Van ilyen ( Arsenal - Wolves 1 : 1 )

Narancssárga helyett fekete, és szivárvány helyett szenvedős este lett a meccsből. A várható forgatókönyv szerint indult a találkozó, a vendégek csak nyomozták a labdát, s ennek már a kilencedik percben meglett az eredménye, Gervinho góljával előnybe kerültünk. A pályán maximálisan az történt amit akartunk, és látszott, hogy ha támad a Wolves, hiába, mert csak addig jutnak el, amíg mi "engedjük". Eleinte hiába volt néhány szögletük, igazából veszélytelenek voltak a kapunkra. Mi pedig passzolgattunk, a gólunk környékén 77-23 %-ban birtokoltuk a labdát. A széleket nem nagyon használtuk, ahogy később sem, és helyzetünk sem volt azért szakajtónyi, ennek ellenére mindenki a második gólt várta. Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy ebből a meccsből is lehet "szokás szerint", pedig ez lett. Idővel természetesen csökkent ez a differencia a labdabirtoklásban, de a nagy nyomásba azért nem haltunk bele, amit a Wolverhampton gyakorolt ránk. Mégis, egy tipikus Arsenal góllal egyenlítettek. Mármint olyannal, amilyen stílusút kapni szoktunk. Egy szöglet utáni lecsorgó labdát küldött rá Hunt, ami pont a leshatáron portyázó Fletcher felé pattant, aki egy gyors reflexmozdulattal még belefejelt a labdába. Ezután egy lassított felvétel következett, amíg végnézte mindenki, ahogy bepattog a labda a hálóba. Szczesny már hiába nyújtózott, nem érte el.
A második félidő sok mindent hozott, csak gólt nem. Szenvedtünk, erőlködtünk, küzdöttünk a győzelemért, de gól a világért sem akart összejönni. Pedig még emberelőnyben is játszhattunk egy jó ideig, miután Milijast kiállította a játékvezető. Bár inkább adta volna meg a tizenegyest egy előbbi kezezésért... Igaz, az majdnem mindegy, hogy tíz helyett kilenc emberrel védekezik egy csapat. A félpályán sem jöttek át, így elég nehéz gólt lőni. A szpíker mondta, hogy nem is volt kidolgozott akcióból helyzetünk... Hát ilyenkor valószínű nem is lesz, távolról kellett volna tüzelni, ahogy azt az első félidőben néhányszor meg is tettük. Ment a tili-toli, csak a csiki-csuki nem dukált hozzá megfelelően. Eközben Hennessey kivédte a lelket is belőlünk, tegyük hozzá, hogy ezt a pontszerzést ( ami '82 óta nem jött össze a Farkasoknak idegenben ellenünk ) nagyrészt a walesi portásnak köszönhetik a vendégek. Ha ő nincs, most a negyedik helyen állnánk.

Mondhatni semmi vész, mert a Manchester Uniteden ( és mint kiderült sajnos Sp*rsön kívül ) az összes riválisunk leikszelt aktuális ellenfelével. Ugyan annyi pontunk van, mint tavaly ilyenkor, és az ősz utolsó meccsét itthon játsszuk a QPR ellen. Reméljük, meglesz a győzelem. A hazai meccseken egyébként egyre jobban látni, hogy nehezére esik a csapatnak úgymond "könnyedén" játszani. Gondoljuk csak a Fulham, az Everton és a mostani lejátszott meccsre. Két döntetlen is, és az Everton ellen is csak Van Persie-nek köszönhettük ( no meg Songnak ) hogy nagy nehezen sikerült behúzni a meccset. Természetesen, addig egy szavunk sem lehet, amíg behúzzák a meccseket a fiúk, még erre a meccsre is mondhatjuk, hogy van ilyen. Az eredményességet várhatjuk, a sziporkázó játékot már kevésbé ettől a csapattól. Egy kis pihi után már jön is a QPR, akit viszont már illene legyőzni. Az évet győzelemmel kezdtük, úgyhogy azzal is fogjuk zárni.