THIS IS ARSENAL!
Red Army
2011. december 31., szombat
THE END ( Arsenal - QPR 1 : 0 )
A mai meccsel, amit Robin van Persie góljával megnyertünk 1 : 0 arányban, lezárult a 2011-es naptári év. A negyedik, azaz ebben a szezonban a legjobb helyezéssel zárjuk az esztendőt. Nem is kell több december 31-én, minthogy egy ilyen eredménnyel járó győzelem. Pezsgő kibont, duda, konfetti elő, paróka és tűzijáték föl!
Végső állomás, pezsgő és konfettieső ( Arsenal - QPR )
A mai meccsről túl sokat már nem lehet mondani. Meg kell nyerni, ugyan úgy, ahogy a többi ilyen meccset, a napokban ráadásul mindenki Henry visszatérésére koncentrált. Titi együtt edzett a a többiekkel, és ő már a hírek szerint bele is egyezett az ajánlatba, már csak a NY Red Bullss vezetőivel kell megegyezni a kölcsönvételről. De mivel a átigazolási piac csak január 1-jén nyílik, a mai meccset még biztosan nélküle kell lejátszani.
Kíváncsi vagyok a kezdő tizenegyre, mert hétfőn már a Fulham ellen megyünk idegenbe, ami azért kemény dió általában, elég masszívak a fekete-féhérek a Craven Cottage-en. Viszont a Queens Pakrot sem lehet félvállról venni, hiszen akkor szenvedhetünk megint egész meccsen. R. van Persie valószínű, hogy nem látszik, emellett is várhatóak még variálások, előzőleg így kényesebb meccsre számítok, mint a Wolves ellen ( mondjuk a végeredmény persze itt valószínű jobb lesz, mint ami lett a Farkasok ellen ).
Ez az utolsó meccs az évben, a végső állomás, ahol nyerni kell. Ha nyerünk, akkor örülünk, és jobb lesz a szilveszterünk. Megtartjuk az ötödik helyünket, kibontjuk a pezsgőt, szétszórjuk a konfettit, feltesszük a piros-fehér parókát, megfújjuk a dudát és énekeljük a "We are follow the Arsenal"-t. Nulla óra egykor pedig kívánunk egy sikeresebb tavaszt és meglepetést az elkövetkezőkre.
Kíváncsi vagyok a kezdő tizenegyre, mert hétfőn már a Fulham ellen megyünk idegenbe, ami azért kemény dió általában, elég masszívak a fekete-féhérek a Craven Cottage-en. Viszont a Queens Pakrot sem lehet félvállról venni, hiszen akkor szenvedhetünk megint egész meccsen. R. van Persie valószínű, hogy nem látszik, emellett is várhatóak még variálások, előzőleg így kényesebb meccsre számítok, mint a Wolves ellen ( mondjuk a végeredmény persze itt valószínű jobb lesz, mint ami lett a Farkasok ellen ).
Ez az utolsó meccs az évben, a végső állomás, ahol nyerni kell. Ha nyerünk, akkor örülünk, és jobb lesz a szilveszterünk. Megtartjuk az ötödik helyünket, kibontjuk a pezsgőt, szétszórjuk a konfettit, feltesszük a piros-fehér parókát, megfújjuk a dudát és énekeljük a "We are follow the Arsenal"-t. Nulla óra egykor pedig kívánunk egy sikeresebb tavaszt és meglepetést az elkövetkezőkre.
GO GUNNERS!
2011. december 28., szerda
'11 - piros-fehérben
Alapozás - ez egy nagyon fontos szakasz a bajnokság előtt, hogy a csapat, játékos jól tudjon majd szerepelni az elkövetkező időszakban. Nem a legérdekesebb része a felkészülésnek, de jó alapozással nagyobb az esély a szép eredmények elérésére.
Eltelt egy év. 2011 január 2-án jegyeztem be az első posztot a blogra, és azóta igyekszem a virtuális pennát minél gyakrabban és jobban forgatni. A blog címe elé még oda lehetne biggyeszteni a "FIGYELEM! Szigorúan szubjektív!"-feliratot is, hiszen saját szemszögemből, a saját véleményemet írom le, természetesen elfogultan.
Mindezt pontosan egy éve teszem, így az év végi visszatekintő poszt egyben évforduló is. Az első év, az "alapozás" tehát meg volt, igyekeztem, rajta voltam a témán, mint Winehouse a pián. Volt, hogy eufóriától csöpögő posztot firkanthattam a meccs után. Volt, hogy morcos arccal, keserűen kellet leülnöm megírni egy értékelést. Olyan is előfordult, hogy az elkeseredettség sűrű felhője mögül kellett felelnem fejem, kiállni a csapat mellett. Az egyik legjobb rész, amikor Balotelli intelligenciahányadosának számát és Torres Chelsea mezben rúgott góljainak számát állítjuk egymás mellé, és egyenlő értékeket kapunk.
Száz szónak is egy a vége : sok minden történt ebben az esztendőben, lássuk tehát, mik voltak ezek. Előnyben a kellemes pillanatok.
Mondhatjuk, hogy csodásan indult az év. A tavalyi szezon közepén, - tehát gyakorlatilag egy éve, csak januárban - nem veszítettünk meccset, minden sorozatban ott voltunk, a bajnokságban hoztuk a győzelmeket, és az erőltetett menet ellenére ( amit az újrajátszások miatt félig-meddig magának is köszönhetett a csapat ) továbbjutottunk mind a Ligakupában, mind az FA-kupában. Csalódásként a City elleni hazai bajnokit emelném ki, gól nélküli döntetlen lett annak ellenére, hogy már az első pillanatokban a gólvonalról kellett menteni a vendégeknek. A legizzasztóbb meccs a Leeds elleni hazai FA-kupa találkozó volt, amikor is Cesc a kilencvenedik minutumban egyenlített tizenegyesből. A visszavágón aztán viszonylag könnyen győztünk, szép gólok születtek mind a két oldalról.
A következő hónapban megtörtént az, ami az egész tavaszunkat befolyásolta. Az a szerencsétlen Ligakupa döntő, a tavalyi szezonra annyira jellemző bekapott góllal ( jellemzően ) az utolsó percekben. Ekkor játszottuk a később az év meccsének választott bajnokit... Amikor négygólos előnnyel mentünk a szünetre, de a Newcasle és Phil Dowd sporttárs együttes erővel összehozta, hogy döntetlen legyen a vége... Volt viszont a nagy meccsünk, amire összeszedtük magunkat, a Barcelonát otthon legyőztük a BL-ben, RvP dugóján azóta is elmosolyodok. De igaz, igaz, Víctor Valdés nagyon jó kapus.. Ha nem lett volna a döntőbeli zakó, még egy türhető hónapot tudhattunk volna le. Igaz, hogy ebben az esetben az egész hátralévő időszak máshogy alakult volna.
A következő meccseken már nem sok babér termett a számunkra. Nyilván való volt, hogy mentálisan a padlón vagyunk - mindenkinek az volt a véleménye, hogy a szerencsétlenül elvesztett döntőnek köszönhető mindez. Valószínű, hogy nagyrészt emiatt volt, és ehhez jött még két kiesés, a katalánok ellen a Bajnokok Ligájából, és a Man United révén az FA-kupából. Ez a két meccs egyébként a vereség ellenére nem nevezhető szégyenletesnek. A Vörös Ördögöknek ráadásul május elején vissza is vágtunk, az Emiratesben Ramsey góljával megszereztük utolsó győzelmünket abban az idényben a bajnokságban.
Őszintén szólva nincs is több említésre méltó összecsapásunk tavalyról, nagyon gyenge és elszomorító meccseket játszottunk már a vége felé. A szezonnak február-márciusban búcsút inthettünk...
Végre itt a nyár...
...amitől előre tarthattunk. Nagy kérdés volt, hogy meg tudjuk-e tartani kulcsjátékosainkat. Valamint a szokásos "spend some f...in' money..."
Clichy volt az első, aki elhagyta a csapatot, az újgazdagok vitték viszonylag olcsón. Őt követte Samir ( you're a c..t ) akinek volt egy jó félszezonja, és rögtön beköszönt az önérzet. Ő maga pedig a CIty olajfoltokkal tarkított mezeire köszönt be. Azóta állítólag tervezi a manchesteri Eiffel-torony megépíttetését, a kispadon ülve pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből ( éppen azért már igen előrehaladt a tervezéssel ).
A legnagyobb érvágás természetesen EL Capitano távozása volt a hosszas és keserves huzavona után. Aki igazi Ágyús, az tudja, hogy badarság lenne lenne rá haragudni, nyolc évet töltött itt és ezalatt játszott törött lábbal, sőt még nagyapja halálának napján is. Ő tehát letett valamit az asztalra. Ég veled, Cesc!
A távozók közé csatlakozott közben Eboue is. Ellenben nyugtázhattunk olyan eligazolásokat is, melyek igazából megerősítették a csapatot. Ott van Denilson... Aki azóta már Brazíliában passzolja hátrafelé a labdákat, valamint Bendtner. Az a hír járja, hogy mióta elhagyta a klubot, Észak-London bárjaiban kevesebb a balhé.
Ami az érkezőket illeti, Gervinho után az éjféli gyorssal megérkezett Mertesacker, André Santos és Arteta. Nyilván való volt, hogy borzasztóan nehéz lesz így nekivágni a szezonnak, hogy több játékos a rajt előtt néhány nappal még mindig csak úgy mutogatott egymásra, hogy : téged láttalak a TV-ben! A jövevények között szerepelt még Pak Csu Jung, Jenkinson és Oxlade-Chamberlain is.
Sokan féltették a csapatot...
Aztán eljött az augusztus 13, ami ráadásul nem is péntekre esett. Ennek ellenére elég langyos meccset játszottunk a Szarkák ellen idegenben. Az akkor még - érthetetlen módon - az ott "pallérozódó" Joey Bunkó Barton megint felhúzta az agyunkat. Ahogy az ezt követő két bajnokin, úgy itt is összejött a kiállítás, persze Bartonnak köszönhetően. Látszott, hogy nincs egyben a csapat, persze ekkor még sokan nem is voltak itt az új igazolások közül. Nem áll szándékomban túlrészletezni az augusztust, az egyetlen örömteli okot az Udinese elleni kettős győzelem szolgáltatta, amivel kiharcoltuk magunknak a Bajnokok Ligája részvételt. Volt még meccs talán a Liverpool és esetleg a Manchester United ellen, de nem emlékszem, hogy hogyan alakultak ezek, és most nincs kedvem utána nézni.
Lehet, hogy vége van a nyárnak, és lehet, hogy hűvös szelek járnak, de az Ágyúsok szívét egy melegebb fuvallat járta át a felemásra sikerült szeptemberben. A bajnokságban megszereztük első győzelmünket, ami fontos mérföldkő volt a szezon elején. A BL-ben pontot raboltunk Dortmundból, a görögöket pedig itthon levertük. Van Persie megszerezte a Bolton ellen a századik gólját az Arsenalban, s mint tudjuk, azóta Shearer rekordjának a megdöntése sem áll már távol. A Shrewsburyt kiejtettük a Ligakupából, az egyetlen csúnya folt a Blackburn elleni vereség.
Az új hónap első vasárnapján sajnos becsúszott egy vereség a White Hart Lane-en, amit majd kétszeresen adunk vissza tavasszal. Ezt leszámítva az összes meccsünket hoztuk, talán az október volt a legszebb hónap idén ősszel. A Marseilletől idegenben loptuk el a három pontot a BL-ben, az összes hazai bajnokinkat behúztuk, a hab a tortán pedig a Chelsea 5 : 3-as legyőzése volt a Stamford Bridge-en. Megkezdtük a felzárkózást.
A következő nagy lépés az volt, hogy az angol csapatok közül elsőként mi biztosítottuk be a helyünket a legjobb tizenhat között a nemzetközi kupában. Bajnoki mérkőzésen a veretlenségünket hatmeccsesre növeltük, ha jól emlékszek Liverpoolt előztünk. Az már igazán senkit sem érdekelt, hogy B csapattal kikaptunk a Man City ellen a Ligakupában. A tél előrehaladtával folytattuk a menetelésünket a Premier Leauge-be, Wigant vertünk fölényesen, aztán Evertont egy hatalmas Van Persie góllal. Az Olympiacos ellen egy tét nélküli összecsapáson kikaptunk, csoportelsőként jutottunk tovább. Papíron a lehető legerősebb ellenfelet kaptuk meg még a csoport másodikak közül is, nem mást, mint AC Milant.
A hosszú bajnoki veretlenségünket a Man City ellen veszítettük el egy őrült, hajtós meccsen, 1 : 0 arányban. Szégyenkezésre okunk nem lehetett, rögtön utána győztünk ismét, és azóta sem vesztettünk meccset. Amikor ezt a posztot írom, még hátravan egy meccsünk a Queens Park Rangers ellen, amit minden valószínűség szerint megnyerünk, győzelemmel zárva az évet.
A legvégén pár mondatban természetesen a félszezont foglalnám össze. Reménytelen, fájó, remény-felcsillanó, javulós, küzdős, feljövős, reális, irreális, Arsenalos. A nehéz szezonkezdet után mindent beleadott a csapat, ennek köszönhető, hogy a tizenhetedik helyről most már ott kopogtatunk a Bajnokok Ligáját érő pozíció ajtaján. Ha nem nyitja ki a Chelsea, akkor mi fogjuk betörni, kirángatjuk onnan a riválist, és mi fogjuk birtokolni azt. Ez várhatóan elhúzódik egész szezonvégig, öldöklő küzdelemre lehet számítani.
Hogy mi várható még ezen kívül? Majd meglátjuk, hogy mit hoz a többi sorozat, először is a Milan és a Leeds ellen. Kíváncsian várjuk, hogy ki fog télen érkezni a csapathoz.
Sok minden jó várhat még ránk, reméljük, beköszönt egy szép tavasz ( a lehetőségekhez mérten szép tavasz ). Lepjünk meg most mindenkit az új esztendőben, amikor senki sem számít rá. Új év, új remények, új kihívások. Viszlát, 2011!
Eltelt egy év. 2011 január 2-án jegyeztem be az első posztot a blogra, és azóta igyekszem a virtuális pennát minél gyakrabban és jobban forgatni. A blog címe elé még oda lehetne biggyeszteni a "FIGYELEM! Szigorúan szubjektív!"-feliratot is, hiszen saját szemszögemből, a saját véleményemet írom le, természetesen elfogultan.
Mindezt pontosan egy éve teszem, így az év végi visszatekintő poszt egyben évforduló is. Az első év, az "alapozás" tehát meg volt, igyekeztem, rajta voltam a témán, mint Winehouse a pián. Volt, hogy eufóriától csöpögő posztot firkanthattam a meccs után. Volt, hogy morcos arccal, keserűen kellet leülnöm megírni egy értékelést. Olyan is előfordult, hogy az elkeseredettség sűrű felhője mögül kellett felelnem fejem, kiállni a csapat mellett. Az egyik legjobb rész, amikor Balotelli intelligenciahányadosának számát és Torres Chelsea mezben rúgott góljainak számát állítjuk egymás mellé, és egyenlő értékeket kapunk.
Száz szónak is egy a vége : sok minden történt ebben az esztendőben, lássuk tehát, mik voltak ezek. Előnyben a kellemes pillanatok.
Mondhatjuk, hogy csodásan indult az év. A tavalyi szezon közepén, - tehát gyakorlatilag egy éve, csak januárban - nem veszítettünk meccset, minden sorozatban ott voltunk, a bajnokságban hoztuk a győzelmeket, és az erőltetett menet ellenére ( amit az újrajátszások miatt félig-meddig magának is köszönhetett a csapat ) továbbjutottunk mind a Ligakupában, mind az FA-kupában. Csalódásként a City elleni hazai bajnokit emelném ki, gól nélküli döntetlen lett annak ellenére, hogy már az első pillanatokban a gólvonalról kellett menteni a vendégeknek. A legizzasztóbb meccs a Leeds elleni hazai FA-kupa találkozó volt, amikor is Cesc a kilencvenedik minutumban egyenlített tizenegyesből. A visszavágón aztán viszonylag könnyen győztünk, szép gólok születtek mind a két oldalról.
