Tovább várunk a kupára

De még meddig?! Meddig kell arra várni, hogy a siker kapujában - a siker küszöbén - ne elbukjunk, hanem diadalmaskodjunk? Meddig?

Már az komoly erőfeszítést jelent, hogy az ujjaimat kellő erővel töltsem fel annak érdekében, hogy le tudjam nyomni a billentyűzet gombjait. Így frissen nagyon rossz írni, de tudom, az se lenne jobb, ha később eleveníteném föl ezt a, ezt a...

...Ezt a vereséget. Amint azt a pénteki posztban írtam - de ki ne tudná - öt éve nem nyertünk egy Ligakupát se, nos, ez ma sem változott. Pedig mennyire vártuk, még verseket is költöttek az Ágyúsok magyar szurkolói (is) a döntőt megelőzően. Arséne Wenger trófea repertoárjából már csak ez a kupa hiányzott, de a meccs előtt kihangsúlyozta, nem érdeklik az eddig szerzett kupák. " Ennek a címnek a megszerzése nagyban befolyásolná a szezon további alakulását". "Csak egy kupa kell, és átszakadnak a lelki gátak".

1. Természetesen ennek a címnek a nem megszerzése is kihatással lesz a következő szűk, de annál zsúfoltabb félévre. Félek, félek, hogy ez a szezon is elment ezzel, hiszen nem sikerült megízlelni azt, milyen végigcsinálni, majd megnyerni egy sorozatot. A baj az, hogy ezennel a döntőben sikerült elbukni, ez pedig - ne, csak ne legyen igazam - nagy hatással lesz a csapatra lelkileg.

2. Hát igen. Ez a kérdés a mai nappal még - jó esetben - hónapokig nyomasztja édes játékosaink lelkét.

Igen megviseli az embert, ha az egyén szurkoló ( kivéve ha Barcás). Megjárnak mennyet, s poklot, és mivel megjár mennyet is, nem adja fel. Viszont hatványozottan igaz ez azokra a nem normális emberekre, akik a gúnárnyakúak társaságához tartoznak, s követik az Arsenalt. Nem mondom, hogy milyen frusztráló, hogy a csapat egyik nap legyőzi a Barcelonát, másfél hétre rá pedig elveszít egy kupadöntőt. Persze ez elég olcsó hasonlat volt, ugyanis míg előbbi kellemes csalódás volt, addig utóbbi NINCS MÁS LEHETŐSÉG, MEG KELL NYERNI meccs (lett volna).

Keserű, keserű, fájó és nehéz. Nem tudom, ha a hétközi bajnoki meccsünket megnyerjük, enyhül-e az érzés. Az más volt, amikor a Newcastle elleni 4-0-ás félidő után egyenlítettek a Szarkák, az más. Az egy bajnoki volt, ráadásul éppen akkor veszítettek a manchesteriek, és mit tudjuk, legszebb öröm a káröröm. De az bajnoki volt, s mint tudva lévő, a pontvadászat végéig még sok botlás várható. Ott lehet javítani. De itt nem. Majd egy év múlva - ha NAGYON jól mennek a dolgok.

Akkor miért vagyok ilyen beteg, és hagyom az egészet a fenébe?!
Nem tudom. Ez valami különös vonzalom. Már el is határoztam azt, a holnapi szóbelimen megmutatom, hogy ÉN tudok. Meg azt, hogy csak azért is az Arsenalos sálamba, és sapkámba fogok menni reggel, mondjuk szomorú emelt fővel.

Ez lett volna, mióta piros-fehérnek érzem magam az első kupa, amit a csapattal együtt nyerek. Még aránylag szerencsésnek érezhettem volna magam, mert viszonylag nem kellet volna olyan sokáig várni rá.
De ismét marad a frusztráció, a keserű íz. De ez már mit sem számít a menthetetlen szurkolóknak... Azért valamit mégis.

Az "átlagos" vasárnap délután-este után kétfajta érzés kavarog bennem :

NE, NE, NEMÁÁÁR, NE-HE-E-HE-E, NEM HISZEM EL, NEEEE

és

COME ON YOU GUNNERS!!!!!

esetleg :

OOH TO, OOH TO BE, OOH TO BE A GOONER!!!

A siker küszöbén

2005. Gól nélküli döntetlen a rendes játékidőben. Gól nélküli döntetlen a hosszabbítás után. Jöhettek a tizenegyesek.
A Manchester United kezdi a büntetőpárbajt. Nistelrooy lép oda elsőnek, bevágja, 0-1
Az Arsenal következik. Lauren beteszi, 1-1
Ismét a United, ezúttal Paul Scholes. Kihagyja, Lehmann hárít! 1-1
Másodiknak az Arsenalból Fredrik Ljungberg áll oda elvégezni a büntetőrúgást. Belövi, 2-1
Cristiano Ronaldo jön, lát, és gólt rúg, 2-2
Most újra az Ágyúsokon a sor. Robin van Persie-é a következő. Ellentmondást nem tűrően bevágja, 3-2
Wayne Rooney sétál a tizenegyes ponthoz. Nekifut, és értékesíti a büntetőt, 3-3
Negyediknek az Arsenalból Ashley Cole jön. Ő is berúgja! 4-3
Lehet, hogy az utolsó manchesteri játékos. Robbie Keane életben tartja a Vörös Ördögök reményeit, 4-4
A következő pillanatban Patrick Vieirán a világ szeme : ha belövi, az Arsenal nyeri a 2005-ös FA kupát. Hosszan nekifut, és bevágja a jobb felső sarokba! 5-4! Az Ágyúsok nyerik a 2005-ös FA kupát!...

...Akkor még nem tudtuk, hogy - valószínűleg - öt évig az lesz az utolsó kupa, amit nyerünk. Valószínűleg, mert vasárnap Ligakupa döntőt játszunk, ahol valószínű, sőt, biztos, hogy nyerünk. A 2005-ös kupasiker után még elbuktunk egy Bajnokok Ligája döntőt, bajnoki helyezéseink sorrendben ( a 2005/6 -os szezontól ) 4.,4.,3.,4., és 3., valamint egy Ligakupa ezüstérem 2007-ből. Tehát öt éve kupacsend van, ami - reményeink szerint - a hétvégén a Birmingham City ellen, még ha "csak" Ligakupa is, megtörik. Sokat volt arról szó, hogy a játékosoknak csak egy cím megnyerése kell, és akkor átszakad az a bizonyos lelki gát, és mentálisan is jobban lesznek. Nos, ez majd kiderül, persze kívánom, hogy legyen igaza Wengernek.
Egy szerdai, Stoke City elleni bajnoki 1-0-ás győzelemmel hangoltunk erre a meccsre, bár, hogy az valódi hangolás-e, hogy ha két ember is lesérül - az Útwengeren csak favágóknak, és droidhadseregnek hívják a Stoke-ot - és legalább egyikük biztosan nem játszhat. Aki nem más, mint Theo Walcott. A másik személy, a csapatkapitányunk, Cesc Fabregas, aki azt mondta, hogy ha kell, vasárnapig nem alszik, hiszen túl régóta vár arra, hogy az Arsenalt kivezethesse egy döntőn. Bízunk benne nagyon, hogy felépül vasárnapig.
Nem lesz könnyű, hiszen, a Birmingham gyakorlatilag egy másik aprító csapat... Aki ellen nehéz kihúzni újabb sérülés "beszerzése" nélkül, ami, ugye, mondanom sem kell, nagyon nem hiányzik. Viszont hiába durva egy csapat, a játéktudást az sem helyettesíti. Éppen ezért miénk lesz a kupa, s nem másé, és reméljük, utána, amint Wenger mondja, megtörik a jég, átszakad a gát, és egy új korszak kezdődik, amiben már minden évben nyerünk valami kupát, s újra több fronton is eredményes lesz az Arsenal.

Mindehol jó, de a legjobb otthon

ÚJRA A HAZAI PÁLYÁN

A hétvégén startol a labdarúgó Monicomp Liga, azaz az NB1 tavaszi szezonja. A csapatok "telelését" nem igazán követtem, nem tudok képet adni arról, hogy mi történt itthon az átigazolási szezon közben. 

A bajnokságot a Videoton vezeti hét ponttal megelőzve a Zalaegerszeget. A zalai csapat mellett a Kaposvár is huszonkilenc egységet gyűjtött, ami nagyon jó, és természetesen mindenkit meglepett, hogy a Somogy megyeiek ilyen előkelő helyen állhatnak az őszt követően. Vidi, ZTE, Kaposvár. Sokan nem ezt a hármas fogatot tippelték volna, hogy a tavaszi szezon kezdetén e csapatok lesznek az élen. Továbbá az azt is jelenti, hogy egy budapesti együttes sincs dobogós helyen. Az is meglepő, hogy a Debrecen is csak az ötödik, de előbbi szerintem eléggé hátba vágó - nem feltétlen rossz értelemben. Régen ugye az volt a baj, hogy a vidéki csapatok mennyire le vannak maradva. Nos, nézzük meg az utóbbi öt évet : egy MTK bajnoki címet körülveszi a számtalan hajdúsági trófea veszi körül. Idén pedig végképp úgymond sehol sincsenek a fővárosi gárdák. Helyezéseik : FTC 4., Budapest Honvéd 8., Újpest, MTK, Vasas, 11.,12., 13. Újpest 11.?! MTK 12.?!...

Az idei szezonban itthon is azt fedeztem föl, amit tulajdonképpen egész Európában látni lehet : a kisebb csapatok akármikor megfricskázhatják a nagyokat. Abszolúte felborult a rend mind itthon, mind külföldön. Jó, persze, Angliában majdnem a szokásos első öt, de kérem, a United kilenc döntetlennel és egy vereséggel ott viríthat a tabella elején. Vegyük Németországot : A Vfb Stuttgart az utolsó előtti, a Wolfsburg tizenötödik, míg a Dortmund és a Leverkusen áll az első helyen, és a Bayern is csak a harmadik. 

De most itthon. Most a mi bajnokságunk van fókuszban, de itt is ugyan az a helyzet, mint az említett ligákban. Hozzáteszem se a Vidi, se a ZTE illetve a Kaposvár nem érdemtelenül áll ott, ahol, de azért mégsem ez lenne a reális (nem a Székesfehérváriak teljesítményére gondolok). 

A mutatott játék. 

Ősszel voltak igazán élvezhető, közepes, illetve kifejezetten unalmas és alacsony színvonalú meccsek. Szerencsére az élvezhető mérkőzésekből egyre több van, és ezáltal a nézőszám is ha alig, de növekedett néhány klubnál. ( A FourFourTwo márciusi számában látható egy felmérés eredménye, miszerint az olvasók 43,3 %-a szerint a jegyek ára megfelel a színvonalnak, 30 % azt mondja, hogy gyenge az ár-érték arány, a maradék pedig osztozik a jól megfelel a meccsek minőségének, a nagyon gyenge az ár-érték arány, illetve a kiválóan megfelel a meccsek minőségén.)

Azt a következtetést vontam le, hogy - amint ez Angliában és Németországban már rág így van - bizony most már itthon sem a fizikai erőnlét dönti el a meccseket. Persze, mi nem ott tartunk, ahol ők, de ahogy mondani szoktam, szoktuk : "azért nem mondom, rendesen szaladgálnak, de...". Így van, a nagy taktikai harcos meccseken, mint például volt a Honvéd-Győr, ahol egyik bunkerfocit játszik, a másik meg sündisznó állásba van is rohangáltak úgymond rendesen, sokat futottak, viszont a technikai része a dolognak, hát abba van hova fejlődni. Mindenesetre HAJRÁ MAGYAROK, HAJRÁ MAGYAR BAJNOKSÁG, nem kell elásni, hiszen ha mi elásnánk, akkor még mi várnánk, hogy jobb legyen?

Már pénteken öt órakor kezdődik a forduló nyitó meccse, azaz rögtön, miután készen vagyok a poszttal. Jó időzítés:)

Siófok - Győri ETO     Péntek, 17 : 00

Ferencváros - Kecskemét     Péntek, 19 : 00

Szolnok - Pápa ( elmarad )

Debrecen - Paks ( elmarad )

MTK - Honvéd     Szombat, 16 : 00

Zalaegerszeg - Haladás  - nyugati rangadó -     Szombat, 16 : 00

Újpest - Kaposvár     Szombat, 17 : 30

Vasas - Videoton     Vasárnap, 17 : 30

Létezik?

A poszt címe az Arsenal hétvégi mérkőzéséhez kapcsolódik. Az FA kupában léptünk pályára a nyolcaddöntőben, a Brisbane Road-on, a Leyton Orinent a ellen, melynek stadionja még a föld alatti tömegközlekedési eszközzel is rövid idő alatt elérhető az Ashburton Grove-ról...

Szóval még csak nem is kellett a fiúknak fárasztó utat megtenni a szerdai nagy meccs után. Hát, azoknak, akik szerdán játszottak, biztos nem. Miért? Azért, mert abból a csapatból Alexandre Song-on kívül a kezdő tizenegyben senki sem maradt. Persze, ez várható volt, de az a "játék", amit mutattak, nos, az nem.

Boring (unalmas), boring Arsenal, mondták régen. És tegnap, sőt, még ma is emlegetjük, s talán még fogjuk is néhányszor. Iszonyú langyos és unalmas meccs volt, csak azért néztem, mert bíztam, reménykedtem, no meg persze a kedvenceim játszottak. Máskor ilyen meccset már rég elnyomok két perc után. Birtokoltuk a labdát, és rengeteget passzoltunk, de inkább a saját kapunk felé haladtunk ezekkel, semmint az ellenfél kapuja irányába. Az első félidőben a második félévre extra halvánnyá váló Marouane Chamakh előtt adódott a legnagyobb lehetőség, de az kimaradt. Szumma szummárum, ez volt az első félidő.

Aztán a második játékrészben talán az első kapura tartó lövésünkből - lehet, hogy nem az első, már nem emlékszem pontosan -, illetve fejesünkből az egy éve gól nélküli Tomás Rosiscky kábé tizenegy méterről bólintott a hálóba. Éljen. Visszafogottan örültem, valahogy nem okozott nagy megelégedést bennem ez a gól. De éljen, vezetünk, továbbjutunk valószínű. A Leyton ezután is szürkén játszott, nem változott a játék képe.

Így el is voltunk a nyolcvan akárhányadik percig, mikor is jött a nemrég beállt azt hiszem francia támadó, Tehoue és Squillaci, no meg a debütáló ifjú spanyolunkat, ki inkább frizurájával tarolhatott a fiatalabbak körében, Miquel mérkőzését elrontva szép csellel elhúzott közöttük, s szegény Almunia alatt a kapuba gurította a bőrt.

Hát igen, tombolt minden hazai szurkoló, még a házak ablakaiban is; ki sörrel, ki csecsemővel a kezében ( most komolyan, láttam, mutatták ). Sőt, még én is mosolyogtam... És azt mondtam: Éljen.

Innen a maradék úgy öt percre természetesen nem tudtunk fölpörögni, s újrajátszás következik március elején, remélem, ugyanezzel a kezdővel.

Ezen a hétvégén igazából nem sok meccset láttam, tekintettel arra (is), hogy több tanulnivalóm is volt. Úgy ahogy néztem a Leverkusen - Stuttgart ( 4-2 ) összecsapást, illetve a Man. City - Notts County ( 5-0 ) FA kupa mérkőzést. Ennek ellenére érdemes átnézni az eredményeket a hétvégi fordulókból, mondjuk a www.soccerway.com-on.

Igen! Megcsináltuk!

Nagy viták, sok piszkálódás és ígérgetés előzte meg a szerda 20:45-öt. Persze, egyik sem volt komoly, csak mindegyikünk megígérte a másiknak, hogy nyerünk, nyilván mindenki a saját csapata nevében. Próbáltam nem elgondolkodni és beleélni magam abba, hogy nyerhetünk az este, ami szerencsére sikerült. Ettől függetlenül a meccs kezdetétől a végéig rendkívül kényelmetlen volt az ülő póz.

A mérkőzés úgy folyt 25 percig, ahogyan azt előzetesen várni lehetett. A Katalánok birtokolták a labdát, mi pedig kontrákkal veszélyeztettünk. Egy jó húzás volt Wengertől, hogy a gyorsvonat Walcott rendszeresen befelé futott a kontráknál, s így veszélyes ellentámadásokat tudtunk indítani egy ideig, mert egy idő után természetesen ezt kiszagolták a spanyolok. Aztán a 26. percben jött David Villa és lőtt egy gólt, ami több okból is fájt : amint később kiderült ez volt az egyetlen komolyabb védekezési hiba az egész meccsen, amiből gólt is kaptunk. Másrészt pedig utána abszolút átvette a játék irányítását a Barcelona abban az értelemben, hogy semmit sem tudtunk kezdeni magunkkal, megfogott minket a gól, szürkék lettünk, szenvedtünk. Így tulajdonképpen az egész első félidő a vendégeké volt teljes mértékben.

A második félidőt dinamikusan kezdtük, de ez nem azt jelenti, hogy helyzetet helyzetre halmoztunk. Többet volt nálunk a labda, és tudtunk egy keveset passzolgatni a Barca tizenhatosa körül. Aztán a játékrész közepén ismét visszaestünk a nagyobb szenvedésbe - mert az elején csak kevésbé tettük azt - és ismét nem voltunk sehol sem. A mester aztán behozta sorrendben Arshavint és Nicklas Bendtnert. Nem sokkal később a frissen beált orosz harcolt a labdáért az ellenfél védelmének bal oldalán, s nem is vesztette el. Majd visszapasszolt Clichy-hez, aki egyből indította van Persie-t, aki az alapvonalról vágta be. Ekkor majd' felrobbant az Emirates, ahol eddig is minden jó megoldást taps követett. Ez volt az Ágyúsok 200. európai kupameccse. Később egyik Katalán barát barátommal:) beszélgettem, aki a következőket mondta : „Én Villa góljánál  felugrottam (...), RvP találatánál pedig összekuporodtam, és csöndben maradtam, mert éreztem, hogy nincs még vége". És valóban. A holland gólját követően a meccsen egyébként egyetlen épkézláb, jól kivitelezett kontránkból Arshavin nagyon higgadtan fejezte be a támadást. Így fordult meg a kocka. Így sikerült legyűrnünk - talán - a világ legjobbjait ( bár, ha a tisztelt Digi Sport kommentátorait kérdeznénk meg, egyértelmű lenne a válaszuk...) a szerdai estén. A maradék néhány percben a Barcelona nem tudta már összeszedni magát.


Bár természetesen még így sem mi vagyunk bőven az esélyesei a továbbjutásnak, adtunk magunknak egy esélyt. De ez a győzelem olyan, mint egy trilógia egyik része : önmagában is értelmezhető. Önmagában, hogy legyőztük a Barcát, már megelégedéssel tölt el, hiszen elvárásnak ez nem volt mondható. A Camp Nou-ban pedig majd bízunk abban, hogy a védelmünk, élén LAURENT KOSCIELNY-vel ismét egy ilyen pazar estét produkál, meg abban, hogy a labda kerek. 

Folytatódik

Folytatódik a Bajnokok Ligája, amelyben az elkövetkező forduló(k)nak a nagy rangadója sajnos az Arsenal - Barcelona összecsapás lesz.
Sajnos, ugyanis a Katalánok helyett kaphattuk volna a Schalkét, a Realt és a Bayern Münchent is. Ezek közül a csapatok közül legrosszabb esetben is kb 50% esélyünk lett volna,  ha például a Madridot kapjuk. De nem, természetesen nem őket kaptuk, hanem a Barcelonát. Jó, oké, meglehet a revans, de azért valljuk be, elég nehezen elképzelhető.
Természetesen, ahogyan egy igazi angol csapathoz illik, a fiúk nem lehajtott fejjel fognak kikullogni a pályára - mint egy emós, hogy bárcsak megvernétek -, és éppen ezért valószínűleg produkálunk majd egy szoros első meccset ( otthon kezdünk ) ahol lehet, hogy nyerünk is 1-0-ra, talán 2-1-re, vagy ha tényleg igazán kijön a lépés, akkor még két góllal is nyerhetünk, de összességében nagyjából amennyivel jobbak a spanyolok, annyi góllal fognak minket "beelőzni". Ami, tegyük hozzá, érzésem szerint kevesebb lesz, mint tavaly - mily nagy meglepetés, hogy az elmúlt szezonban is PONT őket kaptuk -, amikor 6:3-as összesítéssel robogtak tovább a Katalánok. Erősebb és egységesebb ez a csapat, mint akkor, ezért most nem fognak átgázolni rajtunk. Úgy gondolom, hogy a saját pályáján is lesz valamennyi ideig izgalmas a Barca számára a továbbjutás kérdése.
Viszont, mivel minden, amit eddig leírtam erről a meccsről, azt úgy hívják : papíron. Igen, ez nem Szentírás, hogy így kell lennie.
És éppen ezért várja titkon nagyon minden Arsenal szurkoló ezt a meccset, annak tudatában is, hogy nyilvánvalóan így, hogy a Barcelonával kerültünk össze, nem a BL a csapat "fő gondja",ha szabad ilyet mondani egyáltalán. Bízunk benne, hogy sikerül kiejtenünk a Barcát, és akkor majd ismét jó lesz érezni, hogy igen, ilyenkor jó futballszurkolónak lenni!
Szerda, Digi Sport, 20:45

Go Gunners!

A többi párosítás  :

Kedd :

Milan - Tottenham
Valencia - Schalke
Lyon - Real Madrid
FC Kobenhavn - Chelsea

Szerda :

Arsenal - Barcelona
Roma - Shakhtar Doneck
Inter - Bayern München
Marseille - Manchester United

Egy kis "fílingnövelés" :

 

Megint elment egy hét

Bizony. Egy hét ismét eltelt. Ebben az évben ( iskolás mércével nézve ) nem vettem mást észre, csak azt, hogy hétfő, jaj ne, még, sokat kell aludni rövideket, hogy aztán sokat lehessen aludni hosszúakat. Aztán arra ébredek, hogy te jó ég! - péntek utolsó órán bioszon ülök, majd sétálok haza, és gondolkozok, milyen meccsek lesznek hétvégén. No meg örülök, hogy végre lehet sokáig aludni holnap. Amióta pedig a blogot írom, azóta ez az ( egyik ) kedvenc részem, a pénteki poszt megírása, hiszen ilyenkor arról írok, hogy milyen meccsek lesznek a HÉTVÉGÉN - azaz sokat lehet aludni, sok meccs lesz, nincs suli -, szóval alvás és meccs, jó kis program, s ilyenkor kellemes érzés tölt el. Az, hogy szabad vagyok.
Ellenben a hétfői blog, amikor vége a meccseknek, le kell feküdni hamarabb, s fel kell kelni előbb, nos, akkor már nem tölt el a szabadság érzése. De hát utána jön a : te jó ég! - péntek utolsó órán bioszon ülök...

