Éppen ezért, az első gól után megpróbáltunk minél kevesebbet futni ( na ennek a tanításában hasznos lehet Arshavin ) ami teljesen érthető. Aztán jött Albrighton, és ami rosszabb, hogy vele együtt a gól a második félidő elején. Szerencsére nagyjából levetkőztük azt a hibánkat, ami annyira jellemző volt ránk a tavalyi szezonban, azaz, hogy az öltözőben maradtunk a második játékrész elején. Elég nagy traumák értek bennünket anno ezzel kapcsolatban, s így, bár már nem jellemző ez, akarva-akaratlanul is felgomolygott az emberben a múlt...
A Dutchman éppen gólt lő
Dicséretes, hogy a csapat magasabb fokozatra kapcsolt, az már kevésbé, hogy ez jóformán csak a nagyobb labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ez nagyban köszönhető volt egyébként Ramsey-nek ( aki még az első félidőben ziccert rontott ) Gervinhonak és Frimpongnak. Egyszerűen nulla volt a középpálya, maximum Arteta - vagy ahogy az orosz szpíker mondta, "Ártyétá" - nyújtott valami értékelhetőt. Persze, az ok a fáradtság, aki nem hiszi, járjon utána ( és nézze meg City elleni meccset, ahogy majdnem a saját olajukba főttek bele Balotelliék ).
Wenger cseréi bejöttek ( nemcsak a pályára ) Rosicky egyből elkezdett fel-alá szaladgálni, nem is beszélhetünk most olyan időszakról, hogy "amíg fölvette a meccs ritmusát". A Ráadásul Beanyount már említettem, de az sem baj, ha még egyszer leszögezzük : ő fejelte a győztes gólt.
Igazi csapatösszerázó meccs volt ez is, egy kis önbizalom-növelő, fáradtan is lehet nyerni, idegenben, egy helyenként jól játszó Villa ellen.
Még két meccsünk van idén, otthon. Az egyik a Wolverhampton ellen, a másik pedig a QPR-ral szemben, így nyugodtan készülhetnek a fiúk. Ha továbbra is hozzuk a kötelezőket, simán meglesz a Bajnokok Ligáját legalább részben érő hely. A Sp*rs pedig mehet az Európa Ligába, ahol Manchester vitézkedik majd tavasszal. Kitartás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése