THE END ( Arsenal - QPR 1 : 0 )

A mai meccsel, amit Robin van Persie góljával megnyertünk 1 : 0 arányban, lezárult a 2011-es naptári év. A negyedik, azaz ebben a szezonban a legjobb helyezéssel zárjuk az esztendőt. Nem is kell több december 31-én, minthogy egy ilyen eredménnyel járó győzelem. Pezsgő kibont, duda, konfetti elő, paróka és tűzijáték föl!

THIS IS ARSENAL!

Red Army

Végső állomás, pezsgő és konfettieső ( Arsenal - QPR )

A mai meccsről túl sokat már nem lehet mondani. Meg kell nyerni, ugyan úgy, ahogy a többi ilyen meccset, a napokban ráadásul mindenki Henry visszatérésére koncentrált. Titi együtt edzett a a többiekkel, és ő már a hírek szerint bele is egyezett az ajánlatba, már csak a NY Red Bullss vezetőivel kell megegyezni a kölcsönvételről. De mivel a átigazolási piac csak január 1-jén nyílik, a mai meccset még biztosan nélküle kell lejátszani.

Kíváncsi vagyok a kezdő tizenegyre, mert hétfőn már a Fulham ellen megyünk idegenbe, ami azért kemény dió általában, elég masszívak a fekete-féhérek a Craven Cottage-en. Viszont a Queens Pakrot sem lehet félvállról venni, hiszen akkor szenvedhetünk megint egész meccsen. R. van Persie valószínű, hogy nem látszik, emellett is várhatóak még variálások, előzőleg így kényesebb meccsre számítok, mint a Wolves ellen ( mondjuk a végeredmény persze itt valószínű jobb lesz, mint ami lett a Farkasok ellen ).

Ez az utolsó meccs az évben, a végső állomás, ahol nyerni kell. Ha nyerünk, akkor örülünk, és jobb lesz a szilveszterünk. Megtartjuk az ötödik helyünket, kibontjuk a pezsgőt, szétszórjuk a konfettit, feltesszük a piros-fehér parókát, megfújjuk a dudát és énekeljük a "We are follow the Arsenal"-t. Nulla óra egykor pedig kívánunk egy sikeresebb tavaszt és meglepetést az elkövetkezőkre.

GO GUNNERS!

'11 - piros-fehérben

Alapozás - ez egy nagyon fontos szakasz a bajnokság előtt, hogy a csapat, játékos jól tudjon majd szerepelni az elkövetkező időszakban. Nem a legérdekesebb része a felkészülésnek, de jó alapozással nagyobb az esély a szép eredmények elérésére.
Eltelt egy év. 2011 január 2-án jegyeztem be az első posztot a blogra, és azóta igyekszem a virtuális pennát minél gyakrabban és jobban forgatni. A blog címe elé még oda lehetne biggyeszteni a "FIGYELEM! Szigorúan szubjektív!"-feliratot is, hiszen saját szemszögemből, a saját véleményemet írom le, természetesen elfogultan.
Mindezt pontosan egy éve teszem, így az év végi visszatekintő poszt egyben évforduló is. Az első év, az "alapozás" tehát meg volt, igyekeztem, rajta voltam a témán, mint Winehouse a pián. Volt, hogy eufóriától csöpögő posztot firkanthattam a meccs után. Volt, hogy morcos arccal, keserűen kellet leülnöm megírni egy értékelést. Olyan is előfordult, hogy az elkeseredettség sűrű felhője mögül kellett felelnem fejem, kiállni a csapat mellett. Az egyik legjobb rész, amikor Balotelli intelligenciahányadosának számát és Torres Chelsea mezben rúgott góljainak számát állítjuk egymás mellé, és egyenlő értékeket kapunk.
Száz szónak is egy a vége : sok minden történt ebben az esztendőben, lássuk tehát, mik voltak ezek. Előnyben a kellemes pillanatok.

Mondhatjuk, hogy csodásan indult az év. A tavalyi szezon közepén, - tehát gyakorlatilag egy éve, csak januárban - nem veszítettünk meccset, minden sorozatban ott voltunk, a bajnokságban hoztuk a győzelmeket, és az erőltetett menet ellenére ( amit az újrajátszások miatt félig-meddig magának is köszönhetett a csapat ) továbbjutottunk mind a Ligakupában, mind az FA-kupában. Csalódásként a City elleni hazai bajnokit emelném ki, gól nélküli döntetlen lett annak ellenére, hogy már az első pillanatokban a gólvonalról kellett menteni a vendégeknek. A legizzasztóbb meccs a Leeds elleni hazai FA-kupa találkozó volt, amikor is Cesc a kilencvenedik minutumban egyenlített tizenegyesből. A visszavágón aztán viszonylag könnyen győztünk, szép gólok születtek mind a két oldalról.

A következő hónapban megtörtént az, ami az egész tavaszunkat befolyásolta. Az a szerencsétlen Ligakupa döntő, a tavalyi szezonra annyira jellemző bekapott góllal ( jellemzően ) az utolsó percekben. Ekkor játszottuk a később az év meccsének választott bajnokit... Amikor négygólos előnnyel mentünk a szünetre, de a Newcasle és Phil Dowd sporttárs együttes erővel összehozta, hogy döntetlen legyen a vége... Volt viszont a nagy meccsünk, amire összeszedtük magunkat, a Barcelonát otthon legyőztük a BL-ben, RvP dugóján azóta is elmosolyodok. De igaz, igaz, Víctor Valdés nagyon jó kapus..  Ha nem lett volna a döntőbeli zakó, még egy türhető hónapot tudhattunk volna le. Igaz, hogy ebben az esetben az egész hátralévő időszak máshogy alakult volna.

A következő meccseken már nem sok babér termett a számunkra. Nyilván való volt, hogy mentálisan a padlón vagyunk - mindenkinek az volt a véleménye, hogy a szerencsétlenül elvesztett döntőnek köszönhető mindez. Valószínű, hogy nagyrészt emiatt volt, és ehhez jött még két kiesés, a katalánok ellen a Bajnokok Ligájából, és a Man United révén az FA-kupából. Ez a két meccs egyébként a vereség ellenére nem nevezhető szégyenletesnek. A Vörös Ördögöknek ráadásul május elején vissza is vágtunk, az Emiratesben Ramsey góljával megszereztük utolsó győzelmünket abban az idényben a bajnokságban.
Őszintén szólva nincs is több említésre méltó összecsapásunk tavalyról, nagyon gyenge és elszomorító meccseket játszottunk már a vége felé. A szezonnak február-márciusban búcsút inthettünk...

Végre itt a nyár...
...amitől előre tarthattunk. Nagy kérdés volt, hogy meg tudjuk-e tartani kulcsjátékosainkat. Valamint a szokásos "spend some f...in' money..."
Clichy volt az első, aki elhagyta a csapatot, az újgazdagok vitték viszonylag olcsón. Őt követte Samir ( you're a c..t ) akinek volt egy jó félszezonja, és rögtön beköszönt az önérzet. Ő maga pedig a CIty olajfoltokkal tarkított mezeire köszönt be. Azóta állítólag tervezi a manchesteri Eiffel-torony megépíttetését, a kispadon ülve pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből ( éppen azért már igen előrehaladt a tervezéssel ).
A legnagyobb érvágás természetesen EL Capitano távozása volt a hosszas és keserves huzavona után. Aki igazi Ágyús, az tudja, hogy badarság lenne lenne rá haragudni, nyolc évet töltött itt és ezalatt játszott törött lábbal, sőt még nagyapja halálának napján is. Ő tehát letett valamit az asztalra. Ég veled, Cesc!
A távozók közé csatlakozott közben Eboue is. Ellenben nyugtázhattunk olyan eligazolásokat is, melyek igazából megerősítették a csapatot. Ott van Denilson... Aki azóta már Brazíliában passzolja hátrafelé a labdákat, valamint Bendtner. Az a hír járja, hogy mióta elhagyta a klubot, Észak-London bárjaiban kevesebb a balhé.
Ami az érkezőket illeti, Gervinho után az éjféli gyorssal megérkezett Mertesacker, André Santos és Arteta. Nyilván való volt, hogy borzasztóan nehéz lesz így nekivágni a szezonnak, hogy több játékos a rajt előtt néhány nappal még mindig csak úgy mutogatott egymásra, hogy : téged láttalak a TV-ben! A jövevények között szerepelt még Pak Csu Jung, Jenkinson és Oxlade-Chamberlain is.
Sokan féltették a csapatot...           

Aztán eljött az augusztus 13, ami ráadásul nem is péntekre esett. Ennek ellenére elég langyos meccset játszottunk a Szarkák ellen idegenben. Az akkor még - érthetetlen módon - az ott "pallérozódó" Joey Bunkó Barton megint felhúzta az agyunkat. Ahogy az ezt követő két bajnokin, úgy itt is összejött a kiállítás, persze Bartonnak köszönhetően. Látszott, hogy nincs egyben a csapat, persze ekkor még sokan nem is voltak itt az új igazolások közül. Nem áll szándékomban túlrészletezni az augusztust, az egyetlen örömteli okot az Udinese elleni kettős győzelem szolgáltatta, amivel kiharcoltuk magunknak a Bajnokok Ligája részvételt. Volt még meccs talán a Liverpool és esetleg a Manchester United ellen, de nem emlékszem, hogy hogyan alakultak ezek, és most nincs kedvem utána nézni.

Lehet, hogy vége van a nyárnak, és lehet, hogy hűvös szelek járnak, de az Ágyúsok szívét egy melegebb fuvallat járta át a felemásra sikerült szeptemberben. A bajnokságban megszereztük első győzelmünket, ami fontos mérföldkő volt a szezon elején. A BL-ben pontot raboltunk Dortmundból, a görögöket pedig itthon levertük. Van Persie megszerezte a Bolton ellen a századik gólját az Arsenalban, s mint tudjuk, azóta Shearer rekordjának a megdöntése sem áll már távol.  A Shrewsburyt kiejtettük a Ligakupából, az egyetlen csúnya folt a Blackburn elleni vereség.

Az új hónap első vasárnapján sajnos becsúszott egy vereség a White Hart Lane-en, amit majd kétszeresen adunk vissza tavasszal. Ezt leszámítva az összes meccsünket hoztuk, talán az október volt a legszebb hónap idén ősszel. A Marseilletől idegenben loptuk el a három pontot a BL-ben, az összes hazai bajnokinkat behúztuk, a hab a tortán pedig a Chelsea  5 : 3-as legyőzése volt a Stamford Bridge-en. Megkezdtük a felzárkózást.

