvenc együttesem közt. Hihetetlen mekkora különbség van a játékosok és a szurkolók hozzáállása közt.
A két csapat sorsa természetesen más-más okok miatt szívügyem. A Pécs, úgy gondolom evidens. Meccseik kézzel foghatóak, a focisták elérhető távolságban. Késztetést érzek, hogy támogassam őket, s kilátogassak meccseikre. Bár tudom, nincs olyan hangulat, mint ami az Emiratesben szokott lenni, mégis azt hiszem, és ennek részese akarok lenni. A késztetés természetes és pozitív. Most, ahogy növök egyre jobban (át)látom a dolgokat. Mint futballt szerető ember szeretném támogatni itthoni klubomat, és a hazai futballt. Ezért, ahogy adja majd az idő, és lehetőségem lesz, és bevallom - ha nem ütközik az Arsenal meccsével - szeretnék kilátogatni a mérkőzésekre. ( Ugyebár ez is egy nagy probléma, nem az olyanoknak, mint én, hanem az utánpótlás-növendékek szempontjából. A kisgyerekeken nem, vagy csak elvétve látni esetleg Gera, vagy mondjuk Dzsudzsák mezt. Sokkal inkább Messi, C. Ronaldo, vagy Fabregas trikót - ez utóbbit mondjuk nem bánom. Na, de ez ennél sokkal komolyabb téma, és nem is ide tartozik, csak megemlítés szintjén )
Az ősszel kilátogattam a Gyirmót, illetve az Ajka elleni mérkőzésekre. Az az érzés, hogy igen, ide tartozom, a pécsi szurkolói rigmusok közben is ugyanúgy átjár, mint amikor fejben Londonban az Aaarsenaal Fc-t zengi a lelátó. Tavaszra is tervezgetek már ám! Az már tuti, hogy a záró mérkőzésre, amelyre itthon, a Veszprém ellen kerül sok, kimegyek ünnepelni a feljutást. ( A mondatban direkt le akartam írni, hogy miért pont záró, és Veszprém ). Biztos vagyok benne, hogy a szóban forgó összecsapás után először én is részese lehetek egyik kedvenc csapatom sikerében, ami jó érzéssel tölt el. Egyedül abba nem vagyok biztos, hogy vajon már a meccs előtt lehetne-e ünnepelni, vagy pedig csak pontszerzés függvényében lehetünk bajnokok. De ez igazából csak részletkérdés. ( Ebben az esetben akkor is kimegyek, ha játszik akkor az Arsenal :) )
Kívánom, hogy zúgjon a 3,2,1 MUNKÁS! (...) HAJ - RÁ - PÉCS! HAJRÁ PÉCS! HAJRÁ PÉCS! Majd végül a SZÉP VOLT FIÚK!
