A csapat védekezése ezen a meccsen kiváló volt, ötös. Az első félidőben néha-néha el tudtak menni a szélen, de beadni már nem igazán sikerült. Koscielny-nek ugye kénszerűségből jobb szélsőt kellett játszania, amit kiválóan megoldott, de mivel a jobb oldalon sok támadást vezettünk, szélsőként neki is fel kellett lépnie, és néhányszor ezt vendégek is észrevették, próbálták a jobb oldalon megjátszani a labdát. De ha nem Koscielny, akkor megoldotta más, így nem volt gond hátul.
A középpályáról egyértelműen Songot lehet kiemelni. Az ő posztja szűrő középpályás, ahhoz képest, amit az első gól előtt bemutatott, az már-már Henryre emlékeztetett. Ha emlékeim nem csalnak, talán 3-4 sárga mezest fűzött át, s adott utána tanári labdát ( na kinek? na, na, vajon kinek? ) Van Persie-nek, aki természetesen nem hibázott. A gól nagyon jókor jött, azaz jó időpontba lőttük. Az utóbbi hetekben nem ez volt az egyetlen eset, amikor pont azzal sokkoljuk az ellenfelet, ami oly' jellemző volt ránk régen : a második félidő legelején rúgunk gólt. Látszik is, hogy sokkal összeszedettebb a csapat, nem ragadunk be, az egész meccsen összpontosítunk. Igaz, a gól, amit kaptunk, az az utolsó utáni pillanatban született egy kisebb figyelmetlenségből, de ez már nem osztott, nem szorzott.
Hogy miért nem? Mert előtte már kétszer beköszönt Van Persie a németeknek, csuda tudja, hányadik gólját szerezte ebben az évben, az biztos, hogy a három ikszen túl van. Rajta kívül egyébként Walcott volt jó a támadók közül, bár ő is inkább azért, mert fegyelmezetten hátrajött védekezni, és sokat segített ezzel. Gervinhonak viszonylag gyenge meccse volt, elsődleges feladatából mindenképpen, viszont ő is szaladgált rendesen.
Az eredmények kedvező alakulása miatt, azaz, hogy a Marseille képes volt kikapni otthon az Olympiakosztól, azon kívül, hogy biztos továbbjutók vagyunk, vitathatatlanná vált az is, hogy a csoport élén zárjuk majd az első kört, és továbblépünk a következő szintre : irány a nyolcaddöntő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése