A siker küszöbén

2005. Gól nélküli döntetlen a rendes játékidőben. Gól nélküli döntetlen a hosszabbítás után. Jöhettek a tizenegyesek.
A Manchester United kezdi a büntetőpárbajt. Nistelrooy lép oda elsőnek, bevágja, 0-1
Az Arsenal következik. Lauren beteszi, 1-1
Ismét a United, ezúttal Paul Scholes. Kihagyja, Lehmann hárít! 1-1
Másodiknak az Arsenalból Fredrik Ljungberg áll oda elvégezni a büntetőrúgást. Belövi, 2-1
Cristiano Ronaldo jön, lát, és gólt rúg, 2-2
Most újra az Ágyúsokon a sor. Robin van Persie-é a következő. Ellentmondást nem tűrően bevágja, 3-2
Wayne Rooney sétál a tizenegyes ponthoz. Nekifut, és értékesíti a büntetőt, 3-3
Negyediknek az Arsenalból Ashley Cole jön. Ő is berúgja! 4-3
Lehet, hogy az utolsó manchesteri játékos. Robbie Keane életben tartja a Vörös Ördögök reményeit, 4-4
A következő pillanatban Patrick Vieirán a világ szeme : ha belövi, az Arsenal nyeri a 2005-ös FA kupát. Hosszan nekifut, és bevágja a jobb felső sarokba! 5-4! Az Ágyúsok nyerik a 2005-ös FA kupát!...

...Akkor még nem tudtuk, hogy - valószínűleg - öt évig az lesz az utolsó kupa, amit nyerünk. Valószínűleg, mert vasárnap Ligakupa döntőt játszunk, ahol valószínű, sőt, biztos, hogy nyerünk. A 2005-ös kupasiker után még elbuktunk egy Bajnokok Ligája döntőt, bajnoki helyezéseink sorrendben ( a 2005/6 -os szezontól ) 4.,4.,3.,4., és 3., valamint egy Ligakupa ezüstérem 2007-ből. Tehát öt éve kupacsend van, ami - reményeink szerint - a hétvégén a Birmingham City ellen, még ha "csak" Ligakupa is, megtörik. Sokat volt arról szó, hogy a játékosoknak csak egy cím megnyerése kell, és akkor átszakad az a bizonyos lelki gát, és mentálisan is jobban lesznek. Nos, ez majd kiderül, persze kívánom, hogy legyen igaza Wengernek.
Egy szerdai, Stoke City elleni bajnoki 1-0-ás győzelemmel hangoltunk erre a meccsre, bár, hogy az valódi hangolás-e, hogy ha két ember is lesérül - az Útwengeren csak favágóknak, és droidhadseregnek hívják a Stoke-ot - és legalább egyikük biztosan nem játszhat. Aki nem más, mint Theo Walcott. A másik személy, a csapatkapitányunk, Cesc Fabregas, aki azt mondta, hogy ha kell, vasárnapig nem alszik, hiszen túl régóta vár arra, hogy az Arsenalt kivezethesse egy döntőn. Bízunk benne nagyon, hogy felépül vasárnapig.
Nem lesz könnyű, hiszen, a Birmingham gyakorlatilag egy másik aprító csapat... Aki ellen nehéz kihúzni újabb sérülés "beszerzése" nélkül, ami, ugye, mondanom sem kell, nagyon nem hiányzik. Viszont hiába durva egy csapat, a játéktudást az sem helyettesíti. Éppen ezért miénk lesz a kupa, s nem másé, és reméljük, utána, amint Wenger mondja, megtörik a jég, átszakad a gát, és egy új korszak kezdődik, amiben már minden évben nyerünk valami kupát, s újra több fronton is eredményes lesz az Arsenal.