Mészárlás a baromfiudvarban ( Arsenal - Sp*rs 5 - 2 )

Ezúttal az Emirates vágóhídnak bizonyult a Hotspur számára - már, ha a csirkék "járnának" ilyen helyre. Nem tegnap, és nem is tegnap előtt láthatott utoljára ilyen káprázatos meccset az Emirates közönsége. Ha visszaemlékszünk, hasonlóan fontos meccset ily módon legutóbb talán egy éve, februárban a Barcelona elleni BL-odavágón nyertünk.
A meccs elejétől fogva látszott, hogy jobbak vagyunk, harcosabbak, élesebbek. Az már csak a sors iróniája, hogy ennek ellenére két góllal is el tudtak menni a vendégek - később összetörtek, akár, mint egy tojás. Persze tegyük hozzá, hogy már megint orrszőrcsavaróan szerencsétlen gólt kaptunk - nevezetesen az első Sp*rs gól. A második gól egy igen véleményes tizenegyes... Annyira véleményes, hogy nem is volt az. Ám így, hogy nyertünk, már nem húz föl. Még inkább azért nem, mert három-négy lassítás után is tapadt az ember szeme a képernyőre, hogy tisztán lássa az esetet, a sporinak viszont elsőre döntenie kell. Ám legyen. Adebayor, 0-2.
Ennyi viszont elég is volt a Csirkék teljesítményéről, egyelőre legalábbis.
Egyáltalán nem játszottunk rosszul az az első félidő nagyobbik felében sem, ám a két perc alatti egyenlítés - egy ilyen presztízsű meccsen - valami álomszerű volt. Az igazság, ami talán legkevésbé jellemző a futballra, most mellénk állt - no persze a mi hathatós ráhatásunkkal. Az, hogy Sagna gólt szerez, annyira nem szokatlan, de az, hogy az Arsenalban egy szélső hátvéd fejjel talál be, úgy, hogy nem a 90+5-dik percben jár a meccs, és élet-halál kérdés a győzelem, bizony ritka, mint a fehér játékos a francia válogatottban. Aztán jött... Ő. Fordult egyet, kettőt, ki tudja hányat, és elnyeste a labdát a kapu jobb oldalába. Klasszis. Extázis.

A második félidőben, mint valami villám csapott le ( hogyan is tehetné máshogy, muhaha ) az első félidőben borzalmasan szürke Walcott. Igaz, hogy a mi Rosickynk szerezte meg a vezetést ( a vezetést!!! ) egy leheletfinom ( no, nem egy ogre lehelet ) pörgetéssel. Kinéztem az ablakon, hirtelen olyan szép lett minden... Jajj, de szép fa! De szép idő! De szép szél! De szép gól!
Nem vagyok oly' bátor, hogy itt már örültem volna. Miden esetre ünnepeltem, s a nagy ünneplés közepette köszöntött rám, ránk a negyedik ( a negyedik!!! ) Ágyús gól. Walcott, akinek már ellőtte is volt veszélyes lövése, átemelt a vendégekben lelket tartó Friedel kapuson. 4-2. Fel sem tudtam dolgozni, hogy mennyi az állás, ismét Walcott, ismét gól és bedaráljuk a Sp*rs-t. Egyszerűen hihetetlen volt. Még csak most kezdem elhinni. Minden bizonnyal ezért késett a poszt. 5-2, 0-2-ről. Három góllal nyertünk, ami azt jelenti, hogy nemhogy győztünk, még a negyedik helyen is maradtunk. Ha Villas-Boas szintén marad, csak a Chelsea padján szezon végéig, akkor nagy valószínűséggel meg is tudjuk szerezni a hőn áhított pozíciót.

Tudunk mi ilyet is ( Arsenal - Aston Villa 3 : 2 )

Azt azért nem hittem volna el, ha valaki meccs előtt azt mondja, hogy kétgólos hátrányból negyedóra leforgása alatt megfordítjuk a meccset a mi javunkra. Kezdjük ott, hogy már csak azt sem hittem volna el, hogy mínusz kettőbe leszünk... Pedig így történt.
Nem kezdtük rosszul a meccset, a vendégeket nem nagyon hagytuk labdához jutni. Igazi helyzeteket ugyanakkor  - szokás szerint - nem tudtunk kidolgozni. Ramsey, Rosicky és Chambo próbálkozott messziről, kevés sikerrel. Aztán az egyik jellemző forgatókönyv következett : a Villa a semmiből fejelt egy gólt, Dunne révén. Szerintem abszolút elkerülhető gól lett volna, egy kicsivel több odafigyeléssel és akarással a vendég védő nem biztos, hogy ilyen könnyen hozzáfért volna a labdához. Ekkortájt már a félidő vége felé jártunk, s nem nyomtunk már annyira, mint a meccs elején. Látszott is, hogy felpörgettük a játékot, ismét volt egy-két lövésünk, de Given állta a sarat. Már a második kapott gól előtt is azon bosszankodtam, hogy a lövések nyomán kipattant labdák soha nem tudnak hozzánk pattanni, egy sem. Erre aztán jött Darren Bent gólja, amitől idegbajt kaptam. Persze az efféléket már megszokhatná egy Arsenal szurkoló ( mármint az ilyen gólokat ). A jobb oldalon robogott el az angol támadó, tüzelt, amit elsőre hárított Fabianski. Még szép, hogy Bent elé tolta vissza, bár szerintem azért nem nagyon tehet róla. Innen már nyilván bepasszolta, s a Villa kettővel ment a szünetbe.
Elég keményen megnyomtuk a félidő elejét, de hát kétgólos hátrányban ez már csak természetes. Érezni lehetett, hogy rezeg a léc a Villa alatt, főleg, mikor Ireland a gólvonalról mentette Mertesacker fejesét. Viszont Song labdája után Ramsey-nek sikerült kiharcolnia egy büntetőt, amit maga az első gól szerzője, David Dunne hozott össze. Van Persie higgadtan gurított a jobb alsóba, 1-2. Nem volt megállás, hiszen az után, hogy az 54-dik minutumban szépítettünk, egy ránk egyáltalán nem jellemző, szerencsés góllal az 56-dik percben már ki is egyenlítettünk. Itt kezdett talán eszmélni a vendég csapat, hogy nincs meg nekik a meccs, sőt. Már nem tizenegy emberrel védekeztek, ám késő volt, hiszen lendületbe jöttünk. Koscielny (!) indult meg és harcolt ki egy újabb tizenegyest. Ezzel, mint kiderült, a meccs is eldőlt, de valószínűleg az is, hogy egy pár évig nem fogunk büntetőt kapni... Van Persie ismét értékesítette, negyedóra alatt fordítottunk. Végül nyertünk. Hihetetlen volt a meccs, hiszen általában egy gólos hátrányból is nehezünkre esik feltápászkodni, sőt a mi előnyünket szoktuk elajándékozni... De most máshogy történt, és ott vagyunk a nyolcaddöntőben. Visszatért Sagna, beállt Henry, és még Chambo is jól játszott. Nem annak indult, de végül a mi meccsünk lett.
Jaj, valamit majdnem kihagytam : Van Persie a duplájával megszerezte 119-dik és 120-dik gólját, s ezzel beérte Bergkampot... Micsoda este.

Mi történt hétközben?

Az angol Premier League 22. fordulóját ezen a héten kedden és szerdán rendezték. Voltak hatalmas betlik és fájó döntetlen is akadt. Ugyanakkor nem csak Angliában rúgták a bőrt a srácok. Lássuk, mi történt hétközben!

A rend kedvéért először a Manchester United - Stoke City mérkőzés értékelésével kezdeném.

A MU - Stoke City összecsapás részben úgy alakult,ahogy gondoltam, de azért tartogatott meglepetéseket. Az első húsz-huszonöt percben, ahogyan az várhatós is volt, a MU nyomott, míg nem sikerült megszerezni a vezetést. A City konkrétan semmit sem csinált, csak védekezett, azt viszont aránylag jól, mert a hazaiak inkább csak távoli lövésekkel veszélyeztettek. Ebben az időszakban a Manchester nem alakított ki százszázalékos ziccereket, de érezhető volt, hogy minden előrenyomulásuk életveszélyes. Az első gól is egy ilyen támadásból született: egy eladott labdából indult a united, Nani jobbról pontosan centerezett, és Chicaritó gyönyörűen húzta be a labdát sarokkal a kapu bal alsó sarkába. Szép gól volt, meg kell hagyni. Az első harminc perc után  68% - 32%-os labdabirtoklási arány volt a hazaiak számára, akik tovább hajtották a meccset. Látszott, hogy ment is a játék és igazán akartak is, de ennek ellenére a félidőben maradt az 1-0-ás manchesteri előny.

A második félidő legelső perceiben volt egy Tuncay fejes a Stoke részéről, ám az elkerülte a kaput. Azon kívül nem sok változás mutatkozott a játék képében. Ám, az 50. percben jött a hideg zuhany: egy baloldali beadást követően ( a labdát Tuncay adta be, gyakorlatilag ezzel a két megmozdulásával ő volt a vendégek legveszélyesebb játékosa ) Whitehead egy szép fejessel egalizált. Ennél a pontnál, ha a vendégek kissé erőszakosabbak a meccs végén még akár pontot is rabolhattak volna az Old Traffordról. De ők inkább arra ügyeltek, hogy minél kevesebb gólt kapjanak, és ha a közelmúltba tekintünk vissza, akkor érthető az aggodalmuk. A MU folytatta a játékát, mert a Stoke a góljuk ellenére visszahúzódott. Ennek gyümölcse tíz perc után érett be: Nani gyönyörű góljával ismét az a hazaiaké volt az előny.

Nani gyönyörű gólt ragasztott a Stoke hálójába

Ezzel az eredménnyel gyakorlatilag mindkét csapat megelégedett. A Stoke nem akart nagyon kikapni, a Manchester pedig sérülés(ek) nélkül be akarta húzni a meccset. Igazából a gól utáni félórában történt az amire számítottam, azaz, hogy a united félgőzzel nyeri a meccset. Két darab helyzetecskére futotta a meccs utolsó harmadában a hazaiak részéről. A 2-1-es végeredmény azt jelenti, hogy a MU továbbra is veretlen, valamint biztos, hogy marad a pontkülönbség az őket üldözőkkel szemben
Manchester United - Stoke City 2-1


Wolverhampton - Chelsea 1-0.  Mindennek az alja. Legalábbis londoni szempontból. Azt eddig is tudtuk, hogy a Chelsea nagyon mély gödörben van, de azt, hogy talán a bajnokság legszíntelenebb csapata, aki egyben a sereghajtó is megveri Ancelotti alakulatát azt senki sem gondolhatta komolyan. Az ember úgy érzi, hogy a  "szegény" kékeknek ennél már csak feljebb van...Jómagam nem láttam a meccset, de mikor megláttam az eredményt, azt hittem, hogy csak valami új évi tréfa a Digi Sport kollégái részéről. Hát kiderült,hogy nem. Ezt a zakót még az is fájóbbá teszi a vendégek számára, hogy a gólt saját játékosuk, a mostanában felépült portugál, José Bosingwa "szerezte". Úgy gondolom, mindent elmondtam erről a meccsről, igazából tökmindegy, hogy esetleg a Chelsea széttámadta volna az agyát, az 1-0 az 1-0.

Most a Tottenham meccsét is megemlíteném, de csakis azért mert ők is orra estek. Méghozzá a kisebbik Liverpooli gárda, az Everton otthonában. Harry Redknapp csapata lehengerlő formában volt az utóbbi időben. Persze tudjuk, hogy egyszer minden sorozat megszakadt és jellemező szokott lenni, hogy pont olyan kutyaütő csapatok ellen mint az Everton. Ezáltal természetesen nem akkor meglepetés, mint az előző meccs, de azért nem lehetett számítani erre a végeredményre.
Everton - Tottenham 2-1

Soron következő balfékünk a Liverpool, aki a Blackburn otthonában hullajtott pontokat. Ezzel a meccsel kapcsolatban azt írtam, hogy pontosztozkodásra számítok, de megemlítettem, hogy a 'Poolnak illene nyernie.   Ez az eredmény mérföldekkel kritikán aluli "teljesítmény" a vörösöktől, de ezt ők is tudják. "Tartok" tőle, hogy Roy Hodgson bácsinak hamarosan "adiós amigó"-t fognak mondani (csakúgy, mint londoni riválisuknál Ancelottinak is).
Blackburn Rovers - Liverpool 3-1

Elérkeznénk a rangadóhoz. Nem véletlen írtam feltételes módba. Egyszerűen nincs ingerenciám ahhoz, hogy leírjam mit művelt a City és ezáltal mi egy 0-0-ás döntetlennel mehettünk meghívni egy körre egymást. Annak örültem,hogy a kezdővel kapcsolatban nem volt igazam, és teljes egészében az volt a kezdő tizenegy, aki a Chelseát laposra verte. Nem akarom leírni, hogy harminc perc után már volt három kapufánk, és már gálamérkőzést tarthattunk volna, és ezzel együtt azt sem, hogy amit a City csinált az nem foci volt. Mindent elmondott, hogy a hazai szurkolók a meccs vége fele azt skandálták, hogy: Boring (unalmas) manchester city...Így még angol csapatot bekkelni nem (sokszor) láttam. Ez a döntetlen nem a csapatom hibája volt, ők úgy gondolom mindent megtettek. Kivéve azt a mellékes dolgot, hogy a helyzeteket gólra kell váltani. Ezúttal a sok kihagyott helyzet nem a klasszikus értelemben bosszulta meg magát, hanem "csak egy szimpla" pontvesztésben. A mérkőzés után azzal nyugtattam magam, hogy amúgy sem lettünk volna bajnokok.

 Mi küzdünk, a City bekkel

Biztos, hogy a MU is fog még botlani, netán lehet, hogy veretlenségét is elveszíti, de így gyakorlatilag hét pontos előnyre tehet szert velünk szemben. ( Eggyel kevesebb mérkőzést játszottak, mint mi. Az elmaradt meccsük pedig a világszerte rettegett Mezei Blackpooli Sörözők Köre Fc ellen lesz, szerencséjükre hazai pályán...)
No more comment.
Arsenal - manchester city 0-0

Hát ezek lettek volna a az angol bajnokság 22. fordulójának fontosabb összecsapásai. A nevető ötödik a Manchester United volt, no meg egy kissé kuncoghatott a Manchester City is.
A forduló további eredményei:

Blackpool - Birmingham City 1-2
Fulham - Wets Brom. Albion 3-0
Aston Villa - Sunderland 0-1
Newcastle - West Ham United 5-0
Bolton - Wigan Athletic 1-1

Folytatódik az olasz bajnokság is

Ezt nem említettem meg ugyan, de csütörtökön délután játszották a nyitómeccset, a Juventus - Parma mérkőzést. Úgy látszik ezekben a napokban a nagy csapatok hatalmasokat taknyolnak. Nem történt ez másképp a Juvéval sem. Tulajdonképpen nem sok közük volt a zebráknak a meccshez. A korábbi Juve játékos, Giovinco kettőt is vágott Luigi Del Neri csapatának. Végül a hazaiak megúszták négy kapott góllal, miközben ők egyszer tudtak betalálni. Igaz,az a gól a 60. percben esett 2-0-ás állásnál. Itt még volt remény a feltámadásra, de néhány percen belül Crespo értékesítette a csapata számára megítélt büntetőt, s ezzel elúszott a meccs a Juventus részéről. Az összképhez az is hozzátartozik, hogy a hazaiaktól a 17. percben kiállították a brazil középpályást, Felipe Melót. De ez sovány vigasz a torinóiaknak. Nyilván most az a cél, hogy mihamarabb elfelejtsék ezt a vereséget. Amikor írom ezt a cikket, akkor fejeződik be éppen az összes háromórási meccs.

 Végeredmények:

Brescia - Cesena 1-2

Cagliari - Milan 0-1

Genoa - Lazio 0-0

Lecce - Bari 0-1

Roma - Catania 4-2

Udinese - Chievo 2-0

Bologna - Fiorentina 1-1

Palermo - Sampadoria 3-0

Internazionale - Napoli (20:45) e: 3-1

A Serie A-ban hétvégén is fognak fordulót rendezni, erről majd később bővebben.