Így peregnek a napok, hetek.

És így peregnek tovább a bajnokságok :

Manchester United - Manchester City. Elérkezett az újabb manchesteri városi derbi, aminek én személy szerint kifejezetten örülök. "Botlásszagú" mérkőzés a United szempontjából, az Arsenal szempontjából pedig vérszagú meccs ez a nagy riválisnak. Annak, aki az előző fordulóban egy nagyot taknyolt a Wolwes otthonában, s ezzel a számunkra horrorisztikus rémálommá váló hétvégéből egy olyat kreált, ahol az ikszünk ellenére hoztunk egy pontot Sir Alex Ferguson alakulatán. Én csak dörzsölöm a tenyeremet, mert egyrészt, még lesz egy útjuk hozzánk az Emirates Stadionba, másrészt pedig ők most a City után a Chelsea-vel és a Liverpoollal is találkoznak. Ezek az ellenfelek tökéletesek arra, hogy a United pontot, pontokat veszítsen.
Ami ezen a derbin szerintem már meg is fog történni, legalábbis remélem. Ősszel egy hihetetlen unalmas 0-0 lett a vége, ami persze nekünk nem volt gond. Számunkra egy ugyanolyan meccs most a tökéletesnél is jobb lenne. Városi derbiken nincs olyan - Angliában főként -, hogy jobb, vagy rosszabb. Sőt, mint a múlt héten láthattuk, még az első helyezett egy másik vidéki ellen is szenvedhet el vereséget, aki ráadásul az utolsó.
Reménykedem, és tippelem a döntetlent ( mert kikapni azért nem fog a MU ).

Háttérben az éppen közepet kezdő manchesteri játékosok. Később : kikaptatok az utolsótól ! MUHAHA

Arsenal - Wolverhampton . Túl sok mindent nem kell írni erről a meccsről. Ironikus, hogy pont az a csapat látogat Londonba. aki az előző játéknapon megverte az addig veretlen riválisunkat. Tuti, hogy ez plusz motivációt ad a Farkasoknak a kiesés elleni küzdelemben, de az is, hogy az Ágyúsok levadásszák a Farkasokat, mintegy elégtétel gyanánt a múlt heti gyászolandó teljesítmény miatt. Nem várok nagy arányú győzelmet, sőt. Egy nagyon harcos farkasfalkára számítok, amelyik sok borsot tör ellenfele orra alá, akik viszont jobban fognak harapni, mint ők. Én 2-1-es győzelmet várok, és úgy, hogy a 0-0-án kívül is lesz döntetlen az állás, csak, hogy ne lehessen stresszmentesen végig nézni a meccset, és, hogy a végén még édesebbnek érezzük a győzelmet. Ez a kicentizés amolyan "ízfokozó", amit mi csak "Arsenal way"-nek hívunk.

Vfl Wolfsburg - Hamburger SV. Átugrottunk Németországra. Oda, ahol - még mindig - a Dortmund vezeti toronymagasan a bajnokságot. Oda, ahol ennek a meccsnek a résztvevői mindketten alul teljesítenek az elvárt szintnél. Ez főleg a Wolfsburg-ra igaz, akik a 12. helyet foglalják el a tabellán. Az utóbbi két meccsüket elbukták, méghozzá úgy, hogy közben egy gólt sem tudtak, viszont négyet kaptak.
Otthon azért erősnek számítanak, egy döntetlent általában kicsikarnak, vagy éppen kétgólos vezetésről "adnak le érte". Eddig megszerzett huszonhárom pontjából tizenhármat gyűjtött be a Wolfsburg, s a maradék tízet idegenben kuporgatták össze.
A Hamburg valamivel jobban áll, ők a 8. helyről vágnak neki majd ennek az összecsapásnak. Érzésem szerint most nem fognak nyerni, de a Wolfsburg sem, azaz ikszelni fog a két együttes. Reméljük, jó meccs lesz.

Atlético Madrid - Valencia. Spanyolország.
Ennek a két csapatnak az összecsapása azért érdekes, mert mind a két csapat küzd valamiért, ami számára fontos. A madridi alakulat 8., ezért most hajtanak, hogy legalább az első hatban benne legyenek. Egy jó tavasszal még azért az első ötben is végezhet a tavalyi Európa Liga győztes.
A Valencia pedig a Villarreallal folytat ádáz küzdelmet a 3. helyért.
Éppen eme tényezők miatt lesz nagy tétje a meccsnek; az Atléticó nem engedhet meg magának több rossz teljesítményt, mert már így is nyolc pont a hátránya az 5, Athletic Bilbao-val szemben. Ellenben a Valencia se hullajthat pontokat, ha a harmadik hely a céljuk.

Gondolkoztam, de végül úgy döntöttem, hogy nem írok külön a Real meccséről. Csak annyi, hogy most elvileg nehezebb dolguk kellene, hogy legyen az Espanyol ellen. Viszont szerintem pont ezért nyernek minimum két góllal. A Madrid már csak ilyen.

Még pár meccs, ami lehet, hogy jó lesz :
Roma - Napoli

Cesena - Udinese ( sok gólt várok )

Aludjunk sokat!

Szerdai barátságos mérkőzések

Szerdán barátságos mérkőzést játszik több ország nemzeti válogatottja. Amikor ezt a bejegyzést írom, a mi fiaink már lejátszották Azerbajdzsán elleni mérkőzésüket, ellenben a két másik meccs amit várok, a Németország - Olaszország, illetőleg a Franciaország - Brazília csak ekkor veszi kezdetét.

Kezdem a mieink mérkőzésével, az idei első meccsel, amit a válogatott játszott. Szalai sérülése miatt bekerült - vagy visszakerült - Tököli Attila, a Kecskemét futballistája. Bizony sok szükségünk van most a jó formában lévő csatárokra, így, hogy Ádám megsérült, s ebben a szezonban aligha léphet már pályára. Tököli pedig jó formában van, ősszel be is került az első félévi NB 1-es liga válogatottba. Ennek ellenére a pécsi származású csatár ezen a meccsen nem tudott betalálni, igaz egy Dzsudzsák beadás után kis híján sikerült neki. Viszont ha ő nem talál be, van egy Bari-ban játszó Rudlofunk és egy újra formába lendülő Hajnal Tamásunk. Az ő két góljukkal nyertük meg a találkozót, aminek én csak a második félidejét láttam, de az éppen elég volt. Nem játszottunk valami jól, de hát az Azeriek ellen nem is volt szükség rá. Ez volt az ötödik győzelmünk sorozatban, amiből három tétmeccs és kettő barátságos. Ezeken a meccseken 16 - 2-es a lőtt  és kapott gól aránya, ami azért mindenképpen melegséggel tölti el a magyar szurkoló szívét. Közvetítés közben hallottam, hogy a hollandok elleni meccsünkre már 15 ezer jegyet eladtak elővételbe, azaz biztos, hogy telt ház lesz ellenük. Nem is árt, hiszen "meg kell enni" a világbajnoki döntős csapatot!

A válogatott,  immár Szalai nélkül ( középen, 9-es) diadalmaskodott

Németország - Olaszország.  A dél - afrikai tornán a Joachim Löw által irányított, fiatal német válogatottnak szorítottam, mert hasonlóan szép játékot játszanak, mint az Arsenal. Természetesen nem ez volt a fő ok, hogy azért, mert az Arsenal. A fő ok az az, hogy amit az Ágyúsok játszanak a szép, tetszetős játék, és a németek is ehhez igen hasonló felfogásban játszottak. A gyors, lapos passzos, kombinatív játék nagyon szép, és aki(k) jól művelik, mint például a németek - no meg az Arsenal - azoknál ez igen eredményes tud lenni. Ez megmutatkozott a nyári tornán is, az Argentína - Németország összecsapáson is, ahol utóbbi 4-0-ra kiütötte Messiéket.
Remélem, valami hasonlót láthatunk tőlük szerda este - most megyek is, eljövök a a "nagy géptől" és átköltözök a laptopra, mert anya az előbb bekapcsolta a TV-t, ami a Sport 1-en volt, mert úgy maradt a magyar meccs után, és már mentek a himnuszok, a francia meccsről meg majd közbe írok - bár a barátságos meccseken természetesen más a helyzet, ezek összehangolódásra, kísérletezésre jók főképp. Hazai győzelmet várok, bár lehet, hogy lassan összeszedik magukat az olaszok.

Mesut Özil, egyik kedvencem a német válogatottból. Haragudtam is rá, amikor a Realba ment, ahelyett, hogy az Arsenalba jött volna.

Franciaország - Brazília.  Na, elkezdődött a német meccs... meg ez is. Kár, hogy mind a két meccs gyakorlatilag egy időpontban kezdődik. 

Ezt most rövidre fogom...

A franciák a nyári balhék után most már kezdik összeszedni  magukat, a Braziloknak pedig még - szerintem - szokniuk kell egymást, vagy valami, mert ez igen kevés, amit utóbbi időben látunk a selecaotól. ( Közben vezetnek a németek, gyönyörű támadás, Klose :- )

Én egy döntetlent tippelek erre a meccsre.

Miért nem írok a hétvégéről?

Még ezt is csak idézni van erőm : Newcastle - Arsenal 4 : 4; félidőben :  0 : 4


„Jött Dowd 15 perces ámokfutása. Bíró ennyire csapatot még nem akart megveretni. Az ilyen unja, hogy túl egyoldalú az eredmény? Mindenképp ki akar tűnni, azzal, hogy bármiből képes „izgalmas” meccset kreálni? Van ezért valami díj, amit a gyászhuszároknak osztanak?" - írj az Útwenger.  ( A cikk címe amúgy : Csalás. Nem ámítás. )


Nem szeretnék a hétvégéről írni, mert egyből ez a meccs jut az eszembe. 


A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy egy profi csapatnál nem létezik olyan, hogy 0-4-es félidő után ikszeljenek ha unintelligens a bíró, ha nem.

Gratulálunk! Sok sikert a Nobel-díjhoz!

Ilyenek az angol bírók. Ehhez képest mi még jól jártunk.  

Rangadók elé nézve

A hétvégén szinte minden bajnokságban akad egy,két fontos meccs, vagy éppen hosszú időkre visszanyúló hagyományokkal rendelkező rangadó.
Nézzük, melyek ezek!

Chelsea - Liverpool. A Premier League 26. fordulójának legfontosabb összecsapása ( "civil" nézőpontból ) lesz ez. A két ősi rivális harcának a hőfokát az is hevíti, hogy az utolsó pillanatban Fernando Torres, a 'Pool csatára a londoniakhoz igazolt. Az ára 58,5 millió euró volt, ami rekordnak számít a PL történetében. Mint ismeretes, már a spanyol távozása előtt ( nyilvánvaló volt a csatár elvágyódása ) a Liverpool leigazolta az Ajaxtól Luis Suárezt. No, de visszatérve a világbajnok támadó "ügyéhez" : amikor meghallottam, hogy Torres Londonba költözik, döbbenten fogtam a számítógép egerét. Csak szemléltetésképpen, ez olyan bűnnek számít arrafelé, mintha tőlünk Robin van Persie a Tottenhamhez igazolna, vagy mondjuk Rósa Dénes a Ferencvárosból az Újpesthez írna alá, hogy hazai példát is említsek. A különbség az az, hogy Angliában ennek sokkal nagyobb múltja van ( általában ). Azt, hogy Torres mennyire összetörte a liverpooli szurkolók szívét, s ez a szomorúság miként csapott át dühbe, az alábbi képnél misem bizonyítja jobban :

Égetik a Torres-mezt

Vasárnap tehát a Mersey-partiak ruccannak át a fővárosba. Az ősszel a Liverpool nyerte a rangadót 2-0-ra, méghozzá Torres két góljának köszönhetően. A hétvégén kiderül, hogy Fernando Torres, vagy Luis Suárez-e a jobb, avagy David Luiz, illetőleg Andy Carroll. Pikáns kis összecsapás lesz, amennyiben az "bűnös" - liverpooli szempontból - színre lép, hát még, ha be is talál. 

Vasárnap, 17 : 00.

Newcaste - Arsenal. A Newcastle immáron Andy Carroll nélkül, mi pedig Samir Nasri és talán Alexandre Song, valamint Theo Walcott nélkül. A különbség az az, hogy míg előző egy üzlet megkötése gyanánt nem segítheti csapatát, addig nálunk a rég megszokott sérülések szabnak határt az elképzeléseink megvalósításához. Egyébként, ez pont akkor jött, amikor szinte amolyan tökéletes érzésem volt a csapattal kapcsolatban, hiszen Januárban, a Manchester City elleni meccset leszámítva mindent hozott a csapat, ami fontos volt. Erre föl, jön ez. Hát, az igaz, az ember hamar hozzászokik a jóhoz, ugyanis valljuk be,e hét előtt több hónapon keresztül is számíthattunk minden - kivéve Vermaelent - kulcsjátékosunkra. Nem tudom, hogyan tovább. A BL-trófea elhódítása természetesen nem reális cél ezzel a kerettel, úgy meg főleg nem, hogy a már most a Barcelona az ellenfelünk, de amúgy sem hisz ebben komolyan egyetlen gúnárnyakú fan sem. A bajnokságban viszont nem szabad botlani, és az FA kupában sem a Leyton Orient ellen, a Ligakupa döntőjét pedig meg kell nyerni a Birmingham City ellen.

Tehát, nem szabad botlani a bajnokságban, ehhez viszont a "B" keret, nem elégséges. Amennyiben Theo játszhat a hétévgén, úgy gondolom behúzhatjuk a meccset, de ha ő is hiányzik, akkor nagyon nehéz lesz. Jaj, milyen érzelmi hullámvasút vár(hat) rám szombaton...

Borussia Dortmund - Schalke 04. A bajnokjelölt BVB fogadja a sok nagy csapat rapszodikus teljesítményeit nyújtó egyik nagy csapatot, a Schalkét. Véleményem szerint hazai siker fog születni a meccsen, méghozzá különösebb izgalom nélküli meccsen. Ez már a 21. fordulója lesz a Bundesligának, ha a Dortmund ezt a meccset is behúzza - márpedig be fogja -, akkor nehéz mérkőzésnek ( papírforma szerint ) már csak a Bayern München elleni összecsapás ígérkezik. 

Ősszel természetesen az akkor vendégeskedő Dortmund nyert, méghozzá a náluk megszokott idegenbeli 3-1-es arányaban ( a vendég győzelmeik több, mint 36%-át 3-1-re nyeri a  nyugatnémet együttes ).

Pénteken - ez lesz a forduló nyitó mérkőzése - is valami hasonlót várok, csak azzal a különbséggel, hogy az a hármas most előbb lesz, mint az egyes. Ez lesz a 137. Ruhr - vidéki derbi.

Borussia Mönchengladbach - Vfb Stuttgart. A két csapat a két utolsó helyet foglalja el a táblázaton, éppen ezért válogattam be a hétvége rangadói közé. Különböző előjelekkel várják az összecsapást a felek : amíg a Stuttgart otthon 1-0-ás vereséget szenvedett az előző fordulóban a Freiburgtól, addig a Mönchengladbach 1-0-ás sikert aratott idegenben a Frankfurt vendégeként. Mondanom sem kell, mindkettő eredmény meglepetés volt. Ennek köszönhetően 16-16 szerzett ponttal állnak, viszont a hazaiak 50 gólt kaptak, a Stuttgart 37, a Gladbachnak mínusz huszonegy, a vendégeknek mínusz három a gólkülönbsége. Valóban, a Borussia védekezése idén finoman fogalmazva se áll a helyzet(ek) magaslatán.

Úgy vélem, ha hazai vereség születik, akkor a Mönchengladbach osztályozós, 16. helynél idén jobbra már nem számíthatnak. Ellenben, ha győznek, ami azt jelenti, hogy a Stuttgart kikap, a vendégek akkor is bent fognak maradni, és szerintem a szezon végére benne lesznek a "legjobb" 13-14 csapat között.

Barcelona - Atléticó Madrid. Nos, ez a mérkőzés nem azért rangadó, mert nem lenne egyértelmű, hogy melyik csapat nyeri a találkozót, hanem azért, mert a vendégeket ott sorolják Európa legjobbjai közt. 

Most sokkal inkább fölényesebb Barca győzelmet várok, mint ősszel, amikor is egészen "megszorongatták" a katalánokat, ha szabad ezzel a képzavarral élnem. Akkor ugyanis csak 2-1-es vereséget szenvedtek a piros-fehérek. Amint fentebb már írtam, e meccsen nagyobb arányú győzelmet várok, mert az Atléticó nincs túlzottan jó formában. Ez mondjuk, az egész szezonjukra igaz, ismeretes, hogy az Európa ligából is kipottyantak  már a csoportkörök alkalmával. 

Nem gondolom, hogy komoly ellenállásba fog ütközni a Barcelona, de azt sem, hogy nagyon lealáznák ellenfelüket. Reálisnak tartom a 3-0-ás, vagy 4-1-es lehetséges végeredményeket.

Olympique Lyon - Girondins de Bordeaux. Amint azt a cím is sejtette, e hét végén bizony sok rangadó elébe nézünk. Legutoljára maradt a két nagy francia csapat, a Lyon és a Bordeaux összecsapása.
A Lyonnál már elkezdtek álmodozni a bajnoki cím elhódításáról, miután szépen lassan felfelé párologtak a tabellán a kezdeti rossz eredmények után. Most hét pontra vannak a Dzsudzsák Balázst csábító Lille-től, de a francia bajnokság annyira kiszámíthatatlan, hogy pillanatokon belül ez a előny hátrányba is átcsaphat.
A Bordeaux jelenleg a nyolcadik helyen tanyázik, s négy pont hátrányban van a Lyonnal szemben. Itt az idő tehát, hogy két évvel ezelőtti bajnok lefaragjon hátrányából. Ami egyébként szerintem nem fog megtörténni, egy tipikus franciás 1-1-et várok.

Kellemes meccsnézést!

Futball : sztárok és tehetségek #1 Samir Nasri

( Azért nem a hétközi fordulós posztot írom, mert ma este, illetve holnap is lesznek még meccsek, ezért nem érdemes arról írni )

Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha elkezdenék egy olyan sorozatot írni, amely futballista tehetségekről, de főleg a mai futball sztárjairól, legismertebb játékosairól szól.
Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, s majd menet közbe kiderül, hogy kiről, mennyi információt tudok gyűjteni. Első felvonásként - amely akár a nulladik, a próba rész is lehetne - Samir Nasriról, az egyik sztárjátékosunkról gyűjtöttem.

A 2010/11-es szezon első féléve az Arsenal csapatában egyértelműen Nasrié volt. A 2011-es naptári évben - egyelőre - még nem teljesen hozza azt a formáját, amit az ősszel produkált. Igaz, Angliában ez most több játékosra is jellemző.A csapat januárban kilenc meccset játszott, ami azt jelenti, hogy valamivel több, mint három naponta kellett megküzdenünk különböző ellenfelekkel. Természetesen a mi franciánk nem játszott az összesen, de ez a tempó akkor is fárasztó, hiszen leggyakrabban  ha nem kezdőként, akkor csereként így is szinte mindig pályára lépett.

Marseille

Ahogy azt a név is sejteti, Nasri nem "tiszta" francia. Szülei Algériából vándoroltak be Franciaországba. Itt látta meg a napvilágot 1987 Június 26.-án, Marseilleben. Nyolc éves korában kezdett el focizni a Pennes Mirabeau nevű csapatban, ahol két évet húzott le. Ugyanis, két év után felfigyeltek rá az Olympique de Marseilletől 1996-ban.

Nasri 17 évesen mutatkozott be a Marseille felnőttcsapatában. A Ligue 1 2004/2005-ös szezonjában tizenhárom alkalommal lépett pályára, amiből tizenegyszer csere volt, és egy gólt szerzett. A következő szezonban a csapat összes Európa Liga ( akkor : UEFA Kupa ) mérkőzésén pályára lépett, s tíz alkalomból egyszer sem sikerült betalálnia. 

Tudni kell, hogy 2002-2007-ig az összes korosztályos válogatott tagja volt ( U16-U21), napjaikban pedig a francia válogatott tagja.

A 2006/2007-es szezonban egy Sochaux elleni góljával kivette a csapat győzelméből a részét ( 4-2 ), ami egy UEFA Kupa kvalifikációs helyet ért a, ugyanis így sikerült felkapaszkodni a negyedik helyre. Ugyanebben a szezonban tagja volt annak a csapatnak, amelyik elveszítette a Coupe de France döntőjét a Paris Saint-Germain ellen.

2007 május 20.-án Nasri megkapta az év fiatal játékosa címet, Jimmy Briandot, és Karim Benzemát megelőzve.

Később őt szavazták meg az év játékosának a csapatban a szurkolók. Sokan már csak az "új Zizou" jelzővel illették, a nagy francia sztár, Zinedine Zidane nagyságára célozva.

Arsenal

Az Arsenal, a Real Madrid és az Inter is versengett érte. Végül az Ágyúsoka 12,5 millió fontos ajánlattal meggyőzték a Marseille vezetőit, és Samir Nasri az Arsenalé lett. A frissen igazolt játékos a West Bromwich Albion ellen debütált 2008 augusztus 16.-án, és rögtön be is talált. Ez után betalált a Twente, és az Everton ellen is, viszont amivel végleg belopta magát a szurkolók szívébe, az a novemberi Manchester United elleni mérkőzés volt, ahol a duplájával 2-1-re sikerült legyőzni a Vörös Ördögöket. Az első szezonját a Premier Leagueben hét góllal és öt gólpasszal zárta.

A 2009/2010-es szezon elején sérülés miatt nem játszhatott, ám a későbbiekben visszatérhetett. A szezonbeli 34 meccsén 5 gólt, és ugyanennyi gólpasszt jegyzett.

Az idei szezont, - ahogy a cikk elején is következtetni lehetett erre - meglehetősen jól kezdte Nasri. A Tottenham elleni Ligakupa mérkőzésen a hosszabbításban betalált, ez volt a szezonbeli első és második gólja.
Egész ősszel ő cipelte a hátán a csapatot, amikor rosszul játszottunk, akkor jött ő, mint például a Fulham elleni mérkőzésen, ahol kétszer is "lealázta" a vendégek védelmét.
Jelenleg tizennégy gólt szerzett a szezonban, ebből kilencet a bajokságban. Így, támadó középpályás létére ő vezeti a házi góllövőlistát.

Reméljük, Nasri a továbbiakban is klasszis teljesítményt fog nyújtani, s valamilyen cím eléréséhez hozzásegít bennünket!