BL - negyeddöntők : Chelsea - Manchester United

Elérkeztünk tehát az utolsó összecsapáshoz. A negyeddöntők mérkőzései közül talán ezt a meccset veszi körül a legnagyobb felhajtás. Joggal, hiszen a két csapatnak ez lesz a 159. és 160. "randevúja".

"Az egyik szemem sír, a másik nevet". Ezt a közhelyet használnám fel arra, hogy bemutassam saját szemszögemből ezt a meccset. Ezt úgy kell érteni, hogy akárki jut tovább, annak örülök - de csakis azért, mert a másik kiesett.

Az ilyen örök rangadókon, akármilyen kupában is csapjanak össze a felek, nem lehet biztosra menni. Soha nem lehet tudni, mit hoz egy-egy mérkőzés. Lehet sok sérült egyik oldalon, lehet rossz forma a másik oldalon, csak logikusan lehet gondolkodni. Azt pedig felesleges a fociban.
Ez most sincs másképp. Természetesen csak tippelgetni lehet. Meglehet, hogy a Chelseanek fontosabb a BL, mert a bajnokságban már nincs esélyük, és az FA - kupából is elszálltak. Meglehet, hogy a United ezen kívül még két sorozatban is érdekelt a végső győzelem eléréséhez. Azt, hogy ezen gondolkodnak-e Angliában egyáltalán, és ha igen, mennyire, nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy óriási küzdelem lesz. Ha éppen nem a pályán, akkor a szurkolók oltják majd egymást, ha pedig lendületben van az egyik fél, a sajátjaikat hajszolják majd a végső győzelembe. Aki semleges szurkoló, és szereti a jó hangulatot, az angol focit, az ne hagyja ki ezt az összecsapást ( akik jó focit is szeretnének látni, azok inkább az Arsenal meccseit nézzék ).

Április 6, Szerda, 20 : 45

Chelsea - Manchester United

                                                                                

BL - negyeddöntők : Barcelona - Shakhtar Doneck

Megfricskázhatnak bárkit. Igen, ezt mondtam a Shakhtarról, mielőtt még kisorsolták volna a negyeddöntő összecsapásait. Tulajdonképpen az álláspontomon nem változtatok, hisz a Barcával is ki lehet babrálni. Főleg úgy, hogy ha az első meccset a katalánok otthon megnyerik 3, esetleg 4-0-ra. Mert hogy kapni fognak az ukránok, az biztos, ám szinte ugyan ennyire, hogy lőni is. A támadószekciójuk erős, gyilkos. Ám a védekezést nem művelik olyan szinten, hogy esélyük legyen a spanyol sztárcsapat ellen. Nagyban függ az, hogy meg tudja-e lepni egyszer a Barcát a Shakhtar, hogy mi lesz az első meccsnek a végeredménye. Jelenleg csak ezt tudom elképzelni, hogy már a visszavágón nem koncentrál annyira a csapat, s ezért a narancssárga-feketék otthon hoznak egy ikszet. Mert bár igaz, hogy anno az FC Köbenhavn, vagy idén a Rubin Kazan is szép eredményt ért el, de azok mégiscsak csoportmeccsek voltak.
A Barcelona természetesen az egyik, ha nem a legesélyesebb a BL - trófea begyűjtésére, és ebben most nem fogja igazán megizzasztani őket riválisuk. Az elődöntőkben azonban újra kaphatnak minőségi ellenfelet.
A Shakhtar pedig biztos nagyot fog küzdeni, úgy gondolom, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy minél nagyobb meglepetést okozzanak. Sőt, talán csodát vigyenek véghez. Az első összecsapást érdemes lesz megnézni, mert ki fog rajzolódni, mit is akar a Shakhtar, s ezzel mit tud kezdeni a Barca. Bár - e két együttes szurkolóit leszámítva - valószínű, hogy a nagyközönséget inkább a másik szerdai negyeddöntő vonzza majd jobban. Erről fog szólni a következő bejegyzés.

Április 6, Szerda, 20 : 45

Barcelona - Shakhtar Doneck

                                     

BL - negyeddöntők : Internazionale - Schalke 04

Ez a rovat a BL - negyeddöntő meccseit kívánja külön - külön feldolgozni. Most a negyeddöntőben az egyedüli olasz, és egyedüli német csapat összecsapása következik.

Úgy gondolom, hatalmas mázlija van az Internek azzal, hogy a Schalkét kapta ellenfélül. Bár egy olyan bravúr után, amilyet a Bayern ellen bemutattak lehet, hogy megérdemlik. Mert biztos vagyok abban, hogy kiejtik a németeket. A Schalke nagyon bizonytalan ebben a szezonban. Szinte minden meccsük attól függ, hogy éppen milyen napot fognak ki. Ám, még egy számukra jó nap sem foghat ki az Interen, mert az olaszok sokkal de sokkal masszívabbak. Úgy gondolom, a milánói együttes mentálisan is erősebb, mint riválisa. Fizikai előnyről természetesen nem beszélhetünk, igazából egyik csapat javára sem.
Ahhoz képest, hogy az Internek hogyan indult a szezon, sajnos nagyon feljöttek. Ezzel így a BL-ben is a legjobb négy között lesznek, és akkor, miután tavaly megnyerték a sorozatot, nem szólhat senki egy szót sem. A hazai bajnokságban is már a második helyen a csapat, immár csak kettő pont a hátránya a Milannal szemben. Tavaly mindent megnyertek, idén esetleg a Coppa Italia lehet a komolyabb kupa, amit elhódítanak - remélem, gondolom.
A Schalke felemás teljesítményt nyújt a Bundesligában, a tizedik helyen a csapat. Sztárjátékosokból áll a gárda, ennek ellenére egyáltalán nem érzem őket európai szinten ütőképes csapatnak. Igaz, az már kiderült, hogy a német bajnokság tizedik helyezettje búcsúztatni tudja a spanyol pontvadászat negyedik legjobb csapatát ( tudjuk, hogy a kupák teljesen más hangulatúak ). Véleményem szerint Huntelaar, Raúl és Farfán az a játékos, akik szorossá tehetik a küzdelmet a Schalke részéről.
Azt, hogy e két különböző formában lévő csapat összecsapásából mi sül ki, hamarosan kiderül.

Április 5, Kedd, 20 : 45

Internazionale - Schalke 04

                                                      

                                                         

BL - negyeddöntők : Real Madrid - Tottenham

Ez a rovat a BL - negyeddöntő meccseit kívánja külön - külön feldolgozni. Először is a Blancók és a Spurs összecsapása kerül digitális papírra.

A nyolcaddöntők meccseit összegző írásomban azt jegyeztem le, hogy a Real szerintem nemfog továbjutni, míg a Tottenham nem esélyesként fog pályára lépni, bárkivel is játsszon, viszont akárkit meglephet. Nos, ehhez pont passzol ez az összecsapás. Szerintem ugyanúgy meglephetik a Madridot, mint ahogy a Milant. Abba nem vagyok azért biztos, hogy tovább is jutnak. Úgy gondolom, sok függ attól, hogy mennyire kapnak ki Madridban ( már ha kikapnak ). Kíváncsi vagyok, hogy milyen felfogásban fog játszani a Spurs. Ha olyanban, amilyenben a Milan ellen hazai pályán ( vagy legalábbis úgy ), akkor a Madrid kivégzi őket. Véleményem szerint ez az egyik forgatókönyv. Mármint az, hogy a Tottenham úgy megy ki a pályára, mint tizenegy óvodás kis srác, akik meg vannak illetődve. Mert azért az nem várható, hogy a Realt lemossák a gyepszőnyegről, mint a Milant az odavágón. A spanyolok jóval nagyobb játékerőt képviselnek.
A másik forgatókönyv pedig, hogy Special One csapata nem játszik jól, erőlködnek,m és egy sovány 1-0, de akár 0-0, vagy 1-1 is lehet a vége. Amilyen formát mutat a Madrid ebben a szezonban bármi előfordulhat.
De látható, hogy egyik forgatókönyv-variációt se a Tottenham határozza meg. Igen, úgy gondolom, a madridiaktól függ minden. Mennyire hajtják ki magukat, mennyire koncentrálnak, esetleg meghatározó játékosaik ( C. Ronaldo, Benzema, Marcelo, Özil, Ramos ) milyen napot fognak ki.
Benne van a meccsben, hogy unalmas lesz, és arról fog szólni, hogy a Real passzolgat és próbálják feltörni az angolok védelmét. De az is lehet, hogy amint Tottenham ahogy labdát szerez, esetleg megpróbálnak villámgyors kontrákat vezetni, s nagy lótás-futás lesz a pályán.

Április 5, Kedd, 20 : 45

Real Madrid - Tottenham

                                                      

Súlyos bűn

Igen, annak számít, hogyha az ember egy meccsen a Chelsea-nek szurkol. Bár az én szememben akkor nem, ha az ellenfél a Manchester City, és a sp?rs ( illetve a United ). Annyira undorodom a Citytől, hogy gyakorlatilag a Tottenhamen és a Uniteden kívül bárki, csak ne ők. Így volt ez valahogy a mai meccsen is. Nem láttam az egészet, mert nem voltam egészségileg olyan állapotban, hogy végigüljem a széken a konyhába - mert oda van száműzve az ember. De a 70%-át kábé azért figyelemmel követtem.
Hihetetlenül unszimpatikus az a játék, amivel a City rendszeresen előrukkol a nagy csapatok ellen. Az, hogy semmit nem csinálnak ( bár lehet, hogy nem is tudnak ) csak védekeznek, nagyon unom. Meg azokat a beképzelt fejeket, mint például Balotellié, nagyon nem bírom elviselni. Az olaszt semmiért nem szeretjük, de főleg nem az eszéért. Szegénynek elég alacsony az IQ szintje ( már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről nála ).
Szóval megint védekezett a City, ha hozzájuk került a labda ugyan előre mentek, de nem nagyon erőltették a dolgot. Hasonló érzésem volt, mint amikor mi játszottunk a ellenük. Igaz, míg mi lemostuk a pályáról őket, addig a Cselszkij nemigazán tudta feltörni az egyébként kőkemény ( és kőkeményen ellenszenves ) védelmet. Kezdtem ideges lenni, hogy megússza a City, és ott fog vigyorogni Barry, Balotelli, Milner, Lescott, meg a többi. Hál' istennek jött az egyébként hihetetlenül jól játszó David Luiz. Rögtön beállt Balotelli, az IQ-fighter, illetve Adam Johnson. Semmit nem értek vele, bár látszott rajtuk, hogy rögtön jobban akarták erőltetni a támadásokat, de valami okból kifolyólag nyolcvan percnyi semmittevés után nem sikerült felpörögnie a Citynek. A 92. percben aztán jött még egy döfés, Ramirestől, aki így beállította a 2-0-s végeredményt. A City így negyedik, ráadásul eggyel kevesebb meccse van, mint John Terryéknek. Fülig ér a szám, mert eldőlt, hogy megint nem fognak Bajnokok Ligájában szerepelni ( '78 óta valamiért nem akar összejönni ). Valamint az, hogy ismét nem sikerül az első háromban végezniük. Jó ez a szezon, mert a Hotspur is csak legfeljebb a negyedik lesz, úgyhogy a csirkéknek mehetnek a levesebe. Jobban mondva az Európa Ligába.
A cikk ne tévesszen meg senkit, a Chelsea-t továbbra sem szeretem...

Egészségünkre!

A Kijev elleni mérkőzés előtt belegabalyodott az edzőtrikóba... ( Balotelli )

West Brom 2 -2 Arsenal

Most erre mit mondjak? Örüljek, hogy a nagy semmiből, 2-0-ról felálltunk? Nem, nem örülök ettől még. Szomorkodjak, hogy csak egy pontot szereztünk, és a Manchester nyert? Nem, nem szomorkodok, mert a sírból hoztuk vissza a meccset. Akkor mégis mit csináljak? Reménykedjek, hogy még mindig van esély megelőzni SAF gárdáját? Nem, már nem nagyon tudok. Most akkor adjam fel? Na, azt azért nem, hiszen akárkivel előfordulhat, hogy megnyeri a Premier League-et, főleg az olyan csapatokkal, akik a második helyen állnak, öt pont a hátrányuk, eggyel kevesebbet játszottak, mint az űzött vad, és még fogadják hazai pályán a listavezetőt.
Ennek az egésznek az lesz az értelme, hogy tovább húzódik az a kikiáltott esélyességünk, és mivel később bukunk, jobban fog fájni. Bár ki tudja, hiszen ha az ember előre tudja, hogy mi fog történni, és az a történés rossz, megpróbálja elkerülni. Mégis, hogy kerüljem el? Úgy, hogy számítok rá, és így nem lesz annyira súlyos sebzés, amikor majd eldől, hogy idén sem nyerünk semmit.
Pozitívumokat a meccsel kapcsolatban nem igazán lehet felsorolni azon kívül, hogy 0-2-ről hoztunk egy ikszet. Esetleg az, hogy Wenger lecserélte Denilsont, már az első félidőben. No meg talán az, hogy Ramsey egy év után újra a kezdőcsapatban kapott helyet. ( Wenger a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy büszke arra a nagy mentális erőre, amivel képesek voltunk kiharcolni a döntetlent. Most nyomok egy entert, és röhögök egy sort. )

A negatívumokat inkább nem sorolnám, tekintettel arra, hogy a mai világban a legtöbb ember nem mondhatja el magáról, hogy sok ideje lenne. Aki mégis kíváncsi rá, az írjon nyugodtan ímélt...

Nem kívánok egyebet

Kezdődött február 27-én, az elveszített Liga kupa döntővel. Folytatódott a Barcelona elleni BL zakóval, majd befejeződött jött az Old Traffordon az FA kupa-búcsú. Kevesebb, mint egy hónapja még négy "porondon" is szerepeltünk. Kevesebb, mint egy hónapon belül ez lecsökkent egyre. Ám, mindez cseppet sem izgat.

Mert az az egy, az a Premier League. A bajnokságban jelenleg ugyan három ponttal kevesebb van, mint a Manchester Unitednek, de ez semmit sem jelent, mert egyrészt van egy elmaradt meccsünk, másrészt pedig jönnek - nem is olyan soká - az Emiratesbe. Idén, a Liga kupán kívül ennek a címnek a megnyerésére voltunk, vagyunk a legesélyesebbek. Sok tényező mellettünk szól.

Tehát kiestünk mindenhonnan. Minden jóban van valami rossz, legalább már csak egy sorozatra kell koncentrálnunk. Ez pedig, valljuk be jót fog tenni. Január óta szerda-szombat ritmusban játszott a csapat. A ManU ellenben ezt nem mondhatja el magáról. Versenyben vannak a BL-ben, ahol egyébként a Chelseát kapták a negyeddöntőben, az Fa kupában, és ugyebár az egyik várományosai a PL-címnek. Ez mind szép és jó, de fárasztó. De legalábbis, ha jól is bírják fizikailag, ami nem lenne meglepő egyáltalán, hiába, mert mi mindig fittek leszünk már, hiszen csak hetente egyszer fogunk játszani. ( furcsa is lesz, hogy csak egyszer látom a fiúkat egy héten ). Valamint nemcsak fizikai vonzata van a dolognak, hanem mentális is, hiszen mindig kell előre is gondolkodni, variálni a keret összetételét, hogy a nagyobb meccseken tudjon a legerősebb keret pályára lépni.
Szó volt arról, hogy mindkét csapat fog ég botlani a bajnokságban. Ez még azt hiszem akkor volt, amikor még álltunk az összes sorozatban. Nos, azóta főleg a ManU botlott. Ez valószínűleg, így, hogy egyedüli lehetőségünk a PL, továbbra is így lesz. A szezon további szakaszában vereséget nem kalkulálok, egy-két döntetlennel igen, de az bőven belefér. A Vörös ördögökre a bajnokságban vár még a Chelsea és az Arsenal. A Bajnokok Ligájában szintén a Chelsea, valamint az Fa kupában a Manchester City. Nekünk lesz még egy randevúnk a Tottenhammel, idegenben, és egyszer fogadjuk a Liverpoolt. Nem lesz egyszerű, de még mindig jobb, mint riválisunk helyzete.

Lassan felépülnek sérültjeink, és talán nem lesznek újak, úgyhogy reméljük, hogy ez is megadatik, s így még nagyobb eséllyel pályázunk a bajnoki címre. Kevésbé ellenálló csapatok várnak ránk, nem mindegyik a szívósabbak közé tartozik. A mi sorsolásunk sorba : West Brom (i), Blackburn (o), Blackpool (i), Liverpool (o), Tottenham (i), Bolton (i), Manchester United (o), Stoke (i), Aston Villa (o), Fulham (i).

Nincs más hátra, mint előre.

Come on you Gunners!

A kiválasztottak

A tegnapi nap tehát eldőlt, hogy melyek azok a csapatok, amelyek a nyolc közé kerültek. Barcelona, Tottenham, Schalke, Shakhtar,  Inter, Manchester United, Real Madrid, Chelsea.

Nem meglepetés, hogy az angol csapatok vannak többségben. Az viszont már igen, hogy a Spurs, a Schalke, valamint az ukrán Shakhtar ott van tulajdonképpen Európa legjobb nyolc csapata között. Igaz, például a németek a Valenciával kerültek össze, ötven százalék esélyük minimum volt. Ajánlom a Schalke szurkolóinak, hogy addig élvezzék ki a pillanatot, amíg itt vannak, mert véleményem szerint akárkivel kerülnek össze, csak kevesebb esélyük lesz a győzelemre ( igen, a Shakhtar ellen is ).

Sajnos a Tottenhamet is a nyolc között kell említenünk, de valljuk be, nagyot küzdöttek azért, hogy itt legyenek. A Milan elleni visszavágón szerencséjük is volt, de ez nem meglepő senkinél sem, hacsak nem rólunk, az Arsenalról van szó. De várhatónak ez sem volt nevezhető, főleg a sorozat elején. Egyébként - nem hencegni akarok - én gondoltam, hogy továbbjutnak a statikusabban játszó Milán ellen. Sokkal gyorsabbak, és fürgébbek az angolok játékosai. A Schalkéval egyetemben gyakorlatilag ők is papíron kevesebb eséllyel lépnek pályára mindenki ellen ( az ukrán együttes ellen nem ), de a németekkel ellentétben úgy gondolom, ők bárkit megfricskázhatnak, legalább egy kicsit.

A Manchester Unitednek nem volt túl nehéz dolga a Marseille ellen. Hozták is a meccseket, illetve a hazait. A franciaországi odavágón 0-0 lett az eredmény, szóval az esélye azért megvolt legalább arra a Marseille-nek, hogy kicsit ráijesszen az "ördögökre".  Szereztek is egy gólt, csak a bibi az volt, hogy 2-0-s hazai vezetésnél. Ekkor már késő volt.

A nyolcaddöntők legnagyobb meglepetése talán a Shakhtar Doneck továbbjutása volt a Roma ellen. Igaz, már az odavágón eldőlt szinte minden. miután az ukránok 3-2-re nyerték azt a meccset. Bevallom, a visszavágón, ha nem is Roma továbbjutást, de legalábbis olasz győzelmet vártam. Ehhez képest még gólt sem rúgtak. A Shakhtar otthon kegyetlen ellenfél, ezért akinek el kell látogatnia majd Doneckbe, fel kell kötnie az alsóneműjét.

Az Internazionale őrült meccsen jutott tovább azután, hogy otthon 1-0-ra kikaptak a Bayern ellen. Igazából senki sem hitte - én sem -, hogy az Inter jut tovább. Főleg így, hogy Münchenben kellett kiharcolniuk, ahol a németek mutatója - ha az utóbbi időkben nem teljesen - szinte makulátlan. Mégis az olaszok szereztek vezetést, ám hamar fordított a Bayern; nos, ekkor úgy gondolom, látva a németek játékát is, senki se gondolta volna, hogy Inter továbbjutás lesz a vége. Végül pedig így alakult, 3-2-re nyert az olasz csapat. Ez a továbbjutás is mutatja, hogy hiába nincs csúcsformában az Internazionale ( igaz, a Bayern se volt, van ), senkinek sem szabad leírni őket, amint láttuk, még akkor sem, ha Milánóban nyernek.

Mivel ez egy Arsenalos blog, nyilván való, hogy a mi meccsünket a Barcelona ellen már letudtam ( mind lélekben, mind itt a blogon ). Tulajdonképpen megérdemelt volt a katalán siker, az Arsenal meg megint szépen esett ki. Úgy gondolom, felesleges az esélylatolgatás, a Barca mindenki ellen esélyesként lép pályára, csak veszítenivalójuk van. Még úgy is, hogy szegény Abidal májában tumort találtak, s műteni kell.

A Real Madridnak - valakinek - végre sikerült bejutnia a nyolc közé, méghozzá az eddigi mumusuk, a Lyon ellen. Már az első meccsen látszott, hogy ez nem a "hagyományos" Lyon - Real lesz. 1-1 lett annak a meccsnek a vége. A visszavágón nem volt kérdés, ki az úr a háznál, a Madrid 3-0-al hazaküldte a Lyont. Nem tudom miért gondolom így, de a Madrid szerintem nem fog tovább jutni ebben a sorozatban.

Végül maradt a Chlesea, akinek talán a legkönnyebb dolga volt, hiszen az FC Köbenhavnnal partizott. Sok értelme nem volt a londoni visszavágónak, miután Dániában 2-0 lett a végeredmény a Chelsea javára. Nem is erőltették meg magukat. Legalábbis gondolom, hogy a 0-0-hoz nem kellett nagyon. Sima továbbjutás volt, az Kékeknek biztosan jobban meg kell izzadniuk, akárkivel is kerülnek össze a legjobb nyolc között. De valószínű, hogy az ellenfele sem ússza meg szárazon.

Következnek a negyeddöntők

Maradjunk ennyiben #2

Míg kedvenceim résztvevői voltak a Bajnokok Ligája küzdelmeinek, nem mondom, megnéztem őket, de már akkor sem ez a kupa volt számomra ( se ) a legmeghatározóbb. Ezért, persze nem esett jól, hogy kiestek, de nem esett nehezemre túltenni magam a Barca elleni vereségen, már ha túl kellett tennem magam valamin egyáltalán.
Nos, így, hogy már nem vagyunk részesei ennek a sorozatnak, nem nehéz kitalálni, hogy mennyire vonzódom hozzá. Ám, azért az nem lenne helyes, hogy futballt szerető emberként nem foglalkoznék vele azon az oldalon, ahol azért nem csak az Arsenalról van szó.
Éppen ezért úgymond szóvá teszem, hogy milyen visszavágókat rendeznek ezen a héten. Maradjunk ennyiben.

A mai napon, szerdán rendezik a nyolcaddöntők utolsó két visszavágóját, azaz Real Madrid - Lyon, és Chelsea - Köbenhavn.


Real Madrid - Lyon. Az első meccsen a madridi együttes egy 1-1-es döntetlent játszott Lyonban, ami meglepő volt, mert eddig csak vereséggel távozott a Real, ha ide látogatott. Ezzel az eredménnyel azonban elégedettek lehetnek, és biztonságban érezhetik magukat. Nem kérdés, úgy gondolom, hogy ki jut tovább. Számomra az se lenne meglepő, ha Mourinhóék lehoznák a meccset 0-0-al. Simán. Kivédekezik, esetleg egyszer, kétszer kerülnek meleg szituációkba, de mivel mákjuk van, megússzák.
Természetesen azért mérget nem vennék erre az eredményre, hiszen egy gólt még a Mélykúti Tüzép SC is szerezhetne, hogy lehetőséget mondjak a híres közhelyre


Chelsea - Köbenhavn. Miután az angolok 2-0-ra diadalmaskodtak Dániában, túl sok kérdés nem maradt ezzel a meccsel kapcsolatban a visszavágóra. Esetleg az, hogy a dánok milyen elszántsággal jönnek ki, vagy mi lesz a céljuk. Vajon szeretnék megtartani az eredményt, és gól nélkül lehozni a meccset, vagy kockáztatnak egy súlyosabb vereséget, de megpróbálják visszahozni a sírból a meccset.
Egyébként a dánok akaratának kibontakozási mértékét igen valószínű, hogy a Chelsea hozzáállása fogja megszabni.

Legközelebb a negyeddöntőkben, maradjunk ennyiben:)

Maradjunk ennyiben #1

Míg kedvenceim résztvevői voltak a Bajnokok Ligája küzdelmeinek, nem mondom, megnéztem őket, de már akkor sem ez a kupa volt számomra ( se ) a legmeghatározóbb. Ezért, persze nem esett jól, hogy kiestek, de nem esett nehezemre túltenni magam a Barca elleni vereségen, már ha túl kellett tennem magam valamin egyáltalán.
Nos, így, hogy már nem vagyunk részesei ennek a sorozatnak, nem nehéz kitalálni, hogy mennyire vonzódom hozzá. Ám, azért az nem lenne helyes, hogy futballt szerető emberként nem foglalkoznék vele azon az oldalon, ahol azért nem csak az Arsenalról van szó.
Éppen ezért úgymond szóvá teszem, hogy milyen visszavágókat rendeznek ezen a héten. Maradjunk ennyiben.

Kedden, azaz ma rendezik a Manchester United - Marseille ( első meccsen 0-0 ) és Bayern München - Internazionale ( első meccsen 0-1 ) visszavágókat.
Az előbbi meccsel kapcsolatban nagyjából úgy érzek, mint a Barcelona - Arsenallal kapcsolatban. Örülnék is, meg nem is annak, hogy tovább jut a MU. Ha nem jut tovább, az is jó : nekünk jut a káröröm, ami még lehet, hogy egy Barca legyőzésénél is többet ér, mármint így természetesen, hogy otthon, a Marseille ellen mennek. Ellenben ha továbbjutnak, a mi, Premier League cím megszerzésére táplált reményeinknek is jót tesz, mert akkor a Unitednek három fronton kell még harcolnia. Hajrá Marseille, de csak óvatosan!

Bayern München - Internazionale. Fogalmam sincs, ki jut tovább. Azért természetesen a valószínűség a németek mellett szól, már csak azért is, mert Olaszországban legyőzték riválisukat. Másrészt pedig otthon hihetetlenül erősek a bajorok. Viszont ne felejtsük el, hogy az Inter is föl tudja szívni magát, és amilyen mákjuk van mindig, tuti, hogy ha máshogy nem, találnak egy gólt. Ez a gól pedig lehet, hogy 0-0-nál születik, és akkor bizony nyílt lehet újra az összecsapás.
Fölényes vendég győzelmet nem tudok elképzelni, de ugyanezt hazaiban már igen. Mégpedig azért, mert egy lehetséges "opciónak" tartom, hogy az Inter különösebb akarás nélkül fut ki az Allianz Aréna gyepére.

Ez volt

Na, akkor lássuk, mi volt hétvégén!

Itthon a forduló egy igen unalmas gól nélküli döntetlennel kezdődött, az MTK ikszelt hazai pályán a Győrrel. Egyébként az egész fordulóban kevesebb gól volt, mint szokott lenni. Mindössze 18 gól esett 8 meccsen, ez aszt jelenti, hogy 2,25 gól/ meccs volt az átlag. ( Bár ez még mindig jobb, mint a görögöknél, ahol ámblokk a gólátlag 2,13 gól/meccs )
Több rangadóra is sor került egyébként : talán kevesebben tudják, hogy az alföldi derbi is most került megrendezésre, azaz a sereghajtó Szolnoki MÁV fogadta a KTE - Erecót. Tudjuk, hogy az ilyen típusú összecsapásokon nem számít a helyezés. Ennek megfelelően a Szolnok legyőzte a kecskeméti együttest, 2-1 arányban, de érzésem szerint a lilák kissé alábecsülték a Szolnokot, aki egyébként az én szerény véleményem szerint harmatgyenge csapat, és bőven nem első osztályba való, viszont ezúttal győzedelmeskedni tudtak, és mivel hét közben pótolták az elmaradt meccsüket a Pápa ellen, ahol 2-2-t játszottak - szintén hazai pályán -, elmondhatják, hogy az utóbbi két fordulóban négy pontot szereztek, ami nem rossz.

A Ferencváros - Videoton 0 -5 - re most nem térnék ki részletesen. Úgy gondolom, ennyivel jobb a Vidi, nagyjából az egész mezőnynél ( most nem feltétlen az öt gólra gondolok ). Ezt a bajnokságot itt megnyerték. Nem tudom a Fradinál mi történt, dr. Mezey György azt mondta, hogy a zöld-fehérek nem bírták el az esélyesség terhét. Ez is egy opció. Ezt el kell felejteniük, és játszaniuk tovább.

Vasas - Újpest 1 -0. Hát, nem volt egy nagy meccs, főleg azután, hogy a hazaiaktól kiállították Présingert. Pechünkre ez a 34. minutumban történt ( ekkor már vezetett a Vasas ). Így nincs is túl sok okom arra, hogy annyira agyonelemezzem a meccset. A Vasas bekkelt, kontrákra játszott, az Újpest támadott, de helyzet(ek)ig nem jutott el. A hazaiak tehát egy Újpest elleni győzelemmel ünnepelte centenáriumát.

A többi meccs végeredménye :

Debreceni VSC - Bp. Honvéd 2 : 2
Kaposvári Rákóczi - Siófok 3 : 0
Szombathelyi Haladás - Lombard Pápa 1 : 0
Zalaegerszegi TE - Paksi SE 1 : 0 ( a helyezések alapján egyébként ez is nagy téttel bíró meccs volt, a 4. játszott a 3. ellen )

Németországba a Stuttgart hosszú-hosszú idő után elmozdult a kieső helyről, miután a St. Pauli vendégeként nyertek. Hihetetlen, de most a Wolfsburg került az ő helyükre, mert otthon vereséget szenvedtek a Nürnbergtől... ez már azért elég nagy szégyen. Ennek ellenére már azért kezd kirajzolódni, hogy a Mönchengladbach biztosan kieső párja a St. Pauli/Eintracht Frankfurt/Kaiserslautern hármasból kerül ki. A 16., osztályozós helyre már viszont akármelyik nagyobb csapat is csúszhat, ha így folytatják ( Werder, Wolfsburg, Stuttgart )
A Bayern egy 6-0-val ütötte ki a Hamburgot, a Dortmund kikapott Hoffenheimben, a Leverkusen viszont nyert, méghozzá a Mainz vendégeként.

A spanyoloknál a Real Madrid simán verte a Hérculest, és mivel riválisuk botlott, ezért már csak öt  pont a hátrányuk azért, hogy  aztán egy-két hét múlva újra hét egységnyi legyen a differencia, mert kikapnak egy Osasuna szintű csapat ellen. Egyébként érdekes, hogy a Barca pont azután botlott, hogy egy sima meccsen oktatta az Arsenalt. Ja, hogy azért mégsem volt félgőz? Bocsánat. A Valencia 4-0-ra kikapott a Real Zaragózától, ami hatalmas meglepetés persze. Így már tizenhat pont a harmadik és a második között a különbség...

Olaszországban a Milan otthon a sereghajtó Bari ellen vesztett pontokat. Ez elég nyamvadt teljesítmény a milánói együttestől. Annak azért örülhetünk, hogy Rudolf Gergely gólja kellett az ikszhez, de hiába a bravúr, mert biztos vagyok benne, hogy kiesnek, mert a többi meccsen úgyis kikapnak. Igaz, ez jellemző, hogy az ilyen kis csapatok a nagyok ellen mindig felszívják magukat, azután meg agyonveri őket egy közép, vagy ugyanolyan kis csapat. Az Inter is döntetlent játszott, Bresciában.
A Napoli viszont nyert, a Parma vendégeként, és ennek köszönhetően ismét csak egy pontra vannak az Internazionalétól.
A római derbit pedig a farkasok nyerték meg 2-0-ra.

Hamsikék nem adják föl

Van úgy, hogy semmi sem jön össze

Négynapos szünet... Éljen! Nagyjából így indultam neki a hosszú hétvégének. Ám, kedvenceim tettek arról, hogy ez a lelkesedés hamar alábbhagyjon. Szabadságon vagyok, mondhatni, elutaztam nagyszülőkhöz. Itt kimentem a meccsre szombat délután, de egy hihetetlenül unalmas 0-0 lett a vége, és nemhogy NBII-es, NBIII-as színvonalúnak se lehetett nagyon nevezni azt a játékot, amit ott bemutattak a csapatok, de azért a pálya talaja is nagyban hozzájárult véleményem szerint ehhez a siralmas teljesítményhez. Egyébként az volt az első gól nélküli meccs ( vagy fél, mert csak a második félidőre értem ki... még jó ) ahol kint voltam.
Hazaértem, gyors gép bekapcsolás, vajon mit játszott a Pécs, a baranyai "EL Classicón", azaz mi lett a végeredménye a PMFC - Kozármisleny összecsapásnak. 1-1, jaj ne. Mint a leejtett váza csörrenése, oly élesen nyilallt belém a gondolat : vajon mit játszott a Gyirmót? Gyorsan felkerestem az oldalt, ahol megnézhetem : Hál' istennek, kikaptak Ajkán. Jó, oké, de mi csak nem nyertünk. Jövő héten megyünk Gyirmótra, úgyhogy eldől a kérdés valamennyire érdemi résznek mondható része.
Aztán jött az FA kupa negyeddöntő... Az hagyján, hogy kikapunk, és kiesünk még egy kupából, ez nem újdonság, nem mérgelődtem, csakis lehangol. De a fejébe az, hogy Djourou az utolsó percekben lesérül, és hordágyon is csak olyan óvatosan vitték le, vagy tették fel rá, mint ahogy egy órásmesternek kell a szerkezet minden miniatűr részét elhelyezni, az már sok. Mindez az után, hogy manchesteri majmok mindkét góljukat piszok nagy mákból szerezték, és a tizenhatosuk előtt is volt belőle pár "vödörrel"...
A kiesésnél ez nagyobb baj, hogy egyik, ha nem a legjobb formában lévő középhátvédünk sérül le... de jellemző. A Barca ellen a legjobb formában lévő kapusunk sérült le... Miért is ne? Valóban, inkább azon csodálkoznék, ha mindez nem történt volna meg.
Ha nem szedi össze magát Toto, akkor a PL-nek is búcsút mondhatunk. Eddig Almunia kellemes meglepetés, reméljük nem megy át váratlanba.
Az utóbbi időben, amikor Squillaci, mikor lehetőséget kapott, jól megállta a helyét. Remélem, ez így lesz ez után is.

Csak keményen

Íme, kiestek

Tegnap hősies küzdelem során kiesett az Arsenal együttese a Barcelona elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntő visszavágóján. A londoni együttes hetven perc alapján továbbjutásra állt, 1-1 volt az eredmény ekkor. Ám nem akárhogyan, ugyanis az "Ágyúsok" kapura lövés nélkül jutottak el gólig a Nou Camp-ban - és mint később kiderült, e nélkül "hozták le" a mérkőzést - és állhattak így továbbjutásra, mert a katalánok Sergio Busquets révén saját kapujukba találtak... Végül a több, mint fél órán át tartó emberhátrányban játszást követően 3-1-s  vereséget szenvedtek, s így kiestek Wengre fiai. Előbb Xavi , majd később Messi (tizenegyesből) talált be.
A vendégeknél Wilshere káprázatosan játszott, s csak azzal, hogy jó ütemben, hosszan tolta meg a labdákat, - általában - két embert rögtön otthagyott. A baj csak az volt, hogy hiába hagyott le akár három embert is, még legalább ötöt kellett volna, mert társak nem igazán voltak elöl.
A Sagna-Djourou-Koscielny-Clichy védőnégyes csúszott-mászott-kúszott-becsúszott, ha nincsenek ők, nem három gólt szerez a Barca. Szívüket, lelküket kitették a továbbjutás érdekében.
Almunia, a sérült Szczesny kapus helyére beállva önmagát meghazudtolóan bravúrt bravúrra halmozott. Kell is az önbizalom, úgy néz ki, a spanyol fog újra a kapuba állni a szezon hátralévő részében az Arsenal kapujában. Amikor már szinte nyilvánvaló, hogy az angolok kiesnek, még akkor sem engedte el magát!
Bendtnerből pedig hős lehetett volna - finoman szólva -, ha átveszi a labdát a 88. percben 3-1-nél, százszázalékos ziccerben. De nem bosszankodtam, hiszen Ő sose tudta átvenni. Majd megtanulja.
Összességében hősies helytállással esett ki az Arsenal, mint már oly sokszor az idők során. Tulajdonképpen a Barca tíz ember ellen is csak egy tizenegyes góllal jutott tovább. Persze a játék képe azért nem ezt sugallta.
( ez lenne az én véleményem a médiában )

Tegnap este küzdelmes és feszült meccsen végül 3-1-s arányban diadalmaskodott a Barcelona az Arsenal ellen. Az első félidőben - az ötperces ráadásban - Messi szép góljával vezetést szerzett a hazai csapat, ám kapura lövés nélkül is versenyben marad az Arsenal, egy szöglet után saját kapujába fejelt Sergio Busquets. Nem sokkal később kiállították van Persie-t, miután sípszó után elrúgta a labdát, s már volt egy sárgája előbbről.
Xavi később betalált, amivel úgy volt, hogy hosszabbítás után fog eldőlni a továbbjutás sorsa, ám néhány percre rá Koscielny buktatta Pedrót a tizenhatoson belül, a tizenegyest pedig Messi lőtte a bal alsó sarokba.
Később egy lehetősége volt a vendégeknek, ám Bendtner nem tudta átvenni a labdát százszázalékos helyzetben, egyébként a játék képe nem változott, azaz a Barca birtokolta a labdát.
4-3-as összesítéssel, csakúgy, mint tavaly, a katalánok a továbbjutók.
( ez lenne a korrekt )

Tegnap este a Barcelona kiejtette az arsenalt. Az "ágyúsok" kapura sem lőttek, míg MESSI két flegma gólt is szerzett ( Ó MESSI, Ó BARCA!! ). A KATALÁNOK birtokolták a labdát, az arsenal bekkelt - ismerjük be, helyenként jól. Mégis sikerült gólt szerezniük a vendégeknek, sajnos BUSQUETS saját kapujába fejelte a labdát. Nem baj BUSQUETS, SZERETÜNK!!! Aztán persze Xavi hihetetlenülgyönyörű-lenyűgözőpazar-világklasszisszépségdíjas találatával már hamar hosszabbításra állt a meccs. Aztán jött ÓMESSI, és belőtte a tizenegyest, amit a néhol jól védekező, de alapvetően természetesen kétballábas Koscielny hozott össze, Pedrót buktatta. Ugyebár ekkor már emberhátrányban játszott -MEGÉRDEMELTEN -  az arsenal, mer' az az ökör van Persie sípszó után ellőtte a labdát, és még azt mondja, hogy nem hallotta... HALLATLAN!!!
Persze a BARCELONÁT  ez sem akadályozta meg abban, hogy kiejtse a végig bekkelő arsenalt.
Az UEFA egyébként fegyelmi eljárást indít arséne wenger és nasri ellen, ugyanis BORZALMASAKAT mondtak Busacca játékvezető meccsen nyújtott teljesítményérő ( a bírói jelentést azért megvárták, bár nem tudni, minek ).ÚGY VAN! MÉG ŐK MONDJÁK, HOLOTT ŐK DOBÁLTÁK MAGUKAT, ÉS SZIMULÁLT A KAPUSUK, HOGY HÚZZA AZ IDŐT!
Meglepő, hogy csak 4-3-as összesítéssel jutottak tovább PEP GUARDIOLA TANÍTVÁNYAI, de a lényeg, hogy továbbjutottak. A BARCELONA gyakorlatilag megnyerte a BL-t.
( általános vélemény a médiában; esetleg a hangvétel, avagy mit sugallnak a cikkek )
Későbbi sajtóhírek :

" Kiderült, hogy Pep Guardiola és Messi is kritizálta Busacca játékvezetőt. A bíró egy következő levelében elnézést kért az érintettektől. "

" Wojciech Szczesny, az Arsenal kapusa valószínű kihagyja a szezon hátralévő részét, mert az inak az ujjában megsérültek egy védést követően. "

Arsenal 0 - 0 Sunderland

Grrrrrrrrr... Tiszta ideg vagyok. Kb. fél órája ért véget a mérkőzés. Az első félidőbe nagyon gáz volt, ahogy játszottunk, a másodikba meg csak mi játszottunk. De hiába, az eredmény elmaradt. Ugyanis az egy pont, az nem pont. Elegem van abból, hogy mindig, amikor jól tudjuk, hogy hajszálnyira feljöhetünk a MU mögé, állandóan elszerencsétlenkedjük. Nem érdekel az, hogy öt kulcsjátékosunk hiányzik, meg, hogy a bíró(k) szokás szerint hozták a formájukat ( most egy büntető és egy meg nem adott gól mindössze a mai termény ). Ezt akkor is be kell húzni! Azzal nyugtatom magam, ha a United kikap holnap, akkor csak három pont lesz a különbség - ám ez aligha következik be, ugyanis a Vörös Ördögök a mi teljesítményünk tudatában nyilván kettőzött erővel fognak hajtani.

Sokkal idegesebb vagyok, mint vasárnap. Unom már, hogy folyamatosan akkor veszítjük el vagy konkrétan a kupát, vagy az esélyt, amikor a legnagyobb sansz van arra, hogy előzzünk vagy nyerjünk.

slussz passz

Pénteki beharangozó

Meglehet, hogy egy pontra olvad a hátrányunk a Manchester Uniteddel szemben, Honvéd - Ferencváros rangadó lesz a labdarúgó NB1-ben, minden bizonnyal jó meccsek Németországban, Juve - Milan az olaszoknál. Ez mind ránk vár a hétvégén.

Arsenal - Sunderland. Szerdán az FA kupa ötödik fordulójának újrajátszásán 5-0-ra megvertük a Leyton Orient gárdáját, ám látszik a csapaton, hogy még mindig ott van a fejükben a vasárnapi kudarc ( csakúgy mint nekünk, szurkolóknak ). Ennek vége, de ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni. Most mégis meg kell próbálni valahogy. Hét közben a United is játszott - bajnokit. A Chelsea otthonába látogattak, aholl hál' istennek kikaptak. Így, ha szombaton megverjük a Sunderlandet, akkor mindössze egy pont lesz a differencia a Vörös Ördögökkel szemben. És lehet, hogy nem csak ideiglenesen ( mármint vasárnapig, amikor a MU játszik ), ugyanis Liverpoolba utaznak, ahol nem könnyű nyerni. Ha elbukják azt a meccset, akkor - ha majd ugyanannyi meccset játszottunk, mint ők, és megnyerjük mindet, ami az ellenfeleket nézve nem kéne, hogy gondot okozzon - vezetni fogjuk a bajnokságot. Ám ez akkor is áll, ha ikszelnek Sir Alex fiai. Éppen ezért én már gondolok a keddi, Barca elleni mérkőzésre. Nem kell nekünk a BL ( ugye, a Leyton legyőzésével nyertünk egy utat az Old Traffordra az FA kupában ), nem kell fáradnunk, itthon megvertük a spanyolokat, ez elég, köszönjük szépen. BL = kuka. Nincs erőnk három kupában egyszerre játszani, míg a Barcelona hetente egy meccset játszik, addig mi tíz nap alatt négyet... és nem Zaragoza szintű csapatok ellen. Mindegy, nyilván majd küzdünk, de ne hajszoljuk halálra magunkat. Sokkal fontosabb az FA kupa, de a bajnokság mindenek előtt. Ezért viszont, hiába nincs van Persie, valamint Theo Walcott, hiába a harmadik meccsünk 7-8 nap alatt, itt halálra hajszoljuk magunkat. Ősszel a 96. percben egyenlített a Sunderland, úgy, hogy négy perc volt a ráadás... Ez már nem érdekel. Most megverjük őket, feljövünk egy pontra, és kész. A közeljövőben pedig megnyerjük a bajnokságot!

Budapest Honvéd - Ferencváros. Most hazai pálya. Továbbá rögtön egy rangadó két patinás pesti klub között. A télen mindkét csapatnál voltak változások, ám a Fradinál bár ne lettek volna, legalábbis ilyenek - gondolhatják a zöld-fehérek hívei. Mindenki tudja ugye, hogy a tulajdonos otthagyta a csapatot, ezért ezt most nem fejteném ki. Azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy a Honvédnál edzőváltás történt :  a kispestiek padjára Szalai László ült le.
A csapatok más-más eredménnyel érkeznek majd a Bozsik stadionba. Míg a Honvéd egygólos előnyről bukta el a meccset az MTK vendégeként ( 3-1 ), addig a Ferencváros a Kecskemét gárdája ellen fordított egygólos hátrányból hazai pályán ( 2-1 ). Ezzel az eredménnyel a Honvéd a 10. helyre csúszott vissza, az FTC pedig a 2. helyre lépett fel. De tudvalévő, hogy városi rangadókon nem számít a helyezés, hát még egy Honvéd - Fradin. Remélem, és gondolom nem csak én, hogy sok - az NB1 nézőszámátlagához képest több - szurkoló lesz kíváncsi az összecsapásra. A piros-feketék ultrái az MTK elleni meccsen mintegy 500-600-an voltak, amit jó volt látni. A fradistákat nem kell félteni, ha pedig városon belül maradnak főleg nem. Jó esetben úgy 4000 - 4500 nézőre számítok, és jó hangulatra. Ha ennél többen lesznek kíváncsiak a találkozóra, az kellemes csalódás lesz. A mérkőzést a Sport 2 közvetíti vasárnap fél hattól, ám aki tud, az inkább menjen ki a helyszínre, még ha nem tartozik egyik csapat táborához sem!

Hannover - Bayern München. Most pedig Németországból néhány meccs.
Ez az összecsapás a két csapat táblázaton elfoglalt helyének köszönhetően izgalmas meccsnek ígérkezik. A Hannover a harmadik, 44 ponttal, a Bayern a negyedik, 42 ponttal. A bajorok az előző fordulóban otthon 3-1 arányban vereséget szenvedtek a listavezető Dortmund ellen, ezzel a bajnoki cím iránt táplált reményeiket elfelejthetik. Mi több, hét közben a német kupa elődöntőjében - szintén otthon - kikaptak a Schalkétól. Így, amit megnyerhetnek az a BL, bár valljuk be, azért ez sem reális.
Lejtmenetben tehát a München, és van egy olyan érzésem, mely szerint ez nem most szombaton fog megtörni. Úgy gondolom, a motivált(abb) Hannover 2-1-re behúzza a meccset, de azért erre természetesen nem vennék mérget.

Stuttgart - Schalke. Kieséstől félni Stuttgartban? Ez már a valóság. Valóság, ugyanis ha ezt nem fogják föl a játékosok, hogy ez nem vicc, azzá válik. A Bundesliga folytatásának beharangozójában azt írtam, hogy bár valóban kieső helyen áll a Stuttgart, biztos, hogy összeszedik magukat. Eltelt hét forduló a tavaszból, s ugyanúgy a 17. helyen tanyáznak.
Kiszámíthatatlan a meccsük, csakúgy, mint idén a Schalke ( előbbre írtam az okozatot, mindegy... )

Leverkusen - Wolfsburg. A második a tizennegyedik ellen. Igen, a Wolfsburg a tizennegyedik, méghozzá négy pontra a Stuttgarttól, és kettő egységnyire az osztályozós helytől, ahol jelenleg a Kaiserslautern tartózkodik. A Leverkusennek csakúgy, mint a Bayernnek, matematikai esélye van csak a bajnoki cím megszerzésére. Mindkét csapat hajtani fog, persze különböző célok miatt. Mindkettőjüknek nyernie kell, és ez számunkra csak jót jelenthet.

Juventus -Milan. A Juventus mélyponton, a Milan csúcsponton. Mindekét jelzőt lehet szó szerint érteni, ugyanis 1., a Juve azután, hogy kikapott 2-0-ra a Lecce vendégeként, a múlt héten verséget szenvedett otthon a Blognától, szintén 2-0-ás arányban.
A Milan - sajnos - simán, 3-0-ra nyert a sokáig második, most már harmadik helyezett Napoli ellen ( így kezd egyértelművé válni a bajnokság ). Csúcsponton a Milan, elsők, és jó formában vannak ( leszámítva a BL-t, ahol egyébként látszik, hogy mennyire le vannak maradva Európa elitjétől, meg úgy ámblokk az olasz foci ).
Viszont ez ősszel is hasonlóképpen volt, amikor is a Zebrák diadalmaskodni tudtak Milánóban. Nem lehet tudni, mennyire szívja föl magát a Juve. Bizonyítani akarnak, hogy nem ott a helyük, ahol vannak ( 7. hely ), és ha sikerül bizonyítaniuk, akkor egyrészt megkezdhetik formába lendülésüket, másrészt pedig újra izgalmas lehet a bajnokság, ha a Milan pontot, pontokat veszít.
Szombaton fél kilenckor tehát a Juventus - Milan örök rangadó!

Itthon

A hétvégén folytatódik a magyar NB II, ahol sajnos még mindig tartózkodik a Pécsi MFC. Negyedik évünk a második vonalban, de most úgy tűnik, hogy - mivel nem kell ponthátrányból  kezdeni a tavaszt - valóban karnyújtásnyira a feljutástól a csapat. Na jó, nem karnyújtásnyira, de ezzel a kerettel - igaz, ezt eddig majdnem mindig elmondhattuk - illik gond nélkül lehozni a második félévet.
Tulajdonképpen itt Pécsen már minimum egy-két éve adott minden feltétel a feljutáshoz, de valahogy ( ... ) ez mégsem jött össze eddig.
Nyáron érkezett hozzánk Kiss László, aki ugyebár elég szókimondó, rávilágít, rámutat a kényes dolgokra. Igazából ezek alap dolgok, de sajnos itt Magyarországon nem. Angliában nem anyáznak a szurkolók két perc után, ha nem vezet a csapatuk, a játékosok mentalitása is másabb, finoman szólva. Fentebb már említettem, hogy a körülmények adottak egy jó ideje ahhoz, hogy meglegyen a feljutás. Éppen ezért nagy részben a játékosok felelősek azért, hogy ez eddig nem jött össze. Persze, megfordult itt egy pár edző is az évek során...
A nézőszám se verdesi az eget. Jobb napokon egy középcsapat ellen kilátogat úgy 1000 - 1100 szurkoló, de ez nem annyira jellemző. Inkább 800 - 1000 az alsó és felső határ. Kivéve a Gyirmót, vagy a Kozármisleny ellen, ahol jellemzően 2000 - 2500, illetve 1500 - 1800 piros - fekete szimpatizáns kíváncsi, hogyan szerepel csapata.
Hosszú itthon a téli szünet - ahogy ezt mondta Matyi Dezső is, ez pedig nem tesz se a játékosoknak, se a szurkolóknak. Nehéz megmondani, hogy melyik fontosabb : Arsenal, vagy a Pécs? Minden bizonnyal, ha a magyar labdarúgás nem ott tartana, ahol most tart, akkor ez egyértelmű lenne. Az ágyúsok kezdő tizenegyét, plusz a cseréket álmomból felkeltve is jobban sorolom el, mint az abc betűit. Mi a helyzet velünk? Nos, ha nem frissítem fel egy kicsit az emlékeket a poszt írása előtt, örülök, ha öt-hat játékost fel tudok sorolni. Ez részben lehet, hogy az én hibám is. Azért a legjobbakat így is tudom:) csak a rend kedvéért : Lovrencsics Gergő ( ő mondjuk nyártól Pápán folytatja... ), Nagy Olivér, Regedei Csaba, Törtei Tamás, Nagy József, Dibusz Dénes - ők a kedvenceim, de lehet, hogy kihagytam még pár játékost.

Szinte felfoghatatlan, hogy mekkora a különbség van a két kedvenc együttesem közt. Hihetetlen mekkora különbség van a játékosok és a szurkolók hozzáállása közt.

A két csapat sorsa természetesen más-más okok miatt szívügyem. A Pécs, úgy gondolom evidens. Meccseik kézzel foghatóak, a focisták elérhető távolságban. Késztetést érzek, hogy támogassam őket, s kilátogassak meccseikre. Bár tudom, nincs olyan hangulat, mint ami az Emiratesben szokott lenni, mégis azt hiszem, és ennek részese akarok lenni. A késztetés természetes és pozitív. Most, ahogy növök egyre jobban (át)látom a dolgokat. Mint futballt szerető ember szeretném támogatni itthoni klubomat, és a hazai futballt. Ezért, ahogy adja majd az idő, és lehetőségem lesz, és bevallom - ha nem ütközik az Arsenal meccsével - szeretnék kilátogatni a mérkőzésekre. ( Ugyebár ez is egy nagy probléma, nem az olyanoknak, mint én, hanem az utánpótlás-növendékek szempontjából. A kisgyerekeken nem, vagy csak elvétve látni esetleg Gera, vagy mondjuk Dzsudzsák mezt. Sokkal inkább Messi, C. Ronaldo, vagy Fabregas trikót - ez utóbbit mondjuk nem bánom. Na, de ez ennél sokkal komolyabb téma, és nem is ide tartozik, csak megemlítés szintjén )

Az ősszel kilátogattam a Gyirmót, illetve az Ajka elleni mérkőzésekre. Az az érzés, hogy igen, ide tartozom, a pécsi szurkolói rigmusok közben is ugyanúgy átjár, mint amikor fejben Londonban az Aaarsenaal Fc-t zengi a lelátó. Tavaszra is tervezgetek már ám! Az már tuti, hogy a záró mérkőzésre, amelyre itthon, a Veszprém ellen kerül sok, kimegyek ünnepelni a feljutást. ( A mondatban direkt le akartam írni, hogy miért pont záró, és Veszprém ). Biztos vagyok benne, hogy a szóban forgó összecsapás után először én is részese lehetek egyik kedvenc csapatom sikerében, ami jó érzéssel tölt el. Egyedül abba nem vagyok biztos, hogy vajon már a meccs előtt lehetne-e ünnepelni, vagy pedig csak pontszerzés függvényében lehetünk bajnokok. De ez igazából csak részletkérdés. ( Ebben az esetben akkor is kimegyek, ha játszik akkor az Arsenal :) )

Kívánom, hogy zúgjon a 3,2,1 MUNKÁS! (...) HAJ - RÁ - PÉCS! HAJRÁ PÉCS! HAJRÁ PÉCS! Majd végül a SZÉP VOLT FIÚK!

 

Néhány gól korábbról :