Jómagam, mondjuk úgy, megfogadtam, hogy megpróbálok nem foglalkozni szeretett csapatommal az idény kezdetéig, vagy legalábbis egy ideig. Lehet, hogy találóbb kifejezés, ha azt mondom, hogy megpróbálom a minimumra csökkenteni a gondolatokat, tevékenységeket a klubbal kapcsolatban.Örömmel jelentem, ez sikerült. Sőt, a foci is jóval kevesebb teret kap most a napjaimban. Az igazolásainkat figyelemmel kísérem persze... Úgy érzem, ha nem követném nyomon, valami nagyon nem jó sülne ki belőlük. Ez persze jelenti a mindennapi kenyeret a klubbal kapcsolatban, de ez igazán nem jelent semmit. Ha a jóból is megárt a sok, akkor a rosszból is megárt a kevés. Hát aztán eddig volt is frusztráló dolog, de rendesen. Hiába nem olvasok sokat róluk, ezek a kis dolgok is elegendők ahhoz, hogy az embert eméssze a fene. Na jó, ennyire azért nem súlyos a helyzet. De nem így indult. Kezdődött azzal a rizikóval, hogy elmegy Cesc, Clichy és Nasri, hogy másról ne beszéljek. Bendtner is elmegy, de hogy az rizikót jelent-e vagy sem, hát... A fickó figurája azért hiányozni fog.
Erre jött az, hogy leigazoltuk a rutinos Carl Jenkinsont a Charltontól, a maga 19 életévével igazán kiemelkedik ebből a csapatból. És még hogy ki fog emelkedni! - gondolja Arséne. Pontosabban : tudja, Arséne. Ez után következett a Nasri-ügy. Nagyobb fizut követelt, amit elsőre nem kapott meg. Neki ugye szerződést kellene hosszabbítania, mert jövőre lejár, s akkor ingyen mehet(ne). Ekkortájt érdeklődött utána a Manchester United is, 10-12 millióért vitték volna a mi franciánkat. 'Mint az őrült, ki letépte láncát', úgy nyilallott belém a megbotránkozás. Mi lesz, ha jövőre MU-mezben látom fel alá szaladgálni a pályán? Bizonyára szívfájdító lett volna. Volna, hiszen úgy néz ki, hogy sikerült vele megegyezni, és marad a mi franciánk.
Ezután következett az, hogy kiderült, leigazoljuk a Lille-től Gervinhót. Ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem. Végül is amit ígért az öreg, azt tartja, azaz : " aktív leszek a piacon ". Hát, senki sem mondhatja, hogy nem az, mert közbe hallani lehet Samba vagy akár Gary Cahill érkezése felől is, de e két játékos története egyelőre a jövő zenéje.
És most érkeztünk el az örökös kedvenchez, a ' belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága/s remélem, testem is majd e földben süpped el'-hez, azaz Cesc Fabregas Barcelona-ügyéhez. Nem valószínű, hogy a katalán vezetők Radnótit olvastatnak az utánpótlás-játékosaikkal, de ennek ellenére ugyan úgy gondolkoznak, ahogyan a költő. Szinte biztosra lehetett venni már, hogy idén nyáron aztán távozik. Ám a napokban kiderült, hogy több pénzt nem fognak érte ajánlani, mint amennyit eddig, és hát eddig még nem ment el. Ki tudja, mi lesz ennek a vége?
Dióhéjban ez volt az eddigi történés a klub háza táján, mióta elhangzott a hármas sípszó a Fulham elleni mérkőzésen. A napi adagomat továbbra is elolvasom, remélem, csak szívet melengető híreket találok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése