Narancssárga szivárvány ( Arsenal - Wolves )

Nincs is annál jobb dolog, minthogy az év végén a csapatod a szezonban addigi legjobb pozícióját foglalja el a táblázaton. Az év végén ezúttal a naptári évet értjük, de számunkra ez is nagy lépés. Ahhoz képest, hogy hogyan kezdtük a szezont, most a 18-dik forduló után a negyedik helyen állhatunk. Tavaly tizennyolc forduló után volt harminchárom pontunk, most ugyanennyi meccsből lehet harmincöt. Tehát a riválisok is megerősödtek, helyesebben a tavaly voltak nagyon gyengék, hiszen ekkortájt simán a bajnoki címért utaztunk, most pedig azért van egy kis lemaradás. Természetesen minket elsősorban nem ez foglalkoztat...

Mivel a szezon előtt senki sem várta, hogy bajnokok leszünk ( vagy egyáltalán nyerünk valamit ) a csapaton talán nincs akkora nyomás. Maximum a Nyomás fölfelé! - és valóban, szépen csendben most már odalopakodhatunk a Bajnokok Ligáját érő pozícióba, annak ellenére, hogy sokan még az első ötbe se taksálták a srácokat, félidőnél pedig főleg nem. Nagyon össze lettünk szedve a körülmények ellenére, s már a védelem, ami az egyik legfőbb probléma volt is helyt tud állni, annak ellenére, hogy egy komplett védősor táppénzen van. Ne felejtsük, hogy a tavalyi csapat szíve-lelke, Jack Wilshere is féléves kényszerszüneten van.
Akkor ezeket összeadva el lehet gondolkodni, hogy jobban fogunk állni ma hat óra tájt, mint a Chelsea vagy a fontmilliókat költő Liverpool. That's the spirit!

 "Hé, srácok! Oda lesztek rúgva, ha nem nyerünk!"

Ellenfél is lesz természetesen, mégpedig a Wolverhampton, akinek szintén égetően nagy szüksége van a pontokra. A Farkasoknak jól indult a szezon, de azóta már csak a szokásos forgatókönyv. Ez a rövid története a 17-dik hely : Wolverhampton - 15 pontnak. Tavaly habkönnyű győzelmet arattunk fölöttük itthon, Van Persie akkor is emlékezetes gólt szerzett. Erre most lehet, hogy nem lesz lehetősége, hiszen arról hallani, hogy Wenger a további eredmények érdekében pihentetni kényszerül a legfőbb tüzérünket. Ettől függetlenül valami hasonlót várok, nem úgy ismerem a narancssárga mezeseket, mint akik olyan hatalmas ellenállást szoktak tanúsítani...

Meglesz a meccs, nem kérdés, beficcen az a négyes, ráadásnak szombaton majd még legyőzzük a Queens Parkot, csakhogy Buzsáky is megtapasztalja, hogy milyen kikapni az Arsenaltól.

Kitartás ( Aston Villa - Arsenal 1 : 2 )

Túl vagyunk egy nyögvenyelős, nehéz, ámde jelenlegi helyzetünkben kötelező győzelmen. Most a szerencse is velünk volt egy picit, hiszen szögletből voltunk eredményesek, ráadásul a 87-dik percben, ráadásul egy csereember, ráadásul Benayoun. A nagy téli menetelés közben minden meccs kifullasztó, hát még egy olyan iramú találkozó után, amilyen a City elleni volt. Gyakorlatilag bő két napot pihenhettek a srácok, emellett Song, a ( kameruni ) passzok koronázatlan sámánja sem játszhatott eltiltás miatt. Djourou sem léphetett pályára, s így már egy komplett védősorunk van dögrováson ebben a nehéz időszakban.
Éppen ezért, az első gól után megpróbáltunk minél kevesebbet futni ( na ennek a tanításában hasznos lehet Arshavin ) ami teljesen érthető. Aztán jött Albrighton, és ami rosszabb, hogy vele együtt a gól a második félidő elején. Szerencsére nagyjából levetkőztük azt a hibánkat, ami annyira jellemző volt ránk a tavalyi szezonban, azaz, hogy az öltözőben maradtunk a második játékrész elején. Elég nagy traumák értek bennünket anno ezzel kapcsolatban, s így, bár már nem jellemző ez, akarva-akaratlanul is felgomolygott az emberben a múlt...

A Dutchman éppen gólt lő

Dicséretes, hogy a csapat magasabb fokozatra kapcsolt, az már kevésbé, hogy ez jóformán csak a nagyobb labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ez nagyban köszönhető volt egyébként Ramsey-nek ( aki még az első félidőben ziccert rontott ) Gervinhonak és Frimpongnak. Egyszerűen nulla volt a középpálya, maximum Arteta - vagy ahogy az orosz szpíker mondta, "Ártyétá" - nyújtott valami értékelhetőt. Persze, az ok a fáradtság, aki nem hiszi, járjon utána ( és nézze meg City elleni meccset, ahogy majdnem a saját olajukba főttek bele Balotelliék ).
Wenger cseréi bejöttek ( nemcsak a pályára ) Rosicky egyből elkezdett fel-alá szaladgálni, nem is beszélhetünk most olyan időszakról, hogy "amíg fölvette a meccs ritmusát". A Ráadásul Beanyount már említettem, de az sem baj, ha még egyszer leszögezzük : ő fejelte a győztes gólt.
Igazi csapatösszerázó meccs volt ez is, egy kis önbizalom-növelő, fáradtan is lehet nyerni, idegenben, egy helyenként jól játszó Villa ellen.
Még két meccsünk van idén, otthon. Az egyik a Wolverhampton ellen, a másik pedig a QPR-ral szemben, így nyugodtan készülhetnek a fiúk. Ha továbbra is hozzuk a kötelezőket, simán meglesz a Bajnokok Ligáját legalább részben érő hely. A Sp*rs pedig mehet az Európa Ligába, ahol Manchester vitézkedik majd tavasszal. Kitartás.

Ha egy üzlet beindul ( Man City - Arsenal )

Manapság, ha Manchester kék színű zsoldosai ellen játszol, először is ellenszenvet és ( nem jó fajta ) szánalmat érzel velük kapcsolatban. Aztán utána már elmosolyodsz, hiszen tudod, hogy annak ellenére, hogy ennyi pénzt ölnek bele játékosvásárlásba, sehol sem tartanak ( legalábbis arányában ). Eddig ezt valóban így gondolhattuk, ám az, hogy májusban valahogy megnyerték az FA-kupát, illetve, hogy Manszúr sejk tüsszentett egy jókorát, s ez az áramlat belekapott a City vitorlájába most az év első felében, kisebb fajta óvatosságra inthet bennünket.
Tavaly a PL-ben az odavágón, illetve a visszavágón sem volt semmi köze a meccshez a Citynek, még mindig értetlenül állok a hazai 0-0 előtt, hogy hogyan tudták kibekkelni, hogy hogyan sikerült egy gólt sem rúgnunk...
Azóta azért fordult a kocka, és lehet, hogy a sok tudatlan most úgy gondolná még a hazai meccs előtt is, hogy az újgazdagok esélyesebbek.

Ne feledjük, hogy amíg az ellenfélben ilyen Balotelli-féle őstulkok játszanak, addig igencsak megnő az esélyünk a győzelemre. Lévén, hogy az olasznak kevesebb az IQ-ja, mint ahány gólt kapott idén a csapata, láthattunk már pár mókás esetet vele kapcsolatban. Ott van bájgooner 1 ( Nasri ) és bájgooner 2 ( Clichy ) bár előbbi valószínűleg kispadmelegítő lesz, ha nem tisztaságfelelős. Clichy pedig eltiltás miatt hiányozni fog, tehát  Cuntville maximum egy ex-Arsenalosa köszönthet minket az Etihad Stadiumban. Mégis, hiába játszanak ilyen játékosok a szitiben, egészen az az előző fordulóig veretlenek maradtak. Valamilyen okból kifolyólag Manszúr csak egy gólt tudott venni a Chelsea ellen - lehet, hogy a héten építtetett egy Mont Everestet, és már csak ennyire futotta. Tény, hogy a londoni kékek tudták először legyűrni a manchesteri kékeket. Még legabszurdabb álmaiban sem tudom elképzelni, hogy a Man City nyeri a Premier Leauge-et. Ez hatalmas szégyen lenne egész Angliára nézve, úgyhogy ez ellen ma tennünk kell nekünk is. Már hetek óta úgy érzem, hogy le fogjuk győzni az ( íkú ) betyárságot, és ez most sincs másképp. El fogják izgulni a meccset a túloldalon... Remélem.
A Carlig Cup meccsen biztató volt látni, ahogy játszottunk ellenük, B csapattal. Ahhoz képest, hogy ők bizony sok olyan játékossal álltak föl, aki rendszeres résztvevője a PL-meccseknek, csak az utolsó percekben egy kontrából sikerült gólt szerezniük, ezzel megnyerve a mérkőzést. Akkor az egész második félidő a miénk volt, és közelebb álltunk a győzelemhez.
Ezt most senki nem várja el, nem is lenne reális, ha mi birtokolnánk többet a játékszert. Hadd passzolgassanak ők, hiszen a kontra, illetve a zseniális passzok ( Song... ) mesterei vagyunk. No meg a góloké, Van Persie személyében. Akár fordulatos meccs is lehet belőle, hiszen győzni akar mindenki. Rajtunk nincs teher, senki nem győzelmet vár, tőlük viszont mindenki.
Ha ezek után valaki még mindig kételkedne abban, hogy ez a meccs háromesélyes, gondoljunk csak a Chelsea elleni 3-5-re, ott ki gondolta, hogy ez lesz a végeredmény? Azóta sem kaptunk ki, már nyolc meccs óta veretlenek vagyunk. És tudjuk, ha egy üzlet beindul...

125, Everton, Van Persie, 1 : 0

Mivel hivatalosan az első meccset 1886 december 11-én játszották őseink, az Everton elleni hazai bajokin ünnepeltük klubunk fennállásának 125-dik évét, meccs előtti szoboravatással, legenda-sorfallal, győzelemmel.

Igaz, hogy nem a legszebb, legkönnyedebb győzelmet arattuk, de szokás szerint nyertünk ( az Everton ellen ). Bár voltak fölényes diadalaink a Mersey-partiak ellen, Bergkamppal, Piressel, Vieirával, vagy az 1-6 Fabregas vezérletével ( ekkor mutatkozott be Verminator, stílszerűen gólt fejelt ) az utóbbi időben inkább szoros meccseket játszunk David Moyes tanítványaival.
Talán a dekoncentráltság számlájára írható a gyenge meccs, a gól viszont a dácsmen klasszisára, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szürke meccsén is, amilyen ez volt, ilyen villanással gólt szerez. Egész meccsen nem nagyon érezte az ütemet, sem a lövései, sem a passzai nem jöttek be, aztán egyszer csak, Song, a kameruni passzok koronázatlan sámánja, forintos labdát ficcent előre, amit futás közben, kapásból lő el, és a következő pillanatban robban a stadion. Ahogy anno, a már felemlegetett 7-0 alkalmával is, úgy most is bevette az ellen kapuját a holland. Most tényleg ő nyerte meg nekünk a meccset - bár az első félidőben Gervinho is megtehette volna mindezt azzal, ha számtalan helyzetéből kihasznál legalább egyet. A többiek nem nyújtottak emlékezetes teljesítményt...
Reméljük azért, hogy vasárnap nem lesznek fáradtak ( miért lennének? ) és szép eredményt érünk el a Siti ellen - aki ma este játszik a Russkaja vendégeként. Valahogy úgy érzem, hogy ha nem a Cselszkij, akkor mi leszünk azok, akik elveszik a City veretlenségét... Ja, egy kicsit merész, de ne mond, hogy nem jó ötlet.

Szoboravatás, kommentár nélkül

Közlemény

Sokat gondolkoztam ezen, de végül is arra jutottam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mivel úgy is az "Arsenalról és a Premier Leauge-ről" szól ez a blog, még bőven bele fér. Bele fér az, hogy közlöm mindenkivel, hogy a Manchester United és a Manchester City nem fért be a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában.
Azért ez durva. A City kevésbé lepett meg, viszont a Vörös Ördögök pokolra jutása már "mélyen érintett". Sima ManU győzelmet vártam Baselben, hiszen a kötelező meccseket ilyen ellenfél ellen hozni szokták a Tehenesek.
Most aztán mehetnek az Európa Ligába, ahol gondolom, tartalékkal fognak játszani, aztán eljutnak addig, ameddig. Sir Alex fiainak kudarca lehetőséget ad arra, hogy visszaadjuk azt, amit mi kaptunk az ominózus meccs után. Most aztán lehet gúnyolódni és cinkelni a rivális szurkolókat.
Viszont azt is látni kell, hogy így bizony egész Manchester kettőzött erővel tud a bajnokságra koncentrálni, és azt nem mondhatjuk, hogy eddig is nem ők uralták a mezőnyt. Persze, nyilván ilyen áron nem nagyon akartak előnyhöz jutni, de valószínű, hogy afféle öröm az ürömben felfogással ezt megpróbálják kamatoztatni. Nem mintha veszélyeztetne minket az első és második hely, de azért semmiképpen sem elhanyagolható tény.
Főleg úgy, hogy bő egy hét múlva játszunk Manchesterben, árulóéknál. Tavaly habkönnyű 3 nyuszi lett a vége. Ha valaki most azt mondja, hogy idegenben az Arsenal 3-0-ra veri a szitit, hát, gondolnak róla egyet, s mást.
Azért mi örülünk, hogy még talpon vagyunk, és messzi távolból (be)integetünk Manchesternek, amikor már valószínű a legjobb nyolc között leszünk, merthogy csoportelsőként jó esélyünk van arra, hogy verhető ellenfelet kapjunk. Akit ugyebár meg is verünk, nem úgy, mint valakik...

A Basel bezzeg fölvette a kesztyűt...

Felejtős... ( Olympiakos - Arsenal 3 : 1 )

Olyan sok minden van, amit lehetne írni erről a meccsről, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik, amiről nem akar sokat írni az ember. Legalábbis akkor, ha a pacák Arsenal-párti. Arról nem is beszélve, hogy csak papíron volt téttel bíró mérkőzés ( számunkra legalábbis ), tehát értelme sem sok volt lejátszani. Azért lássuk, mi jellemezte ezt az összecsapást.

Az egyéni teljesítmények szinte egytől egyig a katasztrófa kategóriájába tartoztak, úgy látszik, ez Vermaelenre is valamelyest átragadt - tegnap legalábbis - hiszen a hardstyle és az attitűd képviselőjének most volt néhány megkérdőjelezhető megoldása. Igaz, ezt szép lassan el is felejthettük, a többiek megtettek mindent, hogy feledtessék velünk hibáit... Sajnos nem úgy, hogy kiváló teljesítményt nyújtottak.
Ha valós téttel bíró meccs lett volna, akárhányszor hozták ránk a labdát a hazaiak, remeghettünk volna, egyszerűen hihetetlen, milyen mértékű, hát, szerencsétlenkedés ment hátul. Ez a régebbi időkre emlékeztetett...
De nem csak a védelem nézett ki úgy, mint egy Gyros, amit a földre ejtettek. Támadásban ugyan olyan hatástalanok voltunk, mint két feles Pista bára disznóvágáskor. Az egyedüli, akit ki tudok emelni, az Benayoun, és nem csak azért, mert ő lőtte a gólt - méghozzá nem is akármilyet - hanem azért, mert nála mindig jó helyen volt a labda, és jó helyre is tette azt. Arshavinról és Sumákról felesleges is szót ejteni, ártatlanok voltak, akár mint egy orosz és egy marokkói. Sajnos Oxlade-Chamberlain sem tudott most olyan veszélyes lenni, mint szokott, így a támadók, illetve a védők közül sajnos elég "gáz" teljesítmények láttak napvilágot a pireuszi estében. A középpálya még úgy, ahogy küzdött a már említett Benayoun mellett Coquelinnel és Frimponggal.
Elég gyászos ez a poszt, és még nem is említettem Mannona félresikerült cukaharáját...
Pihi. Szombaton Everton.

Edzőmeccs, nemzetközi módra ( Olympiakos - Arsenal )

Először is azt reméljük a mai meccsel kapcsolatban, hogy a határon a sorompós nem sztrájkol, és gond nélkül eljutnak az Ágyúsok az esti meccs helyszínére, különben gyaloglás közbe tolhatják magukba a karácsonyra félretett görög joghurtot, hogy maradjon szufla az összecsapásra is. Míg az Olympiakosnak élet-halál meccs a mai, mi már hátradőlve élvezhetjük a szép pillanatokat ( ha lesz ilyen, és nyilván úgy gondoljuk, hogy igen ). Bár, a kezdő tizenegy láttán önkéntelenül is felhúzza a szemöldökét az ember, igaz, kevéssé a meglepetés miatt, inkább csak szokatlan, hogy a Bajnoko Ligájában B-csapattal is játszhatunk. Így azért elég sok esélyt adunk a görögöknek a továbbjutásra, de ha a csapat Manchester City elleni Ligakupa meccsét veszem számba, egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzet, sőt. Tökéletes arra, hogy tapasztalatot szerezzenek az olyanok, mint Frimpong, Ox, Coquelin, vagy éppen játékban legyen valaki, például Benayoun.
Nem várok győzelmet a mai meccstől, és akkor sem várnék, ha teljes csapattal, még téttel bíró mérkőzésen lépnénk itt pályára, hiszen az Olympiakos nagyon erős otthon, bárkit képesek megverni hazai környezetben.
Azért persze nem féltem a srácokat, nyomják végig becsülettel a meccset, és nem lesz gond.

A kezdő tizenegy :

Fabianski

Djourou - Vermaelen - Squillaci - Santos 

Frimpong - Coquelin

Ox - Benayoun - Arshavin

Chamakh

Tükörsima ( Wigan - Arsenal 0 : 4 )

Ha már a fárasztó időszak kezdetéről írtam előzőleg, valljuk be, soha rosszabb kezdést a téli eszeveszett rohanáshoz. A nyomás egyre fokozódik, ahogy lassan közeledünk a bajnokság feléhez, ahogy bekapcsolódunk az FA-kupa küzdelmeibe, ahogy elkezdődik az igazi játék a Bajnokok Ligájában. Ám úgy látszik, mindezen nehéz sorozat előtt misem egyszerűbb, minthogy könnyed győzelemmel oszlassuk szét a Wigan-szurkolók hiú reményeit.
Őszintén bevallom, a mutatottnál nagyobb ellenállást vártam a kiesés ellen küzdő csapattól, hazai pályán. Az első húsz-huszonöt perc nagyjából megfelelt a várakozásaimnak, ekkor még valamennyi akarat fölfedezhető volt a Wigan játékosaiban, ha valaki esetleg észrevette, hogy ők is pályán vannak. Hamar kezünkbe vettük a játék irányítását, és, bár egyre világosabbá vált, hogy előbb-utóbb gólt fog eredményezni a szokásos tiki-taki, helyzetünk nem igazán adódott az első találat előtt. Nagyon kellett az az Arteta átlövés ( no meg Ali Al Habsi kapus elmélázása ). Egyébként nagyon meglepődtem, mert azt hittem, hogy náthás a kommentátor ( mert sokat tüsszögött ), és így kérték fel, hogy közvetítsen meccset. Aztán, ahogy haladt előre a meccs, észrevettem egy összefüggést : mintha mindig akkor tüsszentene, mikor a hazaiak kapusa játékba kerül. Ráadásul valami fura arab szöveget is mondott mindig előtte. Most már tudom persze, hogy csak az ománi kapus nevét emlegette a szpíker, hiszen, mivel aránylag gyorsan kell mondani, a Habsi-t hapci-nak értettem, és ebből adódott ez a kis félreértés.

A váratlan Arteta-gólra egy percen belül érkezett a Vermaelen-fejes, amivel el is dőlt a meccs. Zsinórban 178 sikertelenül elvégzett sarokrúgás után ( mármint, amiből nem lett gól ), a 179-dik végre meghozta a sikert, és szögletből is eredményesek tudtunk lenni.
A továbbiakban gála volt, és Robin persze betalált, hogy is végződhetne a mese másként, mint egy Persie-góllal. A harmadikat viszont kedvenc párja, Gervinho szerezte, így a mellett, hogy biztosítottuk, hogy tapadunk az élmezőnyre, mint szerencsétlen diák számtanórán a táblára, azt is bebizonyítottuk, hogy nem csak "egy emberes" csapat vagyunk. Négy gól, négy különböző gólszerző, három pont és nagy elégedettség - ezek a vonzatai a hétvégi meccsnek.

Nehéz meccsek időszaka ( Wigan - Arsenal )

Azzal, hogy hét közben vereséget szenvedtünk a Manchester City ellen a Ligakupában, egy sorozattal kevesebbe kell, hogy helytálljunk. És, ha bizonyos szempontból úgy állunk majd helyt, ahogy a City ellen tettük azt második csapattal, egész biztos, hogy mindenki elégedett lesz a csapat teljesítményével.
A december-január-február ( illetve végső soron már a november is ) a legnehezebb hónapok, az előző szezon januárjában például kilenc (!!) meccset játszottunk, akkor persze a Ligakupával együtt. Így, nélküle kevesebb mérkőzésen kell majd pályára lépni, viszont reméljük, a megmaradt  sorozatokban sokáig meg is maradunk, és egészen májusig böcsülettel tolják majd a fiúk. Ez a téli-tavaszi fénysebességű hajtóvadászat a mai Wigan elleni bajnokival kezdődik. Rodallegaék jelenleg kieső helyen álltak, ám szinte pontosan egy éve sem álltak olyan nagyon jobban, mégis döntetlent értek el ellenünk ugyan ezen a pályán, egy számunkra elég szerencsétlen meccsen... Akkor nagyon tartalékos csapattal álltunk ki, pedig a Wigan pont azért veszélyes, mert tudva lévő, hogy el-elkapja a nagy csapatokat. Ezt mi is megtapasztalhattuk...
Wenger azt nyilatkozta, hogy mindenképpen kell a három pont ( ezt persze tudjuk mi is ) és nyilván való, hogy nem tartalékos csapattal fogunk pályára lépni, hiszen nem nagyon engedhetünk meg magunknak több botlást legalább a City elleni december-végi összecsapásig. A játékosokban, akik ma pályára fognak lépni, nem nagyon lehet meg az "Olajosok" elleni vereség íze, hiszen csak Koscileny kezdett azon a meccsen, és Vermaelen, illetve Gervinho is csak csereként lépett pályára. Mindenképpen oda kell, hogy tegyék magukat, a Wigan vérszegény teljesítménye ellenére a legutóbbi két meccsén veretlen, négy pontot is szereztek a hatból. Úgy látszik tehát, hogy valamelyest összeszedték magukat, csakúgy, mint tavaly, hiszen akkor is a kiesőjelöletek között volt a csapat.

De biztos vagyok benne, hogy teszünk ma érte, hogy továbbra is az maradjon, és nyerünk. Nem számítok könnyű meccsre, és bár senkinek sem akarok fogadási tippeket adni, de véleményem szerint két gólnál ma nem szerzünk többet. De remélem rám cáfol a csapat, és a helyezések alapján akár reális, sok gólos győzelmet aratunk.

A várható kezdő

Szczesny

Koscielny - Mertesacker - Vermaelen - André Santos

Song - Arteta

Walcott - Ramsey - Gervinho

Robin van Persie