Chelsea - Arsenal ( 3 : 5 )

Ehhez egyszerűen nincs mit hozzáfűzni. Ez a győzelem, sőt, diadal úgy jó, ahogy van. Erről nincs mit írni, fölösleges is, a szakmai panaszkodást most nagylelkűen meghagyom a Chelsea szurkolóknak, hiszen jóval inkább nekik kell most elgondolkozniuk. Szerintem minden ágyús most szeretné kiélvezni a győzelmet. Ez egy hatalmas eredmény, hiszen elég csak egy hónapra visszatekintenünk, amikor még mindig súlyos gondokkal küszködött a csapat ( ez most másként, csak javult a helyzet ). És ehhez képest, most 5 : 3-ra megvertük a Chelseat, idegenben. Ramsey - most ez jutott eszembe. Pazarul játszott. Ez egyetlen "elemzős" dolog, ami megfordult a fejemben, az az volt, hogy végre nem mi voltunk azok, akik előnyről buktak. Végre nem mi voltunk azok, akik az öltözőben ragadtak a második félidőre - annak ellenére, hogy a hazaiak az első játékrész utolsó percében szerezték meg a vezetést - hanem tíz perc alatt a magunk javára fordítottuk a mérkőzést, s ezzel megalapoztuk a maradék szűk negyven percet. És ennyi. A többi egy valóságos mese, ahogy játszott a csapat. Remek mérkőzés volt, igaz, ha védelmek jobbak, ez sem így lett volna.
De győztünk. Ezt nem kell magyarázni.