A következő hónapban megtörtént az, ami az egész tavaszunkat befolyásolta. Az a szerencsétlen Ligakupa döntő, a tavalyi szezonra annyira jellemző bekapott góllal ( jellemzően ) az utolsó percekben. Ekkor játszottuk a később az év meccsének választott bajnokit... Amikor négygólos előnnyel mentünk a szünetre, de a Newcasle és Phil Dowd sporttárs együttes erővel összehozta, hogy döntetlen legyen a vége... Volt viszont a nagy meccsünk, amire összeszedtük magunkat, a Barcelonát otthon legyőztük a BL-ben, RvP dugóján azóta is elmosolyodok. De igaz, igaz, Víctor Valdés nagyon jó kapus.. Ha nem lett volna a döntőbeli zakó, még egy türhető hónapot tudhattunk volna le. Igaz, hogy ebben az esetben az egész hátralévő időszak máshogy alakult volna.
A következő meccseken már nem sok babér termett a számunkra. Nyilván való volt, hogy mentálisan a padlón vagyunk - mindenkinek az volt a véleménye, hogy a szerencsétlenül elvesztett döntőnek köszönhető mindez. Valószínű, hogy nagyrészt emiatt volt, és ehhez jött még két kiesés, a katalánok ellen a Bajnokok Ligájából, és a Man United révén az FA-kupából. Ez a két meccs egyébként a vereség ellenére nem nevezhető szégyenletesnek. A Vörös Ördögöknek ráadásul május elején vissza is vágtunk, az Emiratesben Ramsey góljával megszereztük utolsó győzelmünket abban az idényben a bajnokságban.
Őszintén szólva nincs is több említésre méltó összecsapásunk tavalyról, nagyon gyenge és elszomorító meccseket játszottunk már a vége felé. A szezonnak február-márciusban búcsút inthettünk...
Végre itt a nyár...
...amitől előre tarthattunk. Nagy kérdés volt, hogy meg tudjuk-e tartani kulcsjátékosainkat. Valamint a szokásos "spend some f...in' money..."
Clichy volt az első, aki elhagyta a csapatot, az újgazdagok vitték viszonylag olcsón. Őt követte Samir ( you're a c..t ) akinek volt egy jó félszezonja, és rögtön beköszönt az önérzet. Ő maga pedig a CIty olajfoltokkal tarkított mezeire köszönt be. Azóta állítólag tervezi a manchesteri Eiffel-torony megépíttetését, a kispadon ülve pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből ( éppen azért már igen előrehaladt a tervezéssel ).
A legnagyobb érvágás természetesen EL Capitano távozása volt a hosszas és keserves huzavona után. Aki igazi Ágyús, az tudja, hogy badarság lenne lenne rá haragudni, nyolc évet töltött itt és ezalatt játszott törött lábbal, sőt még nagyapja halálának napján is. Ő tehát letett valamit az asztalra. Ég veled, Cesc!
A távozók közé csatlakozott közben Eboue is. Ellenben nyugtázhattunk olyan eligazolásokat is, melyek igazából megerősítették a csapatot. Ott van Denilson... Aki azóta már Brazíliában passzolja hátrafelé a labdákat, valamint Bendtner. Az a hír járja, hogy mióta elhagyta a klubot, Észak-London bárjaiban kevesebb a balhé.
Ami az érkezőket illeti, Gervinho után az éjféli gyorssal megérkezett Mertesacker, André Santos és Arteta. Nyilván való volt, hogy borzasztóan nehéz lesz így nekivágni a szezonnak, hogy több játékos a rajt előtt néhány nappal még mindig csak úgy mutogatott egymásra, hogy : téged láttalak a TV-ben! A jövevények között szerepelt még Pak Csu Jung, Jenkinson és Oxlade-Chamberlain is.
Sokan féltették a csapatot...
Aztán eljött az augusztus 13, ami ráadásul nem is péntekre esett. Ennek ellenére elég langyos meccset játszottunk a Szarkák ellen idegenben. Az akkor még - érthetetlen módon - az ott "pallérozódó" Joey Bunkó Barton megint felhúzta az agyunkat. Ahogy az ezt követő két bajnokin, úgy itt is összejött a kiállítás, persze Bartonnak köszönhetően. Látszott, hogy nincs egyben a csapat, persze ekkor még sokan nem is voltak itt az új igazolások közül. Nem áll szándékomban túlrészletezni az augusztust, az egyetlen örömteli okot az Udinese elleni kettős győzelem szolgáltatta, amivel kiharcoltuk magunknak a Bajnokok Ligája részvételt. Volt még meccs talán a Liverpool és esetleg a Manchester United ellen, de nem emlékszem, hogy hogyan alakultak ezek, és most nincs kedvem utána nézni.
Lehet, hogy vége van a nyárnak, és lehet, hogy hűvös szelek járnak, de az Ágyúsok szívét egy melegebb fuvallat járta át a felemásra sikerült szeptemberben. A bajnokságban megszereztük első győzelmünket, ami fontos mérföldkő volt a szezon elején. A BL-ben pontot raboltunk Dortmundból, a görögöket pedig itthon levertük. Van Persie megszerezte a Bolton ellen a századik gólját az Arsenalban, s mint tudjuk, azóta Shearer rekordjának a megdöntése sem áll már távol. A Shrewsburyt kiejtettük a Ligakupából, az egyetlen csúnya folt a Blackburn elleni vereség.
Az új hónap első vasárnapján sajnos becsúszott egy vereség a White Hart Lane-en, amit majd kétszeresen adunk vissza tavasszal. Ezt leszámítva az összes meccsünket hoztuk, talán az október volt a legszebb hónap idén ősszel. A Marseilletől idegenben loptuk el a három pontot a BL-ben, az összes hazai bajnokinkat behúztuk, a hab a tortán pedig a Chelsea 5 : 3-as legyőzése volt a Stamford Bridge-en. Megkezdtük a felzárkózást.
A következő nagy lépés az volt, hogy az angol csapatok közül elsőként mi biztosítottuk be a helyünket a legjobb tizenhat között a nemzetközi kupában. Bajnoki mérkőzésen a veretlenségünket hatmeccsesre növeltük, ha jól emlékszek Liverpoolt előztünk. Az már igazán senkit sem érdekelt, hogy B csapattal kikaptunk a Man City ellen a Ligakupában. A tél előrehaladtával folytattuk a menetelésünket a Premier Leauge-be, Wigant vertünk fölényesen, aztán Evertont egy hatalmas Van Persie góllal. Az Olympiacos ellen egy tét nélküli összecsapáson kikaptunk, csoportelsőként jutottunk tovább. Papíron a lehető legerősebb ellenfelet kaptuk meg még a csoport másodikak közül is, nem mást, mint AC Milant.
A hosszú bajnoki veretlenségünket a Man City ellen veszítettük el egy őrült, hajtós meccsen, 1 : 0 arányban. Szégyenkezésre okunk nem lehetett, rögtön utána győztünk ismét, és azóta sem vesztettünk meccset. Amikor ezt a posztot írom, még hátravan egy meccsünk a Queens Park Rangers ellen, amit minden valószínűség szerint megnyerünk, győzelemmel zárva az évet.
A legvégén pár mondatban természetesen a félszezont foglalnám össze. Reménytelen, fájó, remény-felcsillanó, javulós, küzdős, feljövős, reális, irreális, Arsenalos. A nehéz szezonkezdet után mindent beleadott a csapat, ennek köszönhető, hogy a tizenhetedik helyről most már ott kopogtatunk a Bajnokok Ligáját érő pozíció ajtaján. Ha nem nyitja ki a Chelsea, akkor mi fogjuk betörni, kirángatjuk onnan a riválist, és mi fogjuk birtokolni azt. Ez várhatóan elhúzódik egész szezonvégig, öldöklő küzdelemre lehet számítani.
Hogy mi várható még ezen kívül? Majd meglátjuk, hogy mit hoz a többi sorozat, először is a Milan és a Leeds ellen. Kíváncsian várjuk, hogy ki fog télen érkezni a csapathoz.
Sok minden jó várhat még ránk, reméljük, beköszönt egy szép tavasz ( a lehetőségekhez mérten szép tavasz ). Lepjünk meg most mindenkit az új esztendőben, amikor senki sem számít rá. Új év, új remények, új kihívások. Viszlát, 2011!
Van ilyen ( Arsenal - Wolves 1 : 1 )
Narancssárga helyett fekete, és szivárvány helyett szenvedős este lett a meccsből. A várható forgatókönyv szerint indult a találkozó, a vendégek csak nyomozták a labdát, s ennek már a kilencedik percben meglett az eredménye, Gervinho góljával előnybe kerültünk. A pályán maximálisan az történt amit akartunk, és látszott, hogy ha támad a Wolves, hiába, mert csak addig jutnak el, amíg mi "engedjük". Eleinte hiába volt néhány szögletük, igazából veszélytelenek voltak a kapunkra. Mi pedig passzolgattunk, a gólunk környékén 77-23 %-ban birtokoltuk a labdát. A széleket nem nagyon használtuk, ahogy később sem, és helyzetünk sem volt azért szakajtónyi, ennek ellenére mindenki a második gólt várta. Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy ebből a meccsből is lehet "szokás szerint", pedig ez lett. Idővel természetesen csökkent ez a differencia a labdabirtoklásban, de a nagy nyomásba azért nem haltunk bele, amit a Wolverhampton gyakorolt ránk. Mégis, egy tipikus Arsenal góllal egyenlítettek. Mármint olyannal, amilyen stílusút kapni szoktunk. Egy szöglet utáni lecsorgó labdát küldött rá Hunt, ami pont a leshatáron portyázó Fletcher felé pattant, aki egy gyors reflexmozdulattal még belefejelt a labdába. Ezután egy lassított felvétel következett, amíg végnézte mindenki, ahogy bepattog a labda a hálóba. Szczesny már hiába nyújtózott, nem érte el.
A második félidő sok mindent hozott, csak gólt nem. Szenvedtünk, erőlködtünk, küzdöttünk a győzelemért, de gól a világért sem akart összejönni. Pedig még emberelőnyben is játszhattunk egy jó ideig, miután Milijast kiállította a játékvezető. Bár inkább adta volna meg a tizenegyest egy előbbi kezezésért... Igaz, az majdnem mindegy, hogy tíz helyett kilenc emberrel védekezik egy csapat. A félpályán sem jöttek át, így elég nehéz gólt lőni. A szpíker mondta, hogy nem is volt kidolgozott akcióból helyzetünk... Hát ilyenkor valószínű nem is lesz, távolról kellett volna tüzelni, ahogy azt az első félidőben néhányszor meg is tettük. Ment a tili-toli, csak a csiki-csuki nem dukált hozzá megfelelően. Eközben Hennessey kivédte a lelket is belőlünk, tegyük hozzá, hogy ezt a pontszerzést ( ami '82 óta nem jött össze a Farkasoknak idegenben ellenünk ) nagyrészt a walesi portásnak köszönhetik a vendégek. Ha ő nincs, most a negyedik helyen állnánk.
Mondhatni semmi vész, mert a Manchester Uniteden ( és mint kiderült sajnos Sp*rsön kívül ) az összes riválisunk leikszelt aktuális ellenfelével. Ugyan annyi pontunk van, mint tavaly ilyenkor, és az ősz utolsó meccsét itthon játsszuk a QPR ellen. Reméljük, meglesz a győzelem. A hazai meccseken egyébként egyre jobban látni, hogy nehezére esik a csapatnak úgymond "könnyedén" játszani. Gondoljuk csak a Fulham, az Everton és a mostani lejátszott meccsre. Két döntetlen is, és az Everton ellen is csak Van Persie-nek köszönhettük ( no meg Songnak ) hogy nagy nehezen sikerült behúzni a meccset. Természetesen, addig egy szavunk sem lehet, amíg behúzzák a meccseket a fiúk, még erre a meccsre is mondhatjuk, hogy van ilyen. Az eredményességet várhatjuk, a sziporkázó játékot már kevésbé ettől a csapattól. Egy kis pihi után már jön is a QPR, akit viszont már illene legyőzni. Az évet győzelemmel kezdtük, úgyhogy azzal is fogjuk zárni.
A második félidő sok mindent hozott, csak gólt nem. Szenvedtünk, erőlködtünk, küzdöttünk a győzelemért, de gól a világért sem akart összejönni. Pedig még emberelőnyben is játszhattunk egy jó ideig, miután Milijast kiállította a játékvezető. Bár inkább adta volna meg a tizenegyest egy előbbi kezezésért... Igaz, az majdnem mindegy, hogy tíz helyett kilenc emberrel védekezik egy csapat. A félpályán sem jöttek át, így elég nehéz gólt lőni. A szpíker mondta, hogy nem is volt kidolgozott akcióból helyzetünk... Hát ilyenkor valószínű nem is lesz, távolról kellett volna tüzelni, ahogy azt az első félidőben néhányszor meg is tettük. Ment a tili-toli, csak a csiki-csuki nem dukált hozzá megfelelően. Eközben Hennessey kivédte a lelket is belőlünk, tegyük hozzá, hogy ezt a pontszerzést ( ami '82 óta nem jött össze a Farkasoknak idegenben ellenünk ) nagyrészt a walesi portásnak köszönhetik a vendégek. Ha ő nincs, most a negyedik helyen állnánk.
Mondhatni semmi vész, mert a Manchester Uniteden ( és mint kiderült sajnos Sp*rsön kívül ) az összes riválisunk leikszelt aktuális ellenfelével. Ugyan annyi pontunk van, mint tavaly ilyenkor, és az ősz utolsó meccsét itthon játsszuk a QPR ellen. Reméljük, meglesz a győzelem. A hazai meccseken egyébként egyre jobban látni, hogy nehezére esik a csapatnak úgymond "könnyedén" játszani. Gondoljuk csak a Fulham, az Everton és a mostani lejátszott meccsre. Két döntetlen is, és az Everton ellen is csak Van Persie-nek köszönhettük ( no meg Songnak ) hogy nagy nehezen sikerült behúzni a meccset. Természetesen, addig egy szavunk sem lehet, amíg behúzzák a meccseket a fiúk, még erre a meccsre is mondhatjuk, hogy van ilyen. Az eredményességet várhatjuk, a sziporkázó játékot már kevésbé ettől a csapattól. Egy kis pihi után már jön is a QPR, akit viszont már illene legyőzni. Az évet győzelemmel kezdtük, úgyhogy azzal is fogjuk zárni.
2011. december 27., kedd
Narancssárga szivárvány ( Arsenal - Wolves )
Nincs is annál jobb dolog, minthogy az év végén a csapatod a szezonban addigi legjobb pozícióját foglalja el a táblázaton. Az év végén ezúttal a naptári évet értjük, de számunkra ez is nagy lépés. Ahhoz képest, hogy hogyan kezdtük a szezont, most a 18-dik forduló után a negyedik helyen állhatunk. Tavaly tizennyolc forduló után volt harminchárom pontunk, most ugyanennyi meccsből lehet harmincöt. Tehát a riválisok is megerősödtek, helyesebben a tavaly voltak nagyon gyengék, hiszen ekkortájt simán a bajnoki címért utaztunk, most pedig azért van egy kis lemaradás. Természetesen minket elsősorban nem ez foglalkoztat...
Mivel a szezon előtt senki sem várta, hogy bajnokok leszünk ( vagy egyáltalán nyerünk valamit ) a csapaton talán nincs akkora nyomás. Maximum a Nyomás fölfelé! - és valóban, szépen csendben most már odalopakodhatunk a Bajnokok Ligáját érő pozícióba, annak ellenére, hogy sokan még az első ötbe se taksálták a srácokat, félidőnél pedig főleg nem. Nagyon össze lettünk szedve a körülmények ellenére, s már a védelem, ami az egyik legfőbb probléma volt is helyt tud állni, annak ellenére, hogy egy komplett védősor táppénzen van. Ne felejtsük, hogy a tavalyi csapat szíve-lelke, Jack Wilshere is féléves kényszerszüneten van.
Akkor ezeket összeadva el lehet gondolkodni, hogy jobban fogunk állni ma hat óra tájt, mint a Chelsea vagy a fontmilliókat költő Liverpool. That's the spirit!
Ellenfél is lesz természetesen, mégpedig a Wolverhampton, akinek szintén égetően nagy szüksége van a pontokra. A Farkasoknak jól indult a szezon, de azóta már csak a szokásos forgatókönyv. Ez a rövid története a 17-dik hely : Wolverhampton - 15 pontnak. Tavaly habkönnyű győzelmet arattunk fölöttük itthon, Van Persie akkor is emlékezetes gólt szerzett. Erre most lehet, hogy nem lesz lehetősége, hiszen arról hallani, hogy Wenger a további eredmények érdekében pihentetni kényszerül a legfőbb tüzérünket. Ettől függetlenül valami hasonlót várok, nem úgy ismerem a narancssárga mezeseket, mint akik olyan hatalmas ellenállást szoktak tanúsítani...
Meglesz a meccs, nem kérdés, beficcen az a négyes, ráadásnak szombaton majd még legyőzzük a Queens Parkot, csakhogy Buzsáky is megtapasztalja, hogy milyen kikapni az Arsenaltól.
Mivel a szezon előtt senki sem várta, hogy bajnokok leszünk ( vagy egyáltalán nyerünk valamit ) a csapaton talán nincs akkora nyomás. Maximum a Nyomás fölfelé! - és valóban, szépen csendben most már odalopakodhatunk a Bajnokok Ligáját érő pozícióba, annak ellenére, hogy sokan még az első ötbe se taksálták a srácokat, félidőnél pedig főleg nem. Nagyon össze lettünk szedve a körülmények ellenére, s már a védelem, ami az egyik legfőbb probléma volt is helyt tud állni, annak ellenére, hogy egy komplett védősor táppénzen van. Ne felejtsük, hogy a tavalyi csapat szíve-lelke, Jack Wilshere is féléves kényszerszüneten van.
Akkor ezeket összeadva el lehet gondolkodni, hogy jobban fogunk állni ma hat óra tájt, mint a Chelsea vagy a fontmilliókat költő Liverpool. That's the spirit!
"Hé, srácok! Oda lesztek rúgva, ha nem nyerünk!"
Ellenfél is lesz természetesen, mégpedig a Wolverhampton, akinek szintén égetően nagy szüksége van a pontokra. A Farkasoknak jól indult a szezon, de azóta már csak a szokásos forgatókönyv. Ez a rövid története a 17-dik hely : Wolverhampton - 15 pontnak. Tavaly habkönnyű győzelmet arattunk fölöttük itthon, Van Persie akkor is emlékezetes gólt szerzett. Erre most lehet, hogy nem lesz lehetősége, hiszen arról hallani, hogy Wenger a további eredmények érdekében pihentetni kényszerül a legfőbb tüzérünket. Ettől függetlenül valami hasonlót várok, nem úgy ismerem a narancssárga mezeseket, mint akik olyan hatalmas ellenállást szoktak tanúsítani...
Meglesz a meccs, nem kérdés, beficcen az a négyes, ráadásnak szombaton majd még legyőzzük a Queens Parkot, csakhogy Buzsáky is megtapasztalja, hogy milyen kikapni az Arsenaltól.
2011. december 22., csütörtök
Kitartás ( Aston Villa - Arsenal 1 : 2 )
Túl vagyunk egy nyögvenyelős, nehéz, ámde jelenlegi helyzetünkben kötelező győzelmen. Most a szerencse is velünk volt egy picit, hiszen szögletből voltunk eredményesek, ráadásul a 87-dik percben, ráadásul egy csereember, ráadásul Benayoun. A nagy téli menetelés közben minden meccs kifullasztó, hát még egy olyan iramú találkozó után, amilyen a City elleni volt. Gyakorlatilag bő két napot pihenhettek a srácok, emellett Song, a ( kameruni ) passzok koronázatlan sámánja sem játszhatott eltiltás miatt. Djourou sem léphetett pályára, s így már egy komplett védősorunk van dögrováson ebben a nehéz időszakban.
Éppen ezért, az első gól után megpróbáltunk minél kevesebbet futni ( na ennek a tanításában hasznos lehet Arshavin ) ami teljesen érthető. Aztán jött Albrighton, és ami rosszabb, hogy vele együtt a gól a második félidő elején. Szerencsére nagyjából levetkőztük azt a hibánkat, ami annyira jellemző volt ránk a tavalyi szezonban, azaz, hogy az öltözőben maradtunk a második játékrész elején. Elég nagy traumák értek bennünket anno ezzel kapcsolatban, s így, bár már nem jellemző ez, akarva-akaratlanul is felgomolygott az emberben a múlt...
Dicséretes, hogy a csapat magasabb fokozatra kapcsolt, az már kevésbé, hogy ez jóformán csak a nagyobb labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ez nagyban köszönhető volt egyébként Ramsey-nek ( aki még az első félidőben ziccert rontott ) Gervinhonak és Frimpongnak. Egyszerűen nulla volt a középpálya, maximum Arteta - vagy ahogy az orosz szpíker mondta, "Ártyétá" - nyújtott valami értékelhetőt. Persze, az ok a fáradtság, aki nem hiszi, járjon utána ( és nézze meg City elleni meccset, ahogy majdnem a saját olajukba főttek bele Balotelliék ).
Wenger cseréi bejöttek ( nemcsak a pályára ) Rosicky egyből elkezdett fel-alá szaladgálni, nem is beszélhetünk most olyan időszakról, hogy "amíg fölvette a meccs ritmusát". A Ráadásul Beanyount már említettem, de az sem baj, ha még egyszer leszögezzük : ő fejelte a győztes gólt.
Igazi csapatösszerázó meccs volt ez is, egy kis önbizalom-növelő, fáradtan is lehet nyerni, idegenben, egy helyenként jól játszó Villa ellen.
Még két meccsünk van idén, otthon. Az egyik a Wolverhampton ellen, a másik pedig a QPR-ral szemben, így nyugodtan készülhetnek a fiúk. Ha továbbra is hozzuk a kötelezőket, simán meglesz a Bajnokok Ligáját legalább részben érő hely. A Sp*rs pedig mehet az Európa Ligába, ahol Manchester vitézkedik majd tavasszal. Kitartás.
Éppen ezért, az első gól után megpróbáltunk minél kevesebbet futni ( na ennek a tanításában hasznos lehet Arshavin ) ami teljesen érthető. Aztán jött Albrighton, és ami rosszabb, hogy vele együtt a gól a második félidő elején. Szerencsére nagyjából levetkőztük azt a hibánkat, ami annyira jellemző volt ránk a tavalyi szezonban, azaz, hogy az öltözőben maradtunk a második játékrész elején. Elég nagy traumák értek bennünket anno ezzel kapcsolatban, s így, bár már nem jellemző ez, akarva-akaratlanul is felgomolygott az emberben a múlt...
A Dutchman éppen gólt lő
Dicséretes, hogy a csapat magasabb fokozatra kapcsolt, az már kevésbé, hogy ez jóformán csak a nagyobb labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ez nagyban köszönhető volt egyébként Ramsey-nek ( aki még az első félidőben ziccert rontott ) Gervinhonak és Frimpongnak. Egyszerűen nulla volt a középpálya, maximum Arteta - vagy ahogy az orosz szpíker mondta, "Ártyétá" - nyújtott valami értékelhetőt. Persze, az ok a fáradtság, aki nem hiszi, járjon utána ( és nézze meg City elleni meccset, ahogy majdnem a saját olajukba főttek bele Balotelliék ).
Wenger cseréi bejöttek ( nemcsak a pályára ) Rosicky egyből elkezdett fel-alá szaladgálni, nem is beszélhetünk most olyan időszakról, hogy "amíg fölvette a meccs ritmusát". A Ráadásul Beanyount már említettem, de az sem baj, ha még egyszer leszögezzük : ő fejelte a győztes gólt.
Igazi csapatösszerázó meccs volt ez is, egy kis önbizalom-növelő, fáradtan is lehet nyerni, idegenben, egy helyenként jól játszó Villa ellen.
Még két meccsünk van idén, otthon. Az egyik a Wolverhampton ellen, a másik pedig a QPR-ral szemben, így nyugodtan készülhetnek a fiúk. Ha továbbra is hozzuk a kötelezőket, simán meglesz a Bajnokok Ligáját legalább részben érő hely. A Sp*rs pedig mehet az Európa Ligába, ahol Manchester vitézkedik majd tavasszal. Kitartás.
2011. december 18., vasárnap
Ha egy üzlet beindul ( Man City - Arsenal )
Manapság, ha Manchester kék színű zsoldosai ellen játszol, először is ellenszenvet és ( nem jó fajta ) szánalmat érzel velük kapcsolatban. Aztán utána már elmosolyodsz, hiszen tudod, hogy annak ellenére, hogy ennyi pénzt ölnek bele játékosvásárlásba, sehol sem tartanak ( legalábbis arányában ). Eddig ezt valóban így gondolhattuk, ám az, hogy májusban valahogy megnyerték az FA-kupát, illetve, hogy Manszúr sejk tüsszentett egy jókorát, s ez az áramlat belekapott a City vitorlájába most az év első felében, kisebb fajta óvatosságra inthet bennünket.
Tavaly a PL-ben az odavágón, illetve a visszavágón sem volt semmi köze a meccshez a Citynek, még mindig értetlenül állok a hazai 0-0 előtt, hogy hogyan tudták kibekkelni, hogy hogyan sikerült egy gólt sem rúgnunk...
Azóta azért fordult a kocka, és lehet, hogy a sok tudatlan most úgy gondolná még a hazai meccs előtt is, hogy az újgazdagok esélyesebbek.
Ne feledjük, hogy amíg az ellenfélben ilyen Balotelli-féle őstulkok játszanak, addig igencsak megnő az esélyünk a győzelemre. Lévén, hogy az olasznak kevesebb az IQ-ja, mint ahány gólt kapott idén a csapata, láthattunk már pár mókás esetet vele kapcsolatban. Ott van bájgooner 1 ( Nasri ) és bájgooner 2 ( Clichy ) bár előbbi valószínűleg kispadmelegítő lesz, ha nem tisztaságfelelős. Clichy pedig eltiltás miatt hiányozni fog, tehát Cuntville maximum egy ex-Arsenalosa köszönthet minket az Etihad Stadiumban. Mégis, hiába játszanak ilyen játékosok a szitiben, egészen az az előző fordulóig veretlenek maradtak. Valamilyen okból kifolyólag Manszúr csak egy gólt tudott venni a Chelsea ellen - lehet, hogy a héten építtetett egy Mont Everestet, és már csak ennyire futotta. Tény, hogy a londoni kékek tudták először legyűrni a manchesteri kékeket. Még legabszurdabb álmaiban sem tudom elképzelni, hogy a Man City nyeri a Premier Leauge-et. Ez hatalmas szégyen lenne egész Angliára nézve, úgyhogy ez ellen ma tennünk kell nekünk is. Már hetek óta úgy érzem, hogy le fogjuk győzni az ( íkú ) betyárságot, és ez most sincs másképp. El fogják izgulni a meccset a túloldalon... Remélem.
A Carlig Cup meccsen biztató volt látni, ahogy játszottunk ellenük, B csapattal. Ahhoz képest, hogy ők bizony sok olyan játékossal álltak föl, aki rendszeres résztvevője a PL-meccseknek, csak az utolsó percekben egy kontrából sikerült gólt szerezniük, ezzel megnyerve a mérkőzést. Akkor az egész második félidő a miénk volt, és közelebb álltunk a győzelemhez.
Ezt most senki nem várja el, nem is lenne reális, ha mi birtokolnánk többet a játékszert. Hadd passzolgassanak ők, hiszen a kontra, illetve a zseniális passzok ( Song... ) mesterei vagyunk. No meg a góloké, Van Persie személyében. Akár fordulatos meccs is lehet belőle, hiszen győzni akar mindenki. Rajtunk nincs teher, senki nem győzelmet vár, tőlük viszont mindenki.
Ha ezek után valaki még mindig kételkedne abban, hogy ez a meccs háromesélyes, gondoljunk csak a Chelsea elleni 3-5-re, ott ki gondolta, hogy ez lesz a végeredmény? Azóta sem kaptunk ki, már nyolc meccs óta veretlenek vagyunk. És tudjuk, ha egy üzlet beindul...
Tavaly a PL-ben az odavágón, illetve a visszavágón sem volt semmi köze a meccshez a Citynek, még mindig értetlenül állok a hazai 0-0 előtt, hogy hogyan tudták kibekkelni, hogy hogyan sikerült egy gólt sem rúgnunk...
Azóta azért fordult a kocka, és lehet, hogy a sok tudatlan most úgy gondolná még a hazai meccs előtt is, hogy az újgazdagok esélyesebbek.
Ne feledjük, hogy amíg az ellenfélben ilyen Balotelli-féle őstulkok játszanak, addig igencsak megnő az esélyünk a győzelemre. Lévén, hogy az olasznak kevesebb az IQ-ja, mint ahány gólt kapott idén a csapata, láthattunk már pár mókás esetet vele kapcsolatban. Ott van bájgooner 1 ( Nasri ) és bájgooner 2 ( Clichy ) bár előbbi valószínűleg kispadmelegítő lesz, ha nem tisztaságfelelős. Clichy pedig eltiltás miatt hiányozni fog, tehát Cuntville maximum egy ex-Arsenalosa köszönthet minket az Etihad Stadiumban. Mégis, hiába játszanak ilyen játékosok a szitiben, egészen az az előző fordulóig veretlenek maradtak. Valamilyen okból kifolyólag Manszúr csak egy gólt tudott venni a Chelsea ellen - lehet, hogy a héten építtetett egy Mont Everestet, és már csak ennyire futotta. Tény, hogy a londoni kékek tudták először legyűrni a manchesteri kékeket. Még legabszurdabb álmaiban sem tudom elképzelni, hogy a Man City nyeri a Premier Leauge-et. Ez hatalmas szégyen lenne egész Angliára nézve, úgyhogy ez ellen ma tennünk kell nekünk is. Már hetek óta úgy érzem, hogy le fogjuk győzni az ( íkú ) betyárságot, és ez most sincs másképp. El fogják izgulni a meccset a túloldalon... Remélem.
A Carlig Cup meccsen biztató volt látni, ahogy játszottunk ellenük, B csapattal. Ahhoz képest, hogy ők bizony sok olyan játékossal álltak föl, aki rendszeres résztvevője a PL-meccseknek, csak az utolsó percekben egy kontrából sikerült gólt szerezniük, ezzel megnyerve a mérkőzést. Akkor az egész második félidő a miénk volt, és közelebb álltunk a győzelemhez.
Ezt most senki nem várja el, nem is lenne reális, ha mi birtokolnánk többet a játékszert. Hadd passzolgassanak ők, hiszen a kontra, illetve a zseniális passzok ( Song... ) mesterei vagyunk. No meg a góloké, Van Persie személyében. Akár fordulatos meccs is lehet belőle, hiszen győzni akar mindenki. Rajtunk nincs teher, senki nem győzelmet vár, tőlük viszont mindenki.
Ha ezek után valaki még mindig kételkedne abban, hogy ez a meccs háromesélyes, gondoljunk csak a Chelsea elleni 3-5-re, ott ki gondolta, hogy ez lesz a végeredmény? Azóta sem kaptunk ki, már nyolc meccs óta veretlenek vagyunk. És tudjuk, ha egy üzlet beindul...
2011. december 12., hétfő
125, Everton, Van Persie, 1 : 0
Mivel hivatalosan az első meccset 1886 december 11-én játszották őseink, az Everton elleni hazai bajokin ünnepeltük klubunk fennállásának 125-dik évét, meccs előtti szoboravatással, legenda-sorfallal, győzelemmel.
Igaz, hogy nem a legszebb, legkönnyedebb győzelmet arattuk, de szokás szerint nyertünk ( az Everton ellen ). Bár voltak fölényes diadalaink a Mersey-partiak ellen, Bergkamppal, Piressel, Vieirával, vagy az 1-6 Fabregas vezérletével ( ekkor mutatkozott be Verminator, stílszerűen gólt fejelt ) az utóbbi időben inkább szoros meccseket játszunk David Moyes tanítványaival.
Talán a dekoncentráltság számlájára írható a gyenge meccs, a gól viszont a dácsmen klasszisára, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szürke meccsén is, amilyen ez volt, ilyen villanással gólt szerez. Egész meccsen nem nagyon érezte az ütemet, sem a lövései, sem a passzai nem jöttek be, aztán egyszer csak, Song, a kameruni passzok koronázatlan sámánja, forintos labdát ficcent előre, amit futás közben, kapásból lő el, és a következő pillanatban robban a stadion. Ahogy anno, a már felemlegetett 7-0 alkalmával is, úgy most is bevette az ellen kapuját a holland. Most tényleg ő nyerte meg nekünk a meccset - bár az első félidőben Gervinho is megtehette volna mindezt azzal, ha számtalan helyzetéből kihasznál legalább egyet. A többiek nem nyújtottak emlékezetes teljesítményt...
Reméljük azért, hogy vasárnap nem lesznek fáradtak ( miért lennének? ) és szép eredményt érünk el a Siti ellen - aki ma este játszik a Russkaja vendégeként. Valahogy úgy érzem, hogy ha nem a Cselszkij, akkor mi leszünk azok, akik elveszik a City veretlenségét... Ja, egy kicsit merész, de ne mond, hogy nem jó ötlet.
Igaz, hogy nem a legszebb, legkönnyedebb győzelmet arattuk, de szokás szerint nyertünk ( az Everton ellen ). Bár voltak fölényes diadalaink a Mersey-partiak ellen, Bergkamppal, Piressel, Vieirával, vagy az 1-6 Fabregas vezérletével ( ekkor mutatkozott be Verminator, stílszerűen gólt fejelt ) az utóbbi időben inkább szoros meccseket játszunk David Moyes tanítványaival.
Talán a dekoncentráltság számlájára írható a gyenge meccs, a gól viszont a dácsmen klasszisára, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szürke meccsén is, amilyen ez volt, ilyen villanással gólt szerez. Egész meccsen nem nagyon érezte az ütemet, sem a lövései, sem a passzai nem jöttek be, aztán egyszer csak, Song, a kameruni passzok koronázatlan sámánja, forintos labdát ficcent előre, amit futás közben, kapásból lő el, és a következő pillanatban robban a stadion. Ahogy anno, a már felemlegetett 7-0 alkalmával is, úgy most is bevette az ellen kapuját a holland. Most tényleg ő nyerte meg nekünk a meccset - bár az első félidőben Gervinho is megtehette volna mindezt azzal, ha számtalan helyzetéből kihasznál legalább egyet. A többiek nem nyújtottak emlékezetes teljesítményt...
Reméljük azért, hogy vasárnap nem lesznek fáradtak ( miért lennének? ) és szép eredményt érünk el a Siti ellen - aki ma este játszik a Russkaja vendégeként. Valahogy úgy érzem, hogy ha nem a Cselszkij, akkor mi leszünk azok, akik elveszik a City veretlenségét... Ja, egy kicsit merész, de ne mond, hogy nem jó ötlet.
2011. december 9., péntek
2011. december 8., csütörtök
Közlemény
Sokat gondolkoztam ezen, de végül is arra jutottam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mivel úgy is az "Arsenalról és a Premier Leauge-ről" szól ez a blog, még bőven bele fér. Bele fér az, hogy közlöm mindenkivel, hogy a Manchester United és a Manchester City nem fért be a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában.
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...
A Basel bezzeg fölvette a kesztyűt...
2011. december 7., szerda
Felejtős... ( Olympiakos - Arsenal 3 : 1 )
Olyan sok minden van, amit lehetne írni erről a meccsről, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik, amiről nem akar sokat írni az ember. Legalábbis akkor, ha a pacák Arsenal-párti. Arról nem is beszélve, hogy csak papíron volt téttel bíró mérkőzés ( számunkra legalábbis ), tehát értelme sem sok volt lejátszani. Azért lássuk, mi jellemezte ezt az összecsapást.
Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.
Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.
2011. december 6., kedd
Edzőmeccs, nemzetközi módra ( Olympiakos - Arsenal )
Először is azt reméljük a mai meccsel kapcsolatban, hogy a határon a sorompós nem sztrájkol, és gond nélkül eljutnak az Ágyúsok az esti meccs helyszínére, különben gyaloglás közbe tolhatják magukba a karácsonyra félretett görög joghurtot, hogy maradjon szufla az összecsapásra is. Míg az Olympiakosnak élet-halál meccs a mai, mi már hátradőlve élvezhetjük a szép pillanatokat ( ha lesz ilyen, és nyilván úgy gondoljuk, hogy igen ). Bár, a kezdő tizenegy láttán önkéntelenül is felhúzza a szemöldökét az ember, igaz, kevéssé a meglepetés miatt, inkább csak szokatlan, hogy a Bajnoko Ligájában B-csapattal is játszhatunk. Így azért elég sok esélyt adunk a görögöknek a továbbjutásra, de ha a csapat Manchester City elleni Ligakupa meccsét veszem számba, egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzet, sőt. Tökéletes arra, hogy tapasztalatot szerezzenek az olyanok, mint Frimpong, Ox, Coquelin, vagy éppen játékban legyen valaki, például Benayoun.
Nem várok győzelmet a mai meccstől, és akkor sem várnék, ha teljes csapattal, még téttel bíró mérkőzésen lépnénk itt pályára, hiszen az Olympiakos nagyon erős otthon, bárkit képesek megverni hazai környezetben.
Azért persze nem féltem a srácokat, nyomják végig becsülettel a meccset, és nem lesz gond.
A kezdő tizenegy :
Nem várok győzelmet a mai meccstől, és akkor sem várnék, ha teljes csapattal, még téttel bíró mérkőzésen lépnénk itt pályára, hiszen az Olympiakos nagyon erős otthon, bárkit képesek megverni hazai környezetben.
Azért persze nem féltem a srácokat, nyomják végig becsülettel a meccset, és nem lesz gond.
A kezdő tizenegy :
Fabianski
Djourou - Vermaelen - Squillaci - Santos
Frimpong - Coquelin
Ox - Benayoun - Arshavin
Chamakh
2011. december 4., vasárnap
Tükörsima ( Wigan - Arsenal 0 : 4 )
Ha már a fárasztó időszak kezdetéről írtam előzőleg, valljuk be, soha rosszabb kezdést a téli eszeveszett rohanáshoz. A nyomás egyre fokozódik, ahogy lassan közeledünk a bajnokság feléhez, ahogy bekapcsolódunk az FA-kupa küzdelmeibe, ahogy elkezdődik az igazi játék a Bajnokok Ligájában. Ám úgy látszik, mindezen nehéz sorozat előtt misem egyszerűbb, minthogy könnyed győzelemmel oszlassuk szét a Wigan-szurkolók hiú reményeit.
Őszintén bevallom, a mutatottnál nagyobb ellenállást vártam a kiesés ellen küzdő csapattól, hazai pályán. Az első húsz-huszonöt perc nagyjából megfelelt a várakozásaimnak, ekkor még valamennyi akarat fölfedezhető volt a Wigan játékosaiban, ha valaki esetleg észrevette, hogy ők is pályán vannak. Hamar kezünkbe vettük a játék irányítását, és, bár egyre világosabbá vált, hogy előbb-utóbb gólt fog eredményezni a szokásos tiki-taki, helyzetünk nem igazán adódott az első találat előtt. Nagyon kellett az az Arteta átlövés ( no meg Ali Al Habsi kapus elmélázása ). Egyébként nagyon meglepődtem, mert azt hittem, hogy náthás a kommentátor ( mert sokat tüsszögött ), és így kérték fel, hogy közvetítsen meccset. Aztán, ahogy haladt előre a meccs, észrevettem egy összefüggést : mintha mindig akkor tüsszentene, mikor a hazaiak kapusa játékba kerül. Ráadásul valami fura arab szöveget is mondott mindig előtte. Most már tudom persze, hogy csak az ománi kapus nevét emlegette a szpíker, hiszen, mivel aránylag gyorsan kell mondani, a Habsi-t hapci-nak értettem, és ebből adódott ez a kis félreértés.
A váratlan Arteta-gólra egy percen belül érkezett a Vermaelen-fejes, amivel el is dőlt a meccs. Zsinórban 178 sikertelenül elvégzett sarokrúgás után ( mármint, amiből nem lett gól ), a 179-dik végre meghozta a sikert, és szögletből is eredményesek tudtunk lenni.
A továbbiakban gála volt, és Robin persze betalált, hogy is végződhetne a mese másként, mint egy Persie-góllal. A harmadikat viszont kedvenc párja, Gervinho szerezte, így a mellett, hogy biztosítottuk, hogy tapadunk az élmezőnyre, mint szerencsétlen diák számtanórán a táblára, azt is bebizonyítottuk, hogy nem csak "egy emberes" csapat vagyunk. Négy gól, négy különböző gólszerző, három pont és nagy elégedettség - ezek a vonzatai a hétvégi meccsnek.
Őszintén bevallom, a mutatottnál nagyobb ellenállást vártam a kiesés ellen küzdő csapattól, hazai pályán. Az első húsz-huszonöt perc nagyjából megfelelt a várakozásaimnak, ekkor még valamennyi akarat fölfedezhető volt a Wigan játékosaiban, ha valaki esetleg észrevette, hogy ők is pályán vannak. Hamar kezünkbe vettük a játék irányítását, és, bár egyre világosabbá vált, hogy előbb-utóbb gólt fog eredményezni a szokásos tiki-taki, helyzetünk nem igazán adódott az első találat előtt. Nagyon kellett az az Arteta átlövés ( no meg Ali Al Habsi kapus elmélázása ). Egyébként nagyon meglepődtem, mert azt hittem, hogy náthás a kommentátor ( mert sokat tüsszögött ), és így kérték fel, hogy közvetítsen meccset. Aztán, ahogy haladt előre a meccs, észrevettem egy összefüggést : mintha mindig akkor tüsszentene, mikor a hazaiak kapusa játékba kerül. Ráadásul valami fura arab szöveget is mondott mindig előtte. Most már tudom persze, hogy csak az ománi kapus nevét emlegette a szpíker, hiszen, mivel aránylag gyorsan kell mondani, a Habsi-t hapci-nak értettem, és ebből adódott ez a kis félreértés.
A váratlan Arteta-gólra egy percen belül érkezett a Vermaelen-fejes, amivel el is dőlt a meccs. Zsinórban 178 sikertelenül elvégzett sarokrúgás után ( mármint, amiből nem lett gól ), a 179-dik végre meghozta a sikert, és szögletből is eredményesek tudtunk lenni.
A továbbiakban gála volt, és Robin persze betalált, hogy is végződhetne a mese másként, mint egy Persie-góllal. A harmadikat viszont kedvenc párja, Gervinho szerezte, így a mellett, hogy biztosítottuk, hogy tapadunk az élmezőnyre, mint szerencsétlen diák számtanórán a táblára, azt is bebizonyítottuk, hogy nem csak "egy emberes" csapat vagyunk. Négy gól, négy különböző gólszerző, három pont és nagy elégedettség - ezek a vonzatai a hétvégi meccsnek.
2011. december 3., szombat
Nehéz meccsek időszaka ( Wigan - Arsenal )
Azzal, hogy hét közben vereséget szenvedtünk a Manchester City ellen a Ligakupában, egy sorozattal kevesebbe kell, hogy helytálljunk. És, ha bizonyos szempontból úgy állunk majd helyt, ahogy a City ellen tettük azt második csapattal, egész biztos, hogy mindenki elégedett lesz a csapat teljesítményével.
A december-január-február ( illetve végső soron már a november is ) a legnehezebb hónapok, az előző szezon januárjában például kilenc (!!) meccset játszottunk, akkor persze a Ligakupával együtt. Így, nélküle kevesebb mérkőzésen kell majd pályára lépni, viszont reméljük, a megmaradt sorozatokban sokáig meg is maradunk, és egészen májusig böcsülettel tolják majd a fiúk. Ez a téli-tavaszi fénysebességű hajtóvadászat a mai Wigan elleni bajnokival kezdődik. Rodallegaék jelenleg kieső helyen álltak, ám szinte pontosan egy éve sem álltak olyan nagyon jobban, mégis döntetlent értek el ellenünk ugyan ezen a pályán, egy számunkra elég szerencsétlen meccsen... Akkor nagyon tartalékos csapattal álltunk ki, pedig a Wigan pont azért veszélyes, mert tudva lévő, hogy el-elkapja a nagy csapatokat. Ezt mi is megtapasztalhattuk...
Wenger azt nyilatkozta, hogy mindenképpen kell a három pont ( ezt persze tudjuk mi is ) és nyilván való, hogy nem tartalékos csapattal fogunk pályára lépni, hiszen nem nagyon engedhetünk meg magunknak több botlást legalább a City elleni december-végi összecsapásig. A játékosokban, akik ma pályára fognak lépni, nem nagyon lehet meg az "Olajosok" elleni vereség íze, hiszen csak Koscileny kezdett azon a meccsen, és Vermaelen, illetve Gervinho is csak csereként lépett pályára. Mindenképpen oda kell, hogy tegyék magukat, a Wigan vérszegény teljesítménye ellenére a legutóbbi két meccsén veretlen, négy pontot is szereztek a hatból. Úgy látszik tehát, hogy valamelyest összeszedték magukat, csakúgy, mint tavaly, hiszen akkor is a kiesőjelöletek között volt a csapat.
De biztos vagyok benne, hogy teszünk ma érte, hogy továbbra is az maradjon, és nyerünk. Nem számítok könnyű meccsre, és bár senkinek sem akarok fogadási tippeket adni, de véleményem szerint két gólnál ma nem szerzünk többet. De remélem rám cáfol a csapat, és a helyezések alapján akár reális, sok gólos győzelmet aratunk.
A várható kezdő
A december-január-február ( illetve végső soron már a november is ) a legnehezebb hónapok, az előző szezon januárjában például kilenc (!!) meccset játszottunk, akkor persze a Ligakupával együtt. Így, nélküle kevesebb mérkőzésen kell majd pályára lépni, viszont reméljük, a megmaradt sorozatokban sokáig meg is maradunk, és egészen májusig böcsülettel tolják majd a fiúk. Ez a téli-tavaszi fénysebességű hajtóvadászat a mai Wigan elleni bajnokival kezdődik. Rodallegaék jelenleg kieső helyen álltak, ám szinte pontosan egy éve sem álltak olyan nagyon jobban, mégis döntetlent értek el ellenünk ugyan ezen a pályán, egy számunkra elég szerencsétlen meccsen... Akkor nagyon tartalékos csapattal álltunk ki, pedig a Wigan pont azért veszélyes, mert tudva lévő, hogy el-elkapja a nagy csapatokat. Ezt mi is megtapasztalhattuk...
Wenger azt nyilatkozta, hogy mindenképpen kell a három pont ( ezt persze tudjuk mi is ) és nyilván való, hogy nem tartalékos csapattal fogunk pályára lépni, hiszen nem nagyon engedhetünk meg magunknak több botlást legalább a City elleni december-végi összecsapásig. A játékosokban, akik ma pályára fognak lépni, nem nagyon lehet meg az "Olajosok" elleni vereség íze, hiszen csak Koscileny kezdett azon a meccsen, és Vermaelen, illetve Gervinho is csak csereként lépett pályára. Mindenképpen oda kell, hogy tegyék magukat, a Wigan vérszegény teljesítménye ellenére a legutóbbi két meccsén veretlen, négy pontot is szereztek a hatból. Úgy látszik tehát, hogy valamelyest összeszedték magukat, csakúgy, mint tavaly, hiszen akkor is a kiesőjelöletek között volt a csapat.
De biztos vagyok benne, hogy teszünk ma érte, hogy továbbra is az maradjon, és nyerünk. Nem számítok könnyű meccsre, és bár senkinek sem akarok fogadási tippeket adni, de véleményem szerint két gólnál ma nem szerzünk többet. De remélem rám cáfol a csapat, és a helyezések alapján akár reális, sok gólos győzelmet aratunk.
A várható kezdő
Szczesny
Koscielny - Mertesacker - Vermaelen - André Santos
Song - Arteta
Walcott - Ramsey - Gervinho
Robin van Persie
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)