Hihetetlenül unszimpatikus az a játék, amivel a City rendszeresen előrukkol a nagy csapatok ellen. Az, hogy semmit nem csinálnak ( bár lehet, hogy nem is tudnak ) csak védekeznek, nagyon unom. Meg azokat a beképzelt fejeket, mint például Balotellié, nagyon nem bírom elviselni. Az olaszt semmiért nem szeretjük, de főleg nem az eszéért. Szegénynek elég alacsony az IQ szintje ( már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről nála ).
Szóval megint védekezett a City, ha hozzájuk került a labda ugyan előre mentek, de nem nagyon erőltették a dolgot. Hasonló érzésem volt, mint amikor mi játszottunk a ellenük. Igaz, míg mi lemostuk a pályáról őket, addig a Cselszkij nemigazán tudta feltörni az egyébként kőkemény ( és kőkeményen ellenszenves ) védelmet. Kezdtem ideges lenni, hogy megússza a City, és ott fog vigyorogni Barry, Balotelli, Milner, Lescott, meg a többi. Hál' istennek jött az egyébként hihetetlenül jól játszó David Luiz. Rögtön beállt Balotelli, az IQ-fighter, illetve Adam Johnson. Semmit nem értek vele, bár látszott rajtuk, hogy rögtön jobban akarták erőltetni a támadásokat, de valami okból kifolyólag nyolcvan percnyi semmittevés után nem sikerült felpörögnie a Citynek. A 92. percben aztán jött még egy döfés, Ramirestől, aki így beállította a 2-0-s végeredményt. A City így negyedik, ráadásul eggyel kevesebb meccse van, mint John Terryéknek. Fülig ér a szám, mert eldőlt, hogy megint nem fognak Bajnokok Ligájában szerepelni ( '78 óta valamiért nem akar összejönni ). Valamint az, hogy ismét nem sikerül az első háromban végezniük. Jó ez a szezon, mert a Hotspur is csak legfeljebb a negyedik lesz, úgyhogy a csirkéknek mehetnek a levesebe. Jobban mondva az Európa Ligába.
A cikk ne tévesszen meg senkit, a Chelsea-t továbbra sem szeretem...
Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése