2011. augusztus 15., hétfő

Newcastle - Arsenal ( 0 : 0 )

Divatos játékot játszottunk a Szarkák ellen : langyosat. A csapatra nézve még ez a jelző is hízelgő. Nasri és Fabregas hiánya miatt igencsak vérszegényen játszottunk, s bár egy szurkoló általában feszült a meccs alatt, én személy szerint jól megültem a fotelben. Eddig is volt, hogy unalmasan játszottunk, de a meccsenkénti egy helyzetet minimum hoztuk. Nagyon nagy nulla ez a támadó középpálya így, Ramseyvel és Rosickyvel. A walesi semmi kreativitást nem mutatott föl. Utóbbi bár igyekezett, két-három jó passzát leszámítva inkább csak ide-oda szaladgált, forgolódott értelmetlenül. Az új fiú, Gervinho megindulásainál mindig megrezzentem egy kicsit, mert jól kezdte befelé húzni a labdát, de a passzt mindig, azaz mindig elrontotta. Lövés/passz helyett meghúzta, ha meg meg még nem kellett volna megjátszani a labdát, száz százalék, hogy betette középre. A balszélső Arshavin néhol a jobb oldalon tűnt fel, ami elég érdekes. A kobold sem nyújtott maradandó teljesítményt.
A védelem tulajdonképpen/legalább jól muzsikált, Koscielny és Vermaelen a jövőben még nagyszerű védőpáros lehet. Sagna és Gibbs a széleken a védőmunkát, ami akadt, azt elvégezte, de a támadásokhoz ők sem tudtak sokat hozzátenni. Leghátul aztán meg szinte tényleg semmi munka sem volt, egy-két beívelésre jól jött Szczesny és kiöklözte, vagy lehúzta.
A legérdekesebb jelenet a képen látható történet volt, amit szokás szerint Joey Barton kezdeményezett. A vége az lett, hogy Barton a pályán maradt, Gervinho pedig idő előtt mehetett pihenni. Egyszer szívesen megnézném egy csapatban Mario Balotellit, Joey Bartont, Ibrahimivicsot, Gattusot és Ricardo Carvalhot.
A meccs után annyit tudok hozzátenni, hogy borzasztó látni, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az ember nem ezt várná, hogy azok a reménytelen hétvégék ( máris ) visszatérnek. Bár azt mondják, mindig van lejjebb, játékban ennél már csak jobb lehet. Remélem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése