'11 - piros-fehérben

Alapozás - ez egy nagyon fontos szakasz a bajnokság előtt, hogy a csapat, játékos jól tudjon majd szerepelni az elkövetkező időszakban. Nem a legérdekesebb része a felkészülésnek, de jó alapozással nagyobb az esély a szép eredmények elérésére.
Eltelt egy év. 2011 január 2-án jegyeztem be az első posztot a blogra, és azóta igyekszem a virtuális pennát minél gyakrabban és jobban forgatni. A blog címe elé még oda lehetne biggyeszteni a "FIGYELEM! Szigorúan szubjektív!"-feliratot is, hiszen saját szemszögemből, a saját véleményemet írom le, természetesen elfogultan.
Mindezt pontosan egy éve teszem, így az év végi visszatekintő poszt egyben évforduló is. Az első év, az "alapozás" tehát meg volt, igyekeztem, rajta voltam a témán, mint Winehouse a pián. Volt, hogy eufóriától csöpögő posztot firkanthattam a meccs után. Volt, hogy morcos arccal, keserűen kellet leülnöm megírni egy értékelést. Olyan is előfordult, hogy az elkeseredettség sűrű felhője mögül kellett felelnem fejem, kiállni a csapat mellett. Az egyik legjobb rész, amikor Balotelli intelligenciahányadosának számát és Torres Chelsea mezben rúgott góljainak számát állítjuk egymás mellé, és egyenlő értékeket kapunk.
Száz szónak is egy a vége : sok minden történt ebben az esztendőben, lássuk tehát, mik voltak ezek. Előnyben a kellemes pillanatok.

Mondhatjuk, hogy csodásan indult az év. A tavalyi szezon közepén, - tehát gyakorlatilag egy éve, csak januárban - nem veszítettünk meccset, minden sorozatban ott voltunk, a bajnokságban hoztuk a győzelmeket, és az erőltetett menet ellenére ( amit az újrajátszások miatt félig-meddig magának is köszönhetett a csapat ) továbbjutottunk mind a Ligakupában, mind az FA-kupában. Csalódásként a City elleni hazai bajnokit emelném ki, gól nélküli döntetlen lett annak ellenére, hogy már az első pillanatokban a gólvonalról kellett menteni a vendégeknek. A legizzasztóbb meccs a Leeds elleni hazai FA-kupa találkozó volt, amikor is Cesc a kilencvenedik minutumban egyenlített tizenegyesből. A visszavágón aztán viszonylag könnyen győztünk, szép gólok születtek mind a két oldalról.

A következő hónapban megtörtént az, ami az egész tavaszunkat befolyásolta. Az a szerencsétlen Ligakupa döntő, a tavalyi szezonra annyira jellemző bekapott góllal ( jellemzően ) az utolsó percekben. Ekkor játszottuk a később az év meccsének választott bajnokit... Amikor négygólos előnnyel mentünk a szünetre, de a Newcasle és Phil Dowd sporttárs együttes erővel összehozta, hogy döntetlen legyen a vége... Volt viszont a nagy meccsünk, amire összeszedtük magunkat, a Barcelonát otthon legyőztük a BL-ben, RvP dugóján azóta is elmosolyodok. De igaz, igaz, Víctor Valdés nagyon jó kapus..  Ha nem lett volna a döntőbeli zakó, még egy türhető hónapot tudhattunk volna le. Igaz, hogy ebben az esetben az egész hátralévő időszak máshogy alakult volna.

A következő meccseken már nem sok babér termett a számunkra. Nyilván való volt, hogy mentálisan a padlón vagyunk - mindenkinek az volt a véleménye, hogy a szerencsétlenül elvesztett döntőnek köszönhető mindez. Valószínű, hogy nagyrészt emiatt volt, és ehhez jött még két kiesés, a katalánok ellen a Bajnokok Ligájából, és a Man United révén az FA-kupából. Ez a két meccs egyébként a vereség ellenére nem nevezhető szégyenletesnek. A Vörös Ördögöknek ráadásul május elején vissza is vágtunk, az Emiratesben Ramsey góljával megszereztük utolsó győzelmünket abban az idényben a bajnokságban.
Őszintén szólva nincs is több említésre méltó összecsapásunk tavalyról, nagyon gyenge és elszomorító meccseket játszottunk már a vége felé. A szezonnak február-márciusban búcsút inthettünk...

Végre itt a nyár...
...amitől előre tarthattunk. Nagy kérdés volt, hogy meg tudjuk-e tartani kulcsjátékosainkat. Valamint a szokásos "spend some f...in' money..."
Clichy volt az első, aki elhagyta a csapatot, az újgazdagok vitték viszonylag olcsón. Őt követte Samir ( you're a c..t ) akinek volt egy jó félszezonja, és rögtön beköszönt az önérzet. Ő maga pedig a CIty olajfoltokkal tarkított mezeire köszönt be. Azóta állítólag tervezi a manchesteri Eiffel-torony megépíttetését, a kispadon ülve pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből ( éppen azért már igen előrehaladt a tervezéssel ).
A legnagyobb érvágás természetesen EL Capitano távozása volt a hosszas és keserves huzavona után. Aki igazi Ágyús, az tudja, hogy badarság lenne lenne rá haragudni, nyolc évet töltött itt és ezalatt játszott törött lábbal, sőt még nagyapja halálának napján is. Ő tehát letett valamit az asztalra. Ég veled, Cesc!
A távozók közé csatlakozott közben Eboue is. Ellenben nyugtázhattunk olyan eligazolásokat is, melyek igazából megerősítették a csapatot. Ott van Denilson... Aki azóta már Brazíliában passzolja hátrafelé a labdákat, valamint Bendtner. Az a hír járja, hogy mióta elhagyta a klubot, Észak-London bárjaiban kevesebb a balhé.
Ami az érkezőket illeti, Gervinho után az éjféli gyorssal megérkezett Mertesacker, André Santos és Arteta. Nyilván való volt, hogy borzasztóan nehéz lesz így nekivágni a szezonnak, hogy több játékos a rajt előtt néhány nappal még mindig csak úgy mutogatott egymásra, hogy : téged láttalak a TV-ben! A jövevények között szerepelt még Pak Csu Jung, Jenkinson és Oxlade-Chamberlain is.
Sokan féltették a csapatot...           

Aztán eljött az augusztus 13, ami ráadásul nem is péntekre esett. Ennek ellenére elég langyos meccset játszottunk a Szarkák ellen idegenben. Az akkor még - érthetetlen módon - az ott "pallérozódó" Joey Bunkó Barton megint felhúzta az agyunkat. Ahogy az ezt követő két bajnokin, úgy itt is összejött a kiállítás, persze Bartonnak köszönhetően. Látszott, hogy nincs egyben a csapat, persze ekkor még sokan nem is voltak itt az új igazolások közül. Nem áll szándékomban túlrészletezni az augusztust, az egyetlen örömteli okot az Udinese elleni kettős győzelem szolgáltatta, amivel kiharcoltuk magunknak a Bajnokok Ligája részvételt. Volt még meccs talán a Liverpool és esetleg a Manchester United ellen, de nem emlékszem, hogy hogyan alakultak ezek, és most nincs kedvem utána nézni.

Lehet, hogy vége van a nyárnak, és lehet, hogy hűvös szelek járnak, de az Ágyúsok szívét egy melegebb fuvallat járta át a felemásra sikerült szeptemberben. A bajnokságban megszereztük első győzelmünket, ami fontos mérföldkő volt a szezon elején. A BL-ben pontot raboltunk Dortmundból, a görögöket pedig itthon levertük. Van Persie megszerezte a Bolton ellen a századik gólját az Arsenalban, s mint tudjuk, azóta Shearer rekordjának a megdöntése sem áll már távol.  A Shrewsburyt kiejtettük a Ligakupából, az egyetlen csúnya folt a Blackburn elleni vereség.

Az új hónap első vasárnapján sajnos becsúszott egy vereség a White Hart Lane-en, amit majd kétszeresen adunk vissza tavasszal. Ezt leszámítva az összes meccsünket hoztuk, talán az október volt a legszebb hónap idén ősszel. A Marseilletől idegenben loptuk el a három pontot a BL-ben, az összes hazai bajnokinkat behúztuk, a hab a tortán pedig a Chelsea  5 : 3-as legyőzése volt a Stamford Bridge-en. Megkezdtük a felzárkózást.

A következő nagy lépés az volt, hogy az angol csapatok közül elsőként mi biztosítottuk be a helyünket a legjobb tizenhat között a nemzetközi kupában. Bajnoki mérkőzésen a veretlenségünket hatmeccsesre növeltük, ha jól emlékszek Liverpoolt előztünk. Az már igazán senkit sem érdekelt, hogy B csapattal kikaptunk a Man City ellen a Ligakupában. A tél előrehaladtával folytattuk a menetelésünket a Premier Leauge-be, Wigant vertünk fölényesen, aztán Evertont egy hatalmas Van Persie góllal. Az Olympiacos ellen egy tét nélküli összecsapáson kikaptunk, csoportelsőként jutottunk tovább. Papíron a lehető legerősebb ellenfelet kaptuk meg még a csoport másodikak közül is, nem mást, mint AC Milant.
A hosszú bajnoki veretlenségünket a Man City ellen veszítettük el egy őrült, hajtós meccsen, 1 : 0 arányban. Szégyenkezésre okunk nem lehetett, rögtön utána győztünk ismét, és azóta sem vesztettünk meccset. Amikor ezt a posztot írom, még hátravan egy meccsünk a Queens Park Rangers ellen, amit minden valószínűség szerint megnyerünk, győzelemmel zárva az évet.

A legvégén pár mondatban természetesen a félszezont foglalnám össze. Reménytelen, fájó, remény-felcsillanó, javulós, küzdős, feljövős, reális, irreális, Arsenalos. A nehéz szezonkezdet után mindent beleadott a csapat, ennek köszönhető, hogy a tizenhetedik helyről most már ott kopogtatunk a Bajnokok Ligáját érő pozíció ajtaján. Ha nem nyitja ki a Chelsea, akkor mi fogjuk betörni, kirángatjuk onnan a riválist, és mi fogjuk birtokolni azt. Ez várhatóan elhúzódik egész szezonvégig, öldöklő küzdelemre lehet számítani.
Hogy mi várható még ezen kívül? Majd meglátjuk, hogy mit hoz a többi sorozat, először is a Milan és a Leeds ellen. Kíváncsian várjuk, hogy ki fog télen érkezni a csapathoz.
Sok minden jó várhat még ránk, reméljük, beköszönt egy szép tavasz ( a lehetőségekhez mérten szép tavasz ). Lepjünk meg most mindenkit az új esztendőben, amikor senki sem számít rá. Új év, új remények, új kihívások. Viszlát, 2011!

Közlemény

Sokat gondolkoztam ezen, de végül is arra jutottam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mivel úgy is az "Arsenalról és a Premier Leauge-ről" szól ez a blog, még bőven bele fér. Bele fér az, hogy közlöm mindenkivel, hogy a Manchester United és a Manchester City nem fért be a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában.
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...

A Basel bezzeg fölvette a kesztyűt...

Felejtős... ( Olympiakos - Arsenal 3 : 1 )

Olyan sok minden van, amit lehetne írni erről a meccsről, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik, amiről nem akar sokat írni az ember. Legalábbis akkor, ha a pacák Arsenal-párti. Arról nem is beszélve, hogy csak papíron volt téttel bíró mérkőzés ( számunkra legalábbis ), tehát értelme sem sok volt lejátszani. Azért lássuk, mi jellemezte ezt az összecsapást.

Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.

Edzőmeccs, nemzetközi módra ( Olympiakos - Arsenal )

Először is azt reméljük a mai meccsel kapcsolatban, hogy a határon a sorompós nem sztrájkol, és gond nélkül eljutnak az Ágyúsok az esti meccs helyszínére, különben gyaloglás közbe tolhatják magukba a karácsonyra félretett görög joghurtot, hogy maradjon szufla az összecsapásra is. Míg az Olympiakosnak élet-halál meccs a mai, mi már hátradőlve élvezhetjük a szép pillanatokat ( ha lesz ilyen, és nyilván úgy gondoljuk, hogy igen ). Bár, a kezdő tizenegy láttán önkéntelenül is felhúzza a szemöldökét az ember, igaz, kevéssé a meglepetés miatt, inkább csak szokatlan, hogy a Bajnoko Ligájában B-csapattal is játszhatunk. Így azért elég sok esélyt adunk a görögöknek a továbbjutásra, de ha a csapat Manchester City elleni Ligakupa meccsét veszem számba, egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzet, sőt. Tökéletes arra, hogy tapasztalatot szerezzenek az olyanok, mint Frimpong, Ox, Coquelin, vagy éppen játékban legyen valaki, például Benayoun.
Nem várok győzelmet a mai meccstől, és akkor sem várnék, ha teljes csapattal, még téttel bíró mérkőzésen lépnénk itt pályára, hiszen az Olympiakos nagyon erős otthon, bárkit képesek megverni hazai környezetben.
Azért persze nem féltem a srácokat, nyomják végig becsülettel a meccset, és nem lesz gond.

A kezdő tizenegy :

Fabianski

Djourou - Vermaelen - Squillaci - Santos 

Frimpong - Coquelin

Ox - Benayoun - Arshavin

Chamakh

A következő szint (Arsenal - Dortmund 2 : 1)

Ezen a szerdai estén fokozatosan daráltuk be a németeket, akik jól játszottak és az első félidőben nem is nagyon sikerült feltörni a védelmüket. Az egész csapat remek teljesítményt nyújtott, és volt, aki ki tudott emelkedni az átlagból, ami ezen a meccsen elég magasan volt. Mindenki a maximumot nyújtotta, megérdemeltem nyertünk, és aki látta a meccset, az tudja, hogy a 2 :1 az részint csalóka.

A csapat védekezése ezen a meccsen kiváló volt, ötös. Az első félidőben néha-néha el tudtak menni a szélen, de beadni már nem igazán sikerült. Koscielny-nek ugye kénszerűségből jobb szélsőt kellett játszania, amit kiválóan megoldott, de mivel a jobb oldalon sok támadást vezettünk, szélsőként neki is fel kellett lépnie, és néhányszor ezt vendégek is észrevették, próbálták a jobb oldalon megjátszani a labdát. De ha nem Koscielny, akkor megoldotta más, így nem volt gond hátul.

A középpályáról egyértelműen Songot lehet kiemelni. Az ő posztja szűrő középpályás, ahhoz képest, amit az első gól előtt bemutatott, az már-már Henryre emlékeztetett. Ha emlékeim nem csalnak, talán 3-4 sárga mezest fűzött át, s adott utána tanári labdát ( na kinek? na, na, vajon kinek? ) Van Persie-nek, aki természetesen nem hibázott. A gól nagyon jókor jött, azaz jó időpontba lőttük. Az utóbbi hetekben nem ez volt az egyetlen eset, amikor pont azzal sokkoljuk az ellenfelet, ami oly' jellemző volt ránk régen : a második félidő legelején rúgunk gólt. Látszik is, hogy sokkal összeszedettebb a csapat, nem ragadunk be, az egész meccsen összpontosítunk. Igaz, a gól, amit kaptunk, az az utolsó utáni pillanatban született egy kisebb figyelmetlenségből, de ez már nem osztott, nem szorzott.

