Ha nem nyertünk volna, most biztos nagyon mérges lennék, megint egy annyira tipikus első félidőt játszottunk, hogy csak na. Huszonkét percen keresztül jóformán levegőhöz sem jut az ellenfél, a bejönnek a megoldásaink ( azaz helyzetbe kerülünk ) van Perise megőrjíti a védőket és e mellett káprázatos megoldásokat választ. A huszonkilencedik másodpercben már 1-0-ra vezetünk. Mégis, egy Sunderland helyzeTECSKE mintha visszavetné a lendületünket. Látszott már a 25-dik minutum környékén, hogy ennyi volt a szép futball - legalábbis erre a félidőre. Ha leállunk, egyszerűen nem tudunk újra felpörögni, csak éppen semmi okunk sem volt a leállásra. Szóval látszott, hogy Steve Bruce fiai megélénkültek. Azt nem állítom, hogy számítottam a kapott gólra, de mikor teljesen tisztán látszott, hogy visszaestünk, erős balsejtelmem támadt... A gólt a igen jól eltalált szabadrúgásból kaptuk, Larssonnak köszönhetjük... Az első félidő második felére támadt föl valamelyest a Sunderland, és ( állítólag ) ennyi. Jómagam sajnos nem tudtam megtekinteni a második félidőt.
Minden esetere az tisztán látszik, hogy a védelem a feje tetején, még úgy is, hogy szélsőink egész pozitívan hozták le a meccset. Azt a negyed órát, amikor a vendégek támadtak, nem elképesztő elánnal, hát, elég bizonytalanul hozták le. Nagyon nagyon sok minden fog még múlni azon, hogy a védelem hogy tud működni.
Annyit tudok még persze, hogy a holland kapitányunk, aki most érzi magát csúcsformában, olyan szabadrúgásgólt ragasztott Mignolet kapujába a hajrában, hogy állítólag Sebastian Larsson szégyentől vörös fejjel szaladt be az öltözőbe. Ha nincs Robin... És akkor mindenki fejezze be mondatot... Eddig a bajnokságban elért tizenkét gólunkból ötöt vállalt magára, legutóbb pedig olyan kedvvel és akarattal játszott két válogatottbeli kilencven perc után, hogy azt bárki például vehetné a csapatból. Ez az ő meccse volt. Ez is. Örökké Ágyús...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése