BL - győztes a Barcelona

A katalánok nyerték a Bajnokok Ligája idei fináléját, miután 3-1-re legyőzték a Manchester Unitedet.

Jön a finálé

A Bajnokok Ligája 2010/2011-s kiírásában a Manchester United és a Barcelona csap majd össze a döntőben csakúgy, mint két éve. Azon a római estén a katalánok diadalmaskodtak, Samuel Eto 'o és Lionel Messi góljaival, melyekre nem tudtak válaszolni a "Vörös Ördögök".
Akkor a United az egyenes kieséses szakaszban az Intert - a tavalyi bajnokot -, a Portót, és minket búcsúztatott... 
A Barcelona pedig a Lyon , a Bayern München és a Chelsea kiejtésével jutott akkor el a döntőig, ahol végül is győzni tudott.
1993 óta, azaz mióta Bajnokok Ligája a neve a legrangosabb európai kupasorozatnak, a Manchester United összesen háromszor jutott el a döntőig ( 1999, 2008 és 2009 ). Ezekből kettőt meg is tudott nyerni, méghozzá 1999-ben a Camp Nou-ban rendezett finálén a Bayern München ellen 2-1-re, és az emlékezetes Chelsea elleni 2008-as moszkvai döntőt, melyet büntetőkkel nyert 6-5-re Sir Alex csapata. Egy évre rá aztán nem sikerült a címvédés a Barcelona ellen. A manchesteriek tehát most bosszút állhatnak a két évvel ezelőtt történtek miatt, és ötödik BEK/BL döntőjén megszerezheti negyedik trófeáját a United.
A Barcelona 1993 óta szintén háromszor szerepelt a döntőben ( 1994, 2006, 2009 ) és a spanyolok is kettőt nyertek meg ezek közül. 1994-ben az athéni fináléban 4-0-s vereséget szenvedtek, viszont utolsó két döntőjét megnyerte ( Arsenal 2-1 ) és a jelenlegi riválisa ellen, 2009-ben 2-0-ra. A Barcelona hetedik BEK/BL döntőjére készül és negyedik trófeájára.

Ha az történik, mint két évvel ezelőtt, akkor most a Manchester United lesz a bajnok. Miért? Mert akkor a Vörösök ejtettek ki minket az egyenes kieséses szakaszban, idén pedig a Barcelona. Akkor a Barcelona örülhetett...

2011/05/28

Wembley Stadium, London, Anglia

20 : 45

Mert már megtehetjük

Who are ya, Manchester United? Kik vagytok, Vörösök? Újra legyőztük a SAF - gárdát, legutóbb ez 2008-ban sikerült. Pedig most több, mint húsz percet Djourou nélkül játszottunk. Ramsey lőtte a gólt, aki Fabregas helyén játszott. Szczesny : ő itt van, nincs kapuskérdés. Clichy oldala áthatolhatatlan volt ( Sagnáé is ) és középen is verhetetlenek voltunk. Song nagyon ott volt, Wilshere-t meg sem említem. Jól kontráztunk, van Persié a gólpassz.

Ja, és két évere visszamenőleg ez volt a legfiatalabb csapat ( 23 év és valahány nap ), szóval  ENNYIT RÓLAD PATRICE EVRA!!!

RAMSEY!!!

Song jogtalanul kapott sárga lapot

Ramsey gólja

Győzött a jobbik, Schalke 0 - 2 Manchester United

Ezúttal nem borult fel a papírforma; a pálya viszont igen : A Manchester United 18-szor lőtt kapura, ebből 10-szer el is találta azt. Mindezt idegenben, egy BL - elődöntőn. Nem meglepő tehát a 0-2.

Kifejezetten jó iramban kezdődött a mérkőzés : mind a két együttes amint megszerezte a labdát, támadt. Az első 15-20 percben rendszerint minden támadás kapura lövéssel fejeződött be, az akciók aránya egyenlő volt.
Ezután természetesen a Schalke visszavett. Az első félidő további szakasza ugyan unalmas nem volt, de itt már egyértelműen a Manchester volt fölényben. Rengeteg elpuskázott helyzet, több nagy bravúr Neuertől. A vendégek rendszeresen megtalálták szélsőiket az előre ívelt labdákkal : rengeteg hosszú indításból csupán egyszer sült ki lesállás. Akkor jutottak el a tizenhatosig, amikor csak akartak. A hazaiaknál nem ütközték le sokszor a Manchester lendületesen érkező középpályásait, ezért mindig ott volt a rizikó egy hirtelen kiugratásra.
Ami meg is történt többször is, de Neuer kapus, a szerencse, és a United játékosainak szerencsétlenkedésének köszönhetően félidőben 0-0 volt az állás.
A második játékrész aztán rögtön két vendéghelyzettel indult; a meccs ott folytatódott, ahol abbahagyták. A Schalkénél csak nyomokban volt a labda pár másodpercig, és a kontrák sem voltak már a régiek. Érdekes volt megfigyelni, hogy a jobb oldalon játszót Valencia (MU) rendszeresen megverte védőjét, mindig a tizenhatoson belül volt már, de beadni véletlenül se adta be jól egyszer se a lasztit. Nagyjából ez volt jellemző az egész csapatra : a kapu előterében mindig rossz megoldást választottak. Egészen a 67. percig, amikor is a veterán Giggs ( akinek ez volt a 125. BL - mérkőzése ) második százszázalékos ziccerét már kihasználta.
A Schalkét sokkolta a gól, rögötn jött Rooney a másodikkal. A hazaiak ezután csak vergődtek, a SAF - csapat pedig tartotta az eredményt.
Ez a párharc sajnos eldőlt, minden bizonnyal a tehenesek utaznak majd Londonba a Wembleybe, de előtte még május 1-jén az Emiratesbe, egy bajnoki erejéig ellenünk.

BL - elődöntők : Schalke 04 - Manchester United

Ez egy tipikusan olyan meccs, amikor megvan a toronymagas esélyes, de az ellenfelük a kupasorozatban mutatott teljesítménye nem engedi azt meg, hogy száz százalékra meg lehessen mondani, hogy ki lesz a továbbjutó. Hiszen gondoljunk csak az Inter elleni negyeddöntőre, ahol Milánóban nyert 5-2-re a Schalke, és ezek után még otthon is nyertek egy tét nélküli meccsen. Ám az 5-2-s első mérkőzés előtt a németeknek nagyjából ugyanennyi esélyt adtak ( valamivel többet ). Jogosan, hiszen a realitás egy Inter - továbbjutás lett volna.
Itt is ugyan ez a helyzet. Csak a Manchester kissé jobb formába van, hozza 1-0-ra a meccseit, masszívak. A Schalke esélye a Neuer - Höwedes, Farfán - Raúl duókban van véleményem szerint. Sok függ attól, hogy a jövőre már valószínűleg a Bayern Münchenben védő német válogatott kapus tudja-e hozni azt, amire képes. Höwedes lesz-e olyan bátor, mint szokott ( egyébként az Inter ellen gólt is szerzett, ráadásul nem is rögzített szituációból, de nyilván akkor már az Internek mindegy volt ). Nagy kérdés, hogy Farfán meg tudja-e majd tréfálni Patrice Evrát ( sajnos nem valószínű ). Továbbá természetesen az, hogy Raúl tud -e majd villantani valamit tudásából.
Mindezeknek a kérdéseknek a sora csak akkor nyer értelmet, ha a Schalkénak lesz épkézláb támadása. Hazai pályán azért nagyobb a valószínűsége ennek, illetve muszáj is.
Ami a teheneseket illeti az a kérdés, hogy mekkora nyomást tudnak majd gyakorolni ellenfelükre. Lesz vajon Rooney - bomba, vagy Hernandez - fejes, amivel majd nyeri 1-0-ra a meccset a United ? Ezt nem tudni. Azonban azt igen, hogy egyértelmű esélyesei a találkozóknak, meg azt, hogy teljes szívemből a Schalke együttesének szurkolok. Nem ők a kedvenceim, de a MU végképp nem az... Kommen auf!

Érik a scudettó

Szombaton lejátszották a Serie A 34. fordulójának összes mérkőzését. Nyert az Inter, ám - jelen állás szerint - mindhiába, hiszen a másik milánói együttes, a Milan is diadalmaskodott. Ezzel így négy fordulóval a bajnokság vége előtt nyolc pontot ver a Milan Leonardo csapatára. Akárhogy is nézzük, itt már nem sok esélye van a címvédésre a kék-feketéknek. Ha a Milan az összes hátralévő meccsét döntetlenre hozza, az Inter pedig saját összecsapásait rendre megnyeri, még akkor is nagy valószínűséggel Ibrahimovicsék fogadhatják majd a gratulációkat cirka egy hónap múlva. Ha a Milan egyetlen egy meccset nyer a négy közül, karnyújtásnyira kerül a bajnoki címhez. Lesz még egyébként mind a két csapatnak nehéz mérkőzése, a Milan Rómába látogat, az Inter pedig Nápolyban fog vendégeskedni. Ki tudja, lehet, hogy akkor már csak egy nyaralás lesz az Inter számára?

Angliában is eldőlni látszik az idei szezon : miután a Manchester United a 84. percben Javier Hernandez góljával megnyerte szombati meccsét az Everton ellen, maradt hat pontos az előnye négy fordulóval a befejezés előtt. Ám pont emiatt itt még nem oly egyértelmű a dolog, mert a Chelsea egy huszáros hajrával ( ami már tart egy ideje ) akár be is foghatja a teheneseket ( ha nyerünk ma a Bolton ellen, még mi is esélyesek vagyunk... hahaha ). Hogy miért ? Aki látta a tegnapi Man. Utd - Everton meccset, érzékelhette, hogy a Vörös Ördögöknek sem megy most annyira. Ha az Arsenal valami csoda folytán a több mint két éves nyeretlenségi sorozatot megszakítja Sir Alex csapata ellen majd az Emiratesben, és a Chelsea is megveri a Unitedet akkor még bármi lehet. De hiába, azért nem ez a realitás.
Nem mellékes, hogy a londoni Kékeknél kitört az örömünnep, Torres megszerezte első gólját a Chelseaben.   ( Még több ilyen góltalansági sorozatot! Ha ilyen mennyiségben termeled a gólokat, egészen megkedvellek majd! )

Közben Németországban a feje tetejére állt minden. A sereghajtó Borussia Mönchengladbach megverte az éllovas Dortmundot. Ezzel a M'gladbach 18 (!) játéknap után mozdult el az utolsó helyről. A következő fordulóban, fordulókban pedig még az osztályozós helynél előbbre, azaz a bennmaradást jelentő 15. pozícióba is előre léphet, de ez aligha fog megtörténni. Ma a Wolfsburg hoz egy tipikus otthoni "Wolfsburgos" döntetlent a Köln ellen ( legutóbb február 25-én nyertek hazai pályán ), azaz vezetnek eggyel, akár kettővel, aztán a végén mégis iksz lesz a vége. Hatalmas meglepetés lenne természetesen ha még az osztályozós helyet sem érné el a csapat, de amilyen "fogyatékos" egy szezon az idei a németeknél, bármi előfordulhat. Zárójelben : A Bayern München az után, hogy hazai pályán 5-1-re elpáholta a Leverkusent, mindössze 1-1-re volt képes a 15. Frankfurt ellen, amely így valószínű az első osztályban szerepelhet jövőre is. A Bayern pedig, miután a Hannover nyert, könnyen lehet, hogy még a harmadik helyről is lecsúszik, mert így most már a hannoveriek kezében a sorsuk. Zárójel bezárva. No és a Dortmund. Nehéz eset. Öt pont az előnye a Leverkusennel szemben. Mondanám, hogy érik a már a Salátástál a Dortmund babérjai alatt, de még inkább nem mondom ezt. Mellettük szóljon, hogy soha nem volt még olyan csapat a Bundesliga történetében, amely a vége előtt négy fordulóval nyolc ponttal vezetett és ne lett volna végül bajnok. Majd meglátjuk.

Párosan szép az élet

Több meglepetés is született a negyeddöntő meccsein, de az, hogy a továbbjutó csapatok közül mindenki kettős győzelemmel jutott, igazán meglepett.

Természetesen örültem annak, hogy a csirkések kiestek, annak már kevésbé, hogy a Real Madrid örülhetett ennek. A Tottenhamnek esélye sem volt. Sehol. Amint ismeretes már, minden továbbjutó együttes kettős győzelemmel ejtette ki riválisát, így a Madrid is. Otthon 4-0, idegenben 0-1. Az angolok még gólt sem lőttek.
Ugyebár a BL - elődöntőkben is Real Madrid - Barcelona lesz, csakúgy, mint hamarosan a spanyol bajnokságban és a kupadöntőben. A két elődöntőről majd később bővebben fogok írni.
Összességében teljesen megérdemelten jutott tovább a Special One együttese, de a Barcelona ellen természetesen ki fognak esni, vagy legalábbis attól függően, hogy a három párharc közül ( bajnokság, kupa, BL ) melyiket akarja majd legkevésbé a Barcelona. Háromból kettőt minimum a gránátvörös-kékek fognak vinni.

Ha már a Barcánál vagyunk, a katalánok is 1-0-ra nyertek Doneckben, otthon pedig 5-1-re. Előzetesen (sem) lehetett természetesen kérdés, hogy ki lesz a továbbjutó. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen összecsapás a negyeddöntők közül, amelyiken teljes mértékben azt kaptuk, amit várhattunk. Kettős győzelem, sok Barca gól. Nem is lett igazi meccs, ha nem így történt volna...

A legnagyobb meglepetést természetesen a az Inter és a Schalke összecsapása szolgáltatta. A németek 7-3-s összesítéssel búcsúztatták Leonardo alakulatát, ötöt rúgtak Milánóban. Már a negyeddöntőkben is a Schalke csapatának szurkoltam. Most, hogy kiderült, hogy a Manchester Uinteddel csapnak majd össze, végképp nekik fogok szorítani. Gyakorlatilag vagy Barca - MU, vagy Barca - Schalke döntő lesz.

Számomra csalódás volt a ManU és a Cselszkij meccse ( mindkettő ). Elsősorban persze az a kár, hogy miért nem esett ki egyik sem... Szóval elsősorban az volt a kár, hogy abszolút egyértelmű volt a dolog. Egyik csapat sem hajtott igazán, összességében unalmas meccseket játszottak. A manchesteri tizenegy javára az döntött, hogy jobbak voltak az egyéni teljesítmények, mint riválisuknál.

Real Madrid - Barcelona

és 

Schalke 04 - Manchester United

mérkőzések tehát az elődöntő párharcai.

Biztosra mentek

Hét közben volt Bajnokok Ligája, és Európa Liga is. A héten mindkét porondon négy-négy meccset játszottak, és mindkét kupasorozatban gyakorlatilag négy meccsből három olyan, ahol 99%-ra meg lehet mondani, hogy mely csapat jut tovább.
Kezdjük a Bajnokok Ligájával.

A Real Madrid és a Tottenham párharca ( sem ) azt hozta, amit előzetesen várni lehetett. Igaz, az összecsapásról írt bevezetőmben azt írtam, hogy lehet akár nagy madridi győzelem, 4-0-ra azt hiszem senki sem számíthatott. A Real lemosta a pályáról a csirkéseket, és voltak jó egyéni teljesítményeik is. Természetesen azután, hogy Crouchot kiállította a játékvezető, támadásra nem sok esélye volt az angoloknak, továbbá védekezésben sem voltak a toppon. Pedig ha sikerült volna egy szorosabb eredményt elérni a spursnek, akkor Mourinho gárdájának pokoli lehetett volna az angliai túra. Így viszont a lényegi dolgok eldőltek.

Padlót fogtam az Inter és a Schalke meccsétől. A meccs beharangozójában a németeket tulajdonképpen levegőnek néztem. Ahhoz képest hiába kerültek már az első percben nem is akármilyen találattal hátrányba, 2-5 lett a végeredmény. Most ezek után 4-0-ra kéne, hogy nyerjen idegenben az Inter, hogy egyből továbbjusson.
A szerencse is a németek oldalára állt kedden, több ilyen szituáció is volt közvetlenül a gólok előtt.
Hatalmas meglepetés tehát a Schalke győzelme, olyan győzelme, amivel szinte kiharcolták a továbbjutást a San Siróban.

Meglepetést nem hozott, sok gólt viszont igen a Barcelona és az ukrán Shakhtar Doneck első párharca. Hat gól született, csak a baj az, hogy 5 : 1 arányban. Most jön az a mondat, hogy a Shakhtar végül is tisztességesen helytállt, de hiába, aki jobb, az jobb. Így van, ebben a párosításban is megvan a továbbjutó, az Shakhtar otthon egy ikszre, netán egy 2-1-es "tiszteletgyőzelemre" lehet jó.

Az egyedüli negyeddöntő, ami nyitott maradt az első összecsapás után, az a Chelsea és a  Manchester United harca. Ugyan nyertek a Vörös Ördögök egy góllal, s nem kaptak, ennyivel nem lehetnek nyugodtak. Simán rúghat a Chelsea gólt a visszavágón, és akkor már minden másnak látszik majd. Ilyen meccseken pedig főleg, ami gyakorlatilag megfelel(t) egy angol bajnokinak. Itt még lesz miért izgulnia a szurkolóknak, főleg a Chelsea-szimpatizánsoknak, mert valódi esélye már csak ennek a kupának a megnyerésére van a klubnak.

Az Európa Ligában is biztosra mentek a csapatok, hengereltek az otthon játszó együttesek. Született két 5-1, egy 4-1, és egy kakukktojás is. A Benfica hazaküldte Dzsudzsákékat, négy gólt rúgva és mindössze egyet kapva. A Villarreal sem aprózta el, ők a másik bajnokesélyes holland csapatot, a Twentént intézték el közel ugyanilyen arányban; eggyel többet rúgtak. Talán a legegyértelműbb meccset, már ami az továbbjutást illeti, a Porto nyerte meg a Szpartak Moszkva ellen, 5-1 lett ennek a meccsnek a vége.
És itt is maradt még egy nyitott találkozó : a Dynamo Kijev ikszel otthon a Bragával. A portugálok esélye így jelentősen megnőtt a továbbjutásra, pedig előzetesen sokan - például Arséne Wenger - is ukrán továbbjutásra tippelt ( ami persze még könnyen összejöhet ).
Előfordulhat, hogy három portugál együttest is köszönthetünk majd az elődöntőkben, ami azt jelentené, hogy biztosan lesz egy portugál csapat a döntőben.

BL - negyeddöntők : Chelsea - Manchester United

Elérkeztünk tehát az utolsó összecsapáshoz. A negyeddöntők mérkőzései közül talán ezt a meccset veszi körül a legnagyobb felhajtás. Joggal, hiszen a két csapatnak ez lesz a 159. és 160. "randevúja".

"Az egyik szemem sír, a másik nevet". Ezt a közhelyet használnám fel arra, hogy bemutassam saját szemszögemből ezt a meccset. Ezt úgy kell érteni, hogy akárki jut tovább, annak örülök - de csakis azért, mert a másik kiesett.

Az ilyen örök rangadókon, akármilyen kupában is csapjanak össze a felek, nem lehet biztosra menni. Soha nem lehet tudni, mit hoz egy-egy mérkőzés. Lehet sok sérült egyik oldalon, lehet rossz forma a másik oldalon, csak logikusan lehet gondolkodni. Azt pedig felesleges a fociban.
Ez most sincs másképp. Természetesen csak tippelgetni lehet. Meglehet, hogy a Chelseanek fontosabb a BL, mert a bajnokságban már nincs esélyük, és az FA - kupából is elszálltak. Meglehet, hogy a United ezen kívül még két sorozatban is érdekelt a végső győzelem eléréséhez. Azt, hogy ezen gondolkodnak-e Angliában egyáltalán, és ha igen, mennyire, nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy óriási küzdelem lesz. Ha éppen nem a pályán, akkor a szurkolók oltják majd egymást, ha pedig lendületben van az egyik fél, a sajátjaikat hajszolják majd a végső győzelembe. Aki semleges szurkoló, és szereti a jó hangulatot, az angol focit, az ne hagyja ki ezt az összecsapást ( akik jó focit is szeretnének látni, azok inkább az Arsenal meccseit nézzék ).

Április 6, Szerda, 20 : 45

Chelsea - Manchester United

                                                                                

A kiválasztottak

A tegnapi nap tehát eldőlt, hogy melyek azok a csapatok, amelyek a nyolc közé kerültek. Barcelona, Tottenham, Schalke, Shakhtar,  Inter, Manchester United, Real Madrid, Chelsea.

Nem meglepetés, hogy az angol csapatok vannak többségben. Az viszont már igen, hogy a Spurs, a Schalke, valamint az ukrán Shakhtar ott van tulajdonképpen Európa legjobb nyolc csapata között. Igaz, például a németek a Valenciával kerültek össze, ötven százalék esélyük minimum volt. Ajánlom a Schalke szurkolóinak, hogy addig élvezzék ki a pillanatot, amíg itt vannak, mert véleményem szerint akárkivel kerülnek össze, csak kevesebb esélyük lesz a győzelemre ( igen, a Shakhtar ellen is ).

Sajnos a Tottenhamet is a nyolc között kell említenünk, de valljuk be, nagyot küzdöttek azért, hogy itt legyenek. A Milan elleni visszavágón szerencséjük is volt, de ez nem meglepő senkinél sem, hacsak nem rólunk, az Arsenalról van szó. De várhatónak ez sem volt nevezhető, főleg a sorozat elején. Egyébként - nem hencegni akarok - én gondoltam, hogy továbbjutnak a statikusabban játszó Milán ellen. Sokkal gyorsabbak, és fürgébbek az angolok játékosai. A Schalkéval egyetemben gyakorlatilag ők is papíron kevesebb eséllyel lépnek pályára mindenki ellen ( az ukrán együttes ellen nem ), de a németekkel ellentétben úgy gondolom, ők bárkit megfricskázhatnak, legalább egy kicsit.

A Manchester Unitednek nem volt túl nehéz dolga a Marseille ellen. Hozták is a meccseket, illetve a hazait. A franciaországi odavágón 0-0 lett az eredmény, szóval az esélye azért megvolt legalább arra a Marseille-nek, hogy kicsit ráijesszen az "ördögökre".  Szereztek is egy gólt, csak a bibi az volt, hogy 2-0-s hazai vezetésnél. Ekkor már késő volt.

A nyolcaddöntők legnagyobb meglepetése talán a Shakhtar Doneck továbbjutása volt a Roma ellen. Igaz, már az odavágón eldőlt szinte minden. miután az ukránok 3-2-re nyerték azt a meccset. Bevallom, a visszavágón, ha nem is Roma továbbjutást, de legalábbis olasz győzelmet vártam. Ehhez képest még gólt sem rúgtak. A Shakhtar otthon kegyetlen ellenfél, ezért akinek el kell látogatnia majd Doneckbe, fel kell kötnie az alsóneműjét.

Az Internazionale őrült meccsen jutott tovább azután, hogy otthon 1-0-ra kikaptak a Bayern ellen. Igazából senki sem hitte - én sem -, hogy az Inter jut tovább. Főleg így, hogy Münchenben kellett kiharcolniuk, ahol a németek mutatója - ha az utóbbi időkben nem teljesen - szinte makulátlan. Mégis az olaszok szereztek vezetést, ám hamar fordított a Bayern; nos, ekkor úgy gondolom, látva a németek játékát is, senki se gondolta volna, hogy Inter továbbjutás lesz a vége. Végül pedig így alakult, 3-2-re nyert az olasz csapat. Ez a továbbjutás is mutatja, hogy hiába nincs csúcsformában az Internazionale ( igaz, a Bayern se volt, van ), senkinek sem szabad leírni őket, amint láttuk, még akkor sem, ha Milánóban nyernek.

Mivel ez egy Arsenalos blog, nyilván való, hogy a mi meccsünket a Barcelona ellen már letudtam ( mind lélekben, mind itt a blogon ). Tulajdonképpen megérdemelt volt a katalán siker, az Arsenal meg megint szépen esett ki. Úgy gondolom, felesleges az esélylatolgatás, a Barca mindenki ellen esélyesként lép pályára, csak veszítenivalójuk van. Még úgy is, hogy szegény Abidal májában tumort találtak, s műteni kell.

A Real Madridnak - valakinek - végre sikerült bejutnia a nyolc közé, méghozzá az eddigi mumusuk, a Lyon ellen. Már az első meccsen látszott, hogy ez nem a "hagyományos" Lyon - Real lesz. 1-1 lett annak a meccsnek a vége. A visszavágón nem volt kérdés, ki az úr a háznál, a Madrid 3-0-al hazaküldte a Lyont. Nem tudom miért gondolom így, de a Madrid szerintem nem fog tovább jutni ebben a sorozatban.

Végül maradt a Chlesea, akinek talán a legkönnyebb dolga volt, hiszen az FC Köbenhavnnal partizott. Sok értelme nem volt a londoni visszavágónak, miután Dániában 2-0 lett a végeredmény a Chelsea javára. Nem is erőltették meg magukat. Legalábbis gondolom, hogy a 0-0-hoz nem kellett nagyon. Sima továbbjutás volt, az Kékeknek biztosan jobban meg kell izzadniuk, akárkivel is kerülnek össze a legjobb nyolc között. De valószínű, hogy az ellenfele sem ússza meg szárazon.

Következnek a negyeddöntők

Maradjunk ennyiben #1

Míg kedvenceim résztvevői voltak a Bajnokok Ligája küzdelmeinek, nem mondom, megnéztem őket, de már akkor sem ez a kupa volt számomra ( se ) a legmeghatározóbb. Ezért, persze nem esett jól, hogy kiestek, de nem esett nehezemre túltenni magam a Barca elleni vereségen, már ha túl kellett tennem magam valamin egyáltalán.
Nos, így, hogy már nem vagyunk részesei ennek a sorozatnak, nem nehéz kitalálni, hogy mennyire vonzódom hozzá. Ám, azért az nem lenne helyes, hogy futballt szerető emberként nem foglalkoznék vele azon az oldalon, ahol azért nem csak az Arsenalról van szó.
Éppen ezért úgymond szóvá teszem, hogy milyen visszavágókat rendeznek ezen a héten. Maradjunk ennyiben.

Kedden, azaz ma rendezik a Manchester United - Marseille ( első meccsen 0-0 ) és Bayern München - Internazionale ( első meccsen 0-1 ) visszavágókat.
Az előbbi meccsel kapcsolatban nagyjából úgy érzek, mint a Barcelona - Arsenallal kapcsolatban. Örülnék is, meg nem is annak, hogy tovább jut a MU. Ha nem jut tovább, az is jó : nekünk jut a káröröm, ami még lehet, hogy egy Barca legyőzésénél is többet ér, mármint így természetesen, hogy otthon, a Marseille ellen mennek. Ellenben ha továbbjutnak, a mi, Premier League cím megszerzésére táplált reményeinknek is jót tesz, mert akkor a Unitednek három fronton kell még harcolnia. Hajrá Marseille, de csak óvatosan!

Bayern München - Internazionale. Fogalmam sincs, ki jut tovább. Azért természetesen a valószínűség a németek mellett szól, már csak azért is, mert Olaszországban legyőzték riválisukat. Másrészt pedig otthon hihetetlenül erősek a bajorok. Viszont ne felejtsük el, hogy az Inter is föl tudja szívni magát, és amilyen mákjuk van mindig, tuti, hogy ha máshogy nem, találnak egy gólt. Ez a gól pedig lehet, hogy 0-0-nál születik, és akkor bizony nyílt lehet újra az összecsapás.
Fölényes vendég győzelmet nem tudok elképzelni, de ugyanezt hazaiban már igen. Mégpedig azért, mert egy lehetséges "opciónak" tartom, hogy az Inter különösebb akarás nélkül fut ki az Allianz Aréna gyepére.

Van úgy, hogy semmi sem jön össze

Négynapos szünet... Éljen! Nagyjából így indultam neki a hosszú hétvégének. Ám, kedvenceim tettek arról, hogy ez a lelkesedés hamar alábbhagyjon. Szabadságon vagyok, mondhatni, elutaztam nagyszülőkhöz. Itt kimentem a meccsre szombat délután, de egy hihetetlenül unalmas 0-0 lett a vége, és nemhogy NBII-es, NBIII-as színvonalúnak se lehetett nagyon nevezni azt a játékot, amit ott bemutattak a csapatok, de azért a pálya talaja is nagyban hozzájárult véleményem szerint ehhez a siralmas teljesítményhez. Egyébként az volt az első gól nélküli meccs ( vagy fél, mert csak a második félidőre értem ki... még jó ) ahol kint voltam.
Hazaértem, gyors gép bekapcsolás, vajon mit játszott a Pécs, a baranyai "EL Classicón", azaz mi lett a végeredménye a PMFC - Kozármisleny összecsapásnak. 1-1, jaj ne. Mint a leejtett váza csörrenése, oly élesen nyilallt belém a gondolat : vajon mit játszott a Gyirmót? Gyorsan felkerestem az oldalt, ahol megnézhetem : Hál' istennek, kikaptak Ajkán. Jó, oké, de mi csak nem nyertünk. Jövő héten megyünk Gyirmótra, úgyhogy eldől a kérdés valamennyire érdemi résznek mondható része.
Aztán jött az FA kupa negyeddöntő... Az hagyján, hogy kikapunk, és kiesünk még egy kupából, ez nem újdonság, nem mérgelődtem, csakis lehangol. De a fejébe az, hogy Djourou az utolsó percekben lesérül, és hordágyon is csak olyan óvatosan vitték le, vagy tették fel rá, mint ahogy egy órásmesternek kell a szerkezet minden miniatűr részét elhelyezni, az már sok. Mindez az után, hogy manchesteri majmok mindkét góljukat piszok nagy mákból szerezték, és a tizenhatosuk előtt is volt belőle pár "vödörrel"...
A kiesésnél ez nagyobb baj, hogy egyik, ha nem a legjobb formában lévő középhátvédünk sérül le... de jellemző. A Barca ellen a legjobb formában lévő kapusunk sérült le... Miért is ne? Valóban, inkább azon csodálkoznék, ha mindez nem történt volna meg.
Ha nem szedi össze magát Toto, akkor a PL-nek is búcsút mondhatunk. Eddig Almunia kellemes meglepetés, reméljük nem megy át váratlanba.
Az utóbbi időben, amikor Squillaci, mikor lehetőséget kapott, jól megállta a helyét. Remélem, ez így lesz ez után is.

Csak keményen

Mi történt hétközben?

Az angol Premier League 22. fordulóját ezen a héten kedden és szerdán rendezték. Voltak hatalmas betlik és fájó döntetlen is akadt. Ugyanakkor nem csak Angliában rúgták a bőrt a srácok. Lássuk, mi történt hétközben!

A rend kedvéért először a Manchester United - Stoke City mérkőzés értékelésével kezdeném.

A MU - Stoke City összecsapás részben úgy alakult,ahogy gondoltam, de azért tartogatott meglepetéseket. Az első húsz-huszonöt percben, ahogyan az várhatós is volt, a MU nyomott, míg nem sikerült megszerezni a vezetést. A City konkrétan semmit sem csinált, csak védekezett, azt viszont aránylag jól, mert a hazaiak inkább csak távoli lövésekkel veszélyeztettek. Ebben az időszakban a Manchester nem alakított ki százszázalékos ziccereket, de érezhető volt, hogy minden előrenyomulásuk életveszélyes. Az első gól is egy ilyen támadásból született: egy eladott labdából indult a united, Nani jobbról pontosan centerezett, és Chicaritó gyönyörűen húzta be a labdát sarokkal a kapu bal alsó sarkába. Szép gól volt, meg kell hagyni. Az első harminc perc után  68% - 32%-os labdabirtoklási arány volt a hazaiak számára, akik tovább hajtották a meccset. Látszott, hogy ment is a játék és igazán akartak is, de ennek ellenére a félidőben maradt az 1-0-ás manchesteri előny.

A második félidő legelső perceiben volt egy Tuncay fejes a Stoke részéről, ám az elkerülte a kaput. Azon kívül nem sok változás mutatkozott a játék képében. Ám, az 50. percben jött a hideg zuhany: egy baloldali beadást követően ( a labdát Tuncay adta be, gyakorlatilag ezzel a két megmozdulásával ő volt a vendégek legveszélyesebb játékosa ) Whitehead egy szép fejessel egalizált. Ennél a pontnál, ha a vendégek kissé erőszakosabbak a meccs végén még akár pontot is rabolhattak volna az Old Traffordról. De ők inkább arra ügyeltek, hogy minél kevesebb gólt kapjanak, és ha a közelmúltba tekintünk vissza, akkor érthető az aggodalmuk. A MU folytatta a játékát, mert a Stoke a góljuk ellenére visszahúzódott. Ennek gyümölcse tíz perc után érett be: Nani gyönyörű góljával ismét az a hazaiaké volt az előny.

Nani gyönyörű gólt ragasztott a Stoke hálójába

Ezzel az eredménnyel gyakorlatilag mindkét csapat megelégedett. A Stoke nem akart nagyon kikapni, a Manchester pedig sérülés(ek) nélkül be akarta húzni a meccset. Igazából a gól utáni félórában történt az amire számítottam, azaz, hogy a united félgőzzel nyeri a meccset. Két darab helyzetecskére futotta a meccs utolsó harmadában a hazaiak részéről. A 2-1-es végeredmény azt jelenti, hogy a MU továbbra is veretlen, valamint biztos, hogy marad a pontkülönbség az őket üldözőkkel szemben
Manchester United - Stoke City 2-1


Wolverhampton - Chelsea 1-0.  Mindennek az alja. Legalábbis londoni szempontból. Azt eddig is tudtuk, hogy a Chelsea nagyon mély gödörben van, de azt, hogy talán a bajnokság legszíntelenebb csapata, aki egyben a sereghajtó is megveri Ancelotti alakulatát azt senki sem gondolhatta komolyan. Az ember úgy érzi, hogy a  "szegény" kékeknek ennél már csak feljebb van...Jómagam nem láttam a meccset, de mikor megláttam az eredményt, azt hittem, hogy csak valami új évi tréfa a Digi Sport kollégái részéről. Hát kiderült,hogy nem. Ezt a zakót még az is fájóbbá teszi a vendégek számára, hogy a gólt saját játékosuk, a mostanában felépült portugál, José Bosingwa "szerezte". Úgy gondolom, mindent elmondtam erről a meccsről, igazából tökmindegy, hogy esetleg a Chelsea széttámadta volna az agyát, az 1-0 az 1-0.

Most a Tottenham meccsét is megemlíteném, de csakis azért mert ők is orra estek. Méghozzá a kisebbik Liverpooli gárda, az Everton otthonában. Harry Redknapp csapata lehengerlő formában volt az utóbbi időben. Persze tudjuk, hogy egyszer minden sorozat megszakadt és jellemező szokott lenni, hogy pont olyan kutyaütő csapatok ellen mint az Everton. Ezáltal természetesen nem akkor meglepetés, mint az előző meccs, de azért nem lehetett számítani erre a végeredményre.
Everton - Tottenham 2-1

Soron következő balfékünk a Liverpool, aki a Blackburn otthonában hullajtott pontokat. Ezzel a meccsel kapcsolatban azt írtam, hogy pontosztozkodásra számítok, de megemlítettem, hogy a 'Poolnak illene nyernie.   Ez az eredmény mérföldekkel kritikán aluli "teljesítmény" a vörösöktől, de ezt ők is tudják. "Tartok" tőle, hogy Roy Hodgson bácsinak hamarosan "adiós amigó"-t fognak mondani (csakúgy, mint londoni riválisuknál Ancelottinak is).
Blackburn Rovers - Liverpool 3-1

Elérkeznénk a rangadóhoz. Nem véletlen írtam feltételes módba. Egyszerűen nincs ingerenciám ahhoz, hogy leírjam mit művelt a City és ezáltal mi egy 0-0-ás döntetlennel mehettünk meghívni egy körre egymást. Annak örültem,hogy a kezdővel kapcsolatban nem volt igazam, és teljes egészében az volt a kezdő tizenegy, aki a Chelseát laposra verte. Nem akarom leírni, hogy harminc perc után már volt három kapufánk, és már gálamérkőzést tarthattunk volna, és ezzel együtt azt sem, hogy amit a City csinált az nem foci volt. Mindent elmondott, hogy a hazai szurkolók a meccs vége fele azt skandálták, hogy: Boring (unalmas) manchester city...Így még angol csapatot bekkelni nem (sokszor) láttam. Ez a döntetlen nem a csapatom hibája volt, ők úgy gondolom mindent megtettek. Kivéve azt a mellékes dolgot, hogy a helyzeteket gólra kell váltani. Ezúttal a sok kihagyott helyzet nem a klasszikus értelemben bosszulta meg magát, hanem "csak egy szimpla" pontvesztésben. A mérkőzés után azzal nyugtattam magam, hogy amúgy sem lettünk volna bajnokok.

 Mi küzdünk, a City bekkel

Biztos, hogy a MU is fog még botlani, netán lehet, hogy veretlenségét is elveszíti, de így gyakorlatilag hét pontos előnyre tehet szert velünk szemben. ( Eggyel kevesebb mérkőzést játszottak, mint mi. Az elmaradt meccsük pedig a világszerte rettegett Mezei Blackpooli Sörözők Köre Fc ellen lesz, szerencséjükre hazai pályán...)
No more comment.
Arsenal - manchester city 0-0

Hát ezek lettek volna a az angol bajnokság 22. fordulójának fontosabb összecsapásai. A nevető ötödik a Manchester United volt, no meg egy kissé kuncoghatott a Manchester City is.
A forduló további eredményei:

Blackpool - Birmingham City 1-2
Fulham - Wets Brom. Albion 3-0
Aston Villa - Sunderland 0-1
Newcastle - West Ham United 5-0
Bolton - Wigan Athletic 1-1

Folytatódik az olasz bajnokság is

Ezt nem említettem meg ugyan, de csütörtökön délután játszották a nyitómeccset, a Juventus - Parma mérkőzést. Úgy látszik ezekben a napokban a nagy csapatok hatalmasokat taknyolnak. Nem történt ez másképp a Juvéval sem. Tulajdonképpen nem sok közük volt a zebráknak a meccshez. A korábbi Juve játékos, Giovinco kettőt is vágott Luigi Del Neri csapatának. Végül a hazaiak megúszták négy kapott góllal, miközben ők egyszer tudtak betalálni. Igaz,az a gól a 60. percben esett 2-0-ás állásnál. Itt még volt remény a feltámadásra, de néhány percen belül Crespo értékesítette a csapata számára megítélt büntetőt, s ezzel elúszott a meccs a Juventus részéről. Az összképhez az is hozzátartozik, hogy a hazaiaktól a 17. percben kiállították a brazil középpályást, Felipe Melót. De ez sovány vigasz a torinóiaknak. Nyilván most az a cél, hogy mihamarabb elfelejtsék ezt a vereséget. Amikor írom ezt a cikket, akkor fejeződik be éppen az összes háromórási meccs.

 Végeredmények:

Brescia - Cesena 1-2

Cagliari - Milan 0-1

Genoa - Lazio 0-0

Lecce - Bari 0-1

Roma - Catania 4-2

Udinese - Chievo 2-0

Bologna - Fiorentina 1-1

Palermo - Sampadoria 3-0

Internazionale - Napoli (20:45) e: 3-1

A Serie A-ban hétvégén is fognak fordulót rendezni, erről majd később bővebben.

Angliában hétközben sincs pihenés

Alig, hogy vége a hétvégének, máris itt van a következő játéknap az angol bajnokságban. Többek között Manchester United - Stoke City, Arsenal - Manchester City, Wolves - Chelsea, valamint Blackburn - Liverpool mérkőzést rendeznek a 22. fordulójában. A forduló rangadója szerdán este 20:45 perctől veszi kezdetét,mely nem más, mint az Arsenal - Manchester City mérkőzés lesz.

De előtte még gyors esélylatolgatás  a többi derbiről:

ManUtd - Stoke City : A MU-nak kötelező hibátlanra megoldania ezt a házi feladatot. Igaz, a Stokenak egész jól megy a bajnokságban. Számukra a nyolcadik pozíció, ahol most tartózkodnak rendkívül hősies teljesítmény. Ettől függetlenül kötve hiszem, hogy pont Berbatovék ellen fognak még előrébb lépni a tabellán. Sima MU győzelmet várok, ahol a hazaiak végig félgőzzel játszanak és mondjuk 2-0-ra nyernek.

Wolwerhampton - Chelsea :Az utolsó helyezett fogadja a gyengélkedő londoni kékeket; vagy egy megszenvedett, vagy egy meglepően sima vendég győzelmet várok. E kettő közül nem tudnék választani, bár ha tippelni kéne, akkor a londoni alakulat jelenlegi formáját alapul véve az előbbire voksolnék. De az nem lehet kérdés,hogy a kékeké lesz a három pont.

Blacburn Rovers - Liverpool : Papíron nyernie kéne a poolnak, de manapság ki tudja megmondani, hogyan végeznek Gerrardék...ha a Bolton elleni meccsüket vennénk alapul,akkor a hármas sípszó után örülhetnének majd az összekapart egy pontnak. Ezt pontosan tudni fogja a Blackburn is,de ennek ellenére szerintem megtippelhetetlen a végeredmény. Igaz, ha a tapasztalatokra hagyatkozunk, akkor a Liverpoolnak illene nyernie, bár, mostanában ha a pontok mennyiségét nézzük náluk, bizony az 1-es is komoly százalékot adna ki...

Arsenal - Manchester City

Ezennel elérkeztünk a forduló rangadójához. Egy dolgot le kell szögeznünk a hazaiakkal kapcsolatban : ha Wenger a Chelsea elleni keretet küldi pályára, akkor ennek a meccsnek a beharangozója teljesen értelmetlen. Viszont, mivel ez nem valószínű (mármint az,hogy teljesen ugyan az a csapat lesz) ezért mégiscsak van valami haszna a dolognak. Azt tartom lehetségesnek,hogy Walcott és Wilshere helyét Arshavin és Rosicky veheti át, valamint a védelemben (jaj,csak ne) Djourou helyét Squillaci veszi át. De ezek csak feltételezések.Ugyanis csakis Wenger knows. Fohászkodunk, hogy szegény Denilsont ne küldje be az öreg szerencsétlenkedni, de ezt kevésbé tartom valószínűnek. Továbbá úgy gondolom,hogy a centercsere lesz, és Robin van Persie helyén Chamakh lép majd pályára.

A Citynél az előző fordulóban pihentetett, jó formában levő fekete olasz, Mario Balotelli az előző, Blackpool elleni meccsen pihent. Gondolom, a Tévez-Balotelli kettős (azt hiszem,talán így szokott lenni) fog pályára lépni ellenünk egy David Silvával kiegészítve. Ha számításaim bejönnek, az imént leírott sorok értelmében egy 2-0-ás Arsenal győzelmet várok, anélkül,hogy az első másodperceket leszámítva nem lesz kérdés, hogy kié a három pont. Nasri megint betalál majd, ahogy tette azt a City elleni idegenbeli fellépés alkalmával, amikor is 3-0-ra leléptük Balotelliéket. 

Ezek után most már a fiúkon a sor,hogy bizonyítsák, jogos az elfogultságom. Kedden 21:00-tól rendezik az első három mérkőzést.

Íme:

Kedd

Manchester United - Stoke City 2-1

Blackpool - Birmingham City 1-2

Fulham - West Bromwich Albion 3-0

Szerda

Arsenal - Man. City (20:45)

Aston Villa - Sunderland (20:45)

Newcastle - West Ham (20:45)

Wolves - Chelsea (20:45)

Blackburn - Liverpool (20:45)

Botlton Wanderers - Wigan (21:00)

Everton - Tottenham (21:00)