Ezt ismét eltoltuk (Arsenal - Man United 1 : 2 )

Az egyetlen ok, amiért többes számban írtam a címet, az az, hogy mind Wenger, mind a csapat, mind pedig mi, mezei faja a szurkolóknak ehhez a klubhoz tartozunk. Ezidáig számtalan helyen megírták már, hogy ez a meccs Wenger lelkén szárad, hiszen a Premier Leauge-ben először kezdő Oxlade-Chamberlaint, aki igencsak tetszetősen játszott, s az egyenlítő gólhoz asszisztált, a mester lecserélte, és behozta Arshavint, megnyugtatva ezzel minden United szimpatizánst. Már itt mindenkire jókora csókot nyomott az ideg, érdekes volt csekkolni Robin van Persie véleményét a cseréről. Bár visszafogta magát, de belül valószínű egy jókora WTF?! villant fel.
 Egy barátom továbbgondolta a helyzetet a következőképpen : elképzelte, hogy megfilmesítik a meccset, hogy Wenger lecseréli Ox-ot. Ezután mindenki azt hiszi, hogy ennyi, vége van, de mégsem! A film bemutatja, hogy mi történt volna, ha az öreg hagyja játszani az ifjút. Ezek szerint még hat gólt rúgott volna, s végén már rabláncon tartja Lindegaardot, az egész manchesteri csapat a padlón lett volna. K.O.
Nem könnyű tehát megemészteni a cserét, de ezt az egész meccset sem. Ha Nani nem lett volna, a United fele ennyit sem tanyázik a kapunk előtt ( bár, sajnos le kellett cserélni sérülés miatt, csakúgy, mint Phil Jones-t ).
Érezhető volt, hogy a vendégek magabiztossága nem kőkemény alapon nyugszik, ékes bizonyítéka volt ennek a második félidő első fele. Bosszantó volt, hogy elpazaroltuk a lehetőségeket, ebben a meccsben nemhogy iksz, a három pont is simán benne volt. Ritka pillanatnak lehettünk szemtanúi az ötvenedik perc környékén : talán a legnagyobb helyzetünket a meccsen elhibáztuk. De nem akárki. Robin van Perise. A dolgok ezthogyan?!-jait még az is szaporította, hogy a bal lábán volt, üres kapuval szemben. Az esetet azóta is fizikusok vizsgálják, próbálnak kézzel fogható magyarázatot adni arra, hogy ez hogy fordulhatott elő.
Érdekes, hogy az egyenlítő gólt gyakorlatilag a kapunak fél oldalt lőtte, védőn és kapuson át... Vicces volt.
De sajnos tíz perccel az egalizálásunk után ismét gólt kaptunk, egy elkerülhetőt. Hogy legnagyobb részt ki tehet róla? Nem nagyon kell orosz rulettezni, hogy kitaláljuk...

Három vereség zsinórban a bajnokságban, talpra kell állni, hiszen így elúszhat a negyedik hely. Ha ismét összeszedjük magunkat, és nem lesz öt ambulancés-kocsinyi sérült, akkor talán újra beindulhat a szekér.

Vissza ( Arsenal - Man United )

Az utóbbi időben ( a csapattal egyetemben ) talán kissé fásult voltam a posztoláshoz, ezért fordulhatott elő, hogy sem a Leeds elleni, Henry-visszatérős és sem a Swansea elleni előny-elvesztegetős meccsről nem készült írásos beszámoló. A Múzsa nem volt kegyes hozzám, de visszatértem a helyes útra, ahogyan remélhetőleg a csapat is visszatalál a bajnokságban a jó formára. Badarság lenne persze, ha ezt pont a Man United ellen várnánk el, de elég sok nyomós okunk van rá, hogy apait-anyait beleadjunk délután.
Nyilván minden játékos, aki a keretben volt azon a bizonyos augusztusi meccsen, kettőzött erővel fog hajtani, hogy az Old Traffordon elszenvedett vereségért revansot vegyen. Híján a sérültekből persze most sem vagyunk, de talán most több szempontból kiegyenlítettebb harc folyhat a pályán : egyrészt tehát talán a kevesebb sérült ( bár ennyi hiányzónál végül is nevetséges ilyet mondani ) a hazai környezet, valamint az, hogy manapság a Vörös Ördögöknek sem mindig az élet habos oldala jut, gondoljunk csak nyugodtan a Bajnokok Ligája szereplésre, vagy ( az akkor még ) sereghajtó Blackburn-re, aki legyőzte idegenben a SAF-gárdát. Egyből utána egy 3-0-s vereség a St. James' Parkban. Legutóbb ugyan legyőzték az idén pocsékul szerepló Bogdánékat, de nyugodtan kijelenthető, hogy a Manchester United hullámzóan teljesít.

 Titi fejel...

Rólunk ez kevésbé mondható el, itt tisztán látszik, hogy a bajnokság derekára kicsit elfáradt a csapat, az utóbbi öt meccsünkből kettőt nyertünk. De, az őszi nagy menetelésnek köszönhetően ( no és a Chelsea és a Liverpool gyengélkedésének ) így is elérhető távolságban a negyedik hely. Legutóbb, májusban, amikor számunkra már gyakorlatilag tét nélküli meccset játszottunk ellenük az Emiratesben, sikerült győznünk. Ha akkor sikerült, most miért ne sikerülhetne? Amikor itt van Henry, aki öt éve a ráadásban fejelt gólt ugyan itt, ugyan ezen a helyen, s ugyanezen csapat ellen. Amikor az egész őszt hősiesen végigküzdöttük, s most pillanatnyi megtorpanás után újra lendületet szeretnénk venni. Amikor itt a bosszúállás lehetősége, a csorba kiköszörülése. Hát csak előre, Ágyúsok, nem félünk semmitől, egy Manchester Unitedtől pedig végképp nem!

Közlemény

Sokat gondolkoztam ezen, de végül is arra jutottam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mivel úgy is az "Arsenalról és a Premier Leauge-ről" szól ez a blog, még bőven bele fér. Bele fér az, hogy közlöm mindenkivel, hogy a Manchester United és a Manchester City nem fért be a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában.
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...

A Basel bezzeg fölvette a kesztyűt...

Arsenal - Swansea ( 1 : 0 )

Végre sikerült nyerni, és ez a legfontosabb jelenleg. Azon kívül ezen kívül ( elnézést ) más pozitívumot sokat nem lehetett felfedezni. Bár, ha a dominálás ( jóval többet birtokoltuk a labdát, főleg a meccs első kb 70 percében ), valamint a 18 lövés ( ebből 8 talált kaput ) illetve az új igazolások bemutatkozása annak számít, akkor ezeket is fel lehetett fedezni. Sőt, ha tegyük fel elgondolkozok mondjuk Mertesacker játékán, akkor azt gondolnám, hogy kezdésnek nem is rossz. Volt több szép szerelése is, amivel kijavította a meccs eleji egyik nagy hibáját, amit akkor Szczesny korrigált, bizonyítva ismét, hogy nincs kapuskérdés. Artetával kapcsolatban már kicsit negatívabb a véleményem, ő szerintem inkább az első félidőben mutatott jobb játékot, a másodikban nem nagyon hozott helyzetbe senkit. Ellenben úgy gondolom, hogy nagyon jó lesz ő Fabregas pótlására.
Ha a meccs összképét nézzük, és laikus lennék, azt mondanám, hogy a Swansea rászolgált ( volna ) az egy pontra. Tíz lövésből a fele kaput talált, és a legvégén Danny Graham lábán ott volt a meccslabda. Hajtott rendesen a walesi csapat, meg is lepődtem a labdajáratásukon és magabiztosságukon, hiszen mikor náluk volt a labda, folyamatosan a mi térfelünkön járatták, és a tíz lövés elárulja, mennyi sikerrel. Ez persze egyben a védekezésünknek is köszönhető volt, mindig volt szabad ember a "Hattyúknál".
A lényeg a poszt címében van, illetve a Stoke City - Liverpool 1 : 0-ban. Sajnos, a többi riválisunk nyert és most, mikor írom ezt a bejegyzést, a Manchester United is győzelemre áll, 3 : 0-ra vezet Boltonban. Sajnos.
Ettől függetlenül mi nyertünk, és ez a lényeg. Éljen a gólszerző, Andrei Arshavin!
Don't Worry Be Happy!
Go Gunners!

Az új irányító

Manchester United - Arsenal előtt

Sok minden történt ezen a héten a két csapat háza táján, ami befolyásolhatja a vasárnapi rangadó végeredményét. Helyesebben, inkább a mi házunk táján, hiszen Manchesterben mindössze annyi történt, hogy megtudták, kik lesznek az ellenfeleik a Bajnokok Ligája csoportkörében.
Ezzel ellentétben mi szerdán harcoltuk ki a főtáblás helyünket. A győzelem, ami mindössze a második volt ebben a évadban, végre lökést adhat a manchesteri kiránduláshoz, hogy ne egy teljesen önbizalom hiányos, csalódott csapat lépjen pályára az Old Traffordon. Több pozitívum is látható volt az Udinese elleni meccsen, Gervinho labdáinak nagy része például saját csapattársnál kötött ki, gólpasszt is adott, és a megindulásai végre tényleg veszélyesek voltak a kiszámíthatatlansága miatt. Kár, hogy az elefántcsontparti nem léphet pályára eltiltás miatt. Az utóbbi két meccsen egész jó produkciót mutatott föl Frimpong; azt hiszem, Wengernek igaza van, tényleg sokat lehet várni a ghánai középpályástól. A baj az, hogy szintén eltiltás miatt ő sem léphet pályára a Man United ellen, bár ki tudja, ha olyan "higgadtan" játszana mint a Liverpool ellen, lehet, hogy most megúszunk egy újabb piros lapot. Song, aki a Szarkák ellen még a jobbak között volt, és az Udinese ellen a második félidőre fölszívta magát, nem lehet ott a pályán, mi más miatt, mint az eltiltás... Egybébként a kameruni a Swansea ellen sem játszhat majd.
A nagy rangadó előtt tehát az amúgy is gyíkfing középpályáról még két ember hiányzik, a megkeresett Yann M'Vila még nem igazolt le, sőt senki, de Arsene azt mondta, hogy szeretne még három embert igazolni...
Ott lesz még az Afrika kupa is, amikor Songot kell mellőznünk...
Nem tudom, és nem is akarom megtippelni a kezdőnk középső részét, de az biztos, hogy elég felforgatott lesz, hiszen például Wilshere még mindig nem bevethető sérülése miatt.
Mindezen rossz hírek ellenére én nem tartok kizártnak egy 1-1-s végeredményt, hiszen ha a hülyeség is ragadós, a rossz játék miért ne lehetne az. Attól függ az egész dolog, hogy tizenegy betoji kisgyerek fog szaladgálni a pályán, vagy felismerve, hogy nincs veszteni valónk, beleadunk-e mindent, hadd szenvedjen az ördöge!

Legyőztük az Udinesét, jutalmul jöhet Németország bajnoka

Szerdán szerencsére megmutattuk, hogy azért simán jobbak vagyunk az olaszoknál, ha odatesszük magunkat. A második gólunk igazán szép volt, Gervinho első jó meccsét játszotta, Szczesny ismét bizonyította, hogy nincs kapuskérdés, végül pedig a legfontosabb, hogy kettős győzelemmel a főtáblára jutottunk. Összességében jól játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, a 2-1-s eredmény helyett lehetett volna több is. Az igaz, hogy az első félidőben a középpályánk legfőképpen Ramsey révén nagyon gyenge volt, mind előre, mind hátra. A tény, hogy kell egy középpályás, aki irányítsa a csapatot, még az Udinese ellen is szépen körvonalazódott. A legújabb hírek szerint Wenger 22 millió fontot fizetne a Rennes középpályásáért, Yann M'Viláért, sőt, a Football Italia  még Sneijder nevét is hírbe hozta velünk kapcsolatban. Nyugodt mondjuk nem vagyok, hiába hall az ember nap mint nap gyakorlatilag jó kis igazolási pletykákat. Minden esetre muszáj, azaz muszáj igazolni, és ez kicsit enyhíti a stresszt...

Theo idegenben is betalált az Udinese ellen

A Bajnokok Ligájánál maradva, tegnap ugyebár kisorsolták a csoportokat. Akkora szerencsénk most nem volt, mint tavaly, amikor is a Shakhtar, a Braga és a Partizan volt a csoportkörben a három riválisunk, de azért most sem panaszkodhatunk : az Olypiakosz, a Marseille és Jürgen Klopp tanítványai, a Borussia Dortmund lesz az ellenfelünk idén az első körben. Innen azért illik továbbjutni, akárhogy is nézzük. Az sem szégyen, ha másodikként, hiszen tavaly abban a habkönnyű csoportban is sikerült az ukránok mögött végezni. Első ránézésre egy minimum tizenkét pont. A görögöket oda-vissza meg kell verni, a Marseillet és a Dortmundot hazai pályán le kell győzni. Van egy olyan érzésem, hogy innen elsőként fogunk továbbmenni; nem tudom miért, egyszerűen az is olyan Arsenalos lenne.

