2012. február 11., szombat

1/2 - Nagy lépés ( Sun'land - Arsenal 1 : 2 )

Egészen a hetvenedik minutumig úgy voltam vele, hogy erről a meccsről aztán nagyon sokat fogok írni. Főleg azokról a dolgokról lett volna szó, ami zavar, no meg az öröm, hogy túl vagyunk ezen a meccsen. De ez megváltozott, s az idei egyik legrosszabb meccsből az egyik legjobb lett.
Megmondom őszintén, hogy féltettem a csapatot a bomba formában lévő Sunderland ellen, akik otthonában amúgy se nyertünk már vagy három éve. A döntetlent is aláírtam volna, csak legyünk túl a meccsen... De végül a csapatnak lett igaza. Az utolsó húsz percet leszámítva irdatlan gyenge meccs volt, bár jóformán ebben az időszakban sem volt túl sok esemény a gólokon kívül.
A meccs folyamán mind a két csapat szenvedett. Nekünk a szokásos labdabirtoklásunk megvolt, de szokás szerint teljesen meddő volt ez a mezőnyfölény. Egyszerűen nem hittem el, hogy a fiúk nem látják azt, amit a vak is, hogy ha tíz percig passzolgatunk az ellenfél térfelén, de ennek ellenére sem tudunk semmilyen helyzetet kialakítani, rá lehet lőni mondjuk 18-20 méterről azt a szerencsétlen labdát. Ha magunktól nem is jöttünk rá, legalább a hazaiakat követhettük volna, hiszen a második félidő azon szakaszában, amikor nyomás alá kerültünk, két átlövéssel több fejfájást okoztak nekünk, mint mi a 60-40 %-os labdabirtoklással. Aztán később mégis egy ilyen góllal egyenlítettünk.
Ami a Sunderland vezető gólját illeti, nos, nem igazán tudom, mit mondjak erről. Azt, hogy ez most fair play volt, vagy sem, nyilván mi és a Fekete Macskák szurkolói is máshogy gondoljuk ( bár inkább úgy szóljon a kérdés, hogy unfair volt, vagy sem ). Egy megszerzett labdát Mertesacker átlépett, és haza akarta adni, de megsérült és összerogyott. McClean persze kapva kapott az alkalmon, és a kapuig robogott a labdával s kilőtte a hosszút. Valószínűleg a legtöbben ezt csinálták volna az alja focisták közül. Persze még mindig védekezhet azzal, hogy nem tudhatta, csak balfék volt-e Mertesacker, elesett a saját lábában, s próbálja eljátszani a nagy halált. Ettől függetlenül szerintem nyilván tudta, hogy valami nem oké; a pálya talajánál már csak két rosszabb dolog van : a Wigan és a Mezőhegyes pályájának a talaja. De utólag köszönjük szépen, a csapat kicsit megélénkült játékban, s jött Ramsey. Öt percen belül egyenlítettük egy távoli lövésből. Most végre a szerencse is mellénk állt, Ramsey két csontot, plusz egy gólt is szerzett. Azaz, két oldalsó kapufát érintve csorgott be a labda. Sokáig tehát nem örülhettek a hazaiak a vezetésnek.
A gól után ugyan úgy mi birtokoltuk többet a játékszert, a Sunderland ugyan úgy nem támadott. Az egész meccsen legnagyobbrészt a kontrákra építettek, ami meglepő volt számomra egy ilyen formában lévő hazai pályán játszó csapattól. Igaz, Martin O'Neill nyilván tudta, hogy majd a labdát tartjuk, s úgy vélte, a megszerzett labdákból lehet valamit kihozni. Egyedül a meccs elején volt kiegyenlítettebb a játék, valamint a második félidő egy rövid szakaszában, amikor a kapunkhoz szorítottak bennünket.
A végén jött egy Walcott-Arshavin csere. Csak azért nem szomorkodtam, hogy az orosz pályára lép, mert szegény Walcott mai teljesítményét nem tudhatta alulmúlni bő öt perc alatt. De nagyon kellemeset csalódhattunk : ez alatt a rövid idő alatt volt két remek beadása, az első után Van Persie fejelhetett, amit még fogott a hazaiak hálóőre, Mignolet. A másodikra viszont remekül érkezett a legenda, és újra gólt szerzett, méghozzá ismét győztes gólt! Henry a hosszabbítás első percében talált be. Nem akartam elhinni, hogy ebből a meccsből ilyen gyönyörű sikertörténet lett. Titi ittléte alatt eddig hat meccsen lépett pályára, természetesen mindegyiken csereként. Háromszor talált be, ezek közül az egyik továbbjutást ért az FA kupában a Leeds ellen, a mostani egy nagyon fontos győzelmet a Stadium of Light-ban, és még a Blackburn elleni gálát is az ő gólja zárta. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha utolsó meccsén, a Milan ellen is betalálna, s ennek eredményeképpen érnénk el egy jó eredményt a San Siróban.



Igen kemény sorozat előtt állunk, mind a bajnokságban, mind a kupákban. Szerdán tehát jön a Milan ( helyesebben mi megyünk Milánóba ) majd szombaton reméljük jön a 2/2, azaz a második győzelem a Sunderland ellen egy héten belül. Őket kaptuk ugyanis ellenfélül az FA kupában a legjobb tizenhat között. Most tettünk egy nagy lépést, és első körben legyőztük őket. Igazi motivációs bomba volt a mai meccs a végkimenetelét illetően, jómagam bizakodva nézek a közeljövő elé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése