A győzelem íze

Bármily hihetetlen, ide s tova jó bő egy hónapja, hogy utoljára nyert a csapat. Akkor a Leyton Orient ellen nyertünk 5-0-ra hazai pályán, egy újrajátszott FA kupa nyolcaddöntőn. De ez amolyan lényegtelen győzelem volt, az utolsó "rendes" diadal a Stoke City ellen volt, még február 23-án.

Azóta kiestünk az Fa kupából, a Bajnokok Ligájából, és elveszítettük a Ligakupa-döntőt. Ez mind nem lenne gond, ha nem ikszeltünk volna közben a bajnokságban a West Brommal, a Sunderlanddel és a Blackburnnel, utóbbi kettő ellen még gólt sem rúgva.

Ezek után talán nem meglepő, ha az ember kicsit belefárad, kicsit elveszíti a hitét. De ez a győzelem oly üdítően hat az ember lelkére, mint a száraz mohának a víz : újra kizöldül. Vagy jelen esetben kipirosodik. Nekem legalábbis ezt jelentette. No, persze a hitet nem adta vissza, mert hinni már nincs miben, ebben a szezonban legalábbis. Most már úgy kell tekintenünk a meccseket, mint a középcsapatoknál : minden pont ajándék, meccsről meccsre gondolkozunk, nincs kitűzött cél.

A mérkőzés első két gólját Diaby illetve Eboué szerezte. Előbbi védekező középpályás, utóbbi jobb szélső védő. A harmadik gólt Robin van Persie szerezte, aki már a támadószekcióhoz tartozik. De a harmadik találatunk 28 infarktus közeli állapot után jött, tudniillik az első játékrészben, miután három perc alatt két gólt rúgtunk, ziccereket hagytunk ki, csak mi voltunk a pályán.
Ezután megszokott módon beragadtunk a második félidő elején, kaptunk egy gólt, és a Blackpool lendületbe jött. Ezt az érzést senkinek sem kívánom. Ilyenkor nyel egy nagyot az ember, elrebeg egy miatyánkot és várja a kivégzést, hogy mikor egyenlít az ellenfél. Ám ezúttal átvészeltük ezt az időszakot, és az égiek mellett a bíró(k) is velünk voltak. Wenger cserélt (!!), méghozzá jól! Theo Walcott volt a legjobb húzás, ő adta a gólpasszt van Persienek.
Egyébként Diabytól indült a villámgyors kontra, Fabregason keresztül került Walcotthoz a labda. Diady meglepően jól játszott, most megmutatta, focizni is tud. Az ő helyzetét talán gúnárnyakú "hívőtársam" fogalmazta meg a legjobban az Útwengeren : "Ha nem lenne ennyit sérült, és egy mogyorónál nagyobb agya lenne, akkor futballista is lehetne belőle. Így viszont csak a helyet foglalja." Hát kábé.

A jövő héten a Manchester United látogat hozzánk. Tétje már nem sok lesz a meccsnek, bár szinte biztos, hogy fognak még a tehenesek (is) botlani a bajnokságban. Ha megnyerjük a Tottenham elleni elmaradt meccsünket, akkor is még egy pont hátrányunk lesz ( már ha e mellé nyerünk a MU ellen is ).

De most végre nyertünk. Ja, és Lehmann védett :)