Tottenham - Arsenal ( 2 : 1 )

Az a szerencse, hogy nem pörögtem föl túlságosan erre a meccsre. Pont emiatt. Féltem, hogy ez történik. És most nem szimplán magára a vereségre gondolok, hanem arra, ahogyan ez történt. Ez is egyfajta Arsenalos volt, bár nem az utolsó fél órában kaptunk hármat, nem is két öngóllal kaptunk ki. Sőt, még jogtalanul megítélt büntető sem volt. Egyszerűen az akarat hiányzott. Az igazi átütőerő. Az egyenlítő gólunk körüli periódus volt az egyetlen szakasza a meccsnek, amikor nyomás alá helyeztük a hazaiakat. Aztán, ez érthetetlen okok miatt alábbhagyott, és jött a szerencsétlen gól, ami azért Szczesny számlájára írható. De ez egyszer felmenteném, mert egyrészt ezen a meccsen is kiválóan védett - ezt leszámítva természetesen - másrészt ha ő nincs, akkor még annyi pontunk se lenne, mint ahány gólt eddig lőtt a Ferencváros az NB1 idei kiírásában.
Sajnos, míg néhány nappal ez előtt arról számolhattam be, hogy Mertesacker addigi legjobb meccsét hozta le nálunk, most azt kell, hogy mondjam, gyengébben szerepelt, mint a Jóska Pista a matekversenyen. Sokszor helyezkedett rosszul, lemaradt. Song, aki még mindig kényszerűségből játszik középhátvédet, most szintén nagyon gyengén játszott, nem voltak jó indításai, és olyan magabiztos megoldásai, mint az Olympiakosz ellen voltak. Ezen a meccsen inkább a szélső védőink emlékeztettek védőkre minket, míg hét közben a belső duónak köszönhettük, hogy nem kaptunk több gólt. Sagna most is hozta a szokásosat, védőmunkáját rendre megoldotta - míg le nem sérült. Egy ütközésnél maradt lent, kibicsaklott a bokája... Jenkinson állt be a helyére. Gibbs oldalán már több volt a hiba, az angol védő sem támadásban, sem annak elhárításában nem jeleskedett, de sajnos még így is túlszárnyalta Mertesackert ( és Songot )...
Merem kockáztatni, hogy Aaron Ramsey több labdát szórt el a meccsen, mint ahány fogam van ( egyelőre még mind megvan ). Annak ellenére, hogy ő szerezte egy szem gólunkat, egyszerűen kritikán aluli teljesítményt nyújtott egyrészt a labdák elszórásával, másrészt lassúságával és "anti-kreativitásával".Ő nem az a játékos, aki a gyors támadásokhoz passzol, akitől a fineszes megoldásokat várhatjuk. Ezt megint igazolta.
Artetának se volt sokkal jobb meccse. Gyenge közepes az ő teljesítménye, hosszú passzai rendre elakadtak, az ellenfélnél kötöttek ki. A középpályánkat most Coquelin tartotta, az ifjú francia remek teljesítményt nyújtott. A legjobbat a csapatból.

Ami a támadókat illeti, Gervinhóba benne volt a veszély, de szokás szerint rossz megoldásokat választott, ha egyáltalán elért a tizenhatosig. Volt egy kihagyott ziccere.
Sem Walcott, sem van Persie nem villogott a mai meccsen, mondjuk utóbbinak úgy nehéz is, ha nem kap labdát. Támadásban is fakó volt a teljesítmény, de ez a meccs fejben dőlt el. A Csirkék sokkal jobban akartak, ez tisztán látszott. Lehet, hogy 16 év után előbb fog végezni a Tottenham a tabellán, mint mi?

Jön az Észak-London DERBI

Manapság minden idényben legalább kétszer elérkezik ez az alkalom. Ez a nap futballünnep minden észak-londoni számára, valamint azoknak, akik az érintett csapatok egyikét támogatják. Végre egy nap, ahol levetkőzhetik a hétköznapi monoton szürkeség hálóját. A nap, amikor minden Ágyús szív egyszerre dobban, mikor kivonulnak a Tüzérek a játéktérre. Amikor a piros-fehér pubokra kibiggyesztik a "hülyéket nem engedünk be" feliratot, ami természetesen a Tottenham Hotspur velejéig romlott ( félreértés ne essék, az összes az ) szurkolóira vonatkozik. A nap, amikor minden hős fanatikus kiengedi a fáradt gőzt, a dühöt és a gyűlöletet - vagy éppen csendesen végignézik a meccset, és álnokul mosolyognak, amikor látják a Csirkék kikezdett, fáradtságtól eltorzult arcát. Igen, következik a Tottenham - Arsenal!

Ez a párosítás teljes mértékben a rivalizálásról szól. Ami kell. A futball lételeme. E nélkül valóban csak játék lenne az egész.  Ilyenkor teljesen mindegy, hogy valaki öt meccset nyert zsinórba, vagy nyolc mérkőzés óta nyeretlen. Itt bármi megtörténhet. És meg is történik.

Időtlen idők óta, pontosabban, mikor az Arsenal áttette székhelyét London északi részére, s a Highbury lett új otthona, a Spurs az Ágyúsok legfőbb ellensége. Büszkén nézünk rá azokat az eredményeket felsorakoztató listára, ami két csapat elnyert trófeáit mutatják. Amíg mi tizenháromszor jutottunk el a csúcsra az angol első osztályban, addig a csirkéseknek mindössze kétszer sikerült ezt elérniük. Az FA-kupa győzelmekből is nekünk van a több, kereken tíz, a Tottenhamnek nyolc. Egyedül a Carling Cup az a sorozat, ahol a Spurs többször volt a trónon ( jellemző ).
Ami a fej fej melletti párharcokat illeti, összesen 170-szer találkozott a két együttes minden sorozatot beleszámítva. Ezek közül egyiknél sem billen a Hotspur felé a mérleg, a legfontosabb, a bajnokságban 61 Arsenal győzelem, 43 döntetlen, valamint 47 Tottenham siker.

A tavalyi idény sajnos elég szégyenletesen sikerült, főleg az őszi, Emirates-beli találkozó. Nem akarom részletezni, annyi elég, hogy félidei 2-0-ás vezetés után otthon kikaptunk tőlük.
A tavaszi visszavágón szintén volt kétgólos az előnyünk ( 1-3 ), de ezt a meccset sem sikerült behúzni.
Most eljött az idő, hogy ezt megtoroljuk. Sőt, most még több okunk van rá. Mondjuk úgy, hogy egy újabb "ex-Arsenalossal" bővült a csirkések keret, ez pedig nem más, mint Emmanuel Adebayor. Miután megjárta Manchestert és Madridot, képes volt visszajönni Észak-Londonba, csak éppen eltévesztette a házszámot. Ezt csak egy győzelemmel lehet megtorolni. No meg amúgy is torkig vagyunk a Tottenhammel, nem igaz? Éppen ezért vasárnap Wenger Piros Hadserege legyőzi a Gonoszt, helyreállítva ezzel a rendet!