A következő nagy lépés az volt, hogy az angol csapatok közül elsőként mi biztosítottuk be a helyünket a legjobb tizenhat között a nemzetközi kupában. Bajnoki mérkőzésen a veretlenségünket hatmeccsesre növeltük, ha jól emlékszek Liverpoolt előztünk. Az már igazán senkit sem érdekelt, hogy B csapattal kikaptunk a Man City ellen a Ligakupában. A tél előrehaladtával folytattuk a menetelésünket a Premier Leauge-be, Wigant vertünk fölényesen, aztán Evertont egy hatalmas Van Persie góllal. Az Olympiacos ellen egy tét nélküli összecsapáson kikaptunk, csoportelsőként jutottunk tovább. Papíron a lehető legerősebb ellenfelet kaptuk meg még a csoport másodikak közül is, nem mást, mint AC Milant.
A hosszú bajnoki veretlenségünket a Man City ellen veszítettük el egy őrült, hajtós meccsen, 1 : 0 arányban. Szégyenkezésre okunk nem lehetett, rögtön utána győztünk ismét, és azóta sem vesztettünk meccset. Amikor ezt a posztot írom, még hátravan egy meccsünk a Queens Park Rangers ellen, amit minden valószínűség szerint megnyerünk, győzelemmel zárva az évet.

A legvégén pár mondatban természetesen a félszezont foglalnám össze. Reménytelen, fájó, remény-felcsillanó, javulós, küzdős, feljövős, reális, irreális, Arsenalos. A nehéz szezonkezdet után mindent beleadott a csapat, ennek köszönhető, hogy a tizenhetedik helyről most már ott kopogtatunk a Bajnokok Ligáját érő pozíció ajtaján. Ha nem nyitja ki a Chelsea, akkor mi fogjuk betörni, kirángatjuk onnan a riválist, és mi fogjuk birtokolni azt. Ez várhatóan elhúzódik egész szezonvégig, öldöklő küzdelemre lehet számítani.
Hogy mi várható még ezen kívül? Majd meglátjuk, hogy mit hoz a többi sorozat, először is a Milan és a Leeds ellen. Kíváncsian várjuk, hogy ki fog télen érkezni a csapathoz.
Sok minden jó várhat még ránk, reméljük, beköszönt egy szép tavasz ( a lehetőségekhez mérten szép tavasz ). Lepjünk meg most mindenkit az új esztendőben, amikor senki sem számít rá. Új év, új remények, új kihívások. Viszlát, 2011!

Van ilyen ( Arsenal - Wolves 1 : 1 )

Narancssárga helyett fekete, és szivárvány helyett szenvedős este lett a meccsből. A várható forgatókönyv szerint indult a találkozó, a vendégek csak nyomozták a labdát, s ennek már a kilencedik percben meglett az eredménye, Gervinho góljával előnybe kerültünk. A pályán maximálisan az történt amit akartunk, és látszott, hogy ha támad a Wolves, hiába, mert csak addig jutnak el, amíg mi "engedjük". Eleinte hiába volt néhány szögletük, igazából veszélytelenek voltak a kapunkra. Mi pedig passzolgattunk, a gólunk környékén 77-23 %-ban birtokoltuk a labdát. A széleket nem nagyon használtuk, ahogy később sem, és helyzetünk sem volt azért szakajtónyi, ennek ellenére mindenki a második gólt várta. Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy ebből a meccsből is lehet "szokás szerint", pedig ez lett. Idővel természetesen csökkent ez a differencia a labdabirtoklásban, de a nagy nyomásba azért nem haltunk bele, amit a Wolverhampton gyakorolt ránk. Mégis, egy tipikus Arsenal góllal egyenlítettek. Mármint olyannal, amilyen stílusút kapni szoktunk. Egy szöglet utáni lecsorgó labdát küldött rá Hunt, ami pont a leshatáron portyázó Fletcher felé pattant, aki egy gyors reflexmozdulattal még belefejelt a labdába. Ezután egy lassított felvétel következett, amíg végnézte mindenki, ahogy bepattog a labda a hálóba. Szczesny már hiába nyújtózott, nem érte el.
A második félidő sok mindent hozott, csak gólt nem. Szenvedtünk, erőlködtünk, küzdöttünk a győzelemért, de gól a világért sem akart összejönni. Pedig még emberelőnyben is játszhattunk egy jó ideig, miután Milijast kiállította a játékvezető. Bár inkább adta volna meg a tizenegyest egy előbbi kezezésért... Igaz, az majdnem mindegy, hogy tíz helyett kilenc emberrel védekezik egy csapat. A félpályán sem jöttek át, így elég nehéz gólt lőni. A szpíker mondta, hogy nem is volt kidolgozott akcióból helyzetünk... Hát ilyenkor valószínű nem is lesz, távolról kellett volna tüzelni, ahogy azt az első félidőben néhányszor meg is tettük. Ment a tili-toli, csak a csiki-csuki nem dukált hozzá megfelelően. Eközben Hennessey kivédte a lelket is belőlünk, tegyük hozzá, hogy ezt a pontszerzést ( ami '82 óta nem jött össze a Farkasoknak idegenben ellenünk ) nagyrészt a walesi portásnak köszönhetik a vendégek. Ha ő nincs, most a negyedik helyen állnánk.

Mondhatni semmi vész, mert a Manchester Uniteden ( és mint kiderült sajnos Sp*rsön kívül ) az összes riválisunk leikszelt aktuális ellenfelével. Ugyan annyi pontunk van, mint tavaly ilyenkor, és az ősz utolsó meccsét itthon játsszuk a QPR ellen. Reméljük, meglesz a győzelem. A hazai meccseken egyébként egyre jobban látni, hogy nehezére esik a csapatnak úgymond "könnyedén" játszani. Gondoljuk csak a Fulham, az Everton és a mostani lejátszott meccsre. Két döntetlen is, és az Everton ellen is csak Van Persie-nek köszönhettük ( no meg Songnak ) hogy nagy nehezen sikerült behúzni a meccset. Természetesen, addig egy szavunk sem lehet, amíg behúzzák a meccseket a fiúk, még erre a meccsre is mondhatjuk, hogy van ilyen. Az eredményességet várhatjuk, a sziporkázó játékot már kevésbé ettől a csapattól. Egy kis pihi után már jön is a QPR, akit viszont már illene legyőzni. Az évet győzelemmel kezdtük, úgyhogy azzal is fogjuk zárni.

Narancssárga szivárvány ( Arsenal - Wolves )

Nincs is annál jobb dolog, minthogy az év végén a csapatod a szezonban addigi legjobb pozícióját foglalja el a táblázaton. Az év végén ezúttal a naptári évet értjük, de számunkra ez is nagy lépés. Ahhoz képest, hogy hogyan kezdtük a szezont, most a 18-dik forduló után a negyedik helyen állhatunk. Tavaly tizennyolc forduló után volt harminchárom pontunk, most ugyanennyi meccsből lehet harmincöt. Tehát a riválisok is megerősödtek, helyesebben a tavaly voltak nagyon gyengék, hiszen ekkortájt simán a bajnoki címért utaztunk, most pedig azért van egy kis lemaradás. Természetesen minket elsősorban nem ez foglalkoztat...

Mivel a szezon előtt senki sem várta, hogy bajnokok leszünk ( vagy egyáltalán nyerünk valamit ) a csapaton talán nincs akkora nyomás. Maximum a Nyomás fölfelé! - és valóban, szépen csendben most már odalopakodhatunk a Bajnokok Ligáját érő pozícióba, annak ellenére, hogy sokan még az első ötbe se taksálták a srácokat, félidőnél pedig főleg nem. Nagyon össze lettünk szedve a körülmények ellenére, s már a védelem, ami az egyik legfőbb probléma volt is helyt tud állni, annak ellenére, hogy egy komplett védősor táppénzen van. Ne felejtsük, hogy a tavalyi csapat szíve-lelke, Jack Wilshere is féléves kényszerszüneten van.
Akkor ezeket összeadva el lehet gondolkodni, hogy jobban fogunk állni ma hat óra tájt, mint a Chelsea vagy a fontmilliókat költő Liverpool. That's the spirit!

 "Hé, srácok! Oda lesztek rúgva, ha nem nyerünk!"

Ellenfél is lesz természetesen, mégpedig a Wolverhampton, akinek szintén égetően nagy szüksége van a pontokra. A Farkasoknak jól indult a szezon, de azóta már csak a szokásos forgatókönyv. Ez a rövid története a 17-dik hely : Wolverhampton - 15 pontnak. Tavaly habkönnyű győzelmet arattunk fölöttük itthon, Van Persie akkor is emlékezetes gólt szerzett. Erre most lehet, hogy nem lesz lehetősége, hiszen arról hallani, hogy Wenger a további eredmények érdekében pihentetni kényszerül a legfőbb tüzérünket. Ettől függetlenül valami hasonlót várok, nem úgy ismerem a narancssárga mezeseket, mint akik olyan hatalmas ellenállást szoktak tanúsítani...

Meglesz a meccs, nem kérdés, beficcen az a négyes, ráadásnak szombaton majd még legyőzzük a Queens Parkot, csakhogy Buzsáky is megtapasztalja, hogy milyen kikapni az Arsenaltól.

Kitartás ( Aston Villa - Arsenal 1 : 2 )

Túl vagyunk egy nyögvenyelős, nehéz, ámde jelenlegi helyzetünkben kötelező győzelmen. Most a szerencse is velünk volt egy picit, hiszen szögletből voltunk eredményesek, ráadásul a 87-dik percben, ráadásul egy csereember, ráadásul Benayoun. A nagy téli menetelés közben minden meccs kifullasztó, hát még egy olyan iramú találkozó után, amilyen a City elleni volt. Gyakorlatilag bő két napot pihenhettek a srácok, emellett Song, a ( kameruni ) passzok koronázatlan sámánja sem játszhatott eltiltás miatt. Djourou sem léphetett pályára, s így már egy komplett védősorunk van dögrováson ebben a nehéz időszakban.
Éppen ezért, az első gól után megpróbáltunk minél kevesebbet futni ( na ennek a tanításában hasznos lehet Arshavin ) ami teljesen érthető. Aztán jött Albrighton, és ami rosszabb, hogy vele együtt a gól a második félidő elején. Szerencsére nagyjából levetkőztük azt a hibánkat, ami annyira jellemző volt ránk a tavalyi szezonban, azaz, hogy az öltözőben maradtunk a második játékrész elején. Elég nagy traumák értek bennünket anno ezzel kapcsolatban, s így, bár már nem jellemző ez, akarva-akaratlanul is felgomolygott az emberben a múlt...

A Dutchman éppen gólt lő

Dicséretes, hogy a csapat magasabb fokozatra kapcsolt, az már kevésbé, hogy ez jóformán csak a nagyobb labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ez nagyban köszönhető volt egyébként Ramsey-nek ( aki még az első félidőben ziccert rontott ) Gervinhonak és Frimpongnak. Egyszerűen nulla volt a középpálya, maximum Arteta - vagy ahogy az orosz szpíker mondta, "Ártyétá" - nyújtott valami értékelhetőt. Persze, az ok a fáradtság, aki nem hiszi, járjon utána ( és nézze meg City elleni meccset, ahogy majdnem a saját olajukba főttek bele Balotelliék ).
Wenger cseréi bejöttek ( nemcsak a pályára ) Rosicky egyből elkezdett fel-alá szaladgálni, nem is beszélhetünk most olyan időszakról, hogy "amíg fölvette a meccs ritmusát". A Ráadásul Beanyount már említettem, de az sem baj, ha még egyszer leszögezzük : ő fejelte a győztes gólt.
Igazi csapatösszerázó meccs volt ez is, egy kis önbizalom-növelő, fáradtan is lehet nyerni, idegenben, egy helyenként jól játszó Villa ellen.
Még két meccsünk van idén, otthon. Az egyik a Wolverhampton ellen, a másik pedig a QPR-ral szemben, így nyugodtan készülhetnek a fiúk. Ha továbbra is hozzuk a kötelezőket, simán meglesz a Bajnokok Ligáját legalább részben érő hely. A Sp*rs pedig mehet az Európa Ligába, ahol Manchester vitézkedik majd tavasszal. Kitartás.

Ha egy üzlet beindul ( Man City - Arsenal )

Manapság, ha Manchester kék színű zsoldosai ellen játszol, először is ellenszenvet és ( nem jó fajta ) szánalmat érzel velük kapcsolatban. Aztán utána már elmosolyodsz, hiszen tudod, hogy annak ellenére, hogy ennyi pénzt ölnek bele játékosvásárlásba, sehol sem tartanak ( legalábbis arányában ). Eddig ezt valóban így gondolhattuk, ám az, hogy májusban valahogy megnyerték az FA-kupát, illetve, hogy Manszúr sejk tüsszentett egy jókorát, s ez az áramlat belekapott a City vitorlájába most az év első felében, kisebb fajta óvatosságra inthet bennünket.
Tavaly a PL-ben az odavágón, illetve a visszavágón sem volt semmi köze a meccshez a Citynek, még mindig értetlenül állok a hazai 0-0 előtt, hogy hogyan tudták kibekkelni, hogy hogyan sikerült egy gólt sem rúgnunk...
Azóta azért fordult a kocka, és lehet, hogy a sok tudatlan most úgy gondolná még a hazai meccs előtt is, hogy az újgazdagok esélyesebbek.

Ne feledjük, hogy amíg az ellenfélben ilyen Balotelli-féle őstulkok játszanak, addig igencsak megnő az esélyünk a győzelemre. Lévén, hogy az olasznak kevesebb az IQ-ja, mint ahány gólt kapott idén a csapata, láthattunk már pár mókás esetet vele kapcsolatban. Ott van bájgooner 1 ( Nasri ) és bájgooner 2 ( Clichy ) bár előbbi valószínűleg kispadmelegítő lesz, ha nem tisztaságfelelős. Clichy pedig eltiltás miatt hiányozni fog, tehát  Cuntville maximum egy ex-Arsenalosa köszönthet minket az Etihad Stadiumban. Mégis, hiába játszanak ilyen játékosok a szitiben, egészen az az előző fordulóig veretlenek maradtak. Valamilyen okból kifolyólag Manszúr csak egy gólt tudott venni a Chelsea ellen - lehet, hogy a héten építtetett egy Mont Everestet, és már csak ennyire futotta. Tény, hogy a londoni kékek tudták először legyűrni a manchesteri kékeket. Még legabszurdabb álmaiban sem tudom elképzelni, hogy a Man City nyeri a Premier Leauge-et. Ez hatalmas szégyen lenne egész Angliára nézve, úgyhogy ez ellen ma tennünk kell nekünk is. Már hetek óta úgy érzem, hogy le fogjuk győzni az ( íkú ) betyárságot, és ez most sincs másképp. El fogják izgulni a meccset a túloldalon... Remélem.
A Carlig Cup meccsen biztató volt látni, ahogy játszottunk ellenük, B csapattal. Ahhoz képest, hogy ők bizony sok olyan játékossal álltak föl, aki rendszeres résztvevője a PL-meccseknek, csak az utolsó percekben egy kontrából sikerült gólt szerezniük, ezzel megnyerve a mérkőzést. Akkor az egész második félidő a miénk volt, és közelebb álltunk a győzelemhez.
Ezt most senki nem várja el, nem is lenne reális, ha mi birtokolnánk többet a játékszert. Hadd passzolgassanak ők, hiszen a kontra, illetve a zseniális passzok ( Song... ) mesterei vagyunk. No meg a góloké, Van Persie személyében. Akár fordulatos meccs is lehet belőle, hiszen győzni akar mindenki. Rajtunk nincs teher, senki nem győzelmet vár, tőlük viszont mindenki.
Ha ezek után valaki még mindig kételkedne abban, hogy ez a meccs háromesélyes, gondoljunk csak a Chelsea elleni 3-5-re, ott ki gondolta, hogy ez lesz a végeredmény? Azóta sem kaptunk ki, már nyolc meccs óta veretlenek vagyunk. És tudjuk, ha egy üzlet beindul...

125, Everton, Van Persie, 1 : 0

Mivel hivatalosan az első meccset 1886 december 11-én játszották őseink, az Everton elleni hazai bajokin ünnepeltük klubunk fennállásának 125-dik évét, meccs előtti szoboravatással, legenda-sorfallal, győzelemmel.

Igaz, hogy nem a legszebb, legkönnyedebb győzelmet arattuk, de szokás szerint nyertünk ( az Everton ellen ). Bár voltak fölényes diadalaink a Mersey-partiak ellen, Bergkamppal, Piressel, Vieirával, vagy az 1-6 Fabregas vezérletével ( ekkor mutatkozott be Verminator, stílszerűen gólt fejelt ) az utóbbi időben inkább szoros meccseket játszunk David Moyes tanítványaival.
Talán a dekoncentráltság számlájára írható a gyenge meccs, a gól viszont a dácsmen klasszisára, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szürke meccsén is, amilyen ez volt, ilyen villanással gólt szerez. Egész meccsen nem nagyon érezte az ütemet, sem a lövései, sem a passzai nem jöttek be, aztán egyszer csak, Song, a kameruni passzok koronázatlan sámánja, forintos labdát ficcent előre, amit futás közben, kapásból lő el, és a következő pillanatban robban a stadion. Ahogy anno, a már felemlegetett 7-0 alkalmával is, úgy most is bevette az ellen kapuját a holland. Most tényleg ő nyerte meg nekünk a meccset - bár az első félidőben Gervinho is megtehette volna mindezt azzal, ha számtalan helyzetéből kihasznál legalább egyet. A többiek nem nyújtottak emlékezetes teljesítményt...
Reméljük azért, hogy vasárnap nem lesznek fáradtak ( miért lennének? ) és szép eredményt érünk el a Siti ellen - aki ma este játszik a Russkaja vendégeként. Valahogy úgy érzem, hogy ha nem a Cselszkij, akkor mi leszünk azok, akik elveszik a City veretlenségét... Ja, egy kicsit merész, de ne mond, hogy nem jó ötlet.

Szoboravatás, kommentár nélkül

Közlemény

Sokat gondolkoztam ezen, de végül is arra jutottam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mivel úgy is az "Arsenalról és a Premier Leauge-ről" szól ez a blog, még bőven bele fér. Bele fér az, hogy közlöm mindenkivel, hogy a Manchester United és a Manchester City nem fért be a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában.
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...

A Basel bezzeg fölvette a kesztyűt...

Felejtős... ( Olympiakos - Arsenal 3 : 1 )

Olyan sok minden van, amit lehetne írni erről a meccsről, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik, amiről nem akar sokat írni az ember. Legalábbis akkor, ha a pacák Arsenal-párti. Arról nem is beszélve, hogy csak papíron volt téttel bíró mérkőzés ( számunkra legalábbis ), tehát értelme sem sok volt lejátszani. Azért lássuk, mi jellemezte ezt az összecsapást.

Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.

Edzőmeccs, nemzetközi módra ( Olympiakos - Arsenal )

Először is azt reméljük a mai meccsel kapcsolatban, hogy a határon a sorompós nem sztrájkol, és gond nélkül eljutnak az Ágyúsok az esti meccs helyszínére, különben gyaloglás közbe tolhatják magukba a karácsonyra félretett görög joghurtot, hogy maradjon szufla az összecsapásra is. Míg az Olympiakosnak élet-halál meccs a mai, mi már hátradőlve élvezhetjük a szép pillanatokat ( ha lesz ilyen, és nyilván úgy gondoljuk, hogy igen ). Bár, a kezdő tizenegy láttán önkéntelenül is felhúzza a szemöldökét az ember, igaz, kevéssé a meglepetés miatt, inkább csak szokatlan, hogy a Bajnoko Ligájában B-csapattal is játszhatunk. Így azért elég sok esélyt adunk a görögöknek a továbbjutásra, de ha a csapat Manchester City elleni Ligakupa meccsét veszem számba, egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzet, sőt. Tökéletes arra, hogy tapasztalatot szerezzenek az olyanok, mint Frimpong, Ox, Coquelin, vagy éppen játékban legyen valaki, például Benayoun.
Nem várok győzelmet a mai meccstől, és akkor sem várnék, ha teljes csapattal, még téttel bíró mérkőzésen lépnénk itt pályára, hiszen az Olympiakos nagyon erős otthon, bárkit képesek megverni hazai környezetben.
Azért persze nem féltem a srácokat, nyomják végig becsülettel a meccset, és nem lesz gond.

A kezdő tizenegy :

Fabianski

Djourou - Vermaelen - Squillaci - Santos 

Frimpong - Coquelin

Ox - Benayoun - Arshavin

Chamakh

Tükörsima ( Wigan - Arsenal 0 : 4 )

Ha már a fárasztó időszak kezdetéről írtam előzőleg, valljuk be, soha rosszabb kezdést a téli eszeveszett rohanáshoz. A nyomás egyre fokozódik, ahogy lassan közeledünk a bajnokság feléhez, ahogy bekapcsolódunk az FA-kupa küzdelmeibe, ahogy elkezdődik az igazi játék a Bajnokok Ligájában. Ám úgy látszik, mindezen nehéz sorozat előtt misem egyszerűbb, minthogy könnyed győzelemmel oszlassuk szét a Wigan-szurkolók hiú reményeit.
Őszintén bevallom, a mutatottnál nagyobb ellenállást vártam a kiesés ellen küzdő csapattól, hazai pályán. Az első húsz-huszonöt perc nagyjából megfelelt a várakozásaimnak, ekkor még valamennyi akarat fölfedezhető volt a Wigan játékosaiban, ha valaki esetleg észrevette, hogy ők is pályán vannak. Hamar kezünkbe vettük a játék irányítását, és, bár egyre világosabbá vált, hogy előbb-utóbb gólt fog eredményezni a szokásos tiki-taki, helyzetünk nem igazán adódott az első találat előtt. Nagyon kellett az az Arteta átlövés ( no meg Ali Al Habsi kapus elmélázása ). Egyébként nagyon meglepődtem, mert azt hittem, hogy náthás a kommentátor ( mert sokat tüsszögött ), és így kérték fel, hogy közvetítsen meccset. Aztán, ahogy haladt előre a meccs, észrevettem egy összefüggést : mintha mindig akkor tüsszentene, mikor a hazaiak kapusa játékba kerül. Ráadásul valami fura arab szöveget is mondott mindig előtte. Most már tudom persze, hogy csak az ománi kapus nevét emlegette a szpíker, hiszen, mivel aránylag gyorsan kell mondani, a Habsi-t hapci-nak értettem, és ebből adódott ez a kis félreértés.