Angol csapatok közül talán a Manchester United kapta a legkedvezőbb ellenfeleket, nekik a Benfica, a Basel és a román Otelul Galati jutott osztályrészül. A City már nem járt ilyen jól : a Bayern München, a Villarreal és a Napoli lesz az ellenfelük. Ez egy szép kis csoport, amibe szerintem olyan körbeverések lesznek, hogy ihaj.
A londoni kékek ellenfelei pedig inkább csak idegenben okozhatnak egy kedvezőtlenebb eredményt Villas-Boaséknak, a Valencia, a Leverkusen és a Genk fog pályázni a Chelsea-re. A Manchester Cityn kívül véleményem szerint az összes angol csapat biztos továbbjutó, hogy aztán ebből mi lesz, ősszel kiderül.

Kiket kell elpáholni idén? (2.)

A bajnokság rajtja előtt nem árt kicsit körültekinteni, hogy kik lesznek legfőbb riválisaink. Illetve azt tudjuk, hogy kik lesznek, de vajon mennyit változtak?

A legjelentősebb ellenfeleink természetesen idén is a Manchester United, a City, a Liverpool és a Chelsea. A Tottenhamet pedig mindig meg kell verni.

Mióta Roman Abramovics megérkezett a Chelsea-hez, a londoni klub minden nyáron igen aktív az átigazolási piacon (...). Nem volt ez másként most sem... Bár egyik sem olyan játékos, aki már igazi sztár, lehet, hogy Torres 50 milliója azért mégis csak számított... Az sem kizárt egyébként, hogy a régebben kupákat nyerő, ám mostanra már igencsak öregedő csapatot fiatalos lendülettel akarják újra sikerre vezetni. A négy komolyabb igazolásból ugyanis egyik sem érte még el a húszat ( életkorban ). Lucas Paizon a Sao Paolo B csapatától érkezett, 17 éves, 7,5 millió eurót sem sajnált érte Abramovics. Thibaut Courtois, aki Genkből érkezett 9 millió euróért, 19 éves. Oriol Romeu a Barcelona B-től jött, 5 millió eurójába került a Chelsea-nek, valamint Romelu Lukaku az Anderlchtből 22 millió euróba került. Először is azt vehetjük le, hogy a kommentátorok nem lehetnek álmosak meccs közben, hiszen ha majd egyszerre játszik, Romeu, Romelu Lukaku, illetve Kakuta ( ő már régebb óta a csapat tagja ), bizony oda kell figyelni, hogy legyen valakiből Lukuta, Romeku vagy Kakadu.
Játékosoktól függetlenül a Chelsea legnagyobb nyári fogása Villas-Boas, a Portótól érkező, nagy célok elébe néző portugál tréner. A Mourinho-utódnak kikiáltott szakembertől hasonló eredményeket várnak, mint amit a Special One-tól kaptak még néhány éve. Reméljük nem jön össze belőle semennyi. 
A Chelsea tehát erősödött, és simán lehet beleszólása az aranycsatába. Sőt.

Úgy tűnik, Sir Alex a Unitednél sajnos megint bizonyította, hogy jó szakember. A Vörös Ördögök mindhárom igazolása jónak tűnik; bár Edwin van der Sar pótlására szerződtetett David de Gea nem védett szenzációsan a Manchester City elleni meccsen, de kapustól nem is lehet várni, hogy rögtön minden a legjobban működjön. Phil Jones, aki közel 20 millió fontért került Blacburnből Manchesterbe, a második félidőben jól játszott. Ashley Young pontrúgásai pedig veszélyesek voltak, és tulajdonképpen ezen erényéért ( is ) hozták el az Aston Villából 18 millió fontért. 
A távozók miatt nem gyengült a csapat, viszont az igazolások erősítést jelentenek. Ráadásul Sir Alex előhúzta a kalapból Cleverlyt, aki sokkal kreatívabb sajnos mint Michael Carrick ( és ha már clever, akkor okosabb ). Valamint Danny Welbecket is betette a csapatba a City ellen. 
A Manchester United indul neki a legesélyesebben az új szezonnak, az biztos, de hogy mi lesz ebből, azt senki sem tudja, csak sejti, hogy könnyen lehet egy huszadik bajnoki cím, illetve még egy pár intenzív osztály teli Liverpool drukkerekkel.