Hogy miért nem? Mert előtte már kétszer beköszönt Van Persie a németeknek, csuda tudja, hányadik gólját szerezte ebben az évben, az biztos, hogy a három ikszen túl van. Rajta kívül egyébként Walcott volt jó a támadók közül, bár ő is inkább azért, mert fegyelmezetten hátrajött védekezni, és sokat segített ezzel. Gervinhonak viszonylag gyenge meccse volt, elsődleges feladatából mindenképpen, viszont ő is szaladgált rendesen.

Az eredmények kedvező alakulása miatt, azaz, hogy a Marseille képes volt kikapni otthon az Olympiakosztól, azon kívül, hogy biztos továbbjutók vagyunk, vitathatatlanná vált az is, hogy a csoport élén zárjuk majd az első kört, és továbblépünk a következő szintre : irány a nyolcaddöntő!

Beharangozó ( Arsenal - Dortmund )

Vajon mi a lényege ennek a meccsnek? Mivel a Dortmund az előző körben nyerni tudott az Olympiakosz ellen, matematikailag még nem jutottunk tovább, tehát : ma ebből a szempontból is eldől a továbbjutás sorsa. Remélhetőleg.

Mivel ezen a meccsen nem nagyon létezik olyan opció, hogy vendég győzelem, igazából mondhatnánk, hogy nincs nagy tétje ennek a meccsnek. Persze, a másik oldalról ezt valószínű nem így látják. Feltehetőleg a Marseille megveri otthon a görögöket, ezért mindkét csapatnak kell a három pont - a németeknek a bennmaradás forog kockán, nekünk pedig jó lenne csoportelsőként végezni.

Tulajdonképpen nincs is mit különöset írni a találkozóról - a németeknek erős csapatuk van, de a Bajnokok Ligájához még nem nőttek fel. Vannak olyan kiválóságaik, mint Götze, Großkreutz, Bender, Hummels és Kagawa. A Bundesligában éppen ezért nagyon veszélyes csapatnak számítanak. A sok fiatal miatt, illetve játékstílusukból kifolyólag gyakran hasonlítják őket hozzánk, vagy a Barcelonához. Valóban, Jürgen Klopp csapatot épít(ett) Dortmundban, és jövőre - ha meg tudják tartani sztárjaikat - talán már komolyabban kell számolni a BVB-vel. Idén azonban még egy lelkes kis csapat "csak". De ennyit a Dortmundról, most nézzük meg, idehaza mi a helyzet.

A Norwich legyőzésével zsinórban ötödik meccsünket nyertük meg a Premier Leauge-ben, ilyen mutatóval csak az első helyezett City büszkélkedhet. Hazai pályán pedig augusztus óta veretlenek vagyunk - ez nem sok jót ígér mostani és jövőbeli ellenfeleinknek se ( muhaha ). Egyébként a Bajnokok Ligájában még veretlenek vagyunk az Emiratesben, és vajmi kevés rá az esély, hogy a mai meccsen fog ez a sorozat megszakadni.
Itt van nekünk Robin, aki futószalagon szállítja a gólokat a csapatnak. A középpályán elsősorban Song, aki tanárian osztogat és szűr. Valamint legtöbbször a jól szervező Arteta és az egyre jobban játszó Ramsey.
És az előzőekben csak a túlnyomó részt támadásért felelő kiválóságokat soroltam fel.

Azért fogunk nyerni ma, mert 1. jobbak vagyunk, 2. tapasztaltabbak,  3. mert csak, 4. mert Van Persie megint gólt lő. Persze, persze a meccs elején Willkommen meg a szokásos, de a végén már Auf Wiedersehen, és a szokásos.

Így sikerült ( Arsenal - Marseille 0 : 0 )

Sikerült gól nélküli döntetlent játszani a franciákkal. A továbbjutás eddig sem volt kérdés, ez után sem az, de azért kár, hogy nem sikerült nyerni. A négy pont két meccsből teljesen elfogadható, bár talán szerencsésebb lett volna, ha itthon gyűjtjük be a három pontot.
Mindkét csapat győzni akart, ez látszott - főleg az első félidőben - aztán sikerült a végére összehozni megint egy átlagon aluli 20-25 percet ( legalábbis a mi oldalunkról nézve ).
Wenger megpróbált megint takarékoskodni, Park kezdett a center helyén. Igaza van, Robinnak valóban pihennie kell, de most valahogy az az érzésem, hogy jobb lett volna, ha az elejétől játszatja, nem végig. Így nem tudott jól beszállni a meccsbe, ami egyre inkább döntetlen szagúbb lett az idő előrehaladtával. Hiába ment előre a két együttes, a vége fele már nem nagyon akadtak helyzetek, inkább csak meddő támadójáték folyt. A kis koreai pedig súlytalan volt, nehezen megjátszható és talán körülményes is. A Bolton elleni Carling Cup meccsen pedig jól játszott, és inkább csak a meccs tétéje, minthogy a védők minősége között volt nagy különbség. A Premier Leauge-ben a testalkat miatti hátrányt a fürgeséggel és a találékonysággal lehet valamelyest kompenzálni, bár Parkot könnyen elnyomják így is. Ha esetleg bajnoki meccsen kell majd játszania, szerintem fölösleges centerbe tenni, mert egy labda sem fog eljutni hozzá, a Premier Leauge-ben a Marseille védőinél csak keményebb bekkek vannak.
Walcott gyenge közepes teljesítményt nyújtott, bár ez az a meccs volt, ahol kamatoztathatta volna gyorsaságát. Volt is, az elején főleg, hogy megindult, de csakúgy mint bárki másnál, a döntő megoldásai rosszak lettek. Ezeken kívül pedig másban sem jeleskedett.
Gervinho egy fokkal veszélyesebb volt már, volt lövése, voltak jó megoldásai,de tőle sem ájultunk el. Vezettük a támadásokat, de ziccerig nem igazán jutottunk el.
Ramsey nagyon aktív volt - szintén az első játékrészben - és az ő lábában maradt talán a győzelem. Neki volt egyedül ziccere, de sokat várt, aztán rossz megoldást választott. Az aktív pedig ez esetben sajnos nem azt jelentette, hogy jó is, legtöbbször a lehető legrosszabb ütemben, pontatlanul passzolt. Aztán a helyére beállt Rosicky folytatta...
Ki más, mint Song, aki megint elfogadható teljesítményt nyújtott. A kameruni Gervinhonak már-már svájci frankos labdát adott egyszer, erre tisztán emlékeszem. De az egész meccsen hozta a formáját, amit megszokhattunk tőle.Artetáról ez sajnos nem mondható el, eléggé beleszürkült a játékba.

Védekezésben ismét volt bajunk - de jóformán csak a széleken. Santos és Jenkinson többször is hibázott, a szélről befelé sokszor veszélyeztettek a vendégek. Ezzel szemben Vermaelen... Számomra rejtély, hogy a sérülései után hogyan tud rögtön hibátlan teljesítményt nyújtani. Hihetetlen.
Mertesacker pedig rám cáfolt, mert Koscielnyt tettem volna be, de ő is ugyan olyan megbízható volt most, mint belga szomszédja. Egyre jobban látszik, hogy a német túlnyomó részt kiváló teljesítményt nyújt, viszont az esetek harmadában nagyon tudja tolni a dolgokat - mint például a Chelsea ellen.
Kapusukat pedig nyilván zavarja, hogy Santos személyében egy brazil trükkös hekus érkezett a csapathoz. Szczesny bizonyítani akarja, hogy még mindig ő cselez a legjobban, ennek örömére be is mutatott megint egy újonc ágyúsnak talán hajmeresztő produkciót, nekünk viszont már szokásos cseleket... Egyszerűen nagy arc!

Hibátlan kvartett

Az utóbbi pár napban azon gondolkoztam, hogy egy Arsenal fanatikusnak szinte fel sem tűnik, ha a csapat zsinórban megnyer néhány meccset. Ha közbe be-becsúszik a hiba, máris rosszul szerepel az Arsenal.
Most viszont ez nem mondható el, hiszen legutóbbi négy meccsünkből négyet nyertünk. Az áldozatok : Bolton, ( kétszer ) Marseille, Stoke City. Talán nem a legacélosabb ellenfeleknek tűnnek ( no, nem is azok ) de jelenlegi helyzetünkben mindenképpen előrelépést jelent az, hogy a kötelező meccseket többé-kevésbé magabiztosan, de hozzuk. Ezen kívül úgy látszik, hogy idén az Emirates ismét egy oroszlánbarlang lesz, a szezon legeleji káosznál a Liverpool tudott megverni minket otthon. Ezt leszámítva nyolc meccs, nyolc győzelem. Persze, amint elhagyjuk Észak-Londont ( sőt, volt, mikor még ezt se kellett... ) már nem ilyen szép a mutató, ezt nem is osztanám meg, úgyse kíváncsi rá senki sem.
Igaz, a marseille-i kirándulás győzelemmel zárult, egy igazi önbizalom-növelő diadal volt. A végjátékban megnyerni egy meccset mindig jó, és aki látta azt a meccset, tudja, hogy itt milyen jó érzés lehetett.
Aztán a Stoke City-t tulajdonképpen simán levertük, gyakorlatilag azért annyira nem. A favágók elleni bajnoki kísértetiesen hasonlított a Rózsák és a Fekete Macskák elleni mérkőzésre. Az első félidő első felében nagy nyomás alá helyezzük az ellenfelünket, vezetünk, aztán egy pontrúgásból egyenlít az ellenfél. Ha már a Stoke-nál tartunk, akkor erről a meccsről kicsit bővebben, hiszen sajnos elmaradt az értékelő poszt. Természetesen Delapék is pontrúgásból egyenlítettek. Mondjuk, a Stoke taktikája igen egyszerű : megpróbálják megdobni ( Delap partdobásai ugyebár )/megrúgni a tizenhatoson belül Crouchot. Bíznak abban, hogy a labda szerencsésen beleakad a colos angolba, és pont úgy pattan, hogy a kapuban köt ki.
Ezért a bekapott gólért azért voltam bosszús, mert megint a védelem tolta el, de rendesen. A gól előtt két alkalom is lett volna elfejelni a labdát ( és egyik esetben sem Stickman elől ) de ezt nem sikerült megtenni. Viszont a pontrúgást megelőzően Koscielny olyan tisztán fejelte le Crouchot, hogy annál szabályosabban már nagyon nem is lehetett volna.

Gervinho : egy gól, két gólpassz a Stoke ellen - talán eddigi legjobb meccs volt piros-fehérben

És akkor most lehet tippelni, ( puskázni ér ) hogy megint ki húzott ki minket a bajból? Igen. A holland beállt, rúgott két gólt és megnyerte nekünk a meccset. A Stoke sem a találatuk előtt, sem az után nem tudott, hát, kibontakozni, tehát megérdemelten és simán nyertünk, de ha nincs Robin, ki tudja, mi lesz a vége.
A sort a Bolton kezdi és egyben zárja is, a négy meccses győzelmi szériát velük kezdtük - és jelenleg még - velük zárjuk. Még inkább : velük tesszük még teljesebbé. Az első, a habkönnyű bajnoki, amit 3 : 0-ra nyertünk meg. Utóbbi pedig a keddi Ligakupa összecsapás, ahol is pár percen belül fordítottunk. Nem lehet nem észrevenni, hogy Wenger idén kiváltképp jó érzékkel rotál. A hétközi meccsen is jól játszott a csapat, szép gólokat szereztünk. Arshavin és Park vállalta az oroszlánrész ebből a győzelemből, de Benayoun, Vermaelen és az újonc Yennaris is szépen teljesített. Ezzel egy szempillantás alatt bekerültünk a legjobb nyolc közé.

Mindent összefoglalva, jó passzban van a csapat, s bár nem mindig sziporkázva, jól játszva nyeri a meccseket, de hozza, és ezt nem kell magyarázni. Egy biztos : a hétvégén meglesz a felmérés, hogy ez csak a szurkolókat motiválja, vagy a csapatot is. A Stamford Bridge-en lehet bizonyítani, hogy kezdjük összeszedni magunkat.

A három csere összehozta a gólt ( Marseille - Arsenal 0 : 1 )

Aki látta a meccset, biztos tudja a lényeget, azaz : egyszer az Arsenalnak is lehet malaca. Merthogy most jóformán ez történt. Az esti meccset leginkább a szezonnyitó Newcastle elleni összecsapásunkhoz tudnám hasonlítani, ami ugye gól nélüküli döntetetlennel végződött.
A meccs vége előtt gondolkoztam el azon, hogy nem nagyon szoktunk olyan meccset játszani, ahol egy árva gól sem esik. Ez persze mindkét oldalról igaz, kapunk is és lövünk is. Ezért nem hittem el még a 85-dik percben sem, hogy 0-0 lesz, ám biztos voltam benne, ha valami csoda folytán megzörren a háló, az az ellenfélé lesz, ugyanis a Marseille az utolsó 10-15 percben annyit sem csinált, mint előtte - láthattuk, hogy a nullát is alul lehet múlni - az egész meccsen. No nem mintha mi sziporkáztunk volna... Sziporkázni?! Mikor - ha emlékeim nem csalnak - a második félidőben a legnagyobb helyzetünket is egy hazai védő topaságának köszönhettük. A labdát birtokoltuk, passzolgattunk, ( hol pontosan, hol nem ) és amikor meguntunk, Song megpróbálta beívelni a labdát van Persie elé a két - vagy három - belső védő közé, és ezután a két - vagy három - belső védő közül az egyik elfejelte a labdát. Egy másik eset volt, mikor egy paraszthajszálnyival több hely volt a szélen, mint szokott, leadtuk Jenkisonnnak a labdát, aki beadta, de rendszeresen rosszul. Aztán az finn-angolt le kellett cserélni, a térde bánta az egyik felszabadítását, de az első félidőben kellett már ápolni egyszer.
Rettenetesen elhanyagoltuk a bal oldalt ( amit nem csodálok, szegény Arshavinnak meg nem nagyon volt kedve? játszani ).
A Marseille-t nem engedtük helyzetekhez jutni, az első félidőben Remy-nek sikerült ( aki az új Henry lesz - Wenger ) áthámoznia magát két védőnkön, de végül nem tudta jól befejezni az akciót. Nagyjából ez volt a hazaiak legnagyobb lehetősége. Bár a colos, egy az egyben nem a leggyorsabb Mertesackert otthagyták néhányszor, de ezekből sem kerekedett ki veszélyes helyzet.
A meccset végül egy rossz jobboldali beadásnak köszönhettük, éppen a megsérült Jenkinson helyére beállt Djourou tekert be. A labda Gervinho mögé érkezett, aki inkább csak tessék-lássék módon tudott beleérni, minthogy tudatosan, de labda így pont a második hullámban érkező Ramsey elé gurult, aki szépen kilőtte a rövid alsót. A labda útja Djourou-Gervinho-Ramsey, azaz a csereemberek, méghozzá a becserélés sorrendjében. Wenger knows. Ez volt azon ritka esetek egyike, mikor a meccs végén megy föl a vérnyomás, ugyanis mire a szervezet is felfogja a GÓLT, már lefújják a meccset. Aztán meg nem tudtom, hogy miért úgy mosok fogat, hogy kigyullad a fogkefe.

Nagyon ikszes meccs volt, abból is a gól nélküli, abból is a helyzetek nélküli és azon belül a szenvedős. Ilyen meccsek alatt szép teljesítmény, ha tíz óra után az ember nem 44 pacákot lát rohangálni a pályán. Én tegnap ezt a küldetést teljesítettem, az eredmény pedig 0 : 1-lett, tehát a csapat is teljesítette a maga feladatát.
Koscielny, Song és Arteta voltak azok, akik értékelhető teljesítményt nyújtottak, no meg hát Ramsey-t is meg kell dicsérni, hogy bő tíz perccel a beállása után, a hosszabbítás utolsó percében nem remegett meg a lába ziccerben. André Santos is elvolt a pályán, néha kiosztott egy-egy esernyőt, vagy két ember között tartotta a meg a labdát, az ős teljesítménye védekezésben tűrhető volt. Robinnak esélye sem volt, amikor meg lett volna, beintették a lest, szóval sehogy sem volt ez jó. A többiek elrohangálgattak a kilencven perc alatt ( Arshavin elsétálgatott ).
Most nyertük, ez a lényeg, a játékot gyorsan el kell felejteni, a győzelmet még sokáig észben tartani. Vezetjük a csoportunkat, és ha két hét múlva megnyerjük ennek a meccsnek a visszavágóját, szinte a csoport elsőség is garantált.

Bonsior, Didier!

Reszkess Marseille, jövünk! Látunk és győzünk! Megmutatjuk, ki az úr a háznál. Wenger, ha már hazatér, kinézi a hiperszuperextrateheteségeket, gondolva a jövőre. Az újakkal megkóstoltatják a csigalevest. Megtanulják a La Marseillaiset, rokonokat látogatnak. Arshavin eltéved a Notre Dame-ban, de Pat Rice épp belebotlik.
A sok kaland után pedig úgy fognak a pályán rohangálni, mint még soha, és leverik a forradalmat a Stade Velodromban.

Arsenal - Olympiakosz ( 2 : 1 )

A görögök legyőzésével túl vagyunk egy nyert meccsen, ami idei formánkat tekintve, illetve arra gondolva, hogy vasárnap DERBI, helyes kis eredmény.
Tulajdonképpen semmi különös nem történt a meccsen; ezt a formát már sokszor eljátszottuk. 20-25 perc igazi játék, két rúgott gól, aztán szépítettek a vendégek, és eléggé visszaestünk. Meglepően jól játszottak a görögök - nem sztrájkoltak - sok helyzetet alakítottak ki. Ez persze azért volt, mert mint csapat, nagyon gyengén védekeztünk. Frimpong gyenge meccset fogott ki, valamint a széleken is rendre hibáztunk. Sagna ugyan majdnem hozta szokott formáját, de most ő sem volt a toppon, ráadásul az ifjú titán, aki támadásban sokat megcsillogtatott tudásából, védekezésben pedig bemutatta, hogy bizony fejlődni kell, Oxlade-Chamberlain sem segített neki. Viszont a belső védőink, akik közül az egyik eredeti "foglalkozása" védekező középpályás, nagyszerű egyéni teljesítménnyel rukkoltak elő. Song, a mi Alexünk, akinek most a sok sérült miatt eggyel hátrébb kellett játszania, kitűnően látta el a feladatát. A helyenként letámadó vendégek egyszer sem tudták megzavarni, mindig jó döntést hozott, amit rendre pontosan kivitelezett. Egy nagy ötös mindenképpen jár neki. A párja, Mertesacker is gyakorlatilag hibátlanul hozta le a meccset. Jó szerelések, és sok mentés. A kapu előtti kisebb kavarodásokból, ha jól emlékszem, egy-két kivétellel mindig ő rúgta ki a labdát. Nem cifrázta, de megoldotta, és nagy szerepe volt abban, hogy megőrizünk egyet a kétgólos előnyünkből. A védekezésben szép teljesítményt nyújtott Szczesny, akinek a már a két kiválóan játszó belső védőinken is túljutó labdákkal kellett valamit kezdenie. Sokan tornázott, nem hagyták nyugton, főleg az első félidőben. Nagy szerepe volt a győzelemben. André Santosnak is, de neki leginkább a szerzett gólja miatt, mert ezen a meccsen nem a védekezésben mutatott fel jó teljesítményt. Annyival jobb talán Gibbsnél, hogy sokkal jobb, és látványosabb a támadójátéka. Mindössze másodjára kezdett, de már megvan az első gólja.

A középpályánk, mint említettem, nem éppen a támadás-elhárításban jeleskedett, kiváltképp az első játékrészben. De mivel Rosicky ( szokás szerint, sajnos ) gyengén játszott - és Frimpong is, mint az írva volt - előre sem voltunk este a legacélosabbak. Igaz, azt nem szabad feledni, hogy a cseh indította remekül Santost a második gól előtt. Ezen kívül viszont halvány játék. Középen nem, inkább a szélen villogtunk a meccsnek abban a periódusában, amikor úgy játszottunk, ahogy illik. A középső harmadból a legstabilabb teljesítményt Arteta nyújtotta, labdákat szerzett és játszott meg jól. Neki köszönhetjük, hogy mégiscsak volt középpályánk.
A támadósorból két pozitívum : Chamakh jobban játszott, mint szokott, és mint kiderült, van egy klassz (-is, lesz majd ) szélsőnk, Alex Oxlade-Chamberlain személyében. Gyönyörűen mozgott a be és vitelezte ki helyzetét,, ezzel megszerezte élete első Bajnokok Ligája találatát. Védekezésben azonban még messze alulmúlja Walcottot ( aki van, hogy néha ott jobb... ). Arshavin igen gyengén muzsikált, két helyzetéből egyet sem tudott kihasználni, de ezen kívül még a játékban sem vett részt sokszor túl hasznosan. Ez sem a kobold meccse volt, de sebaj, lesz még jobb is.

A győzelem volt lényeg, ez megvan, másodikak vagyunk, legközelebb megyünk Marseille-be, egy jó kis meccsre. Ezzel most két hétig letudtuk a Bajnokok Ligáját. Jöhet a hétvégén a Tottenham...

Sújtsunk le Damoklész kardjával

A dortmundi döntetlen nem mondható rossz eredmények, bár úgy, hogy egy hatalmas góllal sikerült egyenlítenie az utolsó percekben a vendéglátóknak, kicsit keserű a szánk íze a pontszerzés ellenére. A tavalyi Bajnokok Ligája kiírásban mi rúgtuk a legtöbb gólt a csoportkörben, hat meccsen tizennyolc gól volt a termés. Ugyan most erősebb csoportba kerültünk, az Olympiakosz személyében kaptunk megint egy olyan ellenfelet, aki ellen talán nem bánnánk, ha sok gólt szerezne a csapat. A görögökkel kapcsolatban egyébként az az érdekes, hogy pont a hellének hő szokásának ellentmondó a csapat : sokkal inkább erősebb elöl, mint hátul. Riera, Ibagaza és az anno a Herthában gólok tömkelegét termelő szerb Marko Pantelics bizony nem piskóta egy ilyen szintű klubnál. Ám a BL-ben nem, és főleg az Emiratesben nem fognak villogni. A svéd Olof Mellberg nekünk pont jó védő lesz, ugyanis nem igazán ívelgetésre játsszunk. Mivel elég lomha a skandináv öreg róka, a mi gyors játékosaink könnyedén elvihetik mellette a labdát, vagy lefordulhatnak róla.
Amint az ilyen meccseken lenni szokott, sok minden függ attól, hogy mikor szerzi meg a vezetést a toronymagas esélyes, vagy esetleg egy kisebb csoda folytán gólt szerez az ellenfél, és megkeseríti jelen esetben a mi dolgunkat. Nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor, és viszonylag hamar gólt rúgunk, ezzel eldöntjük a meccset. Ez a csapat közel sem olyan erős, mint a tavalyi, ezért nem is lenne meglepő, ha nem gáláznánk, de két gólos győzelem elvárható. Telt házat várok, és könnyed győzelmet. C'mon you Gunners!!

Legyőztük az Udinesét, jutalmul jöhet Németország bajnoka

Szerdán szerencsére megmutattuk, hogy azért simán jobbak vagyunk az olaszoknál, ha odatesszük magunkat. A második gólunk igazán szép volt, Gervinho első jó meccsét játszotta, Szczesny ismét bizonyította, hogy nincs kapuskérdés, végül pedig a legfontosabb, hogy kettős győzelemmel a főtáblára jutottunk. Összességében jól játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, a 2-1-s eredmény helyett lehetett volna több is. Az igaz, hogy az első félidőben a középpályánk legfőképpen Ramsey révén nagyon gyenge volt, mind előre, mind hátra. A tény, hogy kell egy középpályás, aki irányítsa a csapatot, még az Udinese ellen is szépen körvonalazódott. A legújabb hírek szerint Wenger 22 millió fontot fizetne a Rennes középpályásáért, Yann M'Viláért, sőt, a Football Italia  még Sneijder nevét is hírbe hozta velünk kapcsolatban. Nyugodt mondjuk nem vagyok, hiába hall az ember nap mint nap gyakorlatilag jó kis igazolási pletykákat. Minden esetre muszáj, azaz muszáj igazolni, és ez kicsit enyhíti a stresszt...

Theo idegenben is betalált az Udinese ellen

A Bajnokok Ligájánál maradva, tegnap ugyebár kisorsolták a csoportokat. Akkora szerencsénk most nem volt, mint tavaly, amikor is a Shakhtar, a Braga és a Partizan volt a csoportkörben a három riválisunk, de azért most sem panaszkodhatunk : az Olypiakosz, a Marseille és Jürgen Klopp tanítványai, a Borussia Dortmund lesz az ellenfelünk idén az első körben. Innen azért illik továbbjutni, akárhogy is nézzük. Az sem szégyen, ha másodikként, hiszen tavaly abban a habkönnyű csoportban is sikerült az ukránok mögött végezni. Első ránézésre egy minimum tizenkét pont. A görögöket oda-vissza meg kell verni, a Marseillet és a Dortmundot hazai pályán le kell győzni. Van egy olyan érzésem, hogy innen elsőként fogunk továbbmenni; nem tudom miért, egyszerűen az is olyan Arsenalos lenne.

Angol csapatok közül talán a Manchester United kapta a legkedvezőbb ellenfeleket, nekik a Benfica, a Basel és a román Otelul Galati jutott osztályrészül. A City már nem járt ilyen jól : a Bayern München, a Villarreal és a Napoli lesz az ellenfelük. Ez egy szép kis csoport, amibe szerintem olyan körbeverések lesznek, hogy ihaj.
A londoni kékek ellenfelei pedig inkább csak idegenben okozhatnak egy kedvezőtlenebb eredményt Villas-Boaséknak, a Valencia, a Leverkusen és a Genk fog pályázni a Chelsea-re. A Manchester Cityn kívül véleményem szerint az összes angol csapat biztos továbbjutó, hogy aztán ebből mi lesz, ősszel kiderül.

Kemény meló lesz

Illetve az is az volt, amit a legutóbbi meccsen műveltünk. Az Udinese ellen itthon sikerült 1-0-ás győzelmet elérni, ami a két csapat mutatott játékát nézve igen csak sovány előny. Ha az összképét nézzük annak a meccsnek, megint megmutattuk mindkét arcunkat, tavalyhoz képest azzal a különbséggel, hogy most már az arcunk jobbik fele jóval rosszabb, mint a tavalyi jobbik fél. A rosszabbik így adja magát, hogy nem katasztrófa, mint mondjuk a Tottenham elleni 3-2-s vereség, hanem szégyen, tehát az, hogy egy kaput eltaláló lövésünk volt a második félidőben, és mindezt hazai pályán sikerült összehozni. Az is tragédia volt, amit a tisztelt Ágyús hadsereg hozott össze körítésként. Ami azon a meccsen volt, az elég nagy szánalom. Egy Ferencváros - Újpest meccsen hangosabbak a zöldek, mint itt voltak a szurkolók. Mindezt nem csodálom, látván a második játékrészt, én is inkább rosszul voltam, aztán majdnem álomba nyomott a rosszullét. Valószínűnek tartom, hogy a gúnár testvérekkel is ez történhetett kedden este, így pedig nem könnyű a Legjobb csapat, amelyet a világ valaha látott című dalt zengni.
Ami az olaszokat illeti, meglepően jól játszottak és bátrak voltak. Éppen ezért egy grammal kevesebb a csapatot terhelő nyomás súlya. Az megint más kérdés, hogy ha kicsit jobbak vagyunk, (...) akkor ők sem ficánkolnak ennyire. Minimum annyira kreatív játékot játszottak, mint mi; igaz, a nullát nem nehéz túlszárnyalni. Többször is kijátszottak bennünket, több ziccerük volt, mint nekünk egyáltalán gólhelyzetünk. Az olaszok csak magukat okolhatják azért, hogy rúgott góljaik száma 0.  Azt pedig nekünk, hogy a második negyvenöt percben a védők nyugodtan megbeszélhették hátul, hogy mi van az asszonnyal, mert kábé annyi veszélyt jelentettünk az ellenfél kapujára, mint a Taksony SE a Magyar kupára. A középpálya, ami eddig a legnagyobb erényünk volt, mára egy hamvába holt hármas minden akciónál, és valljuk be, derék nélkül nem lehet derekasan helytállni.

Ezért az augusztus ( is ) kemény meló lesz. A legjobb megfogalmazást egy arzenálos blogon olvastam : "Vége a szép focinak, mostantól minden meccsen minden pontocskáért vért fogunk izzadni. Felkészültél erre?" No igen. Nem számíthatunk már káprázatos esernyős be passzokra, amikből ziccer lesz.

Ezzel csak az baj, hogy természetesen most kell, hogy kevesebb, mint két hét alatt játszunk négy mérkőzést : két BL-selejtező, valamint itthon a Liverpool és idegenben a Manchester United. Már előre rettegek, hogy mi lesz a maradék három meccsen. Még az Udinesét csak elintézzük, mert a Bajnokok Ligájáról való lecsúszás sokba kerülne, szó szerint. Viszont a Liverpool ellen a minimum, hogy egy vereségnek nézünk elébe, de ha a vége 0-2, 1-3, 0-3, vagy ehhez hasonló eredmény születik, akkor sajnos nem mondhatjuk, hogy erre nem lehetett számítani. A 'Pool pont a középpályán erősített be, a Sunderland elleni meccsen Charlie Adam és Stewart Downing is jól játszott. A United, mint legfőbb bajnokesélyest, úgy gondolom, nem szükséges ecsetelni, főleg, hogy mi utazunk Manchesterbe... 
Így felmerül a kérdés : vajon szerzünk még pontot  ebben a hónapban? Én azt mondanám, hogy ha egy pontot sikerül összegürcölni, már összekulcsolhatjuk a két kezünket. Nehéz meló lesz így, nem csak a nagy csapatok ellen, akárki ellen. Mi még mindig az Arsenal vagyunk, aki ellen fölszívják magukat a csapatok, vagy éppen beállnak bekkelni, úgyhogy a maradék 37 forduló is kevés lehet arra, hogy legalább egy elégséges eredményt elérjünk a bajnokságban. A pudlik ellen nem lesz  Gervinho, Song, Wilshere, Gibbs, Djourou (?), és még valószínű Traoré sem lesz bevethető. Így ugye már érthető, hogy miért "nem lesz sétagalopp" a pudlik elleni mérkőzés ( SEM! )...

Irány Európa!

Ma este selejtezőt játszunk az olasz Udinese ellen a Bajnokok Ligája főtáblájára kerülésért. Ha visszatekintünk, akkor akármelyik évben azt mondtuk volna egy ilyen meccsre, hogy otthon egy laza hármas, idegenben pedig már egy döntetlen is elég, hadd legyen a másik csapatnak is sikerélménye. Most azonban más a helyzet : például a goonersguide.com-on a különböző meccselőzetesek végén egy, maximum kétgólos hazai győzelemre számítanak. Nem csoda. Igaz, ennek nem feltétlenül kizárólag a csapat nagymértékű gyengülése az oka, az Udinese is virágzik, vagy legalábbis virágzott, mert a nyáron az olaszok is legyengültek, Sánchez, Inler és Zapata is elhagyta a klubot a nyáron, tehát majdnem minden poszton elvesztették húzóembereiket az udineiek.
A mérlegünk a hazai Bajnokok Ligája meccseken jó, a legutóbbi hat mérkőzésen öt győzelem, amihez 21-6-os gólkülönbség dominál. Az Udinese hat éve szerepelt utoljára a legrangosabb európai kupában, és ez a sorozat nem most fog megszakadni. Hat éve az idegenbeli mérlegük egyébként kiegyenlített volt, két győzelem, két vereség, hét rúgott gól mellé kilenc kapott volt.
Ha már a fogadó oldalaknál tartottunk, a kívülállók 14, illetve 20 százalék esélyt adnak az említett oldalon az Udinese győzelemre.

A két csapat egyébként még sosem találkozott ezelőtt. Eltiltás miatt Wenger illetve Robin van Persie nem lehet a kispadon, illetve a pályán, ugye, a Barcelona elleni meccs után biztos csak igazat mondtak a katalánokkal vagy a FIFA bírókkal kapcsolatban. Így a következő kezdőre lehet számítani : Szczesny - Sagna, Koscielny, Vermaelen, Gibbs - Song, Ramsey, Rosicky - Gervinho - Chamakh - Arshavin. A középpályán Ramsey helyére esetleg bekerülhet Frimpong. Minden esetre ez a Ramsey/Frimpong, Rosicky, Chamakh hármas nem túl biztató ezeket a játékosokat ismerve. Ha a walesin és Chamakhon múlik, valószínű nem találunk be. De reménykedünk. Sajnos már egy Udinese ellen is reménykedünk.

Kiesés, és még sok minden más

A Videoton 3-2-re legyőzte hazai pályán a Sturm Graz együttesét, de miután 2-0-s hátrányt kellett volna ledolgozni, ez nem volt elegendő a továbbjutáshoz.
Ez a meccs egyébként nagyszerű mintapéldája volt annak, hogy mi folyik a FIFÁ-nál az utóbbi években, hogy a magyar csapatok hogyan buknak el úgy általában.
A játékvezetői cirkusz természetesen megint megvolt, még szép, hogy ez nem a mi javunkat szolgálta. Kezdődött azzal, hogy egy kezezést a tizenhatoson belül nem vett észre a spori. Rajta kívül természetesen mindenki észrevette, nem is volt nehéz mondjuk. Egyértelmű volt, számomra egyszerűen érthetetlen, hogy ilyeneket hogy nem vesznek észre - és nem ( csak ) ilyen, ennél sokkal nagyobb téttel bíró meccseken hibáznak a bírók. Ez a kezezéses história egyébként már mindennapos, ezen meg sem lepődtem úgy mellékesen. Csak azt nem tudom, hogy minek van már lassan egy hadseregnyi játék-ellenőr a pálya mellet. Ez valami cserediák program, vagy jutalom a kapu mögött lenni, kedves FIFA? Vagy hozzáértő emberek? Ha utóbbi, akkor elég nagy gond. Vagy az is lehet, hogy a labdarúgó szövetség kissé más véleménnyel van arról, hogy mi az a hozzáértés? Nem tudom. Minden esetre nekünk nem kell videobíró... Bár most már kezdik belátni odafönn, amit a vak is lát, hogy ez így nem működhet tovább ( eredményesen, ugyebár ).
Aztán a Sturm egyenlítő gólja... Hát! Az volt aztán a nagy szám! A vendégek játékosa egy Videoton játékosról odapattant labdával indult ( a lassításból kiderült, hogy nem lesről ). A partjelző mégis elkezdett integetni, és lecövekelt. Megadták a gólt, még szép, szabályos volt egyébként teljesen. Mindenesetre sikerült egy 3-4 perces cirkuszt csinálni belőle. A partjelző pedig, hogy mire integetett... nagyit látta a lelátón? Netán vasutasnak képzelte magát ? Mindegy is ez már.
Ezután volt egy fault amit nem vett észre, ez a középpályán, és mi követtük el, illetve egy helyzetünk, amibe belefújtak valamiért, de  végül amúgy sem lett volna gól. Ez volt a hattalmass szerencséje a macedón sporinak, mert az égegyadta világon nem történt semmi megint.
Ja, és a foci? Hát nem azt játszották?

A Videoton nagyon szépen támadt az első félidőben, rúgtunk is három gólt ( és kaptunk is kettőt ). Szégyenkezésre okunk nincs, hiszen se szerencsénk, se bírónk ( ezt értse mindenki úgy, ahogy maga gondolja ) nem volt, jó játékunk és akarat viszont bőséggel. Szép volt, Vidi!...
Igen, valóban, de szerintem nem csak én unom azt, hogy a futballt kedvelő magyar ember csak azt hallja és hajtogathatja mindig, hogy emelt fővel távozhatunk. Azt hiszem, ezen is érdemes kicsit elgondolkodni. ( Hozzá tartozik, hogy a Debrecen az elmúlt években azért tett ez ellen, és eljutott a Bajnokok Ligájába, illetve az Európa Ligába is ).
Volt itt vágy, öröm, bánat, keserűség, méreg, "magyargyűlölő bírózás", de a vége mégiscsak ugyanaz lett : egy újabb csepp a pohárba, emelt fő, na meg kinek-kinek az édesebb, keserűbb szájíz.

BL - győztes a Barcelona

A katalánok nyerték a Bajnokok Ligája idei fináléját, miután 3-1-re legyőzték a Manchester Unitedet.

Jön a finálé

A Bajnokok Ligája 2010/2011-s kiírásában a Manchester United és a Barcelona csap majd össze a döntőben csakúgy, mint két éve. Azon a római estén a katalánok diadalmaskodtak, Samuel Eto 'o és Lionel Messi góljaival, melyekre nem tudtak válaszolni a "Vörös Ördögök".
Akkor a United az egyenes kieséses szakaszban az Intert - a tavalyi bajnokot -, a Portót, és minket búcsúztatott... 
A Barcelona pedig a Lyon , a Bayern München és a Chelsea kiejtésével jutott akkor el a döntőig, ahol végül is győzni tudott.
1993 óta, azaz mióta Bajnokok Ligája a neve a legrangosabb európai kupasorozatnak, a Manchester United összesen háromszor jutott el a döntőig ( 1999, 2008 és 2009 ). Ezekből kettőt meg is tudott nyerni, méghozzá 1999-ben a Camp Nou-ban rendezett finálén a Bayern München ellen 2-1-re, és az emlékezetes Chelsea elleni 2008-as moszkvai döntőt, melyet büntetőkkel nyert 6-5-re Sir Alex csapata. Egy évre rá aztán nem sikerült a címvédés a Barcelona ellen. A manchesteriek tehát most bosszút állhatnak a két évvel ezelőtt történtek miatt, és ötödik BEK/BL döntőjén megszerezheti negyedik trófeáját a United.
A Barcelona 1993 óta szintén háromszor szerepelt a döntőben ( 1994, 2006, 2009 ) és a spanyolok is kettőt nyertek meg ezek közül. 1994-ben az athéni fináléban 4-0-s vereséget szenvedtek, viszont utolsó két döntőjét megnyerte ( Arsenal 2-1 ) és a jelenlegi riválisa ellen, 2009-ben 2-0-ra. A Barcelona hetedik BEK/BL döntőjére készül és negyedik trófeájára.

Ha az történik, mint két évvel ezelőtt, akkor most a Manchester United lesz a bajnok. Miért? Mert akkor a Vörösök ejtettek ki minket az egyenes kieséses szakaszban, idén pedig a Barcelona. Akkor a Barcelona örülhetett...

2011/05/28

Wembley Stadium, London, Anglia

20 : 45

Színjátszó szakkör egy lelkes rendezővel

Mindenki azt hitte, hogy miután a Király - kupát elhódította a Real, a Bernabeuban egy izgalmasabb meccset látunk. Már balsejtelmem volt Mourinho nyilatkozatánál, amikor is azt mondta, hogy jó neki a 0-0. Aztán a meccs körülbelül annyit szólt a fociról, hogy Messi két gólja. Mindenek előtt leszögezném, hogy megérdemelt volt a Barca-siker, vagy legalábbis a gólok azok voltak. A második találat szép is volt, bár Messi nem mutatott be őrdöngős cseleket, egyszerűen úgy tolta meg háromszor a labdát, hogy átment a Real nem túl határozott védelmén.
Ám előtte még annyi minden volt. Az első játékrészben is látszott már, hogy előszeretettel színészkednek a játékosok Wolfgang Stark játékvezetőnek, a színészfelfedezőnek, aki egyenesen odavolt a mutatványokért. Félidőben a teljesítmények 50% - 50%-ra álltak, de a Real mindig csak a hazai pálya előnyét használta ki. Az ötcsillagos játékvezető pedig a nagy semmit is lefújta. Di Maria úgy reklamált, hogy két kezével hergelte a közönséget, ami tudvalevő, hogy nagyon nem díjaznak a bírók. Igen, a bírók, és nem Wolfgang Stark. ( Egyszer össze kéne hozni őt, és Phil Dowd sporttársat ).
Ami pedig ezután következett. Nos, eddig is tudtam, hogy a Barca játékosai szeretnek nagyon nagy nyomást gyakorolni a bírókra ( nem volt ez másképp az Arsenal ellen sem ). Ezt eddig kiegyenlítette az, hogy tényleg leiskoláznak mindenkit, és bár nem túl izgalmasak a meccseik, ha egy-két rövid, lapos passzos összjátékot elcsíp az ember, azt megemlegeti még egy párszor. De ezen a meccset most betelt az addig még viszonylag üres pohár. Busquets, Dani Alves, és a többiek pedig reklamálásban. Valami hihetetlen, hogy mit össze esetlenkedtek, szó szerint, csak direkt. Mivel a világ legjobb klubjának hívják őket, jól tudják, hogy a harmadikat már biztos, hogy befújja a spori. Ezen az estén nagyjából volt harminc. A madridiak kaptak két sárgát és két pirosat, a vendégek pedig két sárgát ( és egy pirosat, a tartalékkapus kapta... ).
Egyik fél játékosai sem akartak ismeretlenek maradni s színészvilág számára, ez tény. Ezen az estén viszont a katalán színészet virágzott inkább. Most tessék belegondolni, hogy ez volt a Real otthonában, mi lesz a Camp Nou-ban?
Ha visszatekintünk az egyenes kieséses szakaszba, a Barca komolyabb meccsein ( főleg abban az időszakban, amikor nem állt továbbjutásra, vagy még necces volt az eredmény ), mindig voltak tömegjelenetek.

A képen már a Camp Nou-ban, a visszavágón. Mi lett belőle? Egy van Persie - kiállítás. Aki csodálkozik ezen, emelje fel a kezét a monitor előtt.

Még egyszer utoljára pedig le kell szögezni, ha nincs Stark, a Barca sem ér el ennyit eredményt ( és a Real sem éri el részeredményeit ). De ez van. A cikket pedig már kezdem írogatni, a Manchester United - Barcelona BL - döntőről.

Győzött a jobbik, Schalke 0 - 2 Manchester United

Ezúttal nem borult fel a papírforma; a pálya viszont igen : A Manchester United 18-szor lőtt kapura, ebből 10-szer el is találta azt. Mindezt idegenben, egy BL - elődöntőn. Nem meglepő tehát a 0-2.

Kifejezetten jó iramban kezdődött a mérkőzés : mind a két együttes amint megszerezte a labdát, támadt. Az első 15-20 percben rendszerint minden támadás kapura lövéssel fejeződött be, az akciók aránya egyenlő volt.
Ezután természetesen a Schalke visszavett. Az első félidő további szakasza ugyan unalmas nem volt, de itt már egyértelműen a Manchester volt fölényben. Rengeteg elpuskázott helyzet, több nagy bravúr Neuertől. A vendégek rendszeresen megtalálták szélsőiket az előre ívelt labdákkal : rengeteg hosszú indításból csupán egyszer sült ki lesállás. Akkor jutottak el a tizenhatosig, amikor csak akartak. A hazaiaknál nem ütközték le sokszor a Manchester lendületesen érkező középpályásait, ezért mindig ott volt a rizikó egy hirtelen kiugratásra.
Ami meg is történt többször is, de Neuer kapus, a szerencse, és a United játékosainak szerencsétlenkedésének köszönhetően félidőben 0-0 volt az állás.
A második játékrész aztán rögtön két vendéghelyzettel indult; a meccs ott folytatódott, ahol abbahagyták. A Schalkénél csak nyomokban volt a labda pár másodpercig, és a kontrák sem voltak már a régiek. Érdekes volt megfigyelni, hogy a jobb oldalon játszót Valencia (MU) rendszeresen megverte védőjét, mindig a tizenhatoson belül volt már, de beadni véletlenül se adta be jól egyszer se a lasztit. Nagyjából ez volt jellemző az egész csapatra : a kapu előterében mindig rossz megoldást választottak. Egészen a 67. percig, amikor is a veterán Giggs ( akinek ez volt a 125. BL - mérkőzése ) második százszázalékos ziccerét már kihasználta.
A Schalkét sokkolta a gól, rögötn jött Rooney a másodikkal. A hazaiak ezután csak vergődtek, a SAF - csapat pedig tartotta az eredményt.
Ez a párharc sajnos eldőlt, minden bizonnyal a tehenesek utaznak majd Londonba a Wembleybe, de előtte még május 1-jén az Emiratesbe, egy bajnoki erejéig ellenünk.