A váratlan Arteta-gólra egy percen belül érkezett a Vermaelen-fejes, amivel el is dőlt a meccs. Zsinórban 178 sikertelenül elvégzett sarokrúgás után ( mármint, amiből nem lett gól ), a 179-dik végre meghozta a sikert, és szögletből is eredményesek tudtunk lenni.
A továbbiakban gála volt, és Robin persze betalált, hogy is végződhetne a mese másként, mint egy Persie-góllal. A harmadikat viszont kedvenc párja, Gervinho szerezte, így a mellett, hogy biztosítottuk, hogy tapadunk az élmezőnyre, mint szerencsétlen diák számtanórán a táblára, azt is bebizonyítottuk, hogy nem csak "egy emberes" csapat vagyunk. Négy gól, négy különböző gólszerző, három pont és nagy elégedettség - ezek a vonzatai a hétvégi meccsnek.

Nehéz meccsek időszaka ( Wigan - Arsenal )

Azzal, hogy hét közben vereséget szenvedtünk a Manchester City ellen a Ligakupában, egy sorozattal kevesebbe kell, hogy helytálljunk. És, ha bizonyos szempontból úgy állunk majd helyt, ahogy a City ellen tettük azt második csapattal, egész biztos, hogy mindenki elégedett lesz a csapat teljesítményével.
A december-január-február ( illetve végső soron már a november is ) a legnehezebb hónapok, az előző szezon januárjában például kilenc (!!) meccset játszottunk, akkor persze a Ligakupával együtt. Így, nélküle kevesebb mérkőzésen kell majd pályára lépni, viszont reméljük, a megmaradt  sorozatokban sokáig meg is maradunk, és egészen májusig böcsülettel tolják majd a fiúk. Ez a téli-tavaszi fénysebességű hajtóvadászat a mai Wigan elleni bajnokival kezdődik. Rodallegaék jelenleg kieső helyen álltak, ám szinte pontosan egy éve sem álltak olyan nagyon jobban, mégis döntetlent értek el ellenünk ugyan ezen a pályán, egy számunkra elég szerencsétlen meccsen... Akkor nagyon tartalékos csapattal álltunk ki, pedig a Wigan pont azért veszélyes, mert tudva lévő, hogy el-elkapja a nagy csapatokat. Ezt mi is megtapasztalhattuk...
Wenger azt nyilatkozta, hogy mindenképpen kell a három pont ( ezt persze tudjuk mi is ) és nyilván való, hogy nem tartalékos csapattal fogunk pályára lépni, hiszen nem nagyon engedhetünk meg magunknak több botlást legalább a City elleni december-végi összecsapásig. A játékosokban, akik ma pályára fognak lépni, nem nagyon lehet meg az "Olajosok" elleni vereség íze, hiszen csak Koscileny kezdett azon a meccsen, és Vermaelen, illetve Gervinho is csak csereként lépett pályára. Mindenképpen oda kell, hogy tegyék magukat, a Wigan vérszegény teljesítménye ellenére a legutóbbi két meccsén veretlen, négy pontot is szereztek a hatból. Úgy látszik tehát, hogy valamelyest összeszedték magukat, csakúgy, mint tavaly, hiszen akkor is a kiesőjelöletek között volt a csapat.

De biztos vagyok benne, hogy teszünk ma érte, hogy továbbra is az maradjon, és nyerünk. Nem számítok könnyű meccsre, és bár senkinek sem akarok fogadási tippeket adni, de véleményem szerint két gólnál ma nem szerzünk többet. De remélem rám cáfol a csapat, és a helyezések alapján akár reális, sok gólos győzelmet aratunk.

A várható kezdő

Szczesny

Koscielny - Mertesacker - Vermaelen - André Santos

Song - Arteta

Walcott - Ramsey - Gervinho

Robin van Persie

Tíz perc játék ( Arsenal - Fulham 1 : 1 )

Tíz perc játék - nagyjából így lehetne összefoglalni egy fél mondatban ezt a mai meccset. Tompák voltunk, s ez bizonyosan a szerdai meccsnek a mellékhatása. Sokan mondják manapság, hogy igenis vannak még csodák - egyet kell értenünk most velük, hiszen Mr. Gólvágó a mai meccsen nem talált be. El kell mondani azt is, hogy tulajdonképpen jól védekeztünk, hiszen konkrétan a vendégektől nem kaptunk gólt... Sajnos Vermaelen elég rosszul találta el a labdát meneti igyekvést, így az becsorgott a hálóba. Hősiessége mellet szól, hogy az egyenlítő gólt ő szerezte meg, s ezzel annyira felrázta a csapatot, hogy az utolsó tíz percben a Fulham jóformán át sem lépte a felezővonalat, csak a legvégén.
Ezt az időszakot leszámítva nagyon tompák voltunk, Robinnak voltak lehetőségei, de nem ziccerek. Valószínű a fáradtság miatt nem tudott eléggé koncentrálni, ezért nem tudott élni az adódó lehetőségeivel. Ramsey-nek volt még egy nagy lehetősége az első félidőben, valamint becserélése után Gervinho alakított ki magának egy helyzetet, amit az ellenfél kapusa hárított.
Ennél többet nem is érdemel meg ez a meccs, egy kis karcolatnál nem is érdemes többet mondani a mai erőlködésről. Nem lehet mindent megnyerni.

Full hamm ( Arsenal - Fulham )

Egy kis londoni derbi következik, és mi nem aggódunk a meccs végkimenetele miatt. Van Persie, van gól, van győzelem. Az Emiratesből a második fordulóbeli Liverpool-zakó óta ( ami az egyetlen is egyben hazai pályán idén a bajnokságban ) senki nem tudott pontot rabolni se, és ez most a Fulhamnek sem fog sikerülni.

Tavaly egy szokásos szenvedős meccsen 2 : 1-re diadalmaskodtunk a rivális felett, az azóta az olajosokhoz szerződő Samir ( you are a... ) két góljával. A visszavágó, ami a szezon utolsó meccse volt, egy tét nélküli összecsapáson döntetlen született. Az emlékeink tehát nem rosszak a Temze-parti tizenegyről.

Ha a Dutchman hozza a formáját, két gólt most is előre elkönyvelhetünk neki, és ha mellé még hátul is ( már pedig miért ne ) Vermaelen és Mertesacker, valamint Koscielny betonbiztos védelmet alkot ( ahogy szokta ) nem is biztos, hogy annyira nehéz meccs lesz. Tény, hogy azok a csapatok, akik eddig megfordultak idén az Emiratesbe, jó szívvel a Liverpoolt leszámítva nem egy Ferencváros szintűek, s a Fulham sem az, de mindig résen kell lenni, lásd a tavalyi WBA és Newcastle elleni meccsünket.

A várható kezdő :

Szczesny

Koscielny - Mertesacker - Vermaelen -Santos

Arteta -Song

Walcott - Ramsey -Gervinho

Van Persie

A következő szint (Arsenal - Dortmund 2 : 1)

Ezen a szerdai estén fokozatosan daráltuk be a németeket, akik jól játszottak és az első félidőben nem is nagyon sikerült feltörni a védelmüket. Az egész csapat remek teljesítményt nyújtott, és volt, aki ki tudott emelkedni az átlagból, ami ezen a meccsen elég magasan volt. Mindenki a maximumot nyújtotta, megérdemeltem nyertünk, és aki látta a meccset, az tudja, hogy a 2 :1 az részint csalóka.

A csapat védekezése ezen a meccsen kiváló volt, ötös. Az első félidőben néha-néha el tudtak menni a szélen, de beadni már nem igazán sikerült. Koscielny-nek ugye kénszerűségből jobb szélsőt kellett játszania, amit kiválóan megoldott, de mivel a jobb oldalon sok támadást vezettünk, szélsőként neki is fel kellett lépnie, és néhányszor ezt vendégek is észrevették, próbálták a jobb oldalon megjátszani a labdát. De ha nem Koscielny, akkor megoldotta más, így nem volt gond hátul.

A középpályáról egyértelműen Songot lehet kiemelni. Az ő posztja szűrő középpályás, ahhoz képest, amit az első gól előtt bemutatott, az már-már Henryre emlékeztetett. Ha emlékeim nem csalnak, talán 3-4 sárga mezest fűzött át, s adott utána tanári labdát ( na kinek? na, na, vajon kinek? ) Van Persie-nek, aki természetesen nem hibázott. A gól nagyon jókor jött, azaz jó időpontba lőttük. Az utóbbi hetekben nem ez volt az egyetlen eset, amikor pont azzal sokkoljuk az ellenfelet, ami oly' jellemző volt ránk régen : a második félidő legelején rúgunk gólt. Látszik is, hogy sokkal összeszedettebb a csapat, nem ragadunk be, az egész meccsen összpontosítunk. Igaz, a gól, amit kaptunk, az az utolsó utáni pillanatban született egy kisebb figyelmetlenségből, de ez már nem osztott, nem szorzott.

Hogy miért nem? Mert előtte már kétszer beköszönt Van Persie a németeknek, csuda tudja, hányadik gólját szerezte ebben az évben, az biztos, hogy a három ikszen túl van. Rajta kívül egyébként Walcott volt jó a támadók közül, bár ő is inkább azért, mert fegyelmezetten hátrajött védekezni, és sokat segített ezzel. Gervinhonak viszonylag gyenge meccse volt, elsődleges feladatából mindenképpen, viszont ő is szaladgált rendesen.

Az eredmények kedvező alakulása miatt, azaz, hogy a Marseille képes volt kikapni otthon az Olympiakosztól, azon kívül, hogy biztos továbbjutók vagyunk, vitathatatlanná vált az is, hogy a csoport élén zárjuk majd az első kört, és továbblépünk a következő szintre : irány a nyolcaddöntő!

Beharangozó ( Arsenal - Dortmund )

Vajon mi a lényege ennek a meccsnek? Mivel a Dortmund az előző körben nyerni tudott az Olympiakosz ellen, matematikailag még nem jutottunk tovább, tehát : ma ebből a szempontból is eldől a továbbjutás sorsa. Remélhetőleg.

Mivel ezen a meccsen nem nagyon létezik olyan opció, hogy vendég győzelem, igazából mondhatnánk, hogy nincs nagy tétje ennek a meccsnek. Persze, a másik oldalról ezt valószínű nem így látják. Feltehetőleg a Marseille megveri otthon a görögöket, ezért mindkét csapatnak kell a három pont - a németeknek a bennmaradás forog kockán, nekünk pedig jó lenne csoportelsőként végezni.

Tulajdonképpen nincs is mit különöset írni a találkozóról - a németeknek erős csapatuk van, de a Bajnokok Ligájához még nem nőttek fel. Vannak olyan kiválóságaik, mint Götze, Großkreutz, Bender, Hummels és Kagawa. A Bundesligában éppen ezért nagyon veszélyes csapatnak számítanak. A sok fiatal miatt, illetve játékstílusukból kifolyólag gyakran hasonlítják őket hozzánk, vagy a Barcelonához. Valóban, Jürgen Klopp csapatot épít(ett) Dortmundban, és jövőre - ha meg tudják tartani sztárjaikat - talán már komolyabban kell számolni a BVB-vel. Idén azonban még egy lelkes kis csapat "csak". De ennyit a Dortmundról, most nézzük meg, idehaza mi a helyzet.

A Norwich legyőzésével zsinórban ötödik meccsünket nyertük meg a Premier Leauge-ben, ilyen mutatóval csak az első helyezett City büszkélkedhet. Hazai pályán pedig augusztus óta veretlenek vagyunk - ez nem sok jót ígér mostani és jövőbeli ellenfeleinknek se ( muhaha ). Egyébként a Bajnokok Ligájában még veretlenek vagyunk az Emiratesben, és vajmi kevés rá az esély, hogy a mai meccsen fog ez a sorozat megszakadni.
Itt van nekünk Robin, aki futószalagon szállítja a gólokat a csapatnak. A középpályán elsősorban Song, aki tanárian osztogat és szűr. Valamint legtöbbször a jól szervező Arteta és az egyre jobban játszó Ramsey.
És az előzőekben csak a túlnyomó részt támadásért felelő kiválóságokat soroltam fel.

Azért fogunk nyerni ma, mert 1. jobbak vagyunk, 2. tapasztaltabbak,  3. mert csak, 4. mert Van Persie megint gólt lő. Persze, persze a meccs elején Willkommen meg a szokásos, de a végén már Auf Wiedersehen, és a szokásos.

Verminator visszatért ( Arsenal - West Brom 3 : 0 )

"Nincs szükségünk Batman-re, itt van nekünk Vermaelen" - és ez teljesen igaz. Három lőtt gólunkból a másodikat ő szerezte, ezzel teljességgel kijelenthető, hogy a Verminator visszatért. Egy csendes szombat délutánon tükörsima győzelmet arattunk Gera Zoliék felett, amivel folytatjuk jó szereplésünket, no meg a statisztikánkat is javítottunk, például a gólkülönbség idén először pluszba billen át.
Nagyon lekvár volt a mérkőzés egészen a vezető gólunkig, helyzet egyik oldalon se voltjóformán, és nem is úgy nézett ki, hogy lesz egyhamar. Aztán gyakorlatilag a semmiből Ramsey szolgálta ki Walcotott olyan labdával, ahogy hajdan Cesc csinálta. A ziccert Theo még kihagyta, de szerencsénkre a kipattanó Robin elé pattant, aki nem hibázott. Igen, megint a holland. Zúgott is a Robin van Persie! az Emiratesben, miután megszerezte az idei Premier Legaue kiírásban a tizenegyedik gólját.
 Ez a gól nagyon fontos volt, mert a találat után már sokkal nyugodtabban és ezáltal ötletesebben játszottunk, bár a West Brom védelmét így sem lehetett feltörni. Ramsey passza többek közt ezért is volt zseniális; az egyetlen lehetőséget ragadta meg, hogy a vendégek védelme mögé kerüljünk, hiszen előtte húsz percig csak a szokásos tilitoli ment 73-27%-os labdabirtoklással. Aztán jött az egész meccsen tanárian játszó, szenzációsan passzoló Song, aki gyönyörűen ívelt be az ötösre, ahonnan Van Persie visszakanalazta a labdát, ami Gervinhot érintve Vermaelen elé csorgott. Természetesen a belga nem hibázta el, és bevágta a kapus mellett.

Mivel a vendégek kapura sem lőttek az első félidőben, ez a meccs már félidőben megvolt, bár őszintén a Koscielny - Vermaelen védőpáros mellett nem is gondoltam, hogy gond lehet hátul.
A második félidő csak játszogatás volt, és szereztünk egy igazán szép gólt. Ez volt az egyetlen gól a háromból, amit szép passzjáték előzött meg, Arteta is betalált a meccsen.
Összességében minden csapatrész jól muzsikált, a védelemből önmagához képest talán Santos volt halványabb. Elöl sem Walcott, sem Gervinho nem brillírozott, de nem játszottak rosszul. A többiek kiváló telseítményt nyújtottak egész meccsen, és bebizonyosodott, amire számítani lehetett : a franica-belga duó nagyon magabiztos. Reméljük, hogy a sérülés egy jó időre elkerüli őket...

Tovább ( Arsenal - WBA )

Elérkezett egy meccs, egy hazai, amire azt mondjuk, hogy nyerjük meg, és kapaszkodjunk tovább fölfelé. Nem is lehet sok egyszerűbb feladat annál, hogy jó formában, hazai pályán le kell győzni a West Bromwichot. Van egy holland gólvágónk - Dutchman - Robin van Persie, aki a legutóbbi 27 bajnokiján 28 gólt szerzett. Létezik, hogy ennek ellenére nehéz meccs lesz?

Tavaly, amikor veretlenül fogadtuk őket, szintén jó formában voltunk, hazai meccseinket szintén hoztuk - nem is akárhogyan - kikaptunk 3 : 2-re.
Ez persze jóformán semmit sem jelent, csak azt, hogy - nekünk fokozottan - oda kell figyelnünk, hiszen lehetünk hazai pályán két hónapja veretlenek, a West Brom pont egy olyan csapat, aki elkaphatja a nagyokat. Ráadásul szeretjük az "csinálni", hogy egy fél félidőn keresztül ellenállhatatlanul játszunk, de egy gólnál nem tudunk többet rúgni, aztán a semmiből jön az egyenlítés, és fordul a kocka. Egészen a vezető gólunkig - ha van olyan, éppen ezért veszélyes - szenvedünk.
Ha már a formákról beszéltünk, a West Brom teljesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Legutóbbi öt meccsén két döntetlent, két győzelmet, valamint egy vereséget mutat föl. Ha hozzák a"formát", akkor elvileg most egy vereség jön. Idegenbeli legutóbbi öt meccsén is pont ez a helyzet.
Ez azért nem azt jelenti, hogy szárnyal a West Brom, a két idegenbeli mellett mindössze egy hazai győzelmet arattak, ráadásul a két döntetlent is a Hawthornstól távol érték el. Tehát idegenben idén jobban szerepelnek.
Wengernek most van lehetősége variálni, kíváncsi vagyok a belső védő párosra, hogy kiket fog szerepeltetni. A várható line-up  :

Szczesny

Jenkinson - Mertesacker - Vermaelen - Santos

Song - Ramsey - Arteta 

Walcott - v. Persie - Gervinho

Így sikerült ( Arsenal - Marseille 0 : 0 )

Sikerült gól nélküli döntetlent játszani a franciákkal. A továbbjutás eddig sem volt kérdés, ez után sem az, de azért kár, hogy nem sikerült nyerni. A négy pont két meccsből teljesen elfogadható, bár talán szerencsésebb lett volna, ha itthon gyűjtjük be a három pontot.
Mindkét csapat győzni akart, ez látszott - főleg az első félidőben - aztán sikerült a végére összehozni megint egy átlagon aluli 20-25 percet ( legalábbis a mi oldalunkról nézve ).
Wenger megpróbált megint takarékoskodni, Park kezdett a center helyén. Igaza van, Robinnak valóban pihennie kell, de most valahogy az az érzésem, hogy jobb lett volna, ha az elejétől játszatja, nem végig. Így nem tudott jól beszállni a meccsbe, ami egyre inkább döntetlen szagúbb lett az idő előrehaladtával. Hiába ment előre a két együttes, a vége fele már nem nagyon akadtak helyzetek, inkább csak meddő támadójáték folyt. A kis koreai pedig súlytalan volt, nehezen megjátszható és talán körülményes is. A Bolton elleni Carling Cup meccsen pedig jól játszott, és inkább csak a meccs tétéje, minthogy a védők minősége között volt nagy különbség. A Premier Leauge-ben a testalkat miatti hátrányt a fürgeséggel és a találékonysággal lehet valamelyest kompenzálni, bár Parkot könnyen elnyomják így is. Ha esetleg bajnoki meccsen kell majd játszania, szerintem fölösleges centerbe tenni, mert egy labda sem fog eljutni hozzá, a Premier Leauge-ben a Marseille védőinél csak keményebb bekkek vannak.
Walcott gyenge közepes teljesítményt nyújtott, bár ez az a meccs volt, ahol kamatoztathatta volna gyorsaságát. Volt is, az elején főleg, hogy megindult, de csakúgy mint bárki másnál, a döntő megoldásai rosszak lettek. Ezeken kívül pedig másban sem jeleskedett.
Gervinho egy fokkal veszélyesebb volt már, volt lövése, voltak jó megoldásai,de tőle sem ájultunk el. Vezettük a támadásokat, de ziccerig nem igazán jutottunk el.
Ramsey nagyon aktív volt - szintén az első játékrészben - és az ő lábában maradt talán a győzelem. Neki volt egyedül ziccere, de sokat várt, aztán rossz megoldást választott. Az aktív pedig ez esetben sajnos nem azt jelentette, hogy jó is, legtöbbször a lehető legrosszabb ütemben, pontatlanul passzolt. Aztán a helyére beállt Rosicky folytatta...
Ki más, mint Song, aki megint elfogadható teljesítményt nyújtott. A kameruni Gervinhonak már-már svájci frankos labdát adott egyszer, erre tisztán emlékeszem. De az egész meccsen hozta a formáját, amit megszokhattunk tőle.Artetáról ez sajnos nem mondható el, eléggé beleszürkült a játékba.

Védekezésben ismét volt bajunk - de jóformán csak a széleken. Santos és Jenkinson többször is hibázott, a szélről befelé sokszor veszélyeztettek a vendégek. Ezzel szemben Vermaelen... Számomra rejtély, hogy a sérülései után hogyan tud rögtön hibátlan teljesítményt nyújtani. Hihetetlen.
Mertesacker pedig rám cáfolt, mert Koscielnyt tettem volna be, de ő is ugyan olyan megbízható volt most, mint belga szomszédja. Egyre jobban látszik, hogy a német túlnyomó részt kiváló teljesítményt nyújt, viszont az esetek harmadában nagyon tudja tolni a dolgokat - mint például a Chelsea ellen.
Kapusukat pedig nyilván zavarja, hogy Santos személyében egy brazil trükkös hekus érkezett a csapathoz. Szczesny bizonyítani akarja, hogy még mindig ő cselez a legjobban, ennek örömére be is mutatott megint egy újonc ágyúsnak talán hajmeresztő produkciót, nekünk viszont már szokásos cseleket... Egyszerűen nagy arc!

Arsenal - Marseille : felspanolva

Míg a legtöbben a mai napon az elhunyt szeretteikre emlékeznek, addig London piros szegletében e mellett még a szombati hőstettre is. Az Ágyúsok idegenben győzték le a Chelsea-t, és mutatták meg, hogy bizony még mindig van Arsenal. Ám még egészen három nap sem telt el a diadal óta, máris újabb feladat vár Arsene Wenger fiaira : Didier Deschamps együttese érkezik Londonba, hogy a Marseille-el valami csoda folytán pontot raboljon a hazai pályán hét meccse százszázalékosan teljesítő Arsenaltól. Amellett, hogy szinte lehetetlen, titkon mindenki tudja, hogy nem fog sikerülni...

Ha a Marseille elleni 0 : 1 is motivációs lökést adott a csapatnak - Arsene szerint - akkor ez a hétvégi győzelem valóságos Mikulás csomag mentális erőből a csapatnak. Ezek után joggal várja mindenki, hogy a Marseille elleni hazai Bajnokok Ligája meccs már gyerekjáték lesz. Igazuk van?

Óva intenék mindenkit ettől a gondolattól. Aki már egy ideje nézi a focit, és ismeri annak "törvényeit", tudja, hogy nincs két egyforma meccs. Olyanból pedig főleg, amilyet szombaton produkáltunk. Aki ismer minket, az tudja, hogy az Arsenal-nál egy ideje nincs egyértelmű meccs, legyen szó ( szinte ) akármelyik csapatról. Ez egyfelől jó is, hiszen sosem úgy mennek ki a pályára a játékosok, ahogy más nagy csapatoknál néha észrevehető (...). És igen, az a harmadik dolog. Nyilván a játékosok sem úgy gondolják, hogy ez a meccs könnyebb lesz, mint akár az odavágó. Hiszen azon kívül, hogy balfékek, a Marseille egy stabil csapat és mivel franciák, a védekezéshez is konyítanak; elég jól.

De mit sem számít ez nekünk, akik önbizalomtól duzzadunk, meccsről meccsre egyre jobban. Az a plusz, amit a Chelsea elleni 5 : 3 ad, még sokáig repítheti a csapatot. A hős Közönség, aki nehéz időben sem hagyta el a csapatot, most újra összegyűlik az Emiratesben, és megkettőzött erővel buzdítják csapatukat. A srácok ráadásul saját dolgukat könnyíthetik meg egy győzelemmel : gyakorlatilag nem lenne kérdés a továbbjutás ( most sem az... ). Tíz pontunk lenne, a franciáknak hat, a többi nem érdekes. Fogadjuk még itthon a Dortmundot, ami szintén sima egyes, valamint utazunk még egyszer Görögországba, ami reálisan egy iksz. Egy szó mint száz, a győzelem elvárható - nem hiába - meg is lesz, bár érzésem szerint inkább szerényebb, minthogy túlzó. A továbbjutás el fog dőlni ezen a szép estén.

Go Gunners!

Chelsea - Arsenal ( 3 : 5 )

Ehhez egyszerűen nincs mit hozzáfűzni. Ez a győzelem, sőt, diadal úgy jó, ahogy van. Erről nincs mit írni, fölösleges is, a szakmai panaszkodást most nagylelkűen meghagyom a Chelsea szurkolóknak, hiszen jóval inkább nekik kell most elgondolkozniuk. Szerintem minden ágyús most szeretné kiélvezni a győzelmet. Ez egy hatalmas eredmény, hiszen elég csak egy hónapra visszatekintenünk, amikor még mindig súlyos gondokkal küszködött a csapat ( ez most másként, csak javult a helyzet ). És ehhez képest, most 5 : 3-ra megvertük a Chelseat, idegenben. Ramsey - most ez jutott eszembe. Pazarul játszott. Ez egyetlen "elemzős" dolog, ami megfordult a fejemben, az az volt, hogy végre nem mi voltunk azok, akik előnyről buktak. Végre nem mi voltunk azok, akik az öltözőben ragadtak a második félidőre - annak ellenére, hogy a hazaiak az első játékrész utolsó percében szerezték meg a vezetést - hanem tíz perc alatt a magunk javára fordítottuk a mérkőzést, s ezzel megalapoztuk a maradék szűk negyven percet. És ennyi. A többi egy valóságos mese, ahogy játszott a csapat. Remek mérkőzés volt, igaz, ha védelmek jobbak, ez sem így lett volna.
De győztünk. Ezt nem kell magyarázni.

Hibátlan kvartett

Az utóbbi pár napban azon gondolkoztam, hogy egy Arsenal fanatikusnak szinte fel sem tűnik, ha a csapat zsinórban megnyer néhány meccset. Ha közbe be-becsúszik a hiba, máris rosszul szerepel az Arsenal.
Most viszont ez nem mondható el, hiszen legutóbbi négy meccsünkből négyet nyertünk. Az áldozatok : Bolton, ( kétszer ) Marseille, Stoke City. Talán nem a legacélosabb ellenfeleknek tűnnek ( no, nem is azok ) de jelenlegi helyzetünkben mindenképpen előrelépést jelent az, hogy a kötelező meccseket többé-kevésbé magabiztosan, de hozzuk. Ezen kívül úgy látszik, hogy idén az Emirates ismét egy oroszlánbarlang lesz, a szezon legeleji káosznál a Liverpool tudott megverni minket otthon. Ezt leszámítva nyolc meccs, nyolc győzelem. Persze, amint elhagyjuk Észak-Londont ( sőt, volt, mikor még ezt se kellett... ) már nem ilyen szép a mutató, ezt nem is osztanám meg, úgyse kíváncsi rá senki sem.
Igaz, a marseille-i kirándulás győzelemmel zárult, egy igazi önbizalom-növelő diadal volt. A végjátékban megnyerni egy meccset mindig jó, és aki látta azt a meccset, tudja, hogy itt milyen jó érzés lehetett.
Aztán a Stoke City-t tulajdonképpen simán levertük, gyakorlatilag azért annyira nem. A favágók elleni bajnoki kísértetiesen hasonlított a Rózsák és a Fekete Macskák elleni mérkőzésre. Az első félidő első felében nagy nyomás alá helyezzük az ellenfelünket, vezetünk, aztán egy pontrúgásból egyenlít az ellenfél. Ha már a Stoke-nál tartunk, akkor erről a meccsről kicsit bővebben, hiszen sajnos elmaradt az értékelő poszt. Természetesen Delapék is pontrúgásból egyenlítettek. Mondjuk, a Stoke taktikája igen egyszerű : megpróbálják megdobni ( Delap partdobásai ugyebár )/megrúgni a tizenhatoson belül Crouchot. Bíznak abban, hogy a labda szerencsésen beleakad a colos angolba, és pont úgy pattan, hogy a kapuban köt ki.
Ezért a bekapott gólért azért voltam bosszús, mert megint a védelem tolta el, de rendesen. A gól előtt két alkalom is lett volna elfejelni a labdát ( és egyik esetben sem Stickman elől ) de ezt nem sikerült megtenni. Viszont a pontrúgást megelőzően Koscielny olyan tisztán fejelte le Crouchot, hogy annál szabályosabban már nagyon nem is lehetett volna.

Gervinho : egy gól, két gólpassz a Stoke ellen - talán eddigi legjobb meccs volt piros-fehérben

És akkor most lehet tippelni, ( puskázni ér ) hogy megint ki húzott ki minket a bajból? Igen. A holland beállt, rúgott két gólt és megnyerte nekünk a meccset. A Stoke sem a találatuk előtt, sem az után nem tudott, hát, kibontakozni, tehát megérdemelten és simán nyertünk, de ha nincs Robin, ki tudja, mi lesz a vége.
A sort a Bolton kezdi és egyben zárja is, a négy meccses győzelmi szériát velük kezdtük - és jelenleg még - velük zárjuk. Még inkább : velük tesszük még teljesebbé. Az első, a habkönnyű bajnoki, amit 3 : 0-ra nyertünk meg. Utóbbi pedig a keddi Ligakupa összecsapás, ahol is pár percen belül fordítottunk. Nem lehet nem észrevenni, hogy Wenger idén kiváltképp jó érzékkel rotál. A hétközi meccsen is jól játszott a csapat, szép gólokat szereztünk. Arshavin és Park vállalta az oroszlánrész ebből a győzelemből, de Benayoun, Vermaelen és az újonc Yennaris is szépen teljesített. Ezzel egy szempillantás alatt bekerültünk a legjobb nyolc közé.

Mindent összefoglalva, jó passzban van a csapat, s bár nem mindig sziporkázva, jól játszva nyeri a meccseket, de hozza, és ezt nem kell magyarázni. Egy biztos : a hétvégén meglesz a felmérés, hogy ez csak a szurkolókat motiválja, vagy a csapatot is. A Stamford Bridge-en lehet bizonyítani, hogy kezdjük összeszedni magunkat.

Nagy az esély arra...

... hogy kevés gól születik ( ezen a meccsen ). A rutinosabb Premier League nézők már ennyiből is kitalálják, hogy Stoke City lesz az ellenfelünk. Az ellenfél darálása mellett sajnos ( "sajnos" ) a gólokat nem darálják a piros-fehérek. Igaz, hogy ellenük a riválisok sem esnek túlzásba góllövés terén, mindössze nyolcszor kapitulált a Stoke védelme. Így jön össze az a brutális, 14-es szám, amit akkor kapunk, ha összeadjuk idei lőtt és kapott góljaik számát. Mindez azt jelenti, hogy még a meccsenkénti két gól átlaga sincs meg ( lőtt és kapott egyaránt ).Éppen ezért nem tekintek túl nagy várakozással a meccs elé... Nagyon valószínű egy 1-0-ás, szenvedős meccs, és ez még a jobbik eset. Viszont a többek között a Liverpool gondoskodott arról, hogy mégiscsak érdekeljen a mai összecsapás, ugyan is két pontra feljöhetünk a 'Pool mögé, miután hazai pályán nem bírtak a Norwichcal. Rajtuk kívül, a közvetlen előttünk lévő csapatok, így az Aston Villa ( no és a Norwich ) is pontokat veszített. Így, győzelem esetén feljöhetünk egészen a hetedik helyre, ahonnan ténylegesen küzdeni lehet már az első ötbe kerülésért.
Ezért aztán mégiscsak jó lesz ez a meccs, hiszen idén még soha nem látott "magasságokba" emelkedhetünk, ha győzelmet aratunk. A színvonal valószínű, hogy nem lesz túl eget verő, és lehet, hogy a semleges nézők emiatt inkább a két manchesteri csapat focinak nevezett küzdelmét nézik, de ez minket aligha érdekel. 
Hogy egy kicsit szakmai szemmel is felvezessük a mai meccset, véleményem szerint Song és Arteta játékán fog múlni ( ismét ) a meccs. Rosickyt már azért nem említem, mert nem valószínű, hogy játszani fog, Ramsey pedig nem az a kreatív, gyors és kombinatív játékos aki egy Stoke-féle betömörült védelem ellen maradandót nyújthatna. Mondanám, hogy bosszú, de ilyen a profi futballban nem létezik, ettől függetlenül persze ne féljen, ha ismét Shawrossal kerül szembe.
Szívből remélem, hogy a védelmünk jó napot fog ki. Várhatóan a Stoke nem helyezi majd óriási nyomás alá a védelmünket, de sajnos már kiderült, hogy bizony így is könnyen el tudunk aludni.
A támadókhoz igazából fölösleges mit hozzáfűzni, egyből ki kell használni az adódó lehetősége(ke)t, hiszen ki tudja, mennyi lesz belőle.

Go Gunners!

A három csere összehozta a gólt ( Marseille - Arsenal 0 : 1 )

Aki látta a meccset, biztos tudja a lényeget, azaz : egyszer az Arsenalnak is lehet malaca. Merthogy most jóformán ez történt. Az esti meccset leginkább a szezonnyitó Newcastle elleni összecsapásunkhoz tudnám hasonlítani, ami ugye gól nélüküli döntetetlennel végződött.
A meccs vége előtt gondolkoztam el azon, hogy nem nagyon szoktunk olyan meccset játszani, ahol egy árva gól sem esik. Ez persze mindkét oldalról igaz, kapunk is és lövünk is. Ezért nem hittem el még a 85-dik percben sem, hogy 0-0 lesz, ám biztos voltam benne, ha valami csoda folytán megzörren a háló, az az ellenfélé lesz, ugyanis a Marseille az utolsó 10-15 percben annyit sem csinált, mint előtte - láthattuk, hogy a nullát is alul lehet múlni - az egész meccsen. No nem mintha mi sziporkáztunk volna... Sziporkázni?! Mikor - ha emlékeim nem csalnak - a második félidőben a legnagyobb helyzetünket is egy hazai védő topaságának köszönhettük. A labdát birtokoltuk, passzolgattunk, ( hol pontosan, hol nem ) és amikor meguntunk, Song megpróbálta beívelni a labdát van Persie elé a két - vagy három - belső védő közé, és ezután a két - vagy három - belső védő közül az egyik elfejelte a labdát. Egy másik eset volt, mikor egy paraszthajszálnyival több hely volt a szélen, mint szokott, leadtuk Jenkisonnnak a labdát, aki beadta, de rendszeresen rosszul. Aztán az finn-angolt le kellett cserélni, a térde bánta az egyik felszabadítását, de az első félidőben kellett már ápolni egyszer.
Rettenetesen elhanyagoltuk a bal oldalt ( amit nem csodálok, szegény Arshavinnak meg nem nagyon volt kedve? játszani ).
A Marseille-t nem engedtük helyzetekhez jutni, az első félidőben Remy-nek sikerült ( aki az új Henry lesz - Wenger ) áthámoznia magát két védőnkön, de végül nem tudta jól befejezni az akciót. Nagyjából ez volt a hazaiak legnagyobb lehetősége. Bár a colos, egy az egyben nem a leggyorsabb Mertesackert otthagyták néhányszor, de ezekből sem kerekedett ki veszélyes helyzet.
A meccset végül egy rossz jobboldali beadásnak köszönhettük, éppen a megsérült Jenkinson helyére beállt Djourou tekert be. A labda Gervinho mögé érkezett, aki inkább csak tessék-lássék módon tudott beleérni, minthogy tudatosan, de labda így pont a második hullámban érkező Ramsey elé gurult, aki szépen kilőtte a rövid alsót. A labda útja Djourou-Gervinho-Ramsey, azaz a csereemberek, méghozzá a becserélés sorrendjében. Wenger knows. Ez volt azon ritka esetek egyike, mikor a meccs végén megy föl a vérnyomás, ugyanis mire a szervezet is felfogja a GÓLT, már lefújják a meccset. Aztán meg nem tudtom, hogy miért úgy mosok fogat, hogy kigyullad a fogkefe.

Nagyon ikszes meccs volt, abból is a gól nélküli, abból is a helyzetek nélküli és azon belül a szenvedős. Ilyen meccsek alatt szép teljesítmény, ha tíz óra után az ember nem 44 pacákot lát rohangálni a pályán. Én tegnap ezt a küldetést teljesítettem, az eredmény pedig 0 : 1-lett, tehát a csapat is teljesítette a maga feladatát.
Koscielny, Song és Arteta voltak azok, akik értékelhető teljesítményt nyújtottak, no meg hát Ramsey-t is meg kell dicsérni, hogy bő tíz perccel a beállása után, a hosszabbítás utolsó percében nem remegett meg a lába ziccerben. André Santos is elvolt a pályán, néha kiosztott egy-egy esernyőt, vagy két ember között tartotta a meg a labdát, az ős teljesítménye védekezésben tűrhető volt. Robinnak esélye sem volt, amikor meg lett volna, beintették a lest, szóval sehogy sem volt ez jó. A többiek elrohangálgattak a kilencven perc alatt ( Arshavin elsétálgatott ).
Most nyertük, ez a lényeg, a játékot gyorsan el kell felejteni, a győzelmet még sokáig észben tartani. Vezetjük a csoportunkat, és ha két hét múlva megnyerjük ennek a meccsnek a visszavágóját, szinte a csoport elsőség is garantált.

Bonsior, Didier!

Reszkess Marseille, jövünk! Látunk és győzünk! Megmutatjuk, ki az úr a háznál. Wenger, ha már hazatér, kinézi a hiperszuperextrateheteségeket, gondolva a jövőre. Az újakkal megkóstoltatják a csigalevest. Megtanulják a La Marseillaiset, rokonokat látogatnak. Arshavin eltéved a Notre Dame-ban, de Pat Rice épp belebotlik.
A sok kaland után pedig úgy fognak a pályán rohangálni, mint még soha, és leverik a forradalmat a Stade Velodromban.

Arsenal - Sunderland ( 2 : 1 )

Igen, igen, megmondtam, hogy nyerünk. Így is történt. Kapitányunk, Robin van Persie vezérletével legyőztük a Sunderlandet, itthon tartottuk a három pontot, és ezzel elkezdtünk felfelé kúszni a táblázaton. Jó fordulót zártunk, ikszelt a Liverpool és Tottenham is - azaz a várható riválisok az ötödik hely környéki pozícióért.

Ha nem nyertünk volna, most biztos nagyon mérges lennék, megint egy annyira tipikus első félidőt játszottunk, hogy csak na. Huszonkét percen keresztül jóformán levegőhöz sem jut az ellenfél, a bejönnek a megoldásaink ( azaz helyzetbe kerülünk ) van Perise megőrjíti a védőket és e mellett káprázatos megoldásokat választ. A huszonkilencedik másodpercben már 1-0-ra vezetünk. Mégis, egy Sunderland helyzeTECSKE mintha visszavetné a lendületünket. Látszott már a 25-dik minutum környékén, hogy ennyi volt a szép futball - legalábbis erre a félidőre. Ha leállunk, egyszerűen nem tudunk újra felpörögni, csak éppen semmi okunk sem volt a leállásra. Szóval látszott, hogy Steve Bruce fiai megélénkültek. Azt nem állítom, hogy számítottam a kapott gólra, de mikor teljesen tisztán látszott, hogy visszaestünk, erős balsejtelmem támadt... A gólt a igen jól eltalált szabadrúgásból kaptuk, Larssonnak köszönhetjük... Az első félidő második felére támadt föl valamelyest a Sunderland, és ( állítólag ) ennyi. Jómagam sajnos nem tudtam megtekinteni a második félidőt.
Minden esetere az tisztán látszik, hogy a védelem a feje tetején, még úgy is, hogy szélsőink egész pozitívan hozták le a meccset. Azt a negyed órát, amikor a vendégek támadtak, nem elképesztő elánnal, hát, elég bizonytalanul hozták le. Nagyon nagyon sok minden fog még múlni azon, hogy a védelem hogy tud működni.
Annyit tudok még persze, hogy a holland kapitányunk, aki most érzi magát csúcsformában, olyan szabadrúgásgólt ragasztott Mignolet kapujába a hajrában, hogy állítólag Sebastian Larsson szégyentől vörös fejjel szaladt be az öltözőbe. Ha nincs Robin... És akkor mindenki fejezze be mondatot... Eddig a bajnokságban elért tizenkét gólunkból ötöt vállalt magára, legutóbb pedig olyan kedvvel és akarattal játszott két válogatottbeli kilencven perc után, hogy azt bárki például vehetné a csapatból. Ez az ő meccse volt. Ez is. Örökké Ágyús...

Amikor a Fekete macskák szerencsét hoznak

Két hét után folytatódnak a küzdelmek a bajnokságban. Rapszodikus teljesítményt nyújtottunk eddig, de hátha ez most megváltozik valamelyest. A Sunderlandet, a "Fekete macskákat" fogadjuk az Emiratesben, és reméljük, hogy ezúttal a sötét színű cica szerencsét hoz. Kis tárgyi tévedés persze, hogy ha nyerünk, azt magunknak köszönhetjük. Ha nyerünk.
























Ami akármilyen meglepő, nem is olyan valótlan feltételezés. Steve Bruce fiai közvetlen mögöttünk tanyáznak a  táblázaton, azaz ők sem nyújtottak eddig túl sok értékelhetőt a bajnokságban. Ez nem az a csapat, aki ellen annyira szerencsénk szokott lenni ( mondjuk, ha valaki talál ilyet, azt megtapsolom ), tavaly két döntetlen született, az odavágón, Sunderlandben a kicsit túlnyújtott hosszabbításban egalizáltak... A visszavágón pedig már a szokásos tavaszi szenvedés dominált. Ezúttal két rossz formában lévő csapat találkozik, hogy úgy mondjam, és aki nyer, az végre magára talál ( tehát mi ). Ebben a szezonban, nagyon úgy tűnik, hogy nekünk nem lesz könnyű egyik csapat ellen sem. Eddig hazai pályán még jók vagyunk ( a Liverpool elleni meccs egy vicc volt annyi sérülttel ), három meccs, hat pont, utóbbi kettő gólkülönbsége 4-0, ráadásul a Bajnokok Ligájában is nyertünk. Nem hiszem, hogy Sunderland pontot fog rabolni, nem is ajánlom. Mindig tudnak meglepetést okozni, de nekünk - ITTHON! - nyernünk kell, és ezt Wenger is tudja. No meg hát remélem az összes játékos. Nem számítok jó meccsre, mert hajtani próbálunk majd, a Sunderland pedig védekezni fog. Ám a győzelemben szinte biztos vagyok.
Remélem, hogy a védelem összeszedi magát erre a meccsre, hogy a középpályán ismét ütőképesek leszünk., hogy hazai pályán ismét nyerünk.

What's up, you Gunner?

Így a kéthetes szünet alatt már nem nagyon tud az ember mit csinálni. Elnézi a válogatottakat, illetve aggódik az Ágyúsokért, akik ez idő tájt saját hazájuk válogatottjáért tesznek sokat. De azért ez nem az igazi. Történések híján önkéntelenül is elgondolkodtam azon, hogy mi a szitu. Arra jutottam, hogy nekem nem jön be.

Ahogy Fluornak is azt mondom, hogy gáz vagy öcsi, most akárki ezt mondhatja ránk is. Természetesen tudjuk : gyengültünk a nyáron, egóból és csigából is kevesebb van már az asztalon Nasri távozásával, fineszes passzokból és győzelmekből is kevesebb van Fabregas távozásával óta. Bubu is távozott, őt sem felejtjük el, ám ahhoz képest, hogy nem ő volt feltétlen a védelem oszlopa, simán gyengültünk tavalyhoz képest hátul is. Na persze, azt hiszem ezt mindenki tudja (tapasztalta). Hiába csengenek jól a nevek, a lehetséges variációk, mivel mindig van olyan, aki nem egészséges, vagy éppen nincs formában. E mellett még a csapat össze sincs szokva ( szét van esve? ). Ha az összes idei kapott gólunkat összeszámoljuk, valószínű, hogy még az is kevés (!) ahhoz az számhoz képest, ahányszor ezt témát már "kipicsogtam". A védelem bizonytalankodása (...) mellett említhetném Ramsey és Rosicky szürkeségét, amitől teljesen kiveszik a középpályánkról az értelem. Azt fölösleges is mondani, hogy különösképpen a mi játékunknak ez nem éppen tesz jót... Jött Benayoun és Arteta is, velük egyértelműek erősödött a keret ( a megmaradtakhoz képest ). A befejezésekért felelős sorban nem történt sok változás, a tavaly tavasszal hatalmas formában lévő van Persie maradt ( csak a formája nem ). Theo Walcott még mindig az Arsenal futballistájaként okoz stroke-ot az ellenfél védőinek. Samir persze... Igen, távozásával ( és Clichyével ) elég komolyan gyengült a bal oldalunk, Gibbs és Arshavin, esetleg Gervinho egyelőre nem üti meg az ő szintjüket. Igaz, André Santos személyében szerintem érkezett egy támadásban legalább olyan kaliberű játékos, mint Gäel.
Ehhez képest hét forduló után a tizenötödik helyen állunk, és az edzőnk még mindig Arséne Wenger. Nemrég azt olvastam, hogy a vezetőség biztosította Arsént afelől, hogy a bizalom megvan. Mondjanak még ilyeneket, és akkor még tizenöt évig fogunk...
Jómagam bízok az öregben, mert mindig tud újítani, és tudom, hogy csakis a makacssága miatt nem nyertünk már egy kicsit régóta kupát. Fater, elmélkedj, és kezdjük el mondjuk a Sunderland ellen....
Ha most rápillantok a tabellára, legszívesebben elásnám magam. Hét forduló után tizenötödikek vagyunk,

Tottenham - Arsenal ( 2 : 1 )

Az a szerencse, hogy nem pörögtem föl túlságosan erre a meccsre. Pont emiatt. Féltem, hogy ez történik. És most nem szimplán magára a vereségre gondolok, hanem arra, ahogyan ez történt. Ez is egyfajta Arsenalos volt, bár nem az utolsó fél órában kaptunk hármat, nem is két öngóllal kaptunk ki. Sőt, még jogtalanul megítélt büntető sem volt. Egyszerűen az akarat hiányzott. Az igazi átütőerő. Az egyenlítő gólunk körüli periódus volt az egyetlen szakasza a meccsnek, amikor nyomás alá helyeztük a hazaiakat. Aztán, ez érthetetlen okok miatt alábbhagyott, és jött a szerencsétlen gól, ami azért Szczesny számlájára írható. De ez egyszer felmenteném, mert egyrészt ezen a meccsen is kiválóan védett - ezt leszámítva természetesen - másrészt ha ő nincs, akkor még annyi pontunk se lenne, mint ahány gólt eddig lőtt a Ferencváros az NB1 idei kiírásában.
Sajnos, míg néhány nappal ez előtt arról számolhattam be, hogy Mertesacker addigi legjobb meccsét hozta le nálunk, most azt kell, hogy mondjam, gyengébben szerepelt, mint a Jóska Pista a matekversenyen. Sokszor helyezkedett rosszul, lemaradt. Song, aki még mindig kényszerűségből játszik középhátvédet, most szintén nagyon gyengén játszott, nem voltak jó indításai, és olyan magabiztos megoldásai, mint az Olympiakosz ellen voltak. Ezen a meccsen inkább a szélső védőink emlékeztettek védőkre minket, míg hét közben a belső duónak köszönhettük, hogy nem kaptunk több gólt. Sagna most is hozta a szokásosat, védőmunkáját rendre megoldotta - míg le nem sérült. Egy ütközésnél maradt lent, kibicsaklott a bokája... Jenkinson állt be a helyére. Gibbs oldalán már több volt a hiba, az angol védő sem támadásban, sem annak elhárításában nem jeleskedett, de sajnos még így is túlszárnyalta Mertesackert ( és Songot )...
Merem kockáztatni, hogy Aaron Ramsey több labdát szórt el a meccsen, mint ahány fogam van ( egyelőre még mind megvan ). Annak ellenére, hogy ő szerezte egy szem gólunkat, egyszerűen kritikán aluli teljesítményt nyújtott egyrészt a labdák elszórásával, másrészt lassúságával és "anti-kreativitásával".Ő nem az a játékos, aki a gyors támadásokhoz passzol, akitől a fineszes megoldásokat várhatjuk. Ezt megint igazolta.
Artetának se volt sokkal jobb meccse. Gyenge közepes az ő teljesítménye, hosszú passzai rendre elakadtak, az ellenfélnél kötöttek ki. A középpályánkat most Coquelin tartotta, az ifjú francia remek teljesítményt nyújtott. A legjobbat a csapatból.

Ami a támadókat illeti, Gervinhóba benne volt a veszély, de szokás szerint rossz megoldásokat választott, ha egyáltalán elért a tizenhatosig. Volt egy kihagyott ziccere.
Sem Walcott, sem van Persie nem villogott a mai meccsen, mondjuk utóbbinak úgy nehéz is, ha nem kap labdát. Támadásban is fakó volt a teljesítmény, de ez a meccs fejben dőlt el. A Csirkék sokkal jobban akartak, ez tisztán látszott. Lehet, hogy 16 év után előbb fog végezni a Tottenham a tabellán, mint mi?

Jön az Észak-London DERBI

Manapság minden idényben legalább kétszer elérkezik ez az alkalom. Ez a nap futballünnep minden észak-londoni számára, valamint azoknak, akik az érintett csapatok egyikét támogatják. Végre egy nap, ahol levetkőzhetik a hétköznapi monoton szürkeség hálóját. A nap, amikor minden Ágyús szív egyszerre dobban, mikor kivonulnak a Tüzérek a játéktérre. Amikor a piros-fehér pubokra kibiggyesztik a "hülyéket nem engedünk be" feliratot, ami természetesen a Tottenham Hotspur velejéig romlott ( félreértés ne essék, az összes az ) szurkolóira vonatkozik. A nap, amikor minden hős fanatikus kiengedi a fáradt gőzt, a dühöt és a gyűlöletet - vagy éppen csendesen végignézik a meccset, és álnokul mosolyognak, amikor látják a Csirkék kikezdett, fáradtságtól eltorzult arcát. Igen, következik a Tottenham - Arsenal!

Ez a párosítás teljes mértékben a rivalizálásról szól. Ami kell. A futball lételeme. E nélkül valóban csak játék lenne az egész.  Ilyenkor teljesen mindegy, hogy valaki öt meccset nyert zsinórba, vagy nyolc mérkőzés óta nyeretlen. Itt bármi megtörténhet. És meg is történik.

Időtlen idők óta, pontosabban, mikor az Arsenal áttette székhelyét London északi részére, s a Highbury lett új otthona, a Spurs az Ágyúsok legfőbb ellensége. Büszkén nézünk rá azokat az eredményeket felsorakoztató listára, ami két csapat elnyert trófeáit mutatják. Amíg mi tizenháromszor jutottunk el a csúcsra az angol első osztályban, addig a csirkéseknek mindössze kétszer sikerült ezt elérniük. Az FA-kupa győzelmekből is nekünk van a több, kereken tíz, a Tottenhamnek nyolc. Egyedül a Carling Cup az a sorozat, ahol a Spurs többször volt a trónon ( jellemző ).
Ami a fej fej melletti párharcokat illeti, összesen 170-szer találkozott a két együttes minden sorozatot beleszámítva. Ezek közül egyiknél sem billen a Hotspur felé a mérleg, a legfontosabb, a bajnokságban 61 Arsenal győzelem, 43 döntetlen, valamint 47 Tottenham siker.

A tavalyi idény sajnos elég szégyenletesen sikerült, főleg az őszi, Emirates-beli találkozó. Nem akarom részletezni, annyi elég, hogy félidei 2-0-ás vezetés után otthon kikaptunk tőlük.
A tavaszi visszavágón szintén volt kétgólos az előnyünk ( 1-3 ), de ezt a meccset sem sikerült behúzni.
Most eljött az idő, hogy ezt megtoroljuk. Sőt, most még több okunk van rá. Mondjuk úgy, hogy egy újabb "ex-Arsenalossal" bővült a csirkések keret, ez pedig nem más, mint Emmanuel Adebayor. Miután megjárta Manchestert és Madridot, képes volt visszajönni Észak-Londonba, csak éppen eltévesztette a házszámot. Ezt csak egy győzelemmel lehet megtorolni. No meg amúgy is torkig vagyunk a Tottenhammel, nem igaz? Éppen ezért vasárnap Wenger Piros Hadserege legyőzi a Gonoszt, helyreállítva ezzel a rendet!