Létezik?

A poszt címe az Arsenal hétvégi mérkőzéséhez kapcsolódik. Az FA kupában léptünk pályára a nyolcaddöntőben, a Brisbane Road-on, a Leyton Orinent a ellen, melynek stadionja még a föld alatti tömegközlekedési eszközzel is rövid idő alatt elérhető az Ashburton Grove-ról...

Szóval még csak nem is kellett a fiúknak fárasztó utat megtenni a szerdai nagy meccs után. Hát, azoknak, akik szerdán játszottak, biztos nem. Miért? Azért, mert abból a csapatból Alexandre Song-on kívül a kezdő tizenegyben senki sem maradt. Persze, ez várható volt, de az a "játék", amit mutattak, nos, az nem.

Boring (unalmas), boring Arsenal, mondták régen. És tegnap, sőt, még ma is emlegetjük, s talán még fogjuk is néhányszor. Iszonyú langyos és unalmas meccs volt, csak azért néztem, mert bíztam, reménykedtem, no meg persze a kedvenceim játszottak. Máskor ilyen meccset már rég elnyomok két perc után. Birtokoltuk a labdát, és rengeteget passzoltunk, de inkább a saját kapunk felé haladtunk ezekkel, semmint az ellenfél kapuja irányába. Az első félidőben a második félévre extra halvánnyá váló Marouane Chamakh előtt adódott a legnagyobb lehetőség, de az kimaradt. Szumma szummárum, ez volt az első félidő.

Aztán a második játékrészben talán az első kapura tartó lövésünkből - lehet, hogy nem az első, már nem emlékszem pontosan -, illetve fejesünkből az egy éve gól nélküli Tomás Rosiscky kábé tizenegy méterről bólintott a hálóba. Éljen. Visszafogottan örültem, valahogy nem okozott nagy megelégedést bennem ez a gól. De éljen, vezetünk, továbbjutunk valószínű. A Leyton ezután is szürkén játszott, nem változott a játék képe.

Így el is voltunk a nyolcvan akárhányadik percig, mikor is jött a nemrég beállt azt hiszem francia támadó, Tehoue és Squillaci, no meg a debütáló ifjú spanyolunkat, ki inkább frizurájával tarolhatott a fiatalabbak körében, Miquel mérkőzését elrontva szép csellel elhúzott közöttük, s szegény Almunia alatt a kapuba gurította a bőrt.

Hát igen, tombolt minden hazai szurkoló, még a házak ablakaiban is; ki sörrel, ki csecsemővel a kezében ( most komolyan, láttam, mutatták ). Sőt, még én is mosolyogtam... És azt mondtam: Éljen.

Innen a maradék úgy öt percre természetesen nem tudtunk fölpörögni, s újrajátszás következik március elején, remélem, ugyanezzel a kezdővel.

Ezen a hétvégén igazából nem sok meccset láttam, tekintettel arra (is), hogy több tanulnivalóm is volt. Úgy ahogy néztem a Leverkusen - Stuttgart ( 4-2 ) összecsapást, illetve a Man. City - Notts County ( 5-0 ) FA kupa mérkőzést. Ennek ellenére érdemes átnézni az eredményeket a hétvégi fordulókból, mondjuk a www.soccerway.com-on.