Így sikerült ( Arsenal - Marseille 0 : 0 )

Sikerült gól nélküli döntetlent játszani a franciákkal. A továbbjutás eddig sem volt kérdés, ez után sem az, de azért kár, hogy nem sikerült nyerni. A négy pont két meccsből teljesen elfogadható, bár talán szerencsésebb lett volna, ha itthon gyűjtjük be a három pontot.
Mindkét csapat győzni akart, ez látszott - főleg az első félidőben - aztán sikerült a végére összehozni megint egy átlagon aluli 20-25 percet ( legalábbis a mi oldalunkról nézve ).
Wenger megpróbált megint takarékoskodni, Park kezdett a center helyén. Igaza van, Robinnak valóban pihennie kell, de most valahogy az az érzésem, hogy jobb lett volna, ha az elejétől játszatja, nem végig. Így nem tudott jól beszállni a meccsbe, ami egyre inkább döntetlen szagúbb lett az idő előrehaladtával. Hiába ment előre a két együttes, a vége fele már nem nagyon akadtak helyzetek, inkább csak meddő támadójáték folyt. A kis koreai pedig súlytalan volt, nehezen megjátszható és talán körülményes is. A Bolton elleni Carling Cup meccsen pedig jól játszott, és inkább csak a meccs tétéje, minthogy a védők minősége között volt nagy különbség. A Premier Leauge-ben a testalkat miatti hátrányt a fürgeséggel és a találékonysággal lehet valamelyest kompenzálni, bár Parkot könnyen elnyomják így is. Ha esetleg bajnoki meccsen kell majd játszania, szerintem fölösleges centerbe tenni, mert egy labda sem fog eljutni hozzá, a Premier Leauge-ben a Marseille védőinél csak keményebb bekkek vannak.
Walcott gyenge közepes teljesítményt nyújtott, bár ez az a meccs volt, ahol kamatoztathatta volna gyorsaságát. Volt is, az elején főleg, hogy megindult, de csakúgy mint bárki másnál, a döntő megoldásai rosszak lettek. Ezeken kívül pedig másban sem jeleskedett.
Gervinho egy fokkal veszélyesebb volt már, volt lövése, voltak jó megoldásai,de tőle sem ájultunk el. Vezettük a támadásokat, de ziccerig nem igazán jutottunk el.
Ramsey nagyon aktív volt - szintén az első játékrészben - és az ő lábában maradt talán a győzelem. Neki volt egyedül ziccere, de sokat várt, aztán rossz megoldást választott. Az aktív pedig ez esetben sajnos nem azt jelentette, hogy jó is, legtöbbször a lehető legrosszabb ütemben, pontatlanul passzolt. Aztán a helyére beállt Rosicky folytatta...
Ki más, mint Song, aki megint elfogadható teljesítményt nyújtott. A kameruni Gervinhonak már-már svájci frankos labdát adott egyszer, erre tisztán emlékeszem. De az egész meccsen hozta a formáját, amit megszokhattunk tőle.Artetáról ez sajnos nem mondható el, eléggé beleszürkült a játékba.

Védekezésben ismét volt bajunk - de jóformán csak a széleken. Santos és Jenkinson többször is hibázott, a szélről befelé sokszor veszélyeztettek a vendégek. Ezzel szemben Vermaelen... Számomra rejtély, hogy a sérülései után hogyan tud rögtön hibátlan teljesítményt nyújtani. Hihetetlen.
Mertesacker pedig rám cáfolt, mert Koscielnyt tettem volna be, de ő is ugyan olyan megbízható volt most, mint belga szomszédja. Egyre jobban látszik, hogy a német túlnyomó részt kiváló teljesítményt nyújt, viszont az esetek harmadában nagyon tudja tolni a dolgokat - mint például a Chelsea ellen.
Kapusukat pedig nyilván zavarja, hogy Santos személyében egy brazil trükkös hekus érkezett a csapathoz. Szczesny bizonyítani akarja, hogy még mindig ő cselez a legjobban, ennek örömére be is mutatott megint egy újonc ágyúsnak talán hajmeresztő produkciót, nekünk viszont már szokásos cseleket... Egyszerűen nagy arc!

Arsenal - Marseille : felspanolva

Míg a legtöbben a mai napon az elhunyt szeretteikre emlékeznek, addig London piros szegletében e mellett még a szombati hőstettre is. Az Ágyúsok idegenben győzték le a Chelsea-t, és mutatták meg, hogy bizony még mindig van Arsenal. Ám még egészen három nap sem telt el a diadal óta, máris újabb feladat vár Arsene Wenger fiaira : Didier Deschamps együttese érkezik Londonba, hogy a Marseille-el valami csoda folytán pontot raboljon a hazai pályán hét meccse százszázalékosan teljesítő Arsenaltól. Amellett, hogy szinte lehetetlen, titkon mindenki tudja, hogy nem fog sikerülni...

Ha a Marseille elleni 0 : 1 is motivációs lökést adott a csapatnak - Arsene szerint - akkor ez a hétvégi győzelem valóságos Mikulás csomag mentális erőből a csapatnak. Ezek után joggal várja mindenki, hogy a Marseille elleni hazai Bajnokok Ligája meccs már gyerekjáték lesz. Igazuk van?

Óva intenék mindenkit ettől a gondolattól. Aki már egy ideje nézi a focit, és ismeri annak "törvényeit", tudja, hogy nincs két egyforma meccs. Olyanból pedig főleg, amilyet szombaton produkáltunk. Aki ismer minket, az tudja, hogy az Arsenal-nál egy ideje nincs egyértelmű meccs, legyen szó ( szinte ) akármelyik csapatról. Ez egyfelől jó is, hiszen sosem úgy mennek ki a pályára a játékosok, ahogy más nagy csapatoknál néha észrevehető (...). És igen, az a harmadik dolog. Nyilván a játékosok sem úgy gondolják, hogy ez a meccs könnyebb lesz, mint akár az odavágó. Hiszen azon kívül, hogy balfékek, a Marseille egy stabil csapat és mivel franciák, a védekezéshez is konyítanak; elég jól.

De mit sem számít ez nekünk, akik önbizalomtól duzzadunk, meccsről meccsre egyre jobban. Az a plusz, amit a Chelsea elleni 5 : 3 ad, még sokáig repítheti a csapatot. A hős Közönség, aki nehéz időben sem hagyta el a csapatot, most újra összegyűlik az Emiratesben, és megkettőzött erővel buzdítják csapatukat. A srácok ráadásul saját dolgukat könnyíthetik meg egy győzelemmel : gyakorlatilag nem lenne kérdés a továbbjutás ( most sem az... ). Tíz pontunk lenne, a franciáknak hat, a többi nem érdekes. Fogadjuk még itthon a Dortmundot, ami szintén sima egyes, valamint utazunk még egyszer Görögországba, ami reálisan egy iksz. Egy szó mint száz, a győzelem elvárható - nem hiába - meg is lesz, bár érzésem szerint inkább szerényebb, minthogy túlzó. A továbbjutás el fog dőlni ezen a szép estén.

Go Gunners!

Hibátlan kvartett

Az utóbbi pár napban azon gondolkoztam, hogy egy Arsenal fanatikusnak szinte fel sem tűnik, ha a csapat zsinórban megnyer néhány meccset. Ha közbe be-becsúszik a hiba, máris rosszul szerepel az Arsenal.
Most viszont ez nem mondható el, hiszen legutóbbi négy meccsünkből négyet nyertünk. Az áldozatok : Bolton, ( kétszer ) Marseille, Stoke City. Talán nem a legacélosabb ellenfeleknek tűnnek ( no, nem is azok ) de jelenlegi helyzetünkben mindenképpen előrelépést jelent az, hogy a kötelező meccseket többé-kevésbé magabiztosan, de hozzuk. Ezen kívül úgy látszik, hogy idén az Emirates ismét egy oroszlánbarlang lesz, a szezon legeleji káosznál a Liverpool tudott megverni minket otthon. Ezt leszámítva nyolc meccs, nyolc győzelem. Persze, amint elhagyjuk Észak-Londont ( sőt, volt, mikor még ezt se kellett... ) már nem ilyen szép a mutató, ezt nem is osztanám meg, úgyse kíváncsi rá senki sem.
Igaz, a marseille-i kirándulás győzelemmel zárult, egy igazi önbizalom-növelő diadal volt. A végjátékban megnyerni egy meccset mindig jó, és aki látta azt a meccset, tudja, hogy itt milyen jó érzés lehetett.
Aztán a Stoke City-t tulajdonképpen simán levertük, gyakorlatilag azért annyira nem. A favágók elleni bajnoki kísértetiesen hasonlított a Rózsák és a Fekete Macskák elleni mérkőzésre. Az első félidő első felében nagy nyomás alá helyezzük az ellenfelünket, vezetünk, aztán egy pontrúgásból egyenlít az ellenfél. Ha már a Stoke-nál tartunk, akkor erről a meccsről kicsit bővebben, hiszen sajnos elmaradt az értékelő poszt. Természetesen Delapék is pontrúgásból egyenlítettek. Mondjuk, a Stoke taktikája igen egyszerű : megpróbálják megdobni ( Delap partdobásai ugyebár )/megrúgni a tizenhatoson belül Crouchot. Bíznak abban, hogy a labda szerencsésen beleakad a colos angolba, és pont úgy pattan, hogy a kapuban köt ki.
Ezért a bekapott gólért azért voltam bosszús, mert megint a védelem tolta el, de rendesen. A gól előtt két alkalom is lett volna elfejelni a labdát ( és egyik esetben sem Stickman elől ) de ezt nem sikerült megtenni. Viszont a pontrúgást megelőzően Koscielny olyan tisztán fejelte le Crouchot, hogy annál szabályosabban már nagyon nem is lehetett volna.

Gervinho : egy gól, két gólpassz a Stoke ellen - talán eddigi legjobb meccs volt piros-fehérben

És akkor most lehet tippelni, ( puskázni ér ) hogy megint ki húzott ki minket a bajból? Igen. A holland beállt, rúgott két gólt és megnyerte nekünk a meccset. A Stoke sem a találatuk előtt, sem az után nem tudott, hát, kibontakozni, tehát megérdemelten és simán nyertünk, de ha nincs Robin, ki tudja, mi lesz a vége.
A sort a Bolton kezdi és egyben zárja is, a négy meccses győzelmi szériát velük kezdtük - és jelenleg még - velük zárjuk. Még inkább : velük tesszük még teljesebbé. Az első, a habkönnyű bajnoki, amit 3 : 0-ra nyertünk meg. Utóbbi pedig a keddi Ligakupa összecsapás, ahol is pár percen belül fordítottunk. Nem lehet nem észrevenni, hogy Wenger idén kiváltképp jó érzékkel rotál. A hétközi meccsen is jól játszott a csapat, szép gólokat szereztünk. Arshavin és Park vállalta az oroszlánrész ebből a győzelemből, de Benayoun, Vermaelen és az újonc Yennaris is szépen teljesített. Ezzel egy szempillantás alatt bekerültünk a legjobb nyolc közé.

Mindent összefoglalva, jó passzban van a csapat, s bár nem mindig sziporkázva, jól játszva nyeri a meccseket, de hozza, és ezt nem kell magyarázni. Egy biztos : a hétvégén meglesz a felmérés, hogy ez csak a szurkolókat motiválja, vagy a csapatot is. A Stamford Bridge-en lehet bizonyítani, hogy kezdjük összeszedni magunkat.

A három csere összehozta a gólt ( Marseille - Arsenal 0 : 1 )

Aki látta a meccset, biztos tudja a lényeget, azaz : egyszer az Arsenalnak is lehet malaca. Merthogy most jóformán ez történt. Az esti meccset leginkább a szezonnyitó Newcastle elleni összecsapásunkhoz tudnám hasonlítani, ami ugye gól nélüküli döntetetlennel végződött.
A meccs vége előtt gondolkoztam el azon, hogy nem nagyon szoktunk olyan meccset játszani, ahol egy árva gól sem esik. Ez persze mindkét oldalról igaz, kapunk is és lövünk is. Ezért nem hittem el még a 85-dik percben sem, hogy 0-0 lesz, ám biztos voltam benne, ha valami csoda folytán megzörren a háló, az az ellenfélé lesz, ugyanis a Marseille az utolsó 10-15 percben annyit sem csinált, mint előtte - láthattuk, hogy a nullát is alul lehet múlni - az egész meccsen. No nem mintha mi sziporkáztunk volna... Sziporkázni?! Mikor - ha emlékeim nem csalnak - a második félidőben a legnagyobb helyzetünket is egy hazai védő topaságának köszönhettük. A labdát birtokoltuk, passzolgattunk, ( hol pontosan, hol nem ) és amikor meguntunk, Song megpróbálta beívelni a labdát van Persie elé a két - vagy három - belső védő közé, és ezután a két - vagy három - belső védő közül az egyik elfejelte a labdát. Egy másik eset volt, mikor egy paraszthajszálnyival több hely volt a szélen, mint szokott, leadtuk Jenkisonnnak a labdát, aki beadta, de rendszeresen rosszul. Aztán az finn-angolt le kellett cserélni, a térde bánta az egyik felszabadítását, de az első félidőben kellett már ápolni egyszer.
Rettenetesen elhanyagoltuk a bal oldalt ( amit nem csodálok, szegény Arshavinnak meg nem nagyon volt kedve? játszani ).
A Marseille-t nem engedtük helyzetekhez jutni, az első félidőben Remy-nek sikerült ( aki az új Henry lesz - Wenger ) áthámoznia magát két védőnkön, de végül nem tudta jól befejezni az akciót. Nagyjából ez volt a hazaiak legnagyobb lehetősége. Bár a colos, egy az egyben nem a leggyorsabb Mertesackert otthagyták néhányszor, de ezekből sem kerekedett ki veszélyes helyzet.
A meccset végül egy rossz jobboldali beadásnak köszönhettük, éppen a megsérült Jenkinson helyére beállt Djourou tekert be. A labda Gervinho mögé érkezett, aki inkább csak tessék-lássék módon tudott beleérni, minthogy tudatosan, de labda így pont a második hullámban érkező Ramsey elé gurult, aki szépen kilőtte a rövid alsót. A labda útja Djourou-Gervinho-Ramsey, azaz a csereemberek, méghozzá a becserélés sorrendjében. Wenger knows. Ez volt azon ritka esetek egyike, mikor a meccs végén megy föl a vérnyomás, ugyanis mire a szervezet is felfogja a GÓLT, már lefújják a meccset. Aztán meg nem tudtom, hogy miért úgy mosok fogat, hogy kigyullad a fogkefe.

Nagyon ikszes meccs volt, abból is a gól nélküli, abból is a helyzetek nélküli és azon belül a szenvedős. Ilyen meccsek alatt szép teljesítmény, ha tíz óra után az ember nem 44 pacákot lát rohangálni a pályán. Én tegnap ezt a küldetést teljesítettem, az eredmény pedig 0 : 1-lett, tehát a csapat is teljesítette a maga feladatát.
Koscielny, Song és Arteta voltak azok, akik értékelhető teljesítményt nyújtottak, no meg hát Ramsey-t is meg kell dicsérni, hogy bő tíz perccel a beállása után, a hosszabbítás utolsó percében nem remegett meg a lába ziccerben. André Santos is elvolt a pályán, néha kiosztott egy-egy esernyőt, vagy két ember között tartotta a meg a labdát, az ős teljesítménye védekezésben tűrhető volt. Robinnak esélye sem volt, amikor meg lett volna, beintették a lest, szóval sehogy sem volt ez jó. A többiek elrohangálgattak a kilencven perc alatt ( Arshavin elsétálgatott ).
Most nyertük, ez a lényeg, a játékot gyorsan el kell felejteni, a győzelmet még sokáig észben tartani. Vezetjük a csoportunkat, és ha két hét múlva megnyerjük ennek a meccsnek a visszavágóját, szinte a csoport elsőség is garantált.

Bonsior, Didier!

Reszkess Marseille, jövünk! Látunk és győzünk! Megmutatjuk, ki az úr a háznál. Wenger, ha már hazatér, kinézi a hiperszuperextrateheteségeket, gondolva a jövőre. Az újakkal megkóstoltatják a csigalevest. Megtanulják a La Marseillaiset, rokonokat látogatnak. Arshavin eltéved a Notre Dame-ban, de Pat Rice épp belebotlik.
A sok kaland után pedig úgy fognak a pályán rohangálni, mint még soha, és leverik a forradalmat a Stade Velodromban.

Legyőztük az Udinesét, jutalmul jöhet Németország bajnoka

Szerdán szerencsére megmutattuk, hogy azért simán jobbak vagyunk az olaszoknál, ha odatesszük magunkat. A második gólunk igazán szép volt, Gervinho első jó meccsét játszotta, Szczesny ismét bizonyította, hogy nincs kapuskérdés, végül pedig a legfontosabb, hogy kettős győzelemmel a főtáblára jutottunk. Összességében jól játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, a 2-1-s eredmény helyett lehetett volna több is. Az igaz, hogy az első félidőben a középpályánk legfőképpen Ramsey révén nagyon gyenge volt, mind előre, mind hátra. A tény, hogy kell egy középpályás, aki irányítsa a csapatot, még az Udinese ellen is szépen körvonalazódott. A legújabb hírek szerint Wenger 22 millió fontot fizetne a Rennes középpályásáért, Yann M'Viláért, sőt, a Football Italia  még Sneijder nevét is hírbe hozta velünk kapcsolatban. Nyugodt mondjuk nem vagyok, hiába hall az ember nap mint nap gyakorlatilag jó kis igazolási pletykákat. Minden esetre muszáj, azaz muszáj igazolni, és ez kicsit enyhíti a stresszt...

Theo idegenben is betalált az Udinese ellen

A Bajnokok Ligájánál maradva, tegnap ugyebár kisorsolták a csoportokat. Akkora szerencsénk most nem volt, mint tavaly, amikor is a Shakhtar, a Braga és a Partizan volt a csoportkörben a három riválisunk, de azért most sem panaszkodhatunk : az Olypiakosz, a Marseille és Jürgen Klopp tanítványai, a Borussia Dortmund lesz az ellenfelünk idén az első körben. Innen azért illik továbbjutni, akárhogy is nézzük. Az sem szégyen, ha másodikként, hiszen tavaly abban a habkönnyű csoportban is sikerült az ukránok mögött végezni. Első ránézésre egy minimum tizenkét pont. A görögöket oda-vissza meg kell verni, a Marseillet és a Dortmundot hazai pályán le kell győzni. Van egy olyan érzésem, hogy innen elsőként fogunk továbbmenni; nem tudom miért, egyszerűen az is olyan Arsenalos lenne.

Angol csapatok közül talán a Manchester United kapta a legkedvezőbb ellenfeleket, nekik a Benfica, a Basel és a román Otelul Galati jutott osztályrészül. A City már nem járt ilyen jól : a Bayern München, a Villarreal és a Napoli lesz az ellenfelük. Ez egy szép kis csoport, amibe szerintem olyan körbeverések lesznek, hogy ihaj.
A londoni kékek ellenfelei pedig inkább csak idegenben okozhatnak egy kedvezőtlenebb eredményt Villas-Boaséknak, a Valencia, a Leverkusen és a Genk fog pályázni a Chelsea-re. A Manchester Cityn kívül véleményem szerint az összes angol csapat biztos továbbjutó, hogy aztán ebből mi lesz, ősszel kiderül.

Maradjunk ennyiben #1

Míg kedvenceim résztvevői voltak a Bajnokok Ligája küzdelmeinek, nem mondom, megnéztem őket, de már akkor sem ez a kupa volt számomra ( se ) a legmeghatározóbb. Ezért, persze nem esett jól, hogy kiestek, de nem esett nehezemre túltenni magam a Barca elleni vereségen, már ha túl kellett tennem magam valamin egyáltalán.
Nos, így, hogy már nem vagyunk részesei ennek a sorozatnak, nem nehéz kitalálni, hogy mennyire vonzódom hozzá. Ám, azért az nem lenne helyes, hogy futballt szerető emberként nem foglalkoznék vele azon az oldalon, ahol azért nem csak az Arsenalról van szó.
Éppen ezért úgymond szóvá teszem, hogy milyen visszavágókat rendeznek ezen a héten. Maradjunk ennyiben.

Kedden, azaz ma rendezik a Manchester United - Marseille ( első meccsen 0-0 ) és Bayern München - Internazionale ( első meccsen 0-1 ) visszavágókat.
Az előbbi meccsel kapcsolatban nagyjából úgy érzek, mint a Barcelona - Arsenallal kapcsolatban. Örülnék is, meg nem is annak, hogy tovább jut a MU. Ha nem jut tovább, az is jó : nekünk jut a káröröm, ami még lehet, hogy egy Barca legyőzésénél is többet ér, mármint így természetesen, hogy otthon, a Marseille ellen mennek. Ellenben ha továbbjutnak, a mi, Premier League cím megszerzésére táplált reményeinknek is jót tesz, mert akkor a Unitednek három fronton kell még harcolnia. Hajrá Marseille, de csak óvatosan!

Bayern München - Internazionale. Fogalmam sincs, ki jut tovább. Azért természetesen a valószínűség a németek mellett szól, már csak azért is, mert Olaszországban legyőzték riválisukat. Másrészt pedig otthon hihetetlenül erősek a bajorok. Viszont ne felejtsük el, hogy az Inter is föl tudja szívni magát, és amilyen mákjuk van mindig, tuti, hogy ha máshogy nem, találnak egy gólt. Ez a gól pedig lehet, hogy 0-0-nál születik, és akkor bizony nyílt lehet újra az összecsapás.
Fölényes vendég győzelmet nem tudok elképzelni, de ugyanezt hazaiban már igen. Mégpedig azért, mert egy lehetséges "opciónak" tartom, hogy az Inter különösebb akarás nélkül fut ki az Allianz Aréna gyepére.