1/2 - Nagy lépés ( Sun'land - Arsenal 1 : 2 )

Egészen a hetvenedik minutumig úgy voltam vele, hogy erről a meccsről aztán nagyon sokat fogok írni. Főleg azokról a dolgokról lett volna szó, ami zavar, no meg az öröm, hogy túl vagyunk ezen a meccsen. De ez megváltozott, s az idei egyik legrosszabb meccsből az egyik legjobb lett.
Megmondom őszintén, hogy féltettem a csapatot a bomba formában lévő Sunderland ellen, akik otthonában amúgy se nyertünk már vagy három éve. A döntetlent is aláírtam volna, csak legyünk túl a meccsen... De végül a csapatnak lett igaza. Az utolsó húsz percet leszámítva irdatlan gyenge meccs volt, bár jóformán ebben az időszakban sem volt túl sok esemény a gólokon kívül.
A meccs folyamán mind a két csapat szenvedett. Nekünk a szokásos labdabirtoklásunk megvolt, de szokás szerint teljesen meddő volt ez a mezőnyfölény. Egyszerűen nem hittem el, hogy a fiúk nem látják azt, amit a vak is, hogy ha tíz percig passzolgatunk az ellenfél térfelén, de ennek ellenére sem tudunk semmilyen helyzetet kialakítani, rá lehet lőni mondjuk 18-20 méterről azt a szerencsétlen labdát. Ha magunktól nem is jöttünk rá, legalább a hazaiakat követhettük volna, hiszen a második félidő azon szakaszában, amikor nyomás alá kerültünk, két átlövéssel több fejfájást okoztak nekünk, mint mi a 60-40 %-os labdabirtoklással. Aztán később mégis egy ilyen góllal egyenlítettünk.
Ami a Sunderland vezető gólját illeti, nos, nem igazán tudom, mit mondjak erről. Azt, hogy ez most fair play volt, vagy sem, nyilván mi és a Fekete Macskák szurkolói is máshogy gondoljuk ( bár inkább úgy szóljon a kérdés, hogy unfair volt, vagy sem ). Egy megszerzett labdát Mertesacker átlépett, és haza akarta adni, de megsérült és összerogyott. McClean persze kapva kapott az alkalmon, és a kapuig robogott a labdával s kilőtte a hosszút. Valószínűleg a legtöbben ezt csinálták volna az alja focisták közül. Persze még mindig védekezhet azzal, hogy nem tudhatta, csak balfék volt-e Mertesacker, elesett a saját lábában, s próbálja eljátszani a nagy halált. Ettől függetlenül szerintem nyilván tudta, hogy valami nem oké; a pálya talajánál már csak két rosszabb dolog van : a Wigan és a Mezőhegyes pályájának a talaja. De utólag köszönjük szépen, a csapat kicsit megélénkült játékban, s jött Ramsey. Öt percen belül egyenlítettük egy távoli lövésből. Most végre a szerencse is mellénk állt, Ramsey két csontot, plusz egy gólt is szerzett. Azaz, két oldalsó kapufát érintve csorgott be a labda. Sokáig tehát nem örülhettek a hazaiak a vezetésnek.
A gól után ugyan úgy mi birtokoltuk többet a játékszert, a Sunderland ugyan úgy nem támadott. Az egész meccsen legnagyobbrészt a kontrákra építettek, ami meglepő volt számomra egy ilyen formában lévő hazai pályán játszó csapattól. Igaz, Martin O'Neill nyilván tudta, hogy majd a labdát tartjuk, s úgy vélte, a megszerzett labdákból lehet valamit kihozni. Egyedül a meccs elején volt kiegyenlítettebb a játék, valamint a második félidő egy rövid szakaszában, amikor a kapunkhoz szorítottak bennünket.
A végén jött egy Walcott-Arshavin csere. Csak azért nem szomorkodtam, hogy az orosz pályára lép, mert szegény Walcott mai teljesítményét nem tudhatta alulmúlni bő öt perc alatt. De nagyon kellemeset csalódhattunk : ez alatt a rövid idő alatt volt két remek beadása, az első után Van Persie fejelhetett, amit még fogott a hazaiak hálóőre, Mignolet. A másodikra viszont remekül érkezett a legenda, és újra gólt szerzett, méghozzá ismét győztes gólt! Henry a hosszabbítás első percében talált be. Nem akartam elhinni, hogy ebből a meccsből ilyen gyönyörű sikertörténet lett. Titi ittléte alatt eddig hat meccsen lépett pályára, természetesen mindegyiken csereként. Háromszor talált be, ezek közül az egyik továbbjutást ért az FA kupában a Leeds ellen, a mostani egy nagyon fontos győzelmet a Stadium of Light-ban, és még a Blackburn elleni gálát is az ő gólja zárta. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha utolsó meccsén, a Milan ellen is betalálna, s ennek eredményeképpen érnénk el egy jó eredményt a San Siróban.

Igen kemény sorozat előtt állunk, mind a bajnokságban, mind a kupákban. Szerdán tehát jön a Milan ( helyesebben mi megyünk Milánóba ) majd szombaton reméljük jön a 2/2, azaz a második győzelem a Sunderland ellen egy héten belül. Őket kaptuk ugyanis ellenfélül az FA kupában a legjobb tizenhat között. Most tettünk egy nagy lépést, és első körben legyőztük őket. Igazi motivációs bomba volt a mai meccs a végkimenetelét illetően, jómagam bizakodva nézek a közeljövő elé.

Arsenal - Sunderland ( 2 : 1 )

Igen, igen, megmondtam, hogy nyerünk. Így is történt. Kapitányunk, Robin van Persie vezérletével legyőztük a Sunderlandet, itthon tartottuk a három pontot, és ezzel elkezdtünk felfelé kúszni a táblázaton. Jó fordulót zártunk, ikszelt a Liverpool és Tottenham is - azaz a várható riválisok az ötödik hely környéki pozícióért.

Ha nem nyertünk volna, most biztos nagyon mérges lennék, megint egy annyira tipikus első félidőt játszottunk, hogy csak na. Huszonkét percen keresztül jóformán levegőhöz sem jut az ellenfél, a bejönnek a megoldásaink ( azaz helyzetbe kerülünk ) van Perise megőrjíti a védőket és e mellett káprázatos megoldásokat választ. A huszonkilencedik másodpercben már 1-0-ra vezetünk. Mégis, egy Sunderland helyzeTECSKE mintha visszavetné a lendületünket. Látszott már a 25-dik minutum környékén, hogy ennyi volt a szép futball - legalábbis erre a félidőre. Ha leállunk, egyszerűen nem tudunk újra felpörögni, csak éppen semmi okunk sem volt a leállásra. Szóval látszott, hogy Steve Bruce fiai megélénkültek. Azt nem állítom, hogy számítottam a kapott gólra, de mikor teljesen tisztán látszott, hogy visszaestünk, erős balsejtelmem támadt... A gólt a igen jól eltalált szabadrúgásból kaptuk, Larssonnak köszönhetjük... Az első félidő második felére támadt föl valamelyest a Sunderland, és ( állítólag ) ennyi. Jómagam sajnos nem tudtam megtekinteni a második félidőt.
Minden esetere az tisztán látszik, hogy a védelem a feje tetején, még úgy is, hogy szélsőink egész pozitívan hozták le a meccset. Azt a negyed órát, amikor a vendégek támadtak, nem elképesztő elánnal, hát, elég bizonytalanul hozták le. Nagyon nagyon sok minden fog még múlni azon, hogy a védelem hogy tud működni.
Annyit tudok még persze, hogy a holland kapitányunk, aki most érzi magát csúcsformában, olyan szabadrúgásgólt ragasztott Mignolet kapujába a hajrában, hogy állítólag Sebastian Larsson szégyentől vörös fejjel szaladt be az öltözőbe. Ha nincs Robin... És akkor mindenki fejezze be mondatot... Eddig a bajnokságban elért tizenkét gólunkból ötöt vállalt magára, legutóbb pedig olyan kedvvel és akarattal játszott két válogatottbeli kilencven perc után, hogy azt bárki például vehetné a csapatból. Ez az ő meccse volt. Ez is. Örökké Ágyús...

Amikor a Fekete macskák szerencsét hoznak

Két hét után folytatódnak a küzdelmek a bajnokságban. Rapszodikus teljesítményt nyújtottunk eddig, de hátha ez most megváltozik valamelyest. A Sunderlandet, a "Fekete macskákat" fogadjuk az Emiratesben, és reméljük, hogy ezúttal a sötét színű cica szerencsét hoz. Kis tárgyi tévedés persze, hogy ha nyerünk, azt magunknak köszönhetjük. Ha nyerünk.
























Ami akármilyen meglepő, nem is olyan valótlan feltételezés. Steve Bruce fiai közvetlen mögöttünk tanyáznak a  táblázaton, azaz ők sem nyújtottak eddig túl sok értékelhetőt a bajnokságban. Ez nem az a csapat, aki ellen annyira szerencsénk szokott lenni ( mondjuk, ha valaki talál ilyet, azt megtapsolom ), tavaly két döntetlen született, az odavágón, Sunderlandben a kicsit túlnyújtott hosszabbításban egalizáltak... A visszavágón pedig már a szokásos tavaszi szenvedés dominált. Ezúttal két rossz formában lévő csapat találkozik, hogy úgy mondjam, és aki nyer, az végre magára talál ( tehát mi ). Ebben a szezonban, nagyon úgy tűnik, hogy nekünk nem lesz könnyű egyik csapat ellen sem. Eddig hazai pályán még jók vagyunk ( a Liverpool elleni meccs egy vicc volt annyi sérülttel ), három meccs, hat pont, utóbbi kettő gólkülönbsége 4-0, ráadásul a Bajnokok Ligájában is nyertünk. Nem hiszem, hogy Sunderland pontot fog rabolni, nem is ajánlom. Mindig tudnak meglepetést okozni, de nekünk - ITTHON! - nyernünk kell, és ezt Wenger is tudja. No meg hát remélem az összes játékos. Nem számítok jó meccsre, mert hajtani próbálunk majd, a Sunderland pedig védekezni fog. Ám a győzelemben szinte biztos vagyok.
Remélem, hogy a védelem összeszedi magát erre a meccsre, hogy a középpályán ismét ütőképesek leszünk., hogy hazai pályán ismét nyerünk.