Chelsea - Arsenal ( 3 : 5 )

Ehhez egyszerűen nincs mit hozzáfűzni. Ez a győzelem, sőt, diadal úgy jó, ahogy van. Erről nincs mit írni, fölösleges is, a szakmai panaszkodást most nagylelkűen meghagyom a Chelsea szurkolóknak, hiszen jóval inkább nekik kell most elgondolkozniuk. Szerintem minden ágyús most szeretné kiélvezni a győzelmet. Ez egy hatalmas eredmény, hiszen elég csak egy hónapra visszatekintenünk, amikor még mindig súlyos gondokkal küszködött a csapat ( ez most másként, csak javult a helyzet ). És ehhez képest, most 5 : 3-ra megvertük a Chelseat, idegenben. Ramsey - most ez jutott eszembe. Pazarul játszott. Ez egyetlen "elemzős" dolog, ami megfordult a fejemben, az az volt, hogy végre nem mi voltunk azok, akik előnyről buktak. Végre nem mi voltunk azok, akik az öltözőben ragadtak a második félidőre - annak ellenére, hogy a hazaiak az első játékrész utolsó percében szerezték meg a vezetést - hanem tíz perc alatt a magunk javára fordítottuk a mérkőzést, s ezzel megalapoztuk a maradék szűk negyven percet. És ennyi. A többi egy valóságos mese, ahogy játszott a csapat. Remek mérkőzés volt, igaz, ha védelmek jobbak, ez sem így lett volna.
De győztünk. Ezt nem kell magyarázni.

Hibátlan kvartett

Az utóbbi pár napban azon gondolkoztam, hogy egy Arsenal fanatikusnak szinte fel sem tűnik, ha a csapat zsinórban megnyer néhány meccset. Ha közbe be-becsúszik a hiba, máris rosszul szerepel az Arsenal.
Most viszont ez nem mondható el, hiszen legutóbbi négy meccsünkből négyet nyertünk. Az áldozatok : Bolton, ( kétszer ) Marseille, Stoke City. Talán nem a legacélosabb ellenfeleknek tűnnek ( no, nem is azok ) de jelenlegi helyzetünkben mindenképpen előrelépést jelent az, hogy a kötelező meccseket többé-kevésbé magabiztosan, de hozzuk. Ezen kívül úgy látszik, hogy idén az Emirates ismét egy oroszlánbarlang lesz, a szezon legeleji káosznál a Liverpool tudott megverni minket otthon. Ezt leszámítva nyolc meccs, nyolc győzelem. Persze, amint elhagyjuk Észak-Londont ( sőt, volt, mikor még ezt se kellett... ) már nem ilyen szép a mutató, ezt nem is osztanám meg, úgyse kíváncsi rá senki sem.
Igaz, a marseille-i kirándulás győzelemmel zárult, egy igazi önbizalom-növelő diadal volt. A végjátékban megnyerni egy meccset mindig jó, és aki látta azt a meccset, tudja, hogy itt milyen jó érzés lehetett.
Aztán a Stoke City-t tulajdonképpen simán levertük, gyakorlatilag azért annyira nem. A favágók elleni bajnoki kísértetiesen hasonlított a Rózsák és a Fekete Macskák elleni mérkőzésre. Az első félidő első felében nagy nyomás alá helyezzük az ellenfelünket, vezetünk, aztán egy pontrúgásból egyenlít az ellenfél. Ha már a Stoke-nál tartunk, akkor erről a meccsről kicsit bővebben, hiszen sajnos elmaradt az értékelő poszt. Természetesen Delapék is pontrúgásból egyenlítettek. Mondjuk, a Stoke taktikája igen egyszerű : megpróbálják megdobni ( Delap partdobásai ugyebár )/megrúgni a tizenhatoson belül Crouchot. Bíznak abban, hogy a labda szerencsésen beleakad a colos angolba, és pont úgy pattan, hogy a kapuban köt ki.
Ezért a bekapott gólért azért voltam bosszús, mert megint a védelem tolta el, de rendesen. A gól előtt két alkalom is lett volna elfejelni a labdát ( és egyik esetben sem Stickman elől ) de ezt nem sikerült megtenni. Viszont a pontrúgást megelőzően Koscielny olyan tisztán fejelte le Crouchot, hogy annál szabályosabban már nagyon nem is lehetett volna.

Gervinho : egy gól, két gólpassz a Stoke ellen - talán eddigi legjobb meccs volt piros-fehérben

És akkor most lehet tippelni, ( puskázni ér ) hogy megint ki húzott ki minket a bajból? Igen. A holland beállt, rúgott két gólt és megnyerte nekünk a meccset. A Stoke sem a találatuk előtt, sem az után nem tudott, hát, kibontakozni, tehát megérdemelten és simán nyertünk, de ha nincs Robin, ki tudja, mi lesz a vége.
A sort a Bolton kezdi és egyben zárja is, a négy meccses győzelmi szériát velük kezdtük - és jelenleg még - velük zárjuk. Még inkább : velük tesszük még teljesebbé. Az első, a habkönnyű bajnoki, amit 3 : 0-ra nyertünk meg. Utóbbi pedig a keddi Ligakupa összecsapás, ahol is pár percen belül fordítottunk. Nem lehet nem észrevenni, hogy Wenger idén kiváltképp jó érzékkel rotál. A hétközi meccsen is jól játszott a csapat, szép gólokat szereztünk. Arshavin és Park vállalta az oroszlánrész ebből a győzelemből, de Benayoun, Vermaelen és az újonc Yennaris is szépen teljesített. Ezzel egy szempillantás alatt bekerültünk a legjobb nyolc közé.

Mindent összefoglalva, jó passzban van a csapat, s bár nem mindig sziporkázva, jól játszva nyeri a meccseket, de hozza, és ezt nem kell magyarázni. Egy biztos : a hétvégén meglesz a felmérés, hogy ez csak a szurkolókat motiválja, vagy a csapatot is. A Stamford Bridge-en lehet bizonyítani, hogy kezdjük összeszedni magunkat.

Nagy az esély arra...

... hogy kevés gól születik ( ezen a meccsen ). A rutinosabb Premier League nézők már ennyiből is kitalálják, hogy Stoke City lesz az ellenfelünk. Az ellenfél darálása mellett sajnos ( "sajnos" ) a gólokat nem darálják a piros-fehérek. Igaz, hogy ellenük a riválisok sem esnek túlzásba góllövés terén, mindössze nyolcszor kapitulált a Stoke védelme. Így jön össze az a brutális, 14-es szám, amit akkor kapunk, ha összeadjuk idei lőtt és kapott góljaik számát. Mindez azt jelenti, hogy még a meccsenkénti két gól átlaga sincs meg ( lőtt és kapott egyaránt ).Éppen ezért nem tekintek túl nagy várakozással a meccs elé... Nagyon valószínű egy 1-0-ás, szenvedős meccs, és ez még a jobbik eset. Viszont a többek között a Liverpool gondoskodott arról, hogy mégiscsak érdekeljen a mai összecsapás, ugyan is két pontra feljöhetünk a 'Pool mögé, miután hazai pályán nem bírtak a Norwichcal. Rajtuk kívül, a közvetlen előttünk lévő csapatok, így az Aston Villa ( no és a Norwich ) is pontokat veszített. Így, győzelem esetén feljöhetünk egészen a hetedik helyre, ahonnan ténylegesen küzdeni lehet már az első ötbe kerülésért.
Ezért aztán mégiscsak jó lesz ez a meccs, hiszen idén még soha nem látott "magasságokba" emelkedhetünk, ha győzelmet aratunk. A színvonal valószínű, hogy nem lesz túl eget verő, és lehet, hogy a semleges nézők emiatt inkább a két manchesteri csapat focinak nevezett küzdelmét nézik, de ez minket aligha érdekel. 
Hogy egy kicsit szakmai szemmel is felvezessük a mai meccset, véleményem szerint Song és Arteta játékán fog múlni ( ismét ) a meccs. Rosickyt már azért nem említem, mert nem valószínű, hogy játszani fog, Ramsey pedig nem az a kreatív, gyors és kombinatív játékos aki egy Stoke-féle betömörült védelem ellen maradandót nyújthatna. Mondanám, hogy bosszú, de ilyen a profi futballban nem létezik, ettől függetlenül persze ne féljen, ha ismét Shawrossal kerül szembe.
Szívből remélem, hogy a védelmünk jó napot fog ki. Várhatóan a Stoke nem helyezi majd óriási nyomás alá a védelmünket, de sajnos már kiderült, hogy bizony így is könnyen el tudunk aludni.
A támadókhoz igazából fölösleges mit hozzáfűzni, egyből ki kell használni az adódó lehetősége(ke)t, hiszen ki tudja, mennyi lesz belőle.

Go Gunners!

A három csere összehozta a gólt ( Marseille - Arsenal 0 : 1 )

Aki látta a meccset, biztos tudja a lényeget, azaz : egyszer az Arsenalnak is lehet malaca. Merthogy most jóformán ez történt. Az esti meccset leginkább a szezonnyitó Newcastle elleni összecsapásunkhoz tudnám hasonlítani, ami ugye gól nélüküli döntetetlennel végződött.
A meccs vége előtt gondolkoztam el azon, hogy nem nagyon szoktunk olyan meccset játszani, ahol egy árva gól sem esik. Ez persze mindkét oldalról igaz, kapunk is és lövünk is. Ezért nem hittem el még a 85-dik percben sem, hogy 0-0 lesz, ám biztos voltam benne, ha valami csoda folytán megzörren a háló, az az ellenfélé lesz, ugyanis a Marseille az utolsó 10-15 percben annyit sem csinált, mint előtte - láthattuk, hogy a nullát is alul lehet múlni - az egész meccsen. No nem mintha mi sziporkáztunk volna... Sziporkázni?! Mikor - ha emlékeim nem csalnak - a második félidőben a legnagyobb helyzetünket is egy hazai védő topaságának köszönhettük. A labdát birtokoltuk, passzolgattunk, ( hol pontosan, hol nem ) és amikor meguntunk, Song megpróbálta beívelni a labdát van Persie elé a két - vagy három - belső védő közé, és ezután a két - vagy három - belső védő közül az egyik elfejelte a labdát. Egy másik eset volt, mikor egy paraszthajszálnyival több hely volt a szélen, mint szokott, leadtuk Jenkisonnnak a labdát, aki beadta, de rendszeresen rosszul. Aztán az finn-angolt le kellett cserélni, a térde bánta az egyik felszabadítását, de az első félidőben kellett már ápolni egyszer.
Rettenetesen elhanyagoltuk a bal oldalt ( amit nem csodálok, szegény Arshavinnak meg nem nagyon volt kedve? játszani ).
A Marseille-t nem engedtük helyzetekhez jutni, az első félidőben Remy-nek sikerült ( aki az új Henry lesz - Wenger ) áthámoznia magát két védőnkön, de végül nem tudta jól befejezni az akciót. Nagyjából ez volt a hazaiak legnagyobb lehetősége. Bár a colos, egy az egyben nem a leggyorsabb Mertesackert otthagyták néhányszor, de ezekből sem kerekedett ki veszélyes helyzet.
A meccset végül egy rossz jobboldali beadásnak köszönhettük, éppen a megsérült Jenkinson helyére beállt Djourou tekert be. A labda Gervinho mögé érkezett, aki inkább csak tessék-lássék módon tudott beleérni, minthogy tudatosan, de labda így pont a második hullámban érkező Ramsey elé gurult, aki szépen kilőtte a rövid alsót. A labda útja Djourou-Gervinho-Ramsey, azaz a csereemberek, méghozzá a becserélés sorrendjében. Wenger knows. Ez volt azon ritka esetek egyike, mikor a meccs végén megy föl a vérnyomás, ugyanis mire a szervezet is felfogja a GÓLT, már lefújják a meccset. Aztán meg nem tudtom, hogy miért úgy mosok fogat, hogy kigyullad a fogkefe.

Nagyon ikszes meccs volt, abból is a gól nélküli, abból is a helyzetek nélküli és azon belül a szenvedős. Ilyen meccsek alatt szép teljesítmény, ha tíz óra után az ember nem 44 pacákot lát rohangálni a pályán. Én tegnap ezt a küldetést teljesítettem, az eredmény pedig 0 : 1-lett, tehát a csapat is teljesítette a maga feladatát.
Koscielny, Song és Arteta voltak azok, akik értékelhető teljesítményt nyújtottak, no meg hát Ramsey-t is meg kell dicsérni, hogy bő tíz perccel a beállása után, a hosszabbítás utolsó percében nem remegett meg a lába ziccerben. André Santos is elvolt a pályán, néha kiosztott egy-egy esernyőt, vagy két ember között tartotta a meg a labdát, az ős teljesítménye védekezésben tűrhető volt. Robinnak esélye sem volt, amikor meg lett volna, beintették a lest, szóval sehogy sem volt ez jó. A többiek elrohangálgattak a kilencven perc alatt ( Arshavin elsétálgatott ).
Most nyertük, ez a lényeg, a játékot gyorsan el kell felejteni, a győzelmet még sokáig észben tartani. Vezetjük a csoportunkat, és ha két hét múlva megnyerjük ennek a meccsnek a visszavágóját, szinte a csoport elsőség is garantált.

Bonsior, Didier!

Reszkess Marseille, jövünk! Látunk és győzünk! Megmutatjuk, ki az úr a háznál. Wenger, ha már hazatér, kinézi a hiperszuperextrateheteségeket, gondolva a jövőre. Az újakkal megkóstoltatják a csigalevest. Megtanulják a La Marseillaiset, rokonokat látogatnak. Arshavin eltéved a Notre Dame-ban, de Pat Rice épp belebotlik.
A sok kaland után pedig úgy fognak a pályán rohangálni, mint még soha, és leverik a forradalmat a Stade Velodromban.

Arsenal - Sunderland ( 2 : 1 )

Igen, igen, megmondtam, hogy nyerünk. Így is történt. Kapitányunk, Robin van Persie vezérletével legyőztük a Sunderlandet, itthon tartottuk a három pontot, és ezzel elkezdtünk felfelé kúszni a táblázaton. Jó fordulót zártunk, ikszelt a Liverpool és Tottenham is - azaz a várható riválisok az ötödik hely környéki pozícióért.

Ha nem nyertünk volna, most biztos nagyon mérges lennék, megint egy annyira tipikus első félidőt játszottunk, hogy csak na. Huszonkét percen keresztül jóformán levegőhöz sem jut az ellenfél, a bejönnek a megoldásaink ( azaz helyzetbe kerülünk ) van Perise megőrjíti a védőket és e mellett káprázatos megoldásokat választ. A huszonkilencedik másodpercben már 1-0-ra vezetünk. Mégis, egy Sunderland helyzeTECSKE mintha visszavetné a lendületünket. Látszott már a 25-dik minutum környékén, hogy ennyi volt a szép futball - legalábbis erre a félidőre. Ha leállunk, egyszerűen nem tudunk újra felpörögni, csak éppen semmi okunk sem volt a leállásra. Szóval látszott, hogy Steve Bruce fiai megélénkültek. Azt nem állítom, hogy számítottam a kapott gólra, de mikor teljesen tisztán látszott, hogy visszaestünk, erős balsejtelmem támadt... A gólt a igen jól eltalált szabadrúgásból kaptuk, Larssonnak köszönhetjük... Az első félidő második felére támadt föl valamelyest a Sunderland, és ( állítólag ) ennyi. Jómagam sajnos nem tudtam megtekinteni a második félidőt.
Minden esetere az tisztán látszik, hogy a védelem a feje tetején, még úgy is, hogy szélsőink egész pozitívan hozták le a meccset. Azt a negyed órát, amikor a vendégek támadtak, nem elképesztő elánnal, hát, elég bizonytalanul hozták le. Nagyon nagyon sok minden fog még múlni azon, hogy a védelem hogy tud működni.
Annyit tudok még persze, hogy a holland kapitányunk, aki most érzi magát csúcsformában, olyan szabadrúgásgólt ragasztott Mignolet kapujába a hajrában, hogy állítólag Sebastian Larsson szégyentől vörös fejjel szaladt be az öltözőbe. Ha nincs Robin... És akkor mindenki fejezze be mondatot... Eddig a bajnokságban elért tizenkét gólunkból ötöt vállalt magára, legutóbb pedig olyan kedvvel és akarattal játszott két válogatottbeli kilencven perc után, hogy azt bárki például vehetné a csapatból. Ez az ő meccse volt. Ez is. Örökké Ágyús...

Amikor a Fekete macskák szerencsét hoznak

Két hét után folytatódnak a küzdelmek a bajnokságban. Rapszodikus teljesítményt nyújtottunk eddig, de hátha ez most megváltozik valamelyest. A Sunderlandet, a "Fekete macskákat" fogadjuk az Emiratesben, és reméljük, hogy ezúttal a sötét színű cica szerencsét hoz. Kis tárgyi tévedés persze, hogy ha nyerünk, azt magunknak köszönhetjük. Ha nyerünk.
























Ami akármilyen meglepő, nem is olyan valótlan feltételezés. Steve Bruce fiai közvetlen mögöttünk tanyáznak a  táblázaton, azaz ők sem nyújtottak eddig túl sok értékelhetőt a bajnokságban. Ez nem az a csapat, aki ellen annyira szerencsénk szokott lenni ( mondjuk, ha valaki talál ilyet, azt megtapsolom ), tavaly két döntetlen született, az odavágón, Sunderlandben a kicsit túlnyújtott hosszabbításban egalizáltak... A visszavágón pedig már a szokásos tavaszi szenvedés dominált. Ezúttal két rossz formában lévő csapat találkozik, hogy úgy mondjam, és aki nyer, az végre magára talál ( tehát mi ). Ebben a szezonban, nagyon úgy tűnik, hogy nekünk nem lesz könnyű egyik csapat ellen sem. Eddig hazai pályán még jók vagyunk ( a Liverpool elleni meccs egy vicc volt annyi sérülttel ), három meccs, hat pont, utóbbi kettő gólkülönbsége 4-0, ráadásul a Bajnokok Ligájában is nyertünk. Nem hiszem, hogy Sunderland pontot fog rabolni, nem is ajánlom. Mindig tudnak meglepetést okozni, de nekünk - ITTHON! - nyernünk kell, és ezt Wenger is tudja. No meg hát remélem az összes játékos. Nem számítok jó meccsre, mert hajtani próbálunk majd, a Sunderland pedig védekezni fog. Ám a győzelemben szinte biztos vagyok.
Remélem, hogy a védelem összeszedi magát erre a meccsre, hogy a középpályán ismét ütőképesek leszünk., hogy hazai pályán ismét nyerünk.

What's up, you Gunner?

Így a kéthetes szünet alatt már nem nagyon tud az ember mit csinálni. Elnézi a válogatottakat, illetve aggódik az Ágyúsokért, akik ez idő tájt saját hazájuk válogatottjáért tesznek sokat. De azért ez nem az igazi. Történések híján önkéntelenül is elgondolkodtam azon, hogy mi a szitu. Arra jutottam, hogy nekem nem jön be.

Ahogy Fluornak is azt mondom, hogy gáz vagy öcsi, most akárki ezt mondhatja ránk is. Természetesen tudjuk : gyengültünk a nyáron, egóból és csigából is kevesebb van már az asztalon Nasri távozásával, fineszes passzokból és győzelmekből is kevesebb van Fabregas távozásával óta. Bubu is távozott, őt sem felejtjük el, ám ahhoz képest, hogy nem ő volt feltétlen a védelem oszlopa, simán gyengültünk tavalyhoz képest hátul is. Na persze, azt hiszem ezt mindenki tudja (tapasztalta). Hiába csengenek jól a nevek, a lehetséges variációk, mivel mindig van olyan, aki nem egészséges, vagy éppen nincs formában. E mellett még a csapat össze sincs szokva ( szét van esve? ). Ha az összes idei kapott gólunkat összeszámoljuk, valószínű, hogy még az is kevés (!) ahhoz az számhoz képest, ahányszor ezt témát már "kipicsogtam". A védelem bizonytalankodása (...) mellett említhetném Ramsey és Rosicky szürkeségét, amitől teljesen kiveszik a középpályánkról az értelem. Azt fölösleges is mondani, hogy különösképpen a mi játékunknak ez nem éppen tesz jót... Jött Benayoun és Arteta is, velük egyértelműek erősödött a keret ( a megmaradtakhoz képest ). A befejezésekért felelős sorban nem történt sok változás, a tavaly tavasszal hatalmas formában lévő van Persie maradt ( csak a formája nem ). Theo Walcott még mindig az Arsenal futballistájaként okoz stroke-ot az ellenfél védőinek. Samir persze... Igen, távozásával ( és Clichyével ) elég komolyan gyengült a bal oldalunk, Gibbs és Arshavin, esetleg Gervinho egyelőre nem üti meg az ő szintjüket. Igaz, André Santos személyében szerintem érkezett egy támadásban legalább olyan kaliberű játékos, mint Gäel.
Ehhez képest hét forduló után a tizenötödik helyen állunk, és az edzőnk még mindig Arséne Wenger. Nemrég azt olvastam, hogy a vezetőség biztosította Arsént afelől, hogy a bizalom megvan. Mondjanak még ilyeneket, és akkor még tizenöt évig fogunk...
Jómagam bízok az öregben, mert mindig tud újítani, és tudom, hogy csakis a makacssága miatt nem nyertünk már egy kicsit régóta kupát. Fater, elmélkedj, és kezdjük el mondjuk a Sunderland ellen....
Ha most rápillantok a tabellára, legszívesebben elásnám magam. Hét forduló után tizenötödikek vagyunk,

Tottenham - Arsenal ( 2 : 1 )

Az a szerencse, hogy nem pörögtem föl túlságosan erre a meccsre. Pont emiatt. Féltem, hogy ez történik. És most nem szimplán magára a vereségre gondolok, hanem arra, ahogyan ez történt. Ez is egyfajta Arsenalos volt, bár nem az utolsó fél órában kaptunk hármat, nem is két öngóllal kaptunk ki. Sőt, még jogtalanul megítélt büntető sem volt. Egyszerűen az akarat hiányzott. Az igazi átütőerő. Az egyenlítő gólunk körüli periódus volt az egyetlen szakasza a meccsnek, amikor nyomás alá helyeztük a hazaiakat. Aztán, ez érthetetlen okok miatt alábbhagyott, és jött a szerencsétlen gól, ami azért Szczesny számlájára írható. De ez egyszer felmenteném, mert egyrészt ezen a meccsen is kiválóan védett - ezt leszámítva természetesen - másrészt ha ő nincs, akkor még annyi pontunk se lenne, mint ahány gólt eddig lőtt a Ferencváros az NB1 idei kiírásában.
Sajnos, míg néhány nappal ez előtt arról számolhattam be, hogy Mertesacker addigi legjobb meccsét hozta le nálunk, most azt kell, hogy mondjam, gyengébben szerepelt, mint a Jóska Pista a matekversenyen. Sokszor helyezkedett rosszul, lemaradt. Song, aki még mindig kényszerűségből játszik középhátvédet, most szintén nagyon gyengén játszott, nem voltak jó indításai, és olyan magabiztos megoldásai, mint az Olympiakosz ellen voltak. Ezen a meccsen inkább a szélső védőink emlékeztettek védőkre minket, míg hét közben a belső duónak köszönhettük, hogy nem kaptunk több gólt. Sagna most is hozta a szokásosat, védőmunkáját rendre megoldotta - míg le nem sérült. Egy ütközésnél maradt lent, kibicsaklott a bokája... Jenkinson állt be a helyére. Gibbs oldalán már több volt a hiba, az angol védő sem támadásban, sem annak elhárításában nem jeleskedett, de sajnos még így is túlszárnyalta Mertesackert ( és Songot )...
Merem kockáztatni, hogy Aaron Ramsey több labdát szórt el a meccsen, mint ahány fogam van ( egyelőre még mind megvan ). Annak ellenére, hogy ő szerezte egy szem gólunkat, egyszerűen kritikán aluli teljesítményt nyújtott egyrészt a labdák elszórásával, másrészt lassúságával és "anti-kreativitásával".Ő nem az a játékos, aki a gyors támadásokhoz passzol, akitől a fineszes megoldásokat várhatjuk. Ezt megint igazolta.
Artetának se volt sokkal jobb meccse. Gyenge közepes az ő teljesítménye, hosszú passzai rendre elakadtak, az ellenfélnél kötöttek ki. A középpályánkat most Coquelin tartotta, az ifjú francia remek teljesítményt nyújtott. A legjobbat a csapatból.

Ami a támadókat illeti, Gervinhóba benne volt a veszély, de szokás szerint rossz megoldásokat választott, ha egyáltalán elért a tizenhatosig. Volt egy kihagyott ziccere.
Sem Walcott, sem van Persie nem villogott a mai meccsen, mondjuk utóbbinak úgy nehéz is, ha nem kap labdát. Támadásban is fakó volt a teljesítmény, de ez a meccs fejben dőlt el. A Csirkék sokkal jobban akartak, ez tisztán látszott. Lehet, hogy 16 év után előbb fog végezni a Tottenham a tabellán, mint mi?

Jön az Észak-London DERBI

Manapság minden idényben legalább kétszer elérkezik ez az alkalom. Ez a nap futballünnep minden észak-londoni számára, valamint azoknak, akik az érintett csapatok egyikét támogatják. Végre egy nap, ahol levetkőzhetik a hétköznapi monoton szürkeség hálóját. A nap, amikor minden Ágyús szív egyszerre dobban, mikor kivonulnak a Tüzérek a játéktérre. Amikor a piros-fehér pubokra kibiggyesztik a "hülyéket nem engedünk be" feliratot, ami természetesen a Tottenham Hotspur velejéig romlott ( félreértés ne essék, az összes az ) szurkolóira vonatkozik. A nap, amikor minden hős fanatikus kiengedi a fáradt gőzt, a dühöt és a gyűlöletet - vagy éppen csendesen végignézik a meccset, és álnokul mosolyognak, amikor látják a Csirkék kikezdett, fáradtságtól eltorzult arcát. Igen, következik a Tottenham - Arsenal!

Ez a párosítás teljes mértékben a rivalizálásról szól. Ami kell. A futball lételeme. E nélkül valóban csak játék lenne az egész.  Ilyenkor teljesen mindegy, hogy valaki öt meccset nyert zsinórba, vagy nyolc mérkőzés óta nyeretlen. Itt bármi megtörténhet. És meg is történik.

Időtlen idők óta, pontosabban, mikor az Arsenal áttette székhelyét London északi részére, s a Highbury lett új otthona, a Spurs az Ágyúsok legfőbb ellensége. Büszkén nézünk rá azokat az eredményeket felsorakoztató listára, ami két csapat elnyert trófeáit mutatják. Amíg mi tizenháromszor jutottunk el a csúcsra az angol első osztályban, addig a csirkéseknek mindössze kétszer sikerült ezt elérniük. Az FA-kupa győzelmekből is nekünk van a több, kereken tíz, a Tottenhamnek nyolc. Egyedül a Carling Cup az a sorozat, ahol a Spurs többször volt a trónon ( jellemző ).
Ami a fej fej melletti párharcokat illeti, összesen 170-szer találkozott a két együttes minden sorozatot beleszámítva. Ezek közül egyiknél sem billen a Hotspur felé a mérleg, a legfontosabb, a bajnokságban 61 Arsenal győzelem, 43 döntetlen, valamint 47 Tottenham siker.

A tavalyi idény sajnos elég szégyenletesen sikerült, főleg az őszi, Emirates-beli találkozó. Nem akarom részletezni, annyi elég, hogy félidei 2-0-ás vezetés után otthon kikaptunk tőlük.
A tavaszi visszavágón szintén volt kétgólos az előnyünk ( 1-3 ), de ezt a meccset sem sikerült behúzni.
Most eljött az idő, hogy ezt megtoroljuk. Sőt, most még több okunk van rá. Mondjuk úgy, hogy egy újabb "ex-Arsenalossal" bővült a csirkések keret, ez pedig nem más, mint Emmanuel Adebayor. Miután megjárta Manchestert és Madridot, képes volt visszajönni Észak-Londonba, csak éppen eltévesztette a házszámot. Ezt csak egy győzelemmel lehet megtorolni. No meg amúgy is torkig vagyunk a Tottenhammel, nem igaz? Éppen ezért vasárnap Wenger Piros Hadserege legyőzi a Gonoszt, helyreállítva ezzel a rendet!