Ez a párosítás teljes mértékben a rivalizálásról szól. Ami kell. A futball lételeme. E nélkül valóban csak játék lenne az egész. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy valaki öt meccset nyert zsinórba, vagy nyolc mérkőzés óta nyeretlen. Itt bármi megtörténhet. És meg is történik.
Időtlen idők óta, pontosabban, mikor az Arsenal áttette székhelyét London északi részére, s a Highbury lett új otthona, a Spurs az Ágyúsok legfőbb ellensége. Büszkén nézünk rá azokat az eredményeket felsorakoztató listára, ami két csapat elnyert trófeáit mutatják. Amíg mi tizenháromszor jutottunk el a csúcsra az angol első osztályban, addig a csirkéseknek mindössze kétszer sikerült ezt elérniük. Az FA-kupa győzelmekből is nekünk van a több, kereken tíz, a Tottenhamnek nyolc. Egyedül a Carling Cup az a sorozat, ahol a Spurs többször volt a trónon ( jellemző ).
Ami a fej fej melletti párharcokat illeti, összesen 170-szer találkozott a két együttes minden sorozatot beleszámítva. Ezek közül egyiknél sem billen a Hotspur felé a mérleg, a legfontosabb, a bajnokságban 61 Arsenal győzelem, 43 döntetlen, valamint 47 Tottenham siker.
A tavalyi idény sajnos elég szégyenletesen sikerült, főleg az őszi, Emirates-beli találkozó. Nem akarom részletezni, annyi elég, hogy félidei 2-0-ás vezetés után otthon kikaptunk tőlük.
A tavaszi visszavágón szintén volt kétgólos az előnyünk ( 1-3 ), de ezt a meccset sem sikerült behúzni.
Most eljött az idő, hogy ezt megtoroljuk. Sőt, most még több okunk van rá. Mondjuk úgy, hogy egy újabb "ex-Arsenalossal" bővült a csirkések keret, ez pedig nem más, mint Emmanuel Adebayor. Miután megjárta Manchestert és Madridot, képes volt visszajönni Észak-Londonba, csak éppen eltévesztette a házszámot. Ezt csak egy győzelemmel lehet megtorolni. No meg amúgy is torkig vagyunk a Tottenhammel, nem igaz? Éppen ezért vasárnap Wenger Piros Hadserege legyőzi a Gonoszt, helyreállítva ezzel a rendet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése