Felejtős... ( Olympiakos - Arsenal 3 : 1 )

Olyan sok minden van, amit lehetne írni erről a meccsről, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik, amiről nem akar sokat írni az ember. Legalábbis akkor, ha a pacák Arsenal-párti. Arról nem is beszélve, hogy csak papíron volt téttel bíró mérkőzés ( számunkra legalábbis ), tehát értelme sem sok volt lejátszani. Azért lássuk, mi jellemezte ezt az összecsapást